Part,  Chapter

 1     1,  VI  |         nemzet története, kiket a bolond sors arra választott ki,
 2     1,  IX  |   karjával kebléhez a hízelgő kis bolond állatot, és sima állával
 3     2,  I   |           megszökni. Hej, de nagy bolond voltál, szegény Ali Csorbadzsi!~
 4     2,  III |          azt mondta Timárra, hogy bolond; mit fog ő kezdeni annyi
 5     2,  III |        biztosra egyéb, mint ilyen bolond vásár után az utolsó zsákot
 6     2,  IV  |        maga igazságát keresni, ha bolond.~De Timár nem volt már bolond.~
 7     2,  IV  |     bolond.~De Timár nem volt már bolond.~Rég túljárt ő már tanácsadóinak
 8     2,  IV  |           sem termett. Itt a nagy bolond kontignációs magazin, de
 9     2,  IV  |            hogy nem vagy te olyan bolond ember, mint amilyennek látszol!
10     2,  V   |         is hítták másnak, mint „a bolond török leány”-nak.~Aztán
11     2,  V   |      saját köntösét varrja. A kis bolond! Timár látta ezt mind.~Oh!
12     2,  VI  |           csal még azon felül, az bolond ember, mert bevágja az aranytermő
13     2,  VIII|       lehet semmit venni, hisz ez bolond ember!”~De ki lehet az a
14     2,  VIII|          ember!”~De ki lehet az a bolond ember?~Most már csak a konyhafelszerelés
15     2,  VIII|     megvette látatlanban – valami bolond ember.~És az is felötlik
16     2,  VIII|           azt kiabálják: „hisz ez bolond ember!”, s azzal menekül
17     2,  VIII|    kitelik az ilyen szó az efféle bolond leánytól, akinek egy más
18     3,  IV  |   fogakkal rendelkezik.~– Ejh, te bolond. Csak meg ne harapj. Hát
19     3,  IV  |         előtt elmondani.~– Óh, te bolond! – monda Teréza asszony. –
20     3,  IV  |       Hagyd el már, kérlek, a sok bolond indus nevet! – szakítá félbe
21     4,  I   |          nagyot lélegzett.~– Nagy bolond maga, János barátom! Kérem
22     4,  IV  |        meg ne tudja senki, hogy ő bolond; de azok az okos beszédek
23     4,  V   |       Ádámot és Évát, az Isten.~– Bolond vagy asszony! Az egyszer
24     5,  IV  |          vette volna el?”~„Eredj, bolond! – kiálta az öreg – kellettél
25     5,  IV  | hírnevedért. Mint megtudtam, ez a bolond ember éppen a fehér arcú
26     5,  IV  |    gúnyosan könyörgött.~– Ejh, ön bolond! – monda Timár, kit bosszantott
27     5,  IV  |          a tanú, ha a vádló olyan bolond, hogy pénzért meg nem engedi
28     5,  IV  |           forró faggyút. Én olyan bolond nem vagyok, hogy ezeket