Part,  Chapter

 1     1,  VI  |         amiknek ágait földig húzza édes terhük. Aranyló, pirosló
 2     1,  VIII|        hallja elsusogni az éjben: „Édes Jézusom!” …a másik szobából
 3     1,  IX  |         ingovány bozótjába, hol ez édes magot termő növény burjánzik;
 4     2,  I   |          gyermekem lenne! Tulajdon édes leányomnak fogom tekinteni.~
 5     2,  III |          katonáknak akartál belőle édes és keserű kenyeret süttetni.
 6     2,  V   |          szereti a kapitányt, mint édes fiát, egész atyai szívével;
 7     2,  VIII|          és nyakába borult.~– Jaj, édes kedves szép leányom! Mivé
 8     2,  VIII|              De mi lesz tebelőled, édes gyönyörű szép leányom? Ki
 9     2,  VIII|            is vevőjére akadt.~– No édes szép leányom, most már mehetünk
10     2,  VIII|              Nem hallok én semmit, édes szép leányom.~– De igen.
11     2,  VIII|         olyan jó lesz őhozzá, mint édes testvéremhez? És Zófi mamát
12     3,  II  |          odaadta volna nejének egy édes csókjáért.~Pedig hiszen
13     3,  II  |         azzal az emberrel csak egy édes szót váltana valaha, ha
14     3,  III |           Óh mi kedves vagy! óh mi édes vagy!” Ezt mondják egész
15     3,  III |         éjjel. Óh te kedves! óh te édes!~És ugyanannyiszor megcsókolá
16     3,  IV  |            Teréza mama. Szerelmes, édes, drága jó mama. Itt van
17     3,  IV  |              No de mármost, kedves édes jó Teréza mama, elmondom
18     3,  VII |                            VII. AZ ÉDES OTTHON~A csónakot elragadta
19     3,  VII |           gallyait földig húzta az édes teher. Gyönyörűség azt mindennap
20     4,  I   |            meg minden magasztalás, édes Jánosom, mert bizonnyal
21     4,  I   |            Noémi arca volt. Valami édes boldogság, valami mennyei
22     4,  I   |            szenvedély hevét valami édes, hűs nyugalom váltotta fel.
23     4,  IV  |   kigyógyítani. Terhére volt a női édes hízelgés.~Pedig Noémi tudta
24     4,  IV  |          húz a bőrön, s egész vize édes és iható. Sok embert ismerek,
25     4,  V   |         kell neki. Közelebb éri az édes anyaföld.~Kivezetteté magát
26     5,  I   |      glóriával homloka körül.~Majd édes gyöngédség derengett át
27     5,  IV  |         kiálta rá Timár.~– Ej, ej, édes apuska, hát nem ismer ön
28     5,  VIII|          Timéával, akkor meg olyan édes, olyan hízelkedő, úgy selypít,
29     5,  X   |         Athalieval úgy bánik, mint édes testvérével. Nászhozományul
30     5,  XI  | hálószobájába lehet látni.~Azok az édes suttogások, azok az epedő
31     5,  XI  |       egyedül alszik itt? – kérdi, édes kíváncsisággal lebbentve
32     5,  XI  |            álmában felsóhajt:~„Óh! édes Istenem…”~Akkor lecsap a