Part,  Chapter

 1     1,  II  |      tisztító”. Rettenetes személy. Kinek kötelessége mindenkire felügyelni,
 2     1,  VI  |             hazája. S ki tudja, még kinek?~A sziget északi partja
 3     1,  VII |         itten; azután meg azt, hogy kinek szóltak.~Azt, hogy kit szólítottak,
 4     1,  IX  |           bizonyos. Ő fizetett kém. Kinek a kéme? A töröknek? Az osztráknak?
 5     1,  XI  |             tündéralakot tapintana, kinek érintésétől a szegény halandó
 6     2,  I   |     kifejlett idomú büszke szépség, kinek karcsúságát még előbbre
 7     2,  IV  |            azt is előre tudta, hogy kinek.~Abban az időben, talán
 8     2,  IV  |             ott a másiknak? és hogy kinek mi szenvedélye van? és hogy
 9     2,  IV  |          aki arra a kérdésre, hogy „kinek adjuk ezt az érdemrendet?”
10     2,  VII |           tudott szólni erre. Ugyan kinek juthatott volna eszébe,
11     3,  I   | megfagyasztá vérének minden vágyát. Kinek volna bátorsága megölelni
12     3,  I   |    pálmaággal és a töviskoszorúval? kinek a vére forrna fel egy visszatérő
13     3,  II  |          egy férjhez, kit tisztelt, kinek hálával tartozott, s kinek
14     3,  II  |          kinek hálával tartozott, s kinek hű társa akart maradni.~
15     3,  III |             Tudta azt Timár is jól, kinek szólt az a sóhaj.~Noémi
16     3,  IV  |         terhet kellett felszedni.~– Kinek a számára?~– A gazdámnak,
17     3,  IV  |             az én gondom lesz, hogy kinek és hogyan tudom eladni.
18     3,  V   |            végképpen azt az embert, kinek jelenlététől iszonyodott?
19     3,  VI  |             fiatal hölgy arca volt, kinek vonásai feltűnően hasonlítottak
20     3,  VIII|        szemrehányás. Egy fiatal nő, kinek a munka a vigasz.~Mihály
21     3,  VIII|             csúszó ember irányában, kinek nevét viseli, akinek kezére
22     4,  I   |           azt is feleségül veszi, s kinek jutott valaha eszébe őt
23     4,  I   |             dolgozni – monda Noémi, kinek eleven képzelme egyszerre
24     4,  I   |      csempésznek fia, szegény árva, kinek apja, anyja meghalt?~Azután
25     4,  III |            beszélt egy nagy úrhoz.~„Kinek adja excellenciád ezt az
26     5,  I   |         utálni, gyűlölni azt a nőt, kinek eddig a tisztelet homágiumával
27     5,  II  |            nyomorult az a másik nő, kinek szerelmét meglopta, s kinek
28     5,  II  |         kinek szerelmét meglopta, s kinek számára most nem tud helyet
29     5,  II  |             félt, mint egy gyermek, kinek zsiványkalandokat meséltek.~
30     5,  IV  |        bénultan ült ez ember előtt, kinek kezébe adta a sors. Nem
31     5,  IX  |             a világban.~– Mivel? És kinek?~– Timéának maradtál adósa