Part,  Chapter

501     4,  III |                tudott felmelegedni, még ez életben boldog legyen –
502     4,  III |                miért ütötte meg tegnap. Ez a csekélység most, mint
503     4,  III |                  s legjobban megkínozza ez a hóhérlegénye a csontembernek.~
504     4,  III |          teneked, Noémi, ezek a tervek? Ez az aranyozás a padmalyon?
505     4,  III |               tudok felkelni! Agyonnyom ez a sok arany. Mind itt fekszik
506     4,  III |                nyújtsd kezedet; húzz ki ez iszonyú aranyhalom közül!”~
507     4,  III |               én eddig nem tudtam. Hisz ez a pokol tüze. A neveik is
508     4,  III |               megtekintse. Az ott aludt ez idő alatt Teréza asszony
509     4,  III |              megint megharagudott: hisz ez nem friss víz, ez már meleg.
510     4,  III |                  hisz ez nem friss víz, ez már meleg. Hát meg akarsz
511     4,  III |                lehetett Mihály mellett.~Ez így ment aztán a hosszú
512     4,  III |               olyan ostoba voltam, hogy ez magamtól nem jutott eszembe! –
513     4,  III |          magamtól nem jutott eszembe! – Ez igazán okos gondolat volt.
514     4,  III |              magasba emelé föléje.~Hogy ez el tudott titkolni akkora
515     4,  III |            aminek semmi illata nincs.~– Ez az? – mondá kérdve Noéminak.~
516     4,  IV  |                  Szomorú időtöltés volt ez.~Noéminak minden gyöngédsége,
517     4,  IV  |            magának, a csapás, ami érte, ez izgatott idegekre oly kínzólag
518     4,  IV  |             halottak visszatérő arca, – ez mind csak egy rossz álom; –
519     4,  IV  |             keze közt.~– Vajon mi lehet ez a hold? – kérdezé Noémi.~
520     4,  IV  |                    ismétlé Noémi. – Hát ez a nagy csillag maga van
521     4,  IV  |             semmi oka változást találni ez örökké szenvtelen arcon.
522     4,  IV  |                 még az a gondolat, hogy ez a démon, aki mindkettőjüket
523     4,  IV  |             szeméből.~„Óh! milyen hideg ez az ágy!”~Minden olyan hideg
524     4,  IV  |                ember!”~Óh! milyen hideg ez az ágy!~A cseléd, ki vacsorára
525     4,  IV  |             erőszakkal bejutni.~Mákony? Ez jó szer. Az álom öngyilkossága.~
526     4,  IV  |                  hogy ő most aluszik, s ez a vakság, ami szemeit meglepte,
527     4,  IV  |           vakság, ami szemeit meglepte, ez az álom vaksága.~És teljes
528     4,  IV  |                 ágy. Remekműnek készült ez, minőt még most is látni
529     4,  IV  |            Hiszen nem vagy te itt! mert ez csak álom!”~S azzal erőszakot
530     4,  IV  |              rémület, második az önvád.~Ez a szegény asszony itt fekszik
531     4,  IV  |                 keleti pestis utóhatása ez.~Végre Timéa orvoshoz folyamodott.~
532     4,  IV  |                 szárazföld elvett tőle.~Ez orvosi tanácsra azt mondta
533     4,  IV  |           utolsó vendég is elköltözött; ez idő szerint még gőzhajó
534     4,  IV  |              más vizek lakóitól, mintha ez a tó csakugyan egy elmaradt
535     4,  IV  |              örül.~Az egy valódi szent, ez egy valódi nő.~Vissza-visszagondolt
536     4,  IV  |              egyikünk halva nem marad.”~Ez lett volna a dolgod.~Majd
537     4,  IV  |              mégis ott kell neki lakni.~Ez égvizsgálás alatt azon rendkívüli
538     4,  IV  |              Timár azt mondta magában: „Ez az én csillagom. Éppen olyan
539     4,  IV  |            földlakók szeme láttára ment ez végbe.~A következő éjjel
540     4,  IV  |                égben is megtörténhetik „ez”?!~Timár kísérte a csodalátványt
541     4,  IV  |                az az áttörhetlen űrben.~Ez a látvány gyakorolt lelkére
542     4,  IV  |               nő. Mihályt csak sietteté ez a gyöngédség az éles kés
543     4,  IV  |               borzadva mondja magában: „ez vesztit érzi!”~Úgy csinálta
544     4,  IV  |          számukra biztosítva.~És azután ez volt a terve:~Amint az évszak
545     4,  IV  |           világon Mihály nélkül?~Mit ér ez az egész világ már így,
546     4,  IV  |              beléd fojthatnám a lelket!~Ez a vágya volt, mikor Athalie
547     4,  IV  |            alakultak át kígyókká!~Talán ez is csak hallucináció volt.~
548     4,  IV  |                 szobájának ablaka volt.~Ez a szoba is világos volt;
549     4,  IV  |        aranyhajú angyalfőt ölelve.~– Ki ez? – szólt Timár egyszerre
550     4,  V   |               királytól az érdemrendet, ez mind lopott jószág volt.
551     4,  V   |              neki.~De vajon meddig tart ez a siker?~Mindenkit meg tudott
552     4,  V   |     belevezethette kedveseit. Nézzétek, ez mind az én kezeim munkája.
553     4,  V   |              akkor négyéves volt, mikor ez a ház elkészült. „Dódi háza!”~
554     4,  V   |               Timár azt hitte már, hogy ez mindig így fog menni, hogy
555     4,  V   |              életre való szenvedéssel – ez Teréza.~Teréza egy nyári
556     4,  V   |           mondok neked valamit. Engemet ez az ősz elvisz magával. Én
557     4,  V   |             szívem beteg. Nem szólásmód ez tőlem. Halálos baj ez. Titkoltam
558     4,  V   |         szólásmód ez tőlem. Halálos baj ez. Titkoltam mindig, nem panaszkodtam
559     4,  V   |            rákezdi, ismét hosszú csend. Ez már a vége felé közelít.
560     4,  V   |               Ezen a nyáron túl nem fog ez tartani. Nem bánom, megnyugszom
561     4,  V   |              azt már megadta. Ugye igaz ez, Mihály?~Mihály lecsüggeszté
562     4,  V   |              Mihály lecsüggeszté fejét. Ez volt az a gondolat, ami
563     4,  V   |              Nemcsak arra gondolt, hogy ez a nő Noémi anyja, s egyedüli
564     4,  V   |            mondá neki, hogy szokott baj ez nőknél, kik a fiatalság
565     4,  V   |             Timár annál gyöngédebb volt ez idő óta Terézához. Nem engedte
566     4,  V   |          Mihálynak: „Siess a benyílóba, ez ne lásson téged itt!”.~Timár
567     4,  V   |                 gyermek?~– Úgy van!~– S ez a férfi hitvese a te leányodnak?~–
568     4,  V   |               mindent tudnom kell, mert ez énrám tartozik. Micsoda
569     4,  V   |               helyedbe azt a fermánt?~– Ez a férfi, akinek a nevét
570     4,  V   |               annál a gondolatnál, hogy ez a főpap eléje fog lépni,
571     5,  I   |            Timéa is hadd legyen boldog.~Ez a gondolat bántotta mégis
572     5,  I   |           köntöseit felcserélje.~Ah! ha ez ijedtségnek valami oka volna!~
573     5,  I   |               függ. Timár egész délután ez eszmével tépelődött. Meghagyta
574     5,  I   |             házamnál?~– No igen. Amióta ez a ház az öné. Hat esztendeje
575     5,  I   |                 szomorújátéknak vége. S ez engem megijesztett. Ön úgy
576     5,  I   |            arcán, amit a legelső évben. Ez az igazi. – Szeretne ön
577     5,  I   |           könnyező szentképekben. Hanem ez már mégis igaz, és Zófi
578     5,  I   |               mellyel az őrnagy vívott. Ez egy emlék.~– Jó – monda
579     5,  I   |             Athalie suttogott Timárnak, ez volt:~– Mikor Brazovics
580     5,  I   |                 a házat építette, akkor ez a szoba, mely most Timéáé,
581     5,  I   |            kijáró kürtőn keresztül kap. Ez a falban járó üreg egész
582     5,  I   |                 atyjának?~– Úgy hiszem, ez üzletéhez tartozott. Neki
583     5,  I   |              Timéa hálószobájába juthat ez úton? – kérdé Mihály valami
584     5,  I   |                    és mégis úgy kínozta ez a gondolat!~Ha kiszínezte
585     5,  I   |             kedve; de ellopatni hagyni! ez fellázítá.~Mit fog tenni,
586     5,  I   |           asszonyt csábítójával együtt. Ez az okos ember eljárása.
587     5,  I   |      megdöbbentőbb ajándék kíséretében. Ez ajándék egy kettétört kard.~
588     5,  I   |                 húzva „önnek a férjét”. Ez volt az ok, uram, mely engemet
589     5,  I   |            mulatságos társalgó. Hogy ki ez ember, azt közelebbről nem
590     5,  I   |         szokásom. Nem tűnt fel önnek is ez ember, asszonyom? Láthatta
591     5,  I   |                  Rólam ne beszéljünk.~– Ez az ember együtt szokott
592     5,  I   |             gyanúra kezdett jönni, hogy ez egy kalandor. Egy este sarokba
593     5,  I   |         elbeszélésbe vannak elmélyedve. Ez a tárgy éppen a Szent György-képen
594     5,  I   |                megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy,
595     5,  I   |              önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, harmadnapra,
596     5,  I   |                   Mindjárt láttam, hogy ez az ember megbánta, amit
597     5,  I   |                fordult csapás közben, s ez okozta, hogy eltörött. Másnap,
598     5,  I   |                 kézszorításban megadni. Ez sok volt, ez nekem igen
599     5,  I   |    kézszorításban megadni. Ez sok volt, ez nekem igen nagy jutalom.
600     5,  I   |                 felállva helyéből. – Ha ez az ember egyben hazudott,
601     5,  I   |        irgalmára ne kérjem önt, siessen ez összeomló ház alul menekülni,
602     5,  I   |               Ismeri ön ezt az öltönyt? Ez azon köntös, melyet én hímeztem.
603     5,  I   |                  Azt hitették el velem, ez az én menyasszonyi köntösöm
604     5,  I   |             mondták: „már most vesd le, ez más menyasszonynak készült!”
605     5,  I   |      menyasszonynak készült!” Ah! uram, ez a tőrdöfés halálos volt
606     5,  I   |                 eltakarta kezével arcát ez indulat sugallta szavára
607     5,  I   |             lelkemen ejtett évek előtt, ez a kardcsapás kiegyenlítette;
608     5,  I   |            átkozott! És átkozott legyen ez a ház! És átkozott legyen
609     5,  II  |               VESZTESÉG~Futni, de hová? Ez most a kérdés.~Az órák tízet
610     5,  II  |            veszedelmes jégen keresztül. Ez éppen jó illusztráció volna
611     5,  II  |                 Timéa!~Óh! milyen nehéz ez elől a név elől elmenekülni!
612     5,  II  |                 bevárni, míg megvirrad.~Ez kínos éjszaka lesz.~Mint
613     5,  II  |            férjét rágalmazni merte.~Még ez előtt is meg kell hajolnia.
614     5,  II  |                 szenvedj együtt velem!” Ez az angyalok kegyetlensége.~
615     5,  II  |           melytől én őt megfosztottam”.~Ez Timéa.~De hát Noémi!~Mit
616     5,  II  |                tengerésztiszt? Ki lehet ez az ő ellensége? Nem lehet
617     5,  II  |             Valami azt súgja neki, hogy ez elől az ember elől jó volna
618     5,  II  |            volna elfutni.~Futni! Hiszen ez az ő folytonos ösztöne.
619     5,  II  |              világrészbe!~De hát Timéa!~Ez a név a hajótörés rá nézve.~
620     5,  II  |                Csak ő maga – és a hold. Ez pedig jó cimbora. Látott
621     5,  II  |                 hamuvá kell lenni, mert ez az igazság a nap alatt!
622     5,  II  |          thymiánvirágot tépni a sírról: ez Noémi. Az élve eltemetett
623     5,  II  |                  add kezedet, s vonj ki ez aranysírból engem!”~Timár
624     5,  II  |          kedvező tudósítást.~A levélben ez volt:~„Uram!~Legutóbbi levelem
625     5,  II  |           nálunk hagyta kamatoztatni. S ez az ember a legnagyobb csaló
626     5,  II  |                levelet.~Tízmillió reis! Ez mintegy százezer forint.~
627     5,  II  |                 valaha visszaszerezni.”~Ez hát az első csapás, gondolá
628     5,  II  |               az útra. Idegenekre nézve ez a legveszélyesebb betegség
629     5,  II  |              elküldted Brazíliába, hogy ez így fog következni? De igen!
630     5,  II  |                 felé ő kinyújtja kezét.~Ez a kéz meg van átkozva!~Egyszer
631     5,  II  |            helyet találni a világon.~És ez az ember tizenöt évig fogja
632     5,  II  |                 rémekkel teljes éjszaka ez!~Hát nem fog-e már soha
633     5,  II  |                   a visszafordított láz ez!~Félve tekintett maga körül.
634     5,  III |              magát.~Megáll hallgatózni. Ez idő tájon rorátéra szoktak
635     5,  III |            annak a malomnak a kísértete ez, mely őt futása végén ijeszteni
636     5,  III |                 látott semmit. Nem volt ez nappal, hanem éjszaka. A
637     5,  III |      jégtorlaszok csoportosulnak össze; ez egy csendes pillanatában
638     5,  III |              zengő sziklájára, csakhogy ez nem hagyja abba. A titkos
639     5,  III |                 melynek felszíne tükör.~Ez okozza ama hangokat.~Aki
640     5,  III |              kedélyére különösen hatott ez ismeretlen tünemény.~Mindig
641     5,  III |            értené, hogy mit beszél most ez a jéglap itt a lábaink alatt!~
642     5,  III |               másutt nem ismernek; hogy ez nagy veszedelem a keresztülutazókra
643     5,  III |           messziről nem veszik észre, s ez be nem fagy soha, mert a
644     5,  III |                De még veszélyesebb lesz ez – magyarázá a vén halász
645     5,  III |            tapasztalatai nyomán a halak ez idő tájon seregestül össze
646     5,  III |                a beleillő jégkockákkal. Ez aztán a boszorkánytánc!~
647     5,  III |            hanyatt esett a jégen; hanem ez volt aztán utolsó hőstette.
648     5,  III |          levelet, s megírja benne, hogy ez volt a fogaskirály. Aki
649     5,  III |               mázsa halat rántottak ki. Ez a Timár igazán szerencse
650     5,  III |                nótáját:~„Jaj, de szakad ez a húr!~Majd megfizet ez
651     5,  III |                 ez a húr!~Majd megfizet ez az úr?”~S ahol cigány van,
652     5,  III |                 egészen biztosítva volt ez éjszakai nyugalmának megháboríthatlansága
653     5,  IV  |                 a fél szemet eltakarja.~Ez az alak mondta Timárnak
654     5,  IV  |         tisztességes öltöző ruhát; mert ez a mostani már nagyon magán
655     5,  IV  |          ezreseket és százasokat.~– No, ez is csak valami! – szólt,
656     5,  IV  |                mondjad, nem barbarizmus ez?~Timár reszketett.~– Azt
657     5,  IV  |                 elfordítani róla.~– No, ez is megvolt. Akkor odavittek
658     5,  IV  |               férfiú szintén levasalva. Ez lett volna nekem tizenöt
659     5,  IV  |              másik tolvajnak a kincsei. Ez a Nro 133, a szultán. Egyszer
660     5,  IV  |                 még engem is meglopott. Ez nem fordult még elő a rubrikámban
661     5,  IV  |            megölte és kifosztotta!”~– S ez a rendkívüli ember, a nagy
662     5,  IV  |             töltötte meg azt golyóra.~– Ez a fölfedezés egészen elvette
663     5,  IV  |                társam nem tudott úszni, ez belefulladt a vízbe; a másik
664     5,  IV  |             egész testében bénultan ült ez ember előtt, kinek kezébe
665     5,  IV  |            hírnevedért. Mint megtudtam, ez a bolond ember éppen a fehér
666     5,  IV  |          madonna férjének becsületéért. Ez is olyan ritka szerencse,
667     5,  IV  |               cinikus humorral mondá:~– Ez az emlék a Nro III, amit
668     5,  IV  |               en a számomra. Komáromban ez eset után többé nem maradhattam.
669     5,  IV  |            végeig ellappanghat az ember ez országban; amire élő példák
670     5,  IV  |                csitítá őt a kalandor. – Ez a fegyver meg van töltve,
671     5,  IV  |        táncmulatságban a belépti díjat. Ez már olyan, mint a tízparancsolat.
672     5,  IV  |              jobban: csak ketten vannak ez egész tanyán. „No hisz éppen
673     5,  IV  |             ennek a leánynak inni, hogy ez olyan szép lett? Igazán
674     5,  IV  |                  pajtás: nem a te bajod ez, hanem az enyém; akkor ez
675     5,  IV  |               ez, hanem az enyém; akkor ez a leány egy akkora pofont
676     5,  IV  |                 örömnek.~– Ago gratias! Ez is az enyim volt. Hanem
677     5,  IV  |                   Hjaj, pajtás! Ha csak ez az egy kutyavér terhelné
678     5,  IV  | keresztülharapta az izmaimat a csontig. Ez a Numero IV-ik emlék tetőled.
679     5,  IV  |               is az ő keze verte rajta.~Ez az ember tudja azt jól,
680     5,  IV  |            akarta őt tenni lába alul. – Ez az ember tudja azt, hogy
681     5,  IV  |                 meg, s irigy rá érte. – Ez az ember tudja azt, hogy
682     5,  IV  |                elvette mind a kettőt, s ez az ember most féltékeny
683     5,  IV  |                 egy álmában üldözöttét. Ez összesebzett alaknak látása
684     5,  IV  |                 hát, nem olcsó kívánság ez?~– Végezze ön, mit akar?~–
685     5,  IV  |                 villanyütés érte volna. Ez a szó felzavarta kedélytompulását.~–
686     5,  IV  |            Timárt most már bosszantotta ez az ízetlen kívánság.~– Ah!
687     5,  IV  |               kiváló jó levegője van, s ez az én Dél-Amerikában megrongált
688     5,  IV  |                földönfutó instantiáját?~Ez az ízetlen gúnyolódás nem
689     5,  IV  |              igézet benyomását Timárra. Ez kezdett felocsúdni kábulatából.
690     5,  IV  |                fog előtted ajtót zárni. Ez a nő büszke, és hamar átváltozik
691     5,  IV  |            ennek a makrancos tündérnek! Ez a caprice-om most. S hát
692     5,  IV  |             szerencsétlenné teszed.~Óh! ez az ember egyenesen a szívére
693     5,  V   |                 állt oda, hogy tán majd ez a dühös ember most bosszúból
694     5,  V   |                  Hogy illenék egymáshoz ez a két alak! Csak taglejtéssel
695     5,  V   |              Timár elnézi, hogy távozik ez ember udvaráról. Elkíséri
696     5,  V   |           minden előjel nélkül felzúdul ez a sajátszerű orkán; a halászoknak,
697     5,  V   |              helyet is. Itt van a hold. Ez a hideg csillag. – Hogyan
698     5,  V   |             nincsen semmi! – És ha majd ez az ember fel fogja keresni
699     5,  V   |            múltak, hogy nem imádkozott. Ez órában eszébe jutott az
700     5,  V   |                mely vele dacol: embert.~Ez órában eszébe jutott, hogy
701     5,  V   |                 futok, s tehozzád jutok ez órában én. Nem panaszkodom
702     5,  VI  |            vezet, ahol Teréza nyugszik. Ez Noéminak mindennapi útja
703     5,  VII |           márciusi napok vetették végit ez évben a szigorú télnek.
704     5,  VII |                 következtetni kilétére.~Ez a Levetinczy Timár Mihály
705     5,  VII |              ami hálójukba beléakadt. S ez azután tökéletesen kimagyarázta
706     5,  VII |                Balatonon; kétségtelenül ez volt az oka a nemes úr balesetének;
707     5,  VII |                amint az első hírt vette ez esetről, azonnal leutazott
708     5,  VIII|             akkor kezdődött özvegysége. Ez a határidő is elmúlt; már
709     5,  VIII|       türelmetlenkedett: hát meddig fog ez már így tartani?~Legnagyobb
710     5,  VIII|          kosarat vinni az asszony után. Ez már derogál nekik. Hát ezért
711     5,  VIII|                 nappala. Én azt hiszem, ez az asszony utána megy a
712     5,  VIII|             abban valami különöst, hogy ez a levél olyan víg hangon
713     5,  VIII|                 le erre a házra, ámen!” Ez az ő imádsága az ő jótevőiért.
714     5,  IX  |                 az anyjának.~Nagyobb mű ez, mint Kleopátra obeliszkje,
715     5,  IX  |          ragasztá oda a viasz közepébe: ez volt a címer.~A levelet
716     5,  X   |              meghívókat küldözött szét. Ez már egy kis arisztokrácia;
717     5,  X   |                 a dolgot. Micsoda ötlet ez Timéától? Az egész komáromi
718     5,  X   |                görög Timéát ünnepli meg ez idén, de még sokkal inkább
719     5,  X   |               az egész társaságot. Hisz ez minden civilizált fogalommal
720     5,  X   |              párjával.” Azt hitte, hogy ez az ő munkája volt. Igyekezett
721     5,  X   |           cirógatta Athalie-t szépen.~– Ez bizony elég szép szerencse
722     5,  X   |              gyanakodással fizet érte.~„Ez az én leányom azért kedvez
723     5,  X   |               te ehhez a házhoz jöttél, ez a másik leány úrnő volt
724     5,  X   |              alatt aludni Athalie-val! „Ez alatt” a födél alatt!~Nem
725     5,  X   |              végigfutni ereidben, mikor ez lehajol, hogy a kezedet
726     5,  X   |      nászhozománnyal megkínálta: „Nekem ez az ember sem ezen a világon,
727     5,  X   |         rózsacsokor későn érkezett meg. Ez évben már a második névnapi
728     5,  X   |               Nézd, milyen furcsa levél ez! – mond Athalie, egyikét
729     5,  X   |            mintha egy kígyófészek volna ez arc, melyet vesszővel megütöttek.
730     5,  X   |         mélysége az örvénylő indulatnak ez egyetlen ránézésben!…~Timéa,
731     5,  XI  |            cselédek.~Nagy munkanap volt ez a mai! Konyhai előkészület
732     5,  XI  |              való tárgy.~S két év múlva ez a lidérc, ez a fehér árnyék,
733     5,  XI  |               két év múlva ez a lidérc, ez a fehér árnyék, ez a hüllő!
734     5,  XI  |              lidérc, ez a fehér árnyék, ez a hüllő! úrnője lesz e háznak!
735     5,  XI  |                most hazajön a boldogság ez alá a tető alá, s nem marad
736     5,  XI  |          kellett hozzá, hogy kiömöljön.~Ez az utolsó csepp volt a mostani
737     5,  XI  |                 méreg: az csak álompor.~Ez a gondolat nem töltötte
738     5,  XI  |                töltötte be az ő lelkét. Ez nem elég diadal. Ez nem
739     5,  XI  |             lelkét. Ez nem elég diadal. Ez nem elég bosszú azért a
740     5,  XI  |            hálószobájában.~– Hová vezet ez az ajtó itt az ágy mögött?~–
741     5,  XI  |                   Hiszen jól ismeri ön, ez ruhatárszobámba vezet, s
742     5,  XI  |                nézi!~(„… Hát a te házad ez?… Te építtetted?”)~– De
743     5,  XI  |               lába alatt?)~(„… Hahaha!… Ez sejti, miről fogunk az éjszaka
744     5,  XI  |                a pietász. Imádkozzék ön ez éjszakán!~– Tudja ön, hogy
745     5,  XI  |             nagyon szépek. Vegye ön elő ez éjjel imakönyvét.~– Jó.
746     5,  XI  |            pokol dühét érezte szívében.~Ez az ember kitalálja a kővel
747     5,  XI  |               valamit.~Timéa azt hitte, ez a szobaleány volt az, aki
748     5,  XI  |      harangjáték.~A mindennapi kedvezés ez, mely különösen a mai örvendetes
749     5,  XI  |               ideje, hogy ott van.~Hogy ez az asszony olyan sokáig
750     5,  XI  |              hallgatja még.~Egy órát üt ez és háromnegyedet.~Van türelme
751     5,  XI  |           lecsap a kardvas oda, ahonnan ez a sóhajtás jött.~De a csapás
752     5,  XI  |              végig a gondolatok láncán.~Ez itt Athalie. A másik szobában
753     5,  XI  |                van a gyilkos?~– Különös ez! – monda a városkapitány. –
754     5,  XI  |             mikor Athalie-t meglátja.~– Ez is mélyen alszik – mondja
755     5,  XII |              hősnője Brazovics Athalja.~Ez a nő mesterileg védte magát.~
756     5,  XII |            emlékezetes napon érkeztek”.~Ez legjobb is lesz; e keresztgyermekek
757     5,  XII |              neki!~– Minő furcsa pecsét ez! – szól egyszer az őrnagy,
758     5,  XII |               szembesíttesse magát.~Óh! ez kegyetlen kényszerítés reá
759     5,  XII |                gyilkos vágás sebhelyét. Ez az ő emléke.~És akkor is
760     5,  XII |              összeforrt hege éktelenít. Ez is Athalie menyegzői ajándéka.~
761     5,  XII |        kérdéseket intézzük önhöz: vajon ez a gyermekkéz által írott
762     5,  XII |               Szent György-kép a falon. Ez a kép egy rejteküreget takar
763     5,  XII |                 kezeit leveszi arcáról, ez arc nem halavány többé,
764     5,  XIII|                oltár elé.~Többször volt ez idő alatt nagy kegyelemosztás.
765     5,  XIII|                Mint hideg kísértet állt ez mindig örömei mögött. Meg
766     5,  XIII|           elszegényült rokonok számára. Ez az egy maradt meg utána.~
767     5,  XIII|               mind valamennyit eltartja ez a sziget, s itt nem tudja
768     5,  XIII|                utódait: az a férfiakat, ez a nőket.~A férfiak tanulnak
769     5,  XIII|             férfi, a negyvenes években. Ez szokta a cserealkukat megkötni
770     5,  XIII|           faépület tornyocskájában volt ez a csengettyű. Házat, tornyot
771     5,  XIII|          belefaraghatta ezekbe a fákba.~Ez előtt a kis ház előtt volt
772     5,  XIII|         szólítva, sorba csókolják őket.~Ez az ő boldogságuk, ez az
773     5,  XIII|              őket.~Ez az ő boldogságuk, ez az ő imádkozásuk, ez az
774     5,  XIII|       boldogságuk, ez az ő imádkozásuk, ez az ő hálaadásuk.~Csak azután
775     5,  XIII|             milyen hatalmas lesz egykor ez a mi országunk, ha az mind
776     5,  XIII|          lefektetni. Nagyobb dolog volt ez azoknál, amikről én beszéltem.
777     5,  XIII|                  már lett volna egyszer ez a kéz az én fejemre téve,
778     5,  XIII|            lenhaj födte, s láttam volna ez arcot valahol. A kérdésre
779     5,  XIII|              alatt nem jött elő.~      ~Ez a senki szigetének a jelen
780   Uto       |           vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem.
781   Uto       |                 Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve:
782   Uto       |          Színdarabot is írtam belőle, s ez az egyetlen színművem, mely
783   Uto       |                mind személyesen ismert. Ez volt az alapeszme, a végkatasztrófa,