Part,  Chapter

 1     1,  III|            míg Euthym örömkitöréssel kiálta fel: „Jól van, fiam!” s
 2     1,  VII|             magasból egy csengő hang kiálta le:~„Narcissza!”~A hang
 3     1,  VII|            Ejh, te ügyetlen leány! – kiálta reá a kunyhó asszonya; –
 4     1,  XII|              most rosszkor jöttél! – kiálta rá az esperes, mikor az
 5     1,  XIV|     arcvonásain.~– Tőkére mentünk! – kiálta a kormányosnak.~A nagy erős
 6     1,  XIV|                 Hát Timéa hol van? – kiálta, midőn a leány távollétét
 7     1,  XIV|      kabinban.~– Vissza a hajóhoz! – kiálta Timár a kormányosra.~– Csak
 8     1,  XIV|     szekrénykéért.~– No, biztos úr – kiálta a kormányos, mikor Timárt
 9     2,  I  |          újságban.~– Mi van benne? – kiálta ingerülten Athalie.~– No,
10     2,  I  |             Ezer arany.~– Micsoda? – kiálta Brazovics úr, s eltolta
11     2,  VI |          fizeti a kormány.~– Elég! – kiálta Athanáz úr, megcsókolva
12     2,  VII|       ismétlé:~– Nem!~– Miért nem? – kiálta Athalie (most már az anyjához
13     3,  III|              Isten! De rég vártuk! – kiálta a nő vendége elé. – Mégis
14     3,  III|             tarisznya. – „Almira!” – kiálta az utána sompolygó kutyának –
15     3,  IV |            mert meghalt.~Most Teréza kiálta közbe hevesen.~– Meghalt!
16     3,  IV |     gondoskodik róluk.~– Az őrült! – kiálta fel, indulattól felgerjedten,
17     3,  IV |              azért sem veszett el! – kiálta Tódor –, sohase tessék kacagni,
18     3,  IV |             jelentettem fel.~– Ön? – kiálta fel Tódor, öklét Mihályra
19     3,  IV |               hogy én őt szeretem! – kiálta föl Noémi egész kitörő szenvedéllyel,
20     3,  VI |          Brazíliába.~– Brazíliába? – kiálta fel ijedten Fabula. – De
21     3,  VII|              föld volna közöttünk! – kiálta indulatosan Noémi, megragadva
22     4,  I  |           nagyságos asszony előtt! – kiálta Fabula János, letéve a poharat
23     4,  V  |         szultán fermánjánál fogva? – kiálta föl elbámulva az esperes. –
24     5,  I  |             a farkára tapos. „Mit? – kiálta fel mindnyájunk hallatára –
25     5,  IV |             estét, uram!”~– Ki az? – kiálta rá Timár.~– Ej, ej, édes
26     5,  IV |         volna el?”~„Eredj, bolond! – kiálta az öreg – kellettél is nekem,
27     5,  IV |       magammal viszem.~– Átkozott! – kiálta fel Timár.~– Nonono, barátom!
28     5,  X  |                  Ah, te ügyetlen!” – kiálta Timéa, fejét hirtelen félrekapva.~
29     5,  XI | cselédtársakhoz.~– „Urak a papok!” – kiálta jókedvében az inas.~– „Hal
30     5,  XI |              kardvasat.~– Gyilkos! – kiálta, ágyából kiszökve, s amíg
31     5,  XI |              Gyilkos van a háznál! – kiálta reszketéstől didergő hangon