Part,  Chapter

 1     2,  VIII|     kérem, ne tagadja azt meg.~Mihályt önfeledtté tette a boldogság:
 2     2,  VIII|      utoljára egymáshoz ölelte Mihályt és Timéát, rájuk adva forró
 3     3,  I   |       Zófi mama aztán tartotta Mihályt válogatott magasztalásokkal,
 4     3,  I   |   mennyit emlegeti a kedves jó Mihályt, aki őróla olyan jól gondoskodott,
 5     3,  II  |        abban a percben, amidőn Mihályt felkérte, hogy engedje Athalie-t
 6     3,  III |    önkínzó gondolatok üldözték Mihályt, ott pihenőt tartott.~Baján
 7     3,  III |     elősietett a házból.~Amint Mihályt meglátta, kettőzteté sietését,
 8     3,  III |     ceremónia nélkül megölelte Mihályt, miközben szemébe tűnt a
 9     3,  V   |       Noémi fölvezette magával Mihályt a téveteg szikla ormára,
10     3,  V   |      meghallá.~Nem volt szabad Mihályt marasztani. Ha dolga van,
11     3,  V   |  biztatta még, hogy kísérje el Mihályt a csónakáig.~Nem ment velük,
12     3,  VIII|       előtte, abban dolgozott.~Mihályt egyszerre rohanta meg az
13     3,  VIII|     bámulatra nyitá fel, midőn Mihályt belépni látta, azután eléje
14     4,  I   |       Annál jobban megdöbbenté Mihályt az a látvány, mely az Osztrova-szigeten
15     4,  I   |  Egytül egyig kiszáradva mind.~Mihályt lehangolta e látvány. Tavaly
16     4,  II  |    érti.~És ha ezt érti, akkor Mihályt nem érti. Ezen ember előtte
17     4,  III |         Adja vissza az életnek Mihályt; inkább ha áldozat kell
18     4,  III |        ágyától a másikéhoz.~És Mihályt folyton hazugságokkal kellett
19     4,  III |       Ismét új reggel virradt.~Mihályt most már az álmatlanság
20     4,  III |         hízelgő szavakat, hogy Mihályt elámítsa velük: „Kis Dódim,
21     4,  III |   sohasem vezette el Noémi oda Mihályt, ahol a kis Dódi fekszik.~–
22     4,  IV  |     minden gyöngédsége, amivel Mihályt elhalmozta, nem bírta őt
23     4,  IV  |       szép lélek mind a kettő?~Mihályt még betegebbé tette az itthonlét.~
24     4,  IV  |    tavasz van.~Tehát elküldték Mihályt a Balatonhoz.~Hanem egyet
25     4,  IV  |   gyöngédség volt iránta a nő. Mihályt csak sietteté ez a gyöngédség
26     5,  III |      találnák Levetinczy Timár Mihályt megfagyva a jég közé szorult
27     5,  IV  | zavarta a csendet.~Ekkor Timár Mihályt egy hang üdvözli a háta
28     5,  X   |      mely még Levetinczy Timár Mihályt gyászolta.~Zsuzsánna napján