Part, Chapter
1 1, I | az egész hegylap, mintha igazán vasból volna, néhol a gránit
2 1, VII | macskaasztalnál fog ülni. Igazán macskaasztalnál. A veranda
3 1, VIII| Az tette aztán még csak igazán elkeseredetté fogságának
4 1, VIII| akar Almirával?~– Megvallom igazán, az a gondolatom támadt,
5 1, VIII| megmérgezhetné Almirát?~– Megmondom igazán. Minden szó, amit ide alant
6 1, IX | mert apja őt is elhagyta.~Igazán nem csodálom, hogy e fiúból
7 2, III | sikerül a vállalat, akkor igazán koldussá van téve.~Fabula
8 2, V | Átkozott veszekedett ember! Ezt igazán közköltségen kellene elpusztítani.
9 2, VI | most mutassa meg, hogy igazán hű emberem, hogy igazán
10 2, VI | igazán hű emberem, hogy igazán apjának tekint. Vallja meg,
11 2, VI | semmit. Csak nekem mondja meg igazán. Tüzes harapófogóval sem
12 2, VII | kapitány urat…~Zófia asszony igazán nagy zavarban volt. A vizitszobába
13 3, II | egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet.~
14 3, III | kezét, és aztán őszintén, igazán, meleg kézszorítással üdvözli
15 3, III | fogom! – mondá Timár.~– Igazán? – A leány örömtelten nyújtá
16 3, IV | tengerre!~– Hát van neked igazán valahol lakásod? – kérdezé
17 3, VI | megtettem. Nem hiszik már, ha igazán teszem is. El fogom fojtani.~–
18 3, VI | visszavinni Scaramelliékhez? Nekem igazán vannak velük összeköttetéseim.~–
19 3, VI | komédiajátszáshoz, hogy mikor igazán meglepte a hálaérzet, azt
20 3, VI | arccal a fűbe, és sírt. Igazán sírt.~ ~Szegény
21 3, VIII| hazakerült ön valahára. Ez igazán szeretetreméltó ötlet öntől!
22 4, III | alszik.~– Óh! nem igaz.~– Igazán mondom, alszik.~… Óh, hiszen
23 4, III | nem jutott eszembe! – Ez igazán okos gondolat volt. Talán
24 4, V | mert kitöltötte az idejét. Igazán kitöltötte egy egész hosszú
25 4, V | hogy már csak ideje volna igazán meggyónni s az utolsó szentségek
26 5, I | földön nem imádkozik oly igazán az ön életéért, mint én!~
27 5, II | legbüszkébb volt! Amiben igazán kevélykedett. Amiért királyi
28 5, III | rántottak ki. Ez a Timár igazán szerencse fia.~Ami halat
29 5, IV | hogy ez olyan szép lett? Igazán olyan gyönyörű teremtés
30 5, X | ajtót előtte.~Most azután igazán nem tudta az őrnagy, hogy
31 5, XIII| beteg szívével.~Nem tudott igazán boldog lenni soha ettől
|