1-500 | 501-783
Part, Chapter
1 1, I | hanglépcsőin végigjátszik, s ahogy ez örök hullámcsattogást az
2 1, I | A kitartó hetes vihar. – Ez járhatlanná teszi a Dunát
3 1, II | hajón is lehet csempészni, s ez már en gros üzlet; hanem
4 1, II | már en gros üzlet; hanem ez azután többe is kerül, mint
5 1, II | nem szegény embernek való. Ez már nem só. Dohány és kávé.~
6 1, II | határőrök alhatnak nyugton, amíg ez a szél nyikorogtatja faházaik
7 1, II | deszkaláda, abban fekete föld, s ez teleültetve a legszebb dupla
8 1, II | dörmögést. Valószínűleg ez kényszeríti, hogy torkának
9 1, II | padjaikra; a vontatón kívül ez is segíti a hajót, ahol
10 1, II | onnan a sűrű körszakállt.~Ez az úr Trikalisz Euthym név
11 1, II | Szent Borbálának.~Mintha ez is szent volna.~Ez arc nem
12 1, II | Mintha ez is szent volna.~Ez arc nem halavány, de fehér;
13 1, II | varázshatalmat kölcsönöz az arcnak. Ez a két vékony szemöld együtt
14 1, II | szájábul –, én azt hiszem, hogy ez a kegyelmetek hajója nem
15 1, II | úszik itt a hajónk mellett ez a pokolbeli szörnyeteg folyvást.
16 1, II | Legalább van ötmázsás. Mikor ez a gonosz állat így versenyt
17 1, III | alatt, hogy elsüllyedjen.~Ez nem menekülés. Azért a sebes
18 1, III | a forgóba belekerüljön.~Ez is rossz tanács, mert a
19 1, III | hátulja és huszonnégy evezője.~Ez török ágyúnaszád.~Amint
20 1, III | hajóstérképen meg van jelölve ez a hely, két, egymással szemközt
21 1, III | tűnik ki a hullám közül. Ez örvény százhúsz lábnyi mélységet
22 1, IV | fölfelé mehetnek a Dunán. Ez a kényelmesebb, biztosabb
23 1, IV | neve Reszkivál. (Jelenleg ez a sziget már félig fel van
24 1, IV | által, mely rajta megtörik.~Ez a legveszélyesebb hely a
25 1, IV | merte valaha felhasználni.~Ez az átjárás arra való, hogy
26 1, IV | csatornából a román csatornába.~Ez a salto mortale egy úszó
27 1, IV | hajcsárok tudják már, mit jelent ez; a fullajtár is leszáll
28 1, IV | kataraktáit megelőző sekélyen is. Ez a leggonoszabb hely, a hajó
29 1, IV | vízmentes vagyok. Sietnünk kell.~Ez utóbbi szót súgva ejté Euthymhoz.~
30 1, V | villanásai adnak feleletet. Ez a Vaskapu hajósainak, csempészeinek
31 1, V | vitték.~Timéának tetszett ez a zivatar.~Török kámzsáját
32 1, V | szigetre épült Orsova.~…Ez volt rájuk nézve a negyedik,
33 1, V | rájuk nézve a negyedik, ez volt a legnagyobb rém!…~
34 1, V | mindenféle ököl beleférjen.~Ez a felveendő járadék eszközlője.~
35 1, V | Elég konkolyos búza! – ez az észrevétele rá az inspiciensnek.~
36 1, V | hajóteher-tulajdonosnak, aki ez idő alatt kabinetjéből elő
37 1, V | ártatlan vagy benne, mint ez a vizeskorsó. Hogy miért
38 1, V | átadóját különös figyelmedbe. Ez egy arany ember!”~
39 1, VI | lőrések ágyúk számára.~– Ez a Veterani-barlang! – mondja
40 1, VI | ellenében, vihar ellenében; ez a gugarozás.~Eltart félnapig,
41 1, VI | elvontatják a nagy terhes hajót.~Ez a nap fáradságos lesz azoknak,
42 1, VI | felnyúlt ezüstlevelű nyárfák.~Ez emberlaktalan csend tanyáján
43 1, VII | jutott eszébe, hogy héj, ha ez a nagy fekete valaki megfogja
44 1, VII | kőből vájt odúba vezetett. Ez az utóbbi volt a konyha.
45 1, VII | nem lehetett félbenhagyni.~Ez a pattogtatott kukorica
46 1, VII | modorban adja elő nézeteit. Ez a félig barlang kunyhó,
47 1, VII | magyarázta neki, hogy hisz ez vadászat! Az ördög látott
48 1, VII | nyájas nehezteléssel a nő. – Ez bizony valamennyi kecskegidót
49 1, VII | kamrát és gyümölcsraktárt. Ez mindenik egy külön odú volt
50 1, VII | völgyében, a kavicsok medrében. Ez a szikla tele volt apróbb-nagyobb
51 1, VII | szereti az ő kedvencét.~Hanem ez a jó kedve keseredni indul,
52 1, VIII| mindenki azt mondaná, hogy ez egy hős; de mikor elevenen
53 1, VIII| legelső gondolatja az, hogy ez egy kém! Szabályos vonások,
54 1, VIII| szemek azt hirdetik, hogy ez nem más, mint egy rabszolga,
55 1, VIII| Ah! Még most is megvan ez az átkozott nagy kutyátok?
56 1, VIII| teríték üresen. Malacpörkölt! Ez az én gyönge oldalam. Köszönöm,
57 1, VIII| Galacon találkoztunk? – No még ez is a tiéd, te fekete fenevad.~
58 1, VIII| felkiáltott:~– Ahá! Hát ez micsoda? Egy arany karperec.~–
59 1, VIII| Megér tíz aranyat! No, ez is jobb a semminél. Ne félj,
60 1, VIII| szigetek, zátonyok országa ez. Egy-egy mély búgás kiált
61 1, VIII| Milyen csodálatos otthon ez! Az álmatlan ember egészen
62 1, VIII| egyszerre?~– Nézze ön, engem is ez a gondolat keltett fel.
63 1, IX | aki most itt volt. Akkor ez tizenhárom éves volt; szép,
64 1, IX | nagykereskedő Komáromból. Ez tavasszal nagy összeg pénzeket
65 1, IX | árban hajóira szállítani. Ez az üzlet jól jövedelmezett
66 1, IX | gondolkoztam rajta, hogy ez nem kereskedés, hanem kockajáték,
67 1, IX | felelték mindenütt, hogy ez nincs hatalmukban.~De hát
68 1, IX | visszarántott.~Hátranéztem: ki az?~Ez a kutya volt az.~Utolsó
69 1, IX | sziget partja volt az, ahol ez történt velem. Azon a szigeten
70 1, IX | meghúzta magát. Azt mondá, hogy ez a sziget senkié. A Duna
71 1, IX | harmatkása érett. Uram, Istenem, ez a te terített asztalod! –
72 1, IX | szénahalmaz volt ágynak vetve. Ez szegény férjem nyughelye
73 1, IX | Jogos örököm. Özvegyi jogom ez. Ott megszoptattam kisgyermekemet,
74 1, IX | ponyvaernyő födte; azt leoldottam. Ez jó lesz nekünk sátornak,
75 1, IX | rossz. És meglehet, hogy ez a batyu is lopott jószág
76 1, IX | mivel tartom el Almirát. Ez a hű nagy állat nem él azzal,
77 1, IX | ingovány bozótjába, hol ez édes magot termő növény
78 1, IX | mi az, amivel bennünket ez az ember fenyeget.~Ez annak
79 1, IX | bennünket ez az ember fenyeget.~Ez annak az embernek a fia,
80 1, IX | s nincs nevezetes embere ez országoknak, akit ne ismerne,
81 1, IX | úr?” – gondolá magában.~– Ez az ember nyomorulttá tehet
82 1, IX | készülve mindenre. Hogy ez a sziget létezik, annak
83 1, IX | létezik, annak egyedüli oka ez a szikla itt a sziget ormán.
84 1, IX | szikla itt a sziget ormán. Ez tartóztatja fel a Duna-ág
85 1, IX | most is azt hiszem, hogy ez embernek más oka is volt
86 1, IX | akart valamit zsarolni. Ez a látogatás vagy önnek szólt,
87 1, X | aludni.~De Timárnak még ez az éjszaka sem volt nyugalomra
88 1, X | kezdenek; és aztán ismét ez a sóhaj a múlt éjről: „óh
89 1, X | elmondanom, s időm rövid, ez a méreg gyorsan öl. Ne kapkodj
90 1, X | akarsz mondani. Azt, hogy ez már magyar föld, s egyik
91 1, X | kémek rájuk akadhatnak. Ez az ember engem megismert,
92 1, X | leánya már van; hadd legyen ez annak testvére. Add át neki
93 1, X | zavarodik. Milyen vörös ez az éjszaka! Milyen vörös
94 1, X | az éjszaka! Milyen vörös ez a hold az égen. Igen. A „
95 1, X | jókor, örökre elalszik. Itt ez üvegcsében valami ellenszer.
96 1, XI | igazgyöngyökkel volna telve ez a hajó, s az mind az enyim
97 1, XI | még életedben soha semmit: ez a csók pedig tolvajság volna.”
98 1, XII | HAJÓSTEMETÉS~Az óceánon ez természetesen megy. Aki
99 1, XII | igen szép éneklő hanggal.~Ez is ismerte Timárt. Sokszor
100 1, XII | most közelget a szüret, ez az utolsó reménysége a gazdának;
101 1, XII | önkívületben volt. Timárt ez nem ejté kétségbe; azt tartá,
102 1, XII | leterítve egy tiszta lepedővel; ez volt a szemfödél.~Estefelé
103 1, XII | tárgyat ütnének kalapáccsal.~– Ez egy szeg feje, amire egy
104 1, XII | Hová lett a koporsó? – ez volt Mihály első szava,
105 1, XII | rögtön megtanult írni nemcsak ez a kettő, de még a másik
106 1, XIII| egyedül maradt.~Különös ez! Mikor a fehér macskát a
107 1, XIII| hanem tiszta búzával, ahogy ez Orsován megvizsgáltatott
108 1, XIII| bizonyítványaim szólnak, itt ez az első írás, tessék elolvasni.
109 1, XIII| meg?~– Biz azt tette. Itt ez a második írás a végrendelete,
110 1, XIII| A Duna fenekére.~– Ah! Ez erős dolog! És miért oda?~–
111 1, XIII| csendesen! Itt a harmadik írás, ez a pleszkovácai esperestől
112 1, XIII| visszadobva azt Timárnak.~– No ez átkozottul szép dolog! A
113 1, XIII| két gazembert, akik közül ez egyiket Karakaszalovicsnak,
114 1, XIV | meglátta.~– Mondtam, hogy ez a fehér képű, összenőtt
115 1, XIV | dobozt.~– Szerencsétlen! Hisz ez a török dulcsászás doboz,
116 2, I | felől.~Brazovics Athanáz ez órában nem szokott otthon
117 2, I | kávéházból.~Tudni való, hogy ez a szó: „nagyúr” címezésre
118 2, I | nálunk és a mi időnkben ez a kereskedők s mindazon
119 2, I | szobaleány korában. (Bocsánat! ez bizony kiszaladt a tollunkból!)
120 2, I | fejével s dacoló keblével.~Ez Athalie kisasszony.~A férfi
121 2, I | bársonygallérral és karhajtókával. Ez a geniecorps egyenruhája.~
122 2, I | még Athalie is.~De hát ki ez?~Timár görögül súgott Timéa
123 2, I | el, miként jutott hozzá, ez előtt a katonatiszt előtt?~
124 2, I | ismerőse; sőt női ágon rokona. Ez nevezetes esemény a világban!~
125 2, I | hangosan Zófia asszony. Ez sem tudott másként beszélni,
126 2, I | kellett azt fokoznia. Úgy volt ez a két ember egymással, mintha
127 2, I | leányával, kincseivel! Ugye, ez a leánya? Ez a gyönyörű
128 2, I | kincseivel! Ugye, ez a leánya? Ez a gyönyörű teremtés!~Azzal
129 2, I | felelt halkan Timár.~– Mi? Ez már baj! – szólt Brazovics
130 2, I | vagyona a hajóteherben volt, s ez tízezer mérő tiszta búza.~–
131 2, I | krajcárig felmegy rá.~– No, ez hát az én bajom! – szólt
132 2, I | belőle vissza.~– Pénz! (Ez a szó mégiscsak áthatott
133 2, I | cselédveszekedést nem tűrök. Ez az én szobám.~– De ez az
134 2, I | tűrök. Ez az én szobám.~– De ez az én házam! – ordítá rá
135 2, I | harmadik biztosát? Hisz ez elszökik majd a behajtott
136 2, I | görögül:~– Timéa kisasszony. Ez még az ön hozománya.~S azzal
137 2, I | hajóáruért be lehet kapni. Ez nem elég arra, hogy valakit
138 2, I | katasztrófa után, mely őt ez idegen földre vetette, úgy
139 2, I | szolgálatkész. A török leányok sorsa ez.~Nagyon meg volt elégedve
140 2, I | tudni, hogy miért lehet ez a szép arc szomorú.~Kivette
141 2, I | tükrét. „Menjünk feküdni!” – Ez a fehér arc árnyékot vetett
142 2, II | majd megtudta volna, hogy ez is az ő dolga. Azért beszélt
143 2, II | legjobban a szíved, hogy ez annyi vagyonát elveszté.
144 2, II | annak, aki neki megszerzi. Ez, amióta a világ áll, mindig
145 2, II | nem próbáltam.~– Hát hisz ez a bolondság. Te másnak a
146 2, II | az egy garast megnyerje. Ez csak szatócskodás. Protekció
147 2, II | Protekció a fődolog, s ez neked lesz. Attól jótállok
148 2, II | elgondolkozott a dolgon.~Ez bizony kecsegtető egy ajánlat.~
149 2, II | várkormányzónak: „Én azt hittem, hogy ez a vár fekete!” – „Miért
150 2, II | várfalakat!” – Nevetett mindenki. Ez a vége a dolognak. Ha ki
151 2, II | kihordás költségeit levonják.~Ez a gondolat megmaradt Timár
152 2, III | Lelke, teste, szíve fázott.~Ez volt az!~Ezt értette a haldokló
153 2, III | amit akart.~Mi van hát ez alatt a félhold alatt?~Timár,
154 2, III | magával a Szent Borbála.~Ez nem káprázat, nem álom;
155 2, III | nem káprázat, nem álom; ez való. Ali Csorbadzsi kincsei
156 2, III | halandó emberrel.~„Kié most ez a sok kincs?”~„Hát kié volna,
157 2, III | fordította a dolgot. Látod, hogy ez a sors intése? A sors nem
158 2, III | s azt mondanád neki: íme ez a tied, most hoztam a víz
159 2, III | nem értené meg, hogy mi ez. Mit tud ő arról, hogy egy
160 2, III | titokban értékesíthető kincs ez.”~„S végre ha mind Timéa
161 2, III | azt mondod neki: legyen ez mind a tied – és én is vele!”~„
162 2, IV | semmi zöld, csupa kő. De ez a kő mind olyan apróra megtörött
163 2, IV | a felcsillámló ametiszt.~Ez a Csetátye Máre.~S ez a
164 2, IV | ametiszt.~Ez a Csetátye Máre.~S ez a tűz nélküli vulkán, ez
165 2, IV | ez a tűz nélküli vulkán, ez a hold körhegyeit utánzó
166 2, IV | nem a természet munkája: ez egy emberi alkotás. A rómaiak
167 2, IV | alkotás. A rómaiak műve ez. Ez a hegy aranyat tartalmazott;
168 2, IV | alkotás. A rómaiak műve ez. Ez a hegy aranyat tartalmazott;
169 2, IV | aranybánya; az éhség tornya ez. Akik itt törik az aranyért
170 2, IV | Kereskedőnél, vállalkozónál ez nem tűnik fel. Itt csak
171 2, IV | fintorgatna Timárra; mert ez most már gazdag úr, nem
172 2, IV | virtuóz volt az ivásban, ez a szegény fickó pedig sohasem
173 2, IV | mindenben ellensége a németnek.~Ez pedig az, hogy „ôte toi,
174 2, IV | másban minden megfordul.~Ez a fő-fő tudomány.~Az sem
175 2, IV | Finanzennek lett beárulva. Ez mindig versengésben volt
176 2, IV | kimondták rá, hogy hiszen ez arany ember!~Mikor szabadon
177 2, IV | kijátszotta Pancsovánál; csakhogy ez még akkor egy más ember
178 2, IV | miniszternek tetszett az, hogy ez az ember nem kerül az ablakra,
179 2, IV | őexcellenciájának Timárhoz ez volt:~– Miért nem köt az
180 2, IV | megveregesse vele.~– No, hallja ön, ez öntől igen praktikus nézet.
181 2, IV | Hofkriegsrath rendelkezik. Ez húszezer forint. Silbermann
182 2, IV | legalázatosabb ajánlatom tehát ez – folytatá Timár, elővonva
183 2, IV | forintért holdanként.~– Hm! Ez szép.~– Az új bérlet, mivelhogy
184 2, IV | Hm! – gondolá magában – ez arany ember! Ez többet tud,
185 2, IV | magában – ez arany ember! Ez többet tud, mint amennyit
186 2, IV | amennyit az ostoba képe elárul. Ez sejti azt, hogy a Hofkammer
187 2, IV | okozott hiány. – És most ez az ember, aki a Hofkammer
188 2, IV | tapasztalni fogja, hogy ez a helyes út, melyet egy
189 2, IV | kegyelmes úrnak megtetszett ez ember.~Legelőször is egy
190 2, IV | szerződés ideje.~– Tetszik önnek ez az időtartam?~Hogyne tetszett
191 2, IV | Mihály”.~– Tetszik önnek ez a predikátum?~„Nemes Levetinczy
192 2, IV | Levetinczy Timár Mihály.” Ez bizony elég szépen hangzik.~–
193 2, IV | a környékbeli népnek, – ez pedig a pleszkováci esperes,
194 2, IV | derekabb embernek”.~No, ez már nagyon is arany ember!
195 2, IV | szorgalmasan hozzálátnak. – Ez mind jó volna, mondák neki,
196 2, IV | vetőmagnak kapják.~– Hja, fiam, ez mind igaz, én magam is sajnálom
197 2, IV | meggyőzték afelől, hogy ez nem csalás, ez élő valóság.~
198 2, IV | afelől, hogy ez nem csalás, ez élő valóság.~Ez volt pedig
199 2, IV | csalás, ez élő valóság.~Ez volt pedig az ő álmainak
200 2, IV | olyan sok, másnak meg semmi?~Ez volt a főtisztelendő úr
201 2, IV | határt szabtak. De elég volt ez az idénre. A többi marad
202 2, IV | lágy földben; hanem amint ez a hó hirtelen elolvadt,
203 2, IV | elébb jött, mint a hó, s ez a szép fehér takaró aztán
204 2, IV | gabonakereskedők között. Ez az egy év óta felcseperedett
205 2, IV | vették észre, mikor már ez az ember felmarkolta előlük.
206 2, IV | minden benne lévővel együtt!~Ez tartotta őt Komáromhoz kötve,
207 2, IV | odabenn mondta mindig: „Ez nem igaz! Ez mind nem igaz!”~
208 2, IV | mondta mindig: „Ez nem igaz! Ez mind nem igaz!”~
209 2, V | kapitányi előléptetést. Ez volt a véghatár. Az utolsó
210 2, V | vele, az mindig Timár volt.~Ez volt az ő mindennapi Karthágója!~–
211 2, V | istentelenséget gondol ki megint ez az ember? Más becsületes
212 2, V | örül, hogy megpihenhet: ez meg nekifog olyan dolognak,
213 2, V | neki a kenesei foknál. Hisz ez valóságos rablás! Tavaszra
214 2, V | tőlem, amit nálam talál, de ez a tolvaj még a házamat is
215 2, V | látogatóba a semmiházi. Ez a Timár! Ez a hajós-schreiber!
216 2, V | a semmiházi. Ez a Timár! Ez a hajós-schreiber! Akinek
217 2, V | megértett, az volt, hogy ez a felcseperedett milliomos
218 2, V | nagy csorbát nem ejtett, s ez a düh ellene nemcsak Brazovics
219 2, V | botom. Azóta vettem, hogy ez az ember itten grasszál;
220 2, V | szép szemeiért jár oda. Ez Kacsuka úr dolga. Ha Kacsuka
221 2, V | fel Timárt, mint a békát, ez az ő hibája. Az avisót megkapta
222 2, V | maskarát csináljon Timéából.~Ez a szegény leány, ki soha
223 2, V | arca el nem pirulna soha.~– Ez a görög fajnak a sajátsága! –
224 2, V | ülsz a kapitány úr mellé.~Ez lehetett keserű tréfa, lehetett
225 2, V | koldusgyermeknek egy aranyat ád. Ez boldog lesz vele – egy napra,
226 2, V | gyermek fejében megmaradt ez a szó, s gyakran nézegetett
227 2, V | cukorsüteményt választott. Ez a gyermek bizony még azt
228 2, V | a szív valósággal?~– Ah! ez nekem nagyon sok lesz! –
229 2, V | álmatlanul fél éjen át.~Ez a leánytréfa sikerült.~Másnap
230 2, V | De ne mondja senki, hogy ez pogány tréfa volt. Ellenkezőleg.
231 2, V | tréfa volt. Ellenkezőleg. Ez keresztyén tréfa volt.~Athalie
232 2, V | olyan példálózást, hogy ez a gazdag Levetinczy úr Athalie
233 2, V | Ezt már értette Timéa: ez törökül is így van. És gyönyörűen
234 2, V | tanították. Azt mondták, hogy ez az ő saját menyasszonyi
235 2, V | látogatóba jött férfiaknak, hogy ez most azért siet oly szorgalmasan
236 2, V | háztartás fedezésére. No, ez ellen Brazovics úrnak sem
237 2, V | teljesíteni. Hanem azóta közbejött ez a Timár. Ez mindenféle hallatlan
238 2, V | azóta közbejött ez a Timár. Ez mindenféle hallatlan utakon
239 2, V | köröknél, hogy Brazovics úr ez idő szerint lehetetlenségnek
240 2, V | a csere nem volna rossz. Ez a Timár ugyan egy megvetésre
241 2, V | úrnak az én leányommal?~Ez a legjobb mód az ilyen gyáva
242 2, V | vagyonát! Igenis! elsinkófálta: ez rá az igazi szó. S önnek
243 2, VI | VI. EZ IS EGY TRÉFA~Az új nemes
244 2, VI | holdat.~Az üzletvilágban ez szemet szúrt. Mit akar ez
245 2, VI | ez szemet szúrt. Mit akar ez ott? Ott valami aranybánya
246 2, VI | titkokat elárul. Én tudom, hogy ez becsületbeli dolog. De én
247 2, VI | magamból a titkot. Látja, ez a gazember Timár most ott
248 2, VI | be kedves tudomány volt ez Athanáz úrnak. De sok szép
249 2, VI | esnek az erődítési vonalba? Ez a gézengúz Timár csakugyan
250 2, VI | kisajátítási árra nézve?”~Ez ám a fő kérdés.~De már ennek
251 2, VI | a saját nyeresége.~Hanem ez azután a többi spekulánsok
252 2, VI | bizonyos, s a spekulánsok még ez évben megkapják az egész
253 2, VI | ezúttal is ravaszkodott. Ez egy kimért csapás volt tőle
254 2, VI | kiterjeszteni, s ahhoz még ez évben hozzáfognak. Csak
255 2, VI | Csakhogy az üzérek, akik ez új erődítéseknek neszét
256 2, VI | múlva kerül rá a sor, s ez idő alatt a semmi hasznot
257 2, VI | ponton megkezdjék.~Így állt ez az ügy három nappal Athalie
258 2, VI | Puszta legelő! Aratás.”~Ez így dűlt belőle; összefüggés
259 2, VI | fölösleg a kend haszna. Ez volt az aratás. Ugye, így
260 2, VI | beszélődet. Hiszen így van ez, már most látom. Húszezer
261 2, VI | valaki azt higgye, hogy ez utóbbi mondat valami rossz
262 2, VII | asszony mellé a lócára. Ez is olyan eltűrt lény a háznál,
263 2, VII | bűbájosan hangzó szónak tetszett ez Timéa előtt! Goszpodi Pomiluj!
264 2, VII | előtt! Goszpodi Pomiluj! ez bizonyosan valami áldást
265 2, VII | mintha úgy találná, hogy ez jól is van így, s nagyon
266 2, VII | Jaj, hallod-e, nagyon szép ez!~Timéa szemei a delejes
267 2, VII | kukoricával.~Jó mulatság volt ez nagyon.~Kár, hogy félbeszakítást
268 2, VII | benyitott valaki.~Minő rémület! Ez a valaki Kacsuka úr volt.~
269 2, VII | kannára, nagyon jó hely ez.~S leült a kannára Timéával
270 2, VII | által, mikor azt látta, hogy ez a sipkájába töltött népies
271 2, VII | hámozatlan és egész marokszámra. Ez egészen népszerűvé tette
272 2, VII | kefét, a viaszkenőcsöt. Ez mind rokoni szeretet fejében
273 2, VII | gyermek nem tudta azt, hogy ez neki mind rosszul illik.~
274 2, VII | Timéa úgy érezte, mintha ez a fejébe dugott fésű az
275 2, VII | befelé fordított nevetéssel. Ez a leánygyermek egészen bolonddá
276 2, VII | szaporodjál, mint Ráchel!” S ez áldás után a menyasszony
277 2, VII | e szokatlan makacsságon. Ez valami hallatlan volt előtte,
278 2, VII | valaki mondani! És méghozzá ez a kegyelemkenyérre fogadott
279 2, VII | világosította fel (hisz ez is csak tréfa volt), hanem
280 2, VII | megmondta volna neki: „Nem ez az imádság, hanem az a másik,
281 2, VII | mely körüle támadt.~Pedig ez volt a menyegző napja!~Athalie
282 2, VII | a miniszter aláírásával. Ez annyi, mintha zsebben volna
283 2, VII | volna róla valaki. Hanem hát ez a valami mindennek a dacára
284 2, VII | érdeke ellen vádaskodjék?~Ez ellen nem volt semmi segedelem!~
285 2, VII | lett belepocsékolva, amik ez órában érdektelenné váltak.
286 2, VII | villant át szívén, hogy hisz ez a vőlegény.~És aztán, mikor
287 2, VII | tekintett, azt gondolá, hogy íme ez az ő menyasszonyi köntöse.~
288 2, VII | válik szépségének emelésére ez a kegyetlen tréfa; most
289 2, VII | ezen a mai napon, és éppen ez előtt az ember előtt! Két
290 2, VII | fehér arcán.~És bizonyára ez a két csepp könny alányomta
291 2, VII | asszonyt odakünn. No de hisz ez mindig sikoltozik, mikor
292 2, VII | Athalie-t nyugtalanítja ez már.~A vőlegény visszaérkezik.~
293 2, VIII| tetején is túlcsapott az ár, s ez az ár tele volt sárral,
294 2, VIII| találtak, becsülgették, mit ér ez meg amaz: a képek rámástól
295 2, VIII| képes volna magát megölni. Ez a képzelet zsarnokká tette
296 2, VIII| van.~Még pusztítóbb méreg. Ez lelkét öli meg. És azt a
297 2, VIII| egy született baronesse, s ez összeköttetésbe nem egyezett
298 2, VIII| valaki meglátna bennünket ez órában együtt, minő gyalázat
299 2, VIII| hivatalos kótyavetye.~Ah! ez még a pallosütésre jelt
300 2, VIII| töltse ki bosszúságát.~– Ez csak könnyen veszi a dolgot!
301 2, VIII| lehet semmit venni, hisz ez bolond ember!”~De ki lehet
302 2, VIII| megint azt kiabálják: „hisz ez bolond ember!”, s azzal
303 2, VIII| minden szép sugára egyesült ez arcon.~„Háromszor… háromszor…”
304 2, VIII| idegek, mit mondott magában. Ez az ember volt annyiszor
305 2, VIII| annyiszor megszabadítója. Ez mindig olyan jó volt hozzá.
306 2, VIII| mindig olyan jó volt hozzá. Ez nem űzött belőle csúfot
307 2, VIII| kezét, s azt vette nőül.~Ez a reménye azonban nem teljesült
308 2, VIII| engemet elvesz ön nejének, s ez lesz az ön háza, s én leszek
309 2, VIII| részéről elég nagy azért, hogy ez a két némber házától és
310 2, VIII| De énnekem Kacsuka úr sem ez életben, sem a másvilágon
311 3, I | szította féltékenységét. Ez mind hozzátartozik a szerelemhez.~
312 3, I | felemelte szavát a belső vádló: ez mind nem a tied! Ez egy
313 3, I | vádló: ez mind nem a tied! Ez egy árva leánynak a vagyona
314 3, I | igaz! – Tolvaj vagy!~Most ez a per el van döntve. A belső
315 3, I | a leány szívét. S hogy ez csalás, ez erőszak.~Timár
316 3, I | szívét. S hogy ez csalás, ez erőszak.~Timár siettetni
317 3, I | meg is kell érteni, mert ez a vallás az értelmen, az
318 3, I | akivel a pap összeeskette?~Ez fogas kérdés volt; de a
319 3, I | először protestáns templomba.~Ez az egyszerű épület, fehérre
320 3, I | megint leülnek, s a kántor ez alkalomra nekizendíti a
321 3, I | a másik tiszteletes úr; ez már fiatalabb, aki másodiknak
322 3, I | keresztyén leányzót.~És ez a három légió asszony még
323 3, I | mennyire ragaszkodik önhöz ez a leány!~S Timéa nem jött
324 3, I | utánuk. S ha imádkozott ez idő alatt az új párért az
325 3, I | körül vezeti őket háromszor. Ez is elmaradt most. El a közös
326 3, I | érzé, hogy szíve reszket, s ez a remegés elterjed egész
327 3, I | engedelmes neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi
328 3, I | félrefordult, és eltakarta arcát.~Ez a minden fájdalmát eltagadó,
329 3, II | maradni.~Mindennapi történet ez. S akiken megtörténik, azzal
330 3, II | találkozni sem szabad soha.~Ez a két kegyetlen gyűlölő
331 3, II | tudnia kellett azt legjobban.~Ez a szembe hízelgő arc mint
332 3, II | volna, vagy mintha oka volna ez valaminek; aztán nagyot
333 3, II | lenéző gúny volt abban.~Ez a mosoly volt az, mely azt
334 3, II | megőrizve, mint általam. Amit ez a nő tesz, szól, kigondol:
335 3, II | Tehát maradjon ön magára itt ez elátkozott házban, ahogy
336 3, II | helyre, ahol nem őrzi senki…~Ez a gondolat zúgott agyában…
337 3, III | önmagáért?~Mégsem szereti.~Ez az örökké visszatérő válasz.~
338 3, III | emberekkel is jót tenni?~Hm! Ez az utolsó menedék.~Akit
339 3, III | fákat ültet, pomológ lesz. Ez az első stádium.~A második
340 3, III | Bajáig e keserű, e sivár, ez önkínzó gondolatok üldözték
341 3, III | és barack virágzik. Olyan ez a kétnapi út, mint egy álomkép.
342 3, III | vadászni, hajós embernek ez a mulatsága.~Hanem Mihály
343 3, III | beszél, Isten néz…~Templom ez…~S hogy énekese is legyen
344 3, III | is isten áldása a rózsa? Ez a drága szép virág, ami
345 3, III | barátaink, mint a madarak. Ez a megvetett, ez az irtózott
346 3, III | madarak. Ez a megvetett, ez az irtózott állat a kertészeknek
347 3, III | harcol a mi ellenségeinkkel. Ez emészti el az éjjel járó
348 3, III | ön csendesen, nézze csak, ez a rút varangy nem azért
349 3, III | jó lelkiismeretű állat ez, aki önt nem tekinti ellenségének.
350 3, III | legveszedelmesebb rovar a pagonyban, ez a fafúró, aminek egyetlen
351 3, III | egy fiatal fát megölni. Ez a mi ripacsos barátunk azt
352 3, III | nem megutálni való állat ez a mi jó barátunk azért,
353 3, III | kiáltanának!~– De lássa ön, ez az ő kiáltásuk az ő hízelkedő
354 3, III | fogja meg ön. Nyúljon hozzá. Ez a legártatlanabb lény a
355 3, III | nem szabad elfogni.~– De ez igen szép madár; Timár úr
356 3, III | mérgükben szétpukkadnak: ez mind paraszt rágalom. Ők
357 3, III | itt – monda Noémi.~– Óh! ez az ember nem vész el. Mindennap
358 3, III | aranyba volna öltöztetve; ez a levendula pedig itt fenn
359 3, III | nyújtá kezét Mihálynak, s ez érezé a forró szorítást,
360 3, IV | amiből a rózsaolajat nyerik: ez a balzsamrózsa; magas, kétöles
361 3, IV | egy német nótára, aminek ez volt a refrénje: „Sie trägt,
362 3, IV | Héj, milyen gyanakodó ez a fenevad! – mormogá magában
363 3, IV | is van itt: Timár Mihály.~Ez a találkozás kissé lehűtötte
364 3, IV | elérzékenyedett Krisztyán Tódor, hanem ez is hidegen hagyta a jelenlevőket;
365 3, IV | Tudom, hogy éhes vagy: ez a vége a dolognak.~– Hahaha!
366 3, IV | és fél karátos brilliánt. Ez lesz az én kis Noémimnak
367 3, IV | mentél oda?~– Hja! Éppen ez a felséges ötlet tőlem.
368 3, IV | legközelebbi mészégetőnek, ez a te furfangos terved. Kit
369 3, IV | éppen a neved napja van, ez jó nap hozzá.~Erre a szóra
370 3, IV | szót szólok…~– Hát szólj. Ez előtt az úr előtt szólhatsz,
371 3, IV | már mindent tud.~– Hogy ez a sziget nem a tied.~– Igaz.~–
372 3, V | irgalmazását, csak szeretett.~Ez volt Noémi.~Szegény Noémi!
373 3, V | kérdezé tőle:~– De hát igaz-e ez?~A leány keblére nyugtatott
374 3, V | kísértet így beszélt:~Nézd: ez a kincs mind a tied. Találtad;
375 3, V | sugarától megittasodni.~Csakhogy ez ittasság mámora hosszan
376 3, V | földi üdvösséggel.~Elkábítá ez a mámorító előérzet.~Ifjúkora
377 3, V | Mihály meg volt bűvölve ez esdő hang által.~Még egyszer
378 3, VI | következnek egymás után.~Ez irtatlan, gazdátlan bozóton
379 3, VI | lesz ezzel a leánnyal?~… Ez nem az a könnyelmű teremtés,
380 3, VI | emberi törvények szerint?~… Ez a leány nem közönséges lélek;
381 3, VI | játszhatol vele kényed szerint. Ez magának foglalja a lelkedet,
382 3, VI | balga világ száműzött?~… És ez az ostoba fickó, aki közöttünk
383 3, VI | közöttünk áll, mit háborít ez engem? Nem kell ennek egyéb,
384 3, VI | Mihály tagjait; úgy jött rá ez a két lövés, mint két felelet
385 3, VI | országcsaló vagy. Tetszik neked ez az élet? Az lehetetlen!
386 3, VI | veszik.~– Uram! Nem tréfa ez, amit ön mond?~– Semmi okom
387 3, VI | embert kell önből csinálnom. Ez az önvédelmem. Ha ön boldog
388 3, VI | Hogy komolyan tettem önnek ez ajánlatot, azt bebizonyítom.
389 3, VI | undorodás volt eddig előttem ez a szó; hadd legyen ezután
390 3, VI | két lövés! Anyám, mi volt ez?~Teréza megnyugtatólag biztatá:~–
391 3, VI | irodájából eltávozott.~– Ez most megint valami óriási
392 3, VI | se vicispán. Egyszóval ez most megint valami hallatlan
393 3, VI | azért meglássa mindenki, ez is valami csodálatos jóra
394 3, VI | kockáztat.~Nem új ötlet ez nála. Rég küzdött ő azzal
395 3, VI | világkereskedelem nagy bazárjában?~Ez a külkereskedés már régi
396 3, VI | földtekét tegye maga és ez ember közé.~Akik látták,
397 3, VI | szállítmányra, azt mondák: ez aztán a mintaképe egy kereskedőnek!
398 3, VI | legközönségesebb vállalkozó. Ez érti aztán a kereskedést!~(
399 3, VI | Az írott tartalom pedig ez volt:~„Atyám!~Midőn ön e
400 3, VI | kéréssel: legyen szíves ez összeget a pancsovai vendéglősnek
401 3, VI | könnyebbülten lélegzett fel. Ez az ember megjavult. Visszaemlékezik
402 3, VI | őskeresztyének korszakába illő erény ez. Nemes lélek vagy!~Csak
403 3, VI | áldozatul esik neki. Hátha ez is közöttük lesz?”~„Gyilkos
404 3, VI | ismeretes világra nézve. Ez az, aminek te előre örülsz!”~„
405 3, VI | hidegség futott át erein.~Ez az égből jött jeladás!~Ez
406 3, VI | Ez az égből jött jeladás!~Ez a levél eldönti lelke harcát.~
407 3, VI | szózat a mámorálomban alvóra. Ez ismerős vonások eléje fogják
408 3, VI | férj születésnapja. Óh! ez kedves levél, kedves emlék
409 3, VI | kulcsa hullott ki belőle. Ez volt az a súlyos tárgy benne.~
410 3, VI | benne.~A levélben pedig ez volt:~„Kedves uram!~Ön íróasztala
411 3, VI | Tehát semmi egyéb, csak ez a kulcs! Semmi más hozzá,
412 3, VI | hasonlítottak Timéa vonásaihoz. Ez bizonyosan az ő anyja, ki
413 3, VI | arcképét; abból megtudta, hogy ez ékszer az apjáé volt; arról
414 3, VI | tudatni férjével: „ismerlek”.~Ez a gondolat határozott Mihálynál:
415 3, VI | kikeresni, kéznél legyen az.~Ez volt a tromf.~Mikor azt
416 3, VI | volna valamit az előjelekre, ez már elég ok lett volna arra,
417 3, VI | metszett magának a csalitban, ez volt a fegyvere. Azzal elkezdett
418 3, VI | a kunyhóból. Talán éppen ez a kunyhó volt az. Az bizony
419 3, VI | tüzet el hagyni aludni. Ez tartá csak a fenevadakat
420 3, VI | végig a vízikígyó.~Pedig ez a nap születésnapja.~Kedélyes
421 3, VI | Kedélyes családi ünnepély ez itten.~És akarja, hogy így
422 3, VI | tavaszutói hóolvadások ideje volt ez; a folyamős sárga iszapos
423 3, VI | kellett isteni nyilatkozat: ez már az volt. A megáradt
424 3, VI | szalmaszálon úszik. Hanem ez a féreg dacolt vele.~Egymaga
425 3, VI | veszélyben van a kis szigeten. Ez a gondolat nem engedte karjait
426 3, VII | nézett végig munkáján, mintha ez volna az egyedüli és egyetlen
427 3, VII | asszony kezében.~S ha most ez asszony könnyelmű szeszélyében
428 3, VII | Teréza nem akarta elhinni; ez csak olyan kufárbeszéd.~
429 3, VII | annál jobban figyelt rá. Ez az ő ötlete volt. Vajon
430 3, VII | kezdték. Olyan volt neki ez a tudósítás, mint a nyugalomra
431 3, VII | Almirát, hogy meglövi.~– Ez az ő fegyvere!~Timár megdöbbent
432 3, VII | fegyvere!~Timár megdöbbent ez arckifejezéstől.~– Mikor
433 3, VIII| rettentőbb rá nézve, mint ez a szelíd alak, fehér arcával,
434 3, VIII| egyedül, s a bámulat, hogy ez a nő itt dolgozik!~Timéa
435 3, VIII| kezét nyújtá neki szótlanul.~Ez a fehér arc még mindig talány
436 3, VIII| ki belőle, tud-e mindent ez a nő? sejt-e valamit? vagy
437 3, VIII| tudja, mióta?~De hogy jön ez a nő ide? De mit csinál
438 3, VIII| a nő ide? De mit csinál ez itt?~Sietett átöltözni.
439 3, VIII| három teríték. Kire vár ez mind?~Timéa csengetett,
440 3, VIII| hazakerült ön valahára. Ez igazán szeretetreméltó ötlet
441 3, VIII| tudjon az ember értekezni, ez, uram, nem fiatal nőknek
442 3, VIII| olvashatá ki szemeiből Timár.~Ez biztató előjel volt rá nézve.~
443 3, VIII| helyrepótolta. A tiszta jövedelem ez öt hónap alatt ötszázezer
444 3, VIII| ötszázezer forintra megy. Ez összeg nem hever; én azt
445 3, VIII| bölcsesség válik? Hol végződik ez egyszer?~– E tudósítások
446 3, VIII| hogy el ne szökjék tőle, s ez meri folytatni a férje által
447 3, VIII| gyümölcseinek érését leste, azalatt ez a gyönge nő éjt-napot áldozott,
448 3, VIII| mibe kerülhetett hát még ez a munka egy fiatal nőnek,
449 3, VIII| Svájcba, Olaszországba? Ahhoz ez az idő legkedvezőbb.~– Nem,
450 3, VIII| az égből; elmondá, hogy ez a lisztüzlet, amit ő ily
451 3, VIII| valami okos dolog lett, ez ennek az asszonynak az érdeme
452 3, VIII| meg fogja tudni, mit rejt ez a hallgató arc márványhidegsége
453 3, VIII| amit fel lehetett tolni, s ez alatt voltak a kisebb és
454 3, VIII| Timéának meg volt magyarázva ez a fogás: ő tehát szabadon
455 3, VIII| ráismernek a rendkívüliségekre: ez a kő, ez a kámea erről a
456 3, VIII| rendkívüliségekre: ez a kő, ez a kámea erről a helyről
457 3, VIII| nevét megbecsülni büszke!~Ez elviselhetetlen volna a
458 3, VIII| volt téve.~Ha Timéa arca ez ékszer láttára is a régi
459 3, VIII| férj arcára vissza, akkor ez azt fogja olvashatni azokból: „
460 3, VIII| két szeme megtelt könnyel. Ez érzelem volt, mely elárulá
461 3, VIII| hallotta ő azt Timéától.~Ez pedig, amint meglátta azt
462 3, VIII| Nézd, nézd! Az én anyám! Ez az én anyám… Ő megszerezte
463 3, VIII| Most már rablás volna ez ajkról a csók. A „senki
464 3, VIII| Csodálatos egy asszony ez, hogy mikor kezében volt
465 3, VIII| találtam, fedeztem fel még ez ékszereket is. Mind megszereztem
466 4, I | tenyerével a poharát. Ha ez a bor olyan bor, amitől
467 4, I | magamban: de már megbolondult ez a mi urunk, hogy lisztet
468 4, I | ember maga lát utána!~De ez már olyan önkénytelen irónia
469 4, I | nyilallt az ijedtség. Tudná ez az ember, hogy ő hol volt?
470 4, I | segítségére jött Fabula uramnak ez a meséje. Szokása a magyar
471 4, I | titokteljes eltűnésre; s ha ez elrejtőzés alatti idejéről
472 4, I | csalt Timár, mint Athalie-t.~Ez a nő ismerte a női szívet.
473 4, I | erővel lesz folytatva.~Hanem ez évben már rábeszélte Mihály
474 4, I | most egy kiszáradt erdő. Ez baljós jel!~Megindult a
475 4, I | meghalt, a gyermek itt maradt. Ez a harmadik.~Timár rohant
476 4, I | valami mennyei öröm látszott ez arcon, felmagasztalva egymással
477 4, I | mondaná: „hogy kérdez tőlem ez ember valamit!”, aztán egyet
478 4, I | Szegény csempésznő árvája! Még ez sem hitte volna ezt!~És
479 4, I | emiatt pénzt számlálni. Ah! ez nem emberi idegek számára
480 4, I | beszélni megtanult az ajk; ez a sajátszerű kék szivárvány
481 4, I | hozzá, míg elhitte, hogy ez nem álom. Hogy ez a kis
482 4, I | hogy ez nem álom. Hogy ez a kis kunyhó, félig fából,
483 4, I | csak itt lehetnek boldogok; ez a gyermek csak itt járhat
484 4, I | férfinak is adott a gondviselés ez ellen védelmet, azt, hogy
485 4, I | fedezi azt fel a világnak.~Ez osztály a civilizáció vadembereinek
486 4, I | ennek úgy kell lenni. – Hogy ez az ember, aki őrá úgy mosolyog,
487 4, I | meggyógyította, micsoda nagy diadal ez aztán!~Egyszer aztán annyira
488 4, II | találta, mikor hazaérkezett. Ez alkalmat adott neki arra,
489 4, II | meg fogja dicsérni, hogy ez milyen derék, mennyire meglepő,
490 4, II | lehet nőnek megérdemelni; ez ideálja a férjeknek; a férfiak
491 4, II | Athalie-t táncolni.~Boldog-e ez most? Vagy hazudja a boldogságot?
492 4, II | nyerni Timéa szívét? De hisz ez képtelenség! Athalie magáról
493 4, II | tanakodhatnak magukban: ki ez az ember? s miért jár ez
494 4, II | ez az ember? s miért jár ez itt annyiszor?~Mikor a ládái
495 4, II | Mindenki tudta már, hogy ez a szerb és a cernagorca
496 4, II | tengeri fürdőn Timéával. Ez idén elkésett a rózsaszüretről.
497 4, II | benn hál a konyhában, s ez ismét azt jelenti, hogy
498 4, II | kedves főt. – Hát Dódi? – Ez volt a másik szava.~– Ő
499 4, III | oly hamar megunottá tesz; ez minden kedélyváltozatnál
500 4, III | kibékülni hiúsága, hogy ez a fehér arcú nő, ki az ő
1-500 | 501-783 |