Part,  Chapter

 1     1,  II  |          az orrát a kámzsájába, s nagyot köpött a Dunába a rágott
 2     1,  II  |            amire aztán a tisztító nagyot röhögött. Megértette, mit
 3     1,  III |           a deszkaalkotmányt, egy nagyot lódított rajta széles körben,
 4     1,  IV  |      menekül.~– Hm! – A kormányos nagyot dörmögött, s egyszerre úgy
 5     1,  VIII|           szokása szerint, kettőt nagyot rúgott hátrafelé, annak
 6     1,  XII |        hírben állunk.~Fabula uram nagyot köhintett rá, s azt mondta,
 7     1,  XIII|   kapitány előtt, hogy a kapitány nagyot csóvált a fején; kegyetlenül
 8     1,  XIV | lélegzetvétel nélkül.~Akkor aztán nagyot sóhajtott, mikor Mihály
 9     2,  I   |          elé, s tükrébe nézve egy nagyot sóhajtott, és arca elkomorult,
10     2,  VII |         az állótükör előtt.~Timéa nagyot sóhajtott, és a hazudatlan
11     3,  II  |         volna ez valaminek; aztán nagyot rúgott földre vetett ruháin;
12     3,  III |           sötétlik. Egyszer aztán nagyot ugrik, kikapja a bedugott
13     3,  III |       szigeten három év óta ismét nagyot haladt a tenyészet. A mívelő
14     3,  III |        verseket fütyöl.~Egyszerre nagyot sikoltott Noémi, s ideges
15     3,  III |       készül; vigyázzon oda. Most nagyot ugrik, hosszú nyelvét sebesen
16     3,  III |          jegyzé meg Timár.~Teréza nagyot sóhajtott.~– Miért sóhajtottál
17     3,  III |           Miért sóhajtottál olyan nagyot? – kérdezé Noémi.~– Tudod
18     3,  IV  |        van itt, szép Noémi!~Noémi nagyot sikoltva tántorodott vissza.~–
19     3,  VI  |        azokba írva.~Egyszer aztán nagyot dobbant a szíve, amikor
20     3,  VII |        kereste Timár arcát, akkor nagyot sóhajtott: „mennyire szereti
21     3,  VIII|          mellettem. Nevessünk egy nagyot!”~Az ebéd fölött aztán megjött
22     4,  I   |          a dolog olyan jól.~Timár nagyot lélegzett.~– Nagy bolond
23     4,  I   |             aztán egyet kacagott, nagyot kiáltva; tán azt mondá: „
24     4,  III |        venni, hogy a szíve milyen nagyot dobbant erre a szóra.~–
25     4,  IV  |       többet, ne tegye ezt!~Timéa nagyot sóhajtott, lesüté szemeit,
26     5,  III |         jégen álmodva magát, s ha nagyot zökkent a kocsi, arra ébredve,
27     5,  III |            ismétlé magában Timár, nagyot sóhajtva.~– Mernék rá fogadni –
28     5,  IV  |        Csorbadzsi!” ordított fel, nagyot ütve az öklével a térdemre:
29     5,  IV  |         tőlem összeget, bármilyen nagyot. Menjen vele, ahová akar.
30     5,  VI  |         verte a földet. Aztán egy nagyot sóhajtott, mintha mindazt
31     5,  VIII|   lyciumkerítés oltalma alatt egy nagyot kerül, folyvást szanaszét
32     5,  XI  |        beteszi Timéa a könyvet, s nagyot fohászkodik. Azután felveszi