Part,  Chapter

 1     1,  VII |       Mikor Narcissza megkarcolá Noémit, Timéa levonta kezén át
 2     1,  VIII| eljegyeztek bennünket egymással: Noémit és engemet. Én minden évben
 3     1,  VIII|    gondolsz énrám soha. Pedig ha Noémit elveszem, hát akkor nem
 4     1,  IX  |          irtózom tőlük, s féltem Noémit. A másik meg az, hogy ha
 5     1,  IX  | sulyommal és harmatkásával, s ha Noémit táplálja azalatt saját keblem:
 6     3,  III |        hogy ő meg nem félti tőle Noémit.~– Nem úgy lesz az. Majd
 7     3,  IV  |    bizony nem volna szabad nekem Noémit megölelnem? Az én egyetlenegy
 8     3,  IV  |     boldoggá teszlek tégedet is, Noémit is, magamat is; s azonfelül
 9     3,  VII |      napról napra jobban bámulta Noémit. Hűséges, háladatos kedély
10     4,  I   |          Timéát, tavasztól őszig Noémit. Azzal nem vádolhatta magát,
11     4,  III |       idegbántalmai súlyosodtak. Noémit szólítá, ki a másik szobában
12     4,  III |          egyre küldözte ki hozzá Noémit, hogy nincs-e valami baja.~
13     4,  III |         Estefelé kiküldte Mihály Noémit.~– Eredj, fektesd le a Dódit.
14     4,  III |   odakinn vele! – biztatá Mihály Noémit. – Én majd addig szendergek
15     4,  III | gyermekhez most, s küldje vissza Noémit. Nem fogom tőle kívánni
16     4,  IV  | szigetére.~Ott akar meghalni.~Ha Noémit is rábírhatja, hogy haljon
17     4,  IV  |   ablakon, s a fehér ágyon látta Noémit feküdni, fél karjával egy
18     4,  V   |         magamra! – monda Teréza, Noémit és Dódit is felköltve; s
19     4,  V   |        hogy becsületes ember, és Noémit szereti.~– De micsoda? úr?
20     4,  V   |  világtól, s még nem tudom, hogy Noémit kire hagytam itt.”~Egy este
21     5,  I   |    világba. Az igazi világba.~És Noémit itt hagyja egyedül a senki
22     5,  I   |           akkor magához emelheti Noémit, megadhatja neki azt a rangot,
23     5,  II  |        arra gondol, hogy elviszi Noémit Dódival együtt, fölül velük
24     5,  II  |         aki elárulhatja Timéának Noémit, és Noéminek Timéát.~Nem
25     5,  IV  |    kincseit, nem „csábította el” Noémit, nem „láncoltatta meg” Tódort…
26     5,  IV  |       találtam ott egyebet, mint Noémit, – meg egy kis porontyot.
27     5,  IV  |        azt, hogy Timár megcsalta Noémit, s megcsalta Timéát, elvette
28     5,  IV  |    egymással boldogul.~– Mit? Te Noémit is akarod?~– Hát mi az ördög?
29     5,  IV  |           Semmit egyebet, csupán Noémit. Nem is a tiedet kívánom,
30     5,  V   |         S hogy lássa még egyszer Noémit, mikor az már tudni fogja
31     5,  V   |       majd lakni, ott várom majd Noémit!”~Azután visszatért szobájába,