1-500 | 501-722
Part, Chapter
1 1, I | építkezésmódját; s az új fordulónál már egy gót templom porticusa
2 1, I | száznegyven ölnyire közeledik már egymáshoz s háromezer lábnyira
3 1, I | nyúlnak keresztül.~Néhol már legyőzte az útját álló torlaszt,
4 1, I | Ogradina és Plaviszovica között már óránként tíz mértföldnyi
5 1, II | is lehet csempészni, s ez már en gros üzlet; hanem ez
6 1, II | szegény embernek való. Ez már nem só. Dohány és kávé.~
7 1, II | János –, amióta itt jártam, már megint változott a vízjárás;
8 1, II | Mihály nagyon jártas volt már ebben a könyvtárban, sokszor
9 1, II | ezek, kik a borzasztóval már megbarátkoztak, az ismeretlen
10 1, II | jártak éppen, ahol a Duna már csak kétszáz ölnyi széles,
11 1, II | kormányosa, se legénysége nincs már, azok elmenekültek róla;
12 1, II | múlva azonban Trikalisz már megérthette látásbul is,
13 1, III | siessenek a malom elé.~Most már értették a szándékát. El
14 1, III | marmotákat.~– Nézd!~Timéa most már a malmot kezdte nézni. Ahhoz
15 1, III | malmot kezdte nézni. Ahhoz már nem kellett távcső, mert
16 1, III | hajó olyan közel jöttek már egymáshoz, hogy a szűk,
17 1, III | kendőjével, mikor hajójuk már szerencsésen elhaladt a
18 1, IV | hajó éppen elfér benne; de már itt ökrökkel lehet csak
19 1, IV | Reszkivál. (Jelenleg ez a sziget már félig fel van vettetve;
20 1, IV | hatot, a hajcsárok tudják már, mit jelent ez; a fullajtár
21 1, IV | vastag alattság megfeszült már, mint a felvont kézíj, s
22 1, IV | is a szép fehér cicának.~Már átfutottak szerencsésen
23 1, IV | leggonoszabb hely, a hajó futása már lassul, a mozderő hatását
24 1, IV | percben, amint kitekint, már nem látja a hajó orrán a
25 1, IV | ilyen keresztelő. Legalább már most vízmentes vagyok. Sietnünk
26 1, IV | mögött.~A szigeten alul már találkozott a naszád egyes
27 1, IV | töredékei voltak. Nem lehetett már felismerni, hogy malomhoz
28 1, IV | nem láttak semmit, odáig már nem jött a hajó.~Még feljebb
29 1, V | VIZSGÁLAT~Két veszedelmét már kikerülte a Szent Borbála,
30 1, V | nem alszik!~Délután volt már az idő. A kormányos átadta
31 1, V | szikrát vet az acél, értik már a jelből, mit kell tenniök.
32 1, V | Timár ismét hátranézett, már csak a szentképet látta
33 1, V | legnagyobb rém!…~A nap lement már, mikor a Szent Borbála Orsova
34 1, V | papírok?~Azoknak az átadása már aztán nagyobb elővigyázattal
35 1, V | tisztaság őre onnan veszi azt ki már megtisztultan, éppen úgy,
36 1, V | holdvilágra, mert a nap már leáldozott, s a rongyos
37 1, VI | Orsováig fölevezzen, itt már nem találta volna, amit
38 1, VI | s Orsován túl Belgrádig már csak a fele Duna az övé;
39 1, VI | akkor adott jelt, mikor már az Allion-hegy csúcsa is
40 1, VI | Morava másik torkolatánál már csak puszta falai korhadnak
41 1, VI | osztrovai sziget mellett már nem volt a hajón más, mint
42 1, VI | gyékény zöldje között, ott már kavicsos talaj van, mely
43 1, VI | eledele, a pusztai manna, ott már emelkedő földegnek kell
44 1, VI | megint következik a bozót, de már a fűz és nyárfa vadalmával
45 1, VI | aljat galagonya lepi be. Itt már magasabb a sziget talaja.~
46 1, VII | virágoskerten keresztül már látszott valami út, mely
47 1, VII | mikor nagyon csiklandott már a talpa, visszarántotta
48 1, VII | fölött forgatta. Timár tudta már, hogy az nem valami boszorkánymesterség
49 1, VII | mire eleget evett belőle, már akkorra megint megéhezett.~
50 1, VII | csak egy tolvaj jönni! Azt már a sziget túlsó végén megérzi,
51 1, VII | megkeresem őket; ön csak menjen már a ladikjába; és ha visszajön,
52 1, VII | mert higgye el nekem, hogy már ezentúl, amint Almira meglátja
53 1, VII | hogy védelmezzem magamat, már a földön voltam, jó, hogy
54 1, VII | zsákokban, saraglyára téve.~Már messziről hallatszott Almira
55 1, VII | hozzá, azt állítá, hogy már jóllakott, s Timéa rögtön
56 1, VII | jönni, hogy az idegen leány már nagyon is szereti az ő kedvencét;
57 1, VIII| fütyörészve jött közelébb.~Már messziről elkezdett beszélni.~–
58 1, VIII| meglássam, mekkorát nőtt már a menyasszonyom. Nagyon
59 1, VIII| hogy Timár úrnak hínak, már egyszer volt szerencsém.
60 1, VIII| mai vacsorát.~Este volt már; a sokat hányatott és kifáradt
61 1, VIII| szerencsétlen!~– No ugye, kérsz már, hogy halkan beszéljek?
62 1, VIII| akarom. Noémi nem gyermek már. Eredj ki a tornác alá,
63 1, VIII| Almirát. Szegény állat tudta már előre, hogy ilyenkor az
64 1, IX | Koldussá, földönfutóvá voltam már téve, még istentagadóvá
65 1, IX | is minden szobája le volt már pecsételve bírói pecséttel,
66 1, IX | mint egy állat? Látott már valaha valaki egy kutyát,
67 1, IX | ligetet, a pagonyt, a mezőt, már tudtam, hogy mit fogok itt
68 1, IX | szigetről, s a vadalma sárgult már a fákon, s a málnabokor
69 1, IX | elkésett gyümölcseit. Tudtam már, hogy mit csinálok ezen
70 1, IX | a batyu is lopott jószág már; sajátom ugyan mind, ami
71 1, IX | nyalogatva, mintha mondaná: én már megebédeltem. Attól fogva
72 1, IX | gyűjtöttem bele; s az első évben már volt méz és viaszk csereárum.
73 1, IX | elkezdtek teremni, ah! akkor már gazdag voltam. S e sziget
74 1, IX | ő nem tud semmit!~Most már tudja ön, hogy kik vagyunk
75 1, IX | török, holnap görög. Látták már lengyel grófnak is, orosz
76 1, IX | valamely kolostorba. Érti ön már, uram, azt a keserves sóhajtást, –
77 1, IX | hajó indulásra készen áll már, a szél megállt, menni lehet.~
78 1, IX | Timéa.~Noémi is készen volt már, s a konyhán friss kecsketejből
79 1, IX | ugye, mikor az elment, most már én is jó vagyok neked? Menj!
80 1, X | amit te mondasz nekem, én már egy óra múlva semmi hasznát
81 1, X | kerülheti. Te sejtetted már, hogy én menekülő vagyok,
82 1, X | és vizsgálatot, s mikor már a rémek óriásai hátunk mögött
83 1, X | egyedül ő. Most elém került, s már Pancsovánál készen várnak
84 1, X | akarsz mondani. Azt, hogy ez már magyar föld, s egyik ország
85 1, X | őt leányának. Egy leánya már van; hadd legyen ez annak
86 1, X | a halálküzdelem látszott már eltorzult vonásain.~– Miről
87 1, XI | mi lesz akkor? Az áruló már följelenté azóta Pancsován
88 1, XI | tied lenne. Úgyis senkié az már, az apa meghalt, a leány,
89 1, XI | No, hála Istennek, most már él, mert a hideg leli! –
90 1, XI | fohászkodék Timár. – Most már lássunk hozzá a hajóstemetéshez.~
91 1, XII | maradt hajóslegények azalatt már összeácsoltak egy koporsót,
92 1, XII | nem tudott semmit.~– Így már jól van! – monda Timár,
93 1, XII | azokat, mikor átmelegedtek. Már Priessnitz előtt tudták
94 1, XII | most feküdni megy, mert már két éjjel nem aludt; a hajót
95 1, XII | Csorbadzsi ott nyugodott már a Duna fenekén, ahova maga
96 1, XIII| szemeivel; arca nem lehetett már fehérebb, mint addig volt.~–
97 1, XIII| Szent Borbála hajóterhe most már meg volt mentve.~
98 1, XIV | VÉGZETE~A Szent Borbála most már akadálytalanul haladt a
99 1, XIV | unalmassá válik; nincsenek már sem sziklái, sem vízesései,
100 1, XIV | esték is hosszúk kezdtek már lenni, s október vége felé
101 1, XIV | százezresek közé tartozik. Ezek már a gazdag eladó leányok sorába
102 1, XIV | Ali Csorbadzsi kincse (s már akár igaz keresménye az,
103 1, XIV | idegen nyelv.~A holdkórosak már értik, mert utána mennek,
104 1, XIV | Komáromhoz közel jártak már, Almáson túl. Ezen a tájon
105 1, XIV | tájon olyan ismerős volt már előtte a Duna, hogy bekötött
106 1, XIV | győri Duna”-ágig nincs már semmi félelmes tárgy az
107 1, XIV | Timár maga is térdig gázolta már a vizet, mire kabinjából
108 1, XIV | Timár a leánytól, mikor már jót haladtak.~– Itt van! –
109 1, XIV | eltűnt, mintha mondaná:~– Hát már te is a víz alá mégy előlem?~
110 1, XIV | a leány? Az ágy fel volt már emelve a víz által a padlásig.
111 1, XIV | felsegíté a dereglyébe –, ön már háromszor ázott el ezekért
112 2, I | az elsüllyedt járművet, s már fél nyolcra Timár Komáromban
113 2, I | lefordultak székeikről (már akik ti. ültek) a nevetésvágytól.
114 2, I | arcképezi pasztellrajzban. Már egy arcképét elkészítette
115 2, I | borotvált szakálla estefelé már borostát vert rajta, bozontos
116 2, I | haragudj, Athalie. Hisz tudja már az egész világ. Beszélhetsz,
117 2, I | Beszélhetsz, Mihály! Benne van már az újságban.~– Mi van benne? –
118 2, I | hozni baj nélkül! Adtatok-e már neki egy pohár bort? Zófia,
119 2, I | felelt halkan Timár.~– Mi? Ez már baj! – szólt Brazovics úr,
120 2, I | mérő tiszta búza.~– Ah! Az már más! Tízezer mérő tiszta
121 2, I | ment, és elsüllyedt.~Most már eltaszítá Timéát magától
122 2, I | toll is.~Ennél a szónál már Zófia asszony is közbesikoltott:~–
123 2, I | kínálnia török édeskéjével. De már akkor Timár nem állt többé
124 2, I | öltönyöket, amiket nem akar már Athalie viselni, Timéa fogja
125 2, I | Brazovics úr felelt rá:~– Már hogy látott volna? Törököknek
126 2, II | egyenesen a szobájába.~– Hát én már azt hittem, hogy te régen
127 2, II | mondja rá, hogy isten neki; már benne vagyunk! Azt tanácsolom,
128 2, II | kaparhatnád ki a gesztenyét, ha már az útját tudod. Adj be te
129 2, II | katonáknál? Hozzá vannak azok már ahhoz szokva.~Mégis csak
130 2, II | Csudálkozol rajtam, ugye? Én már mindent természetesnek találok.
131 2, II | Azoknak most hamva sincs már. Azt hittem, hogy a hőstettek,
132 2, II | helyzetéhez. Talán hallottad már azt az adomát, közszájon
133 2, II | nyereségért naponkint? Én már megjöttem az ábrándok világából.
134 2, II | végig. Minden jó lélek aludt már a városban. Csak az éji
135 2, III | éjszaka a víz alatt hál, abból már alig lesz kenyér. Azok megfeszített
136 2, III | óra hosszat dolgoztak, de már akkor ki voltak fáradva,
137 2, III | egyedül.~A hold ismét elérte már a víz színét alsó szarvával,
138 2, III | Egy milliónyi érték!~Ezért már érdemes volt ágyúnaszádokat,
139 2, III | futtatni a menekvőnek! Ezért már érdemes volt annak a Duna
140 2, III | üldözöttnek, amennyi látható. Most már érted is az összefüggést
141 2, III | A hold félig alásüllyedt már a Dunába, csak az egyik
142 2, IV | készülne; századok óta függ ott már. Egy-egy tátongó szakadék
143 2, IV | Olyankor láthatta Timéát is, ki már néhány szót értett a társalgási
144 2, IV | társalgási nyelvből.~Most már Zófia asszony is szívesen
145 2, IV | fintorgatna Timárra; mert ez most már gazdag úr, nem megvetendő
146 2, IV | volt? Valld meg! Hiszen már megvan.~Timár mélyeket pislantott,
147 2, IV | mélyeket pislantott, mint mikor már az ittas embernek hat lóerő
148 2, IV | Hát tudja az úr…~– Tegezz már, ha mondom, híjj a keresztnevemen.~–
149 2, IV | szikráztak. Mintha most már veresebbek volnának, mint
150 2, IV | Abban az időben, talán most már nem, az volt az államgazdászati
151 2, IV | eredj onnan, hadd lopok már én is!” Az egyes kormányzati
152 2, IV | büntetni. S ezentúl (ezt már súgva mondá) biztos lehetsz
153 2, IV | aki őt így bevádolta?~– Már hiszen akárki volt – fenyegetőzék
154 2, IV | bolond.~De Timár nem volt már bolond.~Rég túljárt ő már
155 2, IV | már bolond.~Rég túljárt ő már tanácsadóinak az eszén.
156 2, IV | hagyta erőltetni, s tudta már, hogy sohasem azt kell mondania,
157 2, IV | kell neki többé tanító; tud már mindent; sőt újakat is tud
158 2, IV | kitalálni.~Timár akkor is engedé már sejtetni, hogy milyen talentum
159 2, IV | Rászedte az üldözőket.~Most már saját érdekében tett.~A
160 2, IV | vállalkozó.~Az első vállalatánál már roppant pénzösszeget nyert.~
161 2, IV | megtörtént, az legyen elfeledve.~Már erre a szóra az egyik kezét
162 2, IV | idei bérlettel adós maradt.~Már erre a szóra mind a két
163 2, IV | november végén vagyunk, már egy évet elvesztett; a földek
164 2, IV | hivatalszobájában felkereste, már minden szemközt jövő arcán
165 2, IV | derekabb embernek”.~No, ez már nagyon is arany ember! E
166 2, IV | legyen.~Hanem a felszólítás már meg volt téve, s azt komolyan
167 2, IV | hangzott az ostorkongás, már hozta ki a pihent négy lovat
168 2, IV | oldalához. Megszokta ő azt már.~A másodnap estéjén már
169 2, IV | már.~A másodnap estéjén már Zimonyban volt Timár, onnan
170 2, IV | enyhe idők jártak. És aznap már december elseje volt.~Timár
171 2, IV | roppant területet, mely már arra volt szánva, hogy egy
172 2, IV | Oláhországból hajóval fölhozni már késő; itt a közelben nem
173 2, IV | akarsz tőlem venni? Mondtam már ezelőtt két hónappal, hogy
174 2, IV | hogy bort ivott. Tudott ő már ahhoz. Sokat járt ő a Bácskában.~
175 2, IV | járt ő a Bácskában.~Másnap már jöttek a parasztgazdák szekereikkel
176 2, IV | mondták Timárnak, hogy de már ezentúl ő lesz a csodatevő
177 2, IV | jártak: a hörcsök elpusztult már, a fagy elébb jött, mint
178 2, IV | akkor vették észre, mikor már ez az ember felmarkolta
179 2, IV | Komáromhoz kötve, mikor már másfél milliomos volt; mégis
180 2, V | mintha varrna valamit. (Már egy év óta folyvást nagy
181 2, V | készítik.)~Kacsuka úr most már csaknem ott lakott a háznál;
182 2, V | hogy nagyon meg lehetett már erősítve Komárom vára, hogy
183 2, V | házasságot elnapolja. De már az utolsó aknákat is felrobbantották
184 2, V | felrobbantották ellene; már a kauciót is betábláztatták
185 2, V | elfogadta azt készpénz helyett: már szállást is találtak az
186 2, V | mindennapi Karthágója!~– Már micsoda istentelenséget
187 2, V | szervusz, Tanaszi! hát már mégy a gschäftbe?”~– Hehehe! –
188 2, V | vannak. Jó mulatást! Én már nem látlak ma.~Azzal szívélyes
189 2, V | dolgot, hogy olyankor ő már ne legyen otthon. Azt is
190 2, V | egész atyai szívével; most már el kell annak venni Athalie-t;
191 2, V | gazdag ember, akit neki már azért is gyűlölnie kellene,
192 2, V | rajta mit megnézni.~A leány már a tizenötödik évében jár,
193 2, V | gyermekről tanúskodnak.~Beszél már magyarul, hanem idegenszerű
194 2, V | hanem négy év múlva, amikor már senki sem viselte, tiszta
195 2, V | leánykák szokása szerint, már magától is ügyetlen, s mentül
196 2, V | nyalánkodni! Mivel piszkoltad már megint össze a ruhádat?
197 2, V | rajtavalója.~(Ah! tehát már egészen szegénnyé tették! –
198 2, V | udvarolni. No hisz azoknak már udvarolhat. De nem engedi
199 2, V | leányok, s este későn, mikor már mindenki lefeküdt, kivette
200 2, V | elkábítani azzal, hogy ő már menyasszony.~És Timár látta
201 2, V | zsoltár, biblia végit járta már; ekkor egy új tréfát találtak
202 2, V | neki, hogy ki van tűzve már a menyegző napja; hanem
203 2, V | saját kezűleg kihímezni. Ezt már értette Timéa: ez törökül
204 2, V | filiszteusok házát.~Mikor dönti hát már?~Az a nap pedig, amelynek
205 2, V | minthogy a kisasszonynak már vőlegénye van, s az nekem
206 2, VI | Levetinczynek nagy híre volt már nemcsak Magyarországon,
207 2, VI | telkeket nyakra-főre, ennek már elárulta valaki. Ne engedjük
208 2, VI | Ez ám a fő kérdés.~De már ennek az elárulása Kacsuka
209 2, VI | is mondta volna neki, ha már ennyit elmondott; de hát
210 2, VI | Kacsuka úr pedig nem kívánta már a százezer forintot sem,
211 2, VI | bevásárlók kezéből azokat most már ötszázezerért kaphatta meg.
212 2, VI | neki – kend öreg legény már, meg van törve a sok fáradságtól;
213 2, VI | fáradságtól; nem jó volna-e már valami pihenésre gondolni?~
214 2, VI | János egészen rekedt volt már, úgy beszélt, mintha a súgólyukból
215 2, VI | magam is azon gondolkozom már, hogy odahagyom a vizet,
216 2, VI | foglalatossághoz látok. Nem jók már a szemeim. Legjobb szeretném,
217 2, VI | János! Nem él kend meg már abban a rác világban odalenn.
218 2, VI | minden bizonnyal el lett már határozva az összes kormánytanácsban.
219 2, VI | Erre föltétlenül lehetett már számítani.~Csak egy esély
220 2, VI | beszélődet. Hiszen így van ez, már most látom. Húszezer forintot
221 2, VII | hozzá Timéa. Annak sem volt már semmi dolga; a hímzet elkészült
222 2, VII | menyasszonyi ruhán, most már a szabónál van az, aki azt
223 2, VII | majd meglátod.~– Egyszer már meg akartam lesni a templomajtóból –
224 2, VII | az a – keresztelés.~Timéa már futni akart, ha Zófia asszony
225 2, VII | fonatba idomítani.~A dac már megszületett szívében. Kezdett
226 2, VII | kiálta Athalie (most már az anyjához hasonlított
227 2, VII | Athalie mosolygott.~Most már nem tréfa, de fenyítés volt
228 2, VII | menyasszonyruhát.~– Most már én próbálom fel – szólt
229 2, VII | énrám hogyan illenék?~Nála már vállfűző segélyével ment
230 2, VII | Talán be is lehetett volna már fejezni a tréfát?~Nem! Egészen
231 2, VII | gyermek egészen meg volt már háborodva a sok példálózás
232 2, VII | aminek kielégítéséről tud már valamit. És Timéa leküzdte
233 2, VII | Holnap ilyenkor hol fogsz már lenni”.~Szegény gyermek!
234 2, VII | őt hamarább, mint mikor már Athalie készen lesz a menyasszonyi
235 2, VII | násznép seregleni kezdett már a lakodalmas házhoz. Az
236 2, VII | asszony is új ruhába volt már préselve, s ami nagyobb
237 2, VII | hogy bárcsak vége volna már ennek a mai napnak!~A vőlegény
238 2, VII | napnak!~A vőlegény is előjött már; derült arccal, udvariasan,
239 2, VII | csallóközi részre esőkért már ki is vannak fizetve az
240 2, VII | többi is utalványozva van már, az éjjel vissza kell érkezni
241 2, VII | mondám, a minisztertanács már elhatározá az összes erődítések
242 2, VII | fel. A minisztertanácsot már kompromittálni nem lehetett.
243 2, VII | összehívatott a Staatsrath, amiről már tizenöt év óta nem tudott
244 2, VII | volna eszébe, hogy mikor már minden miniszter meg van
245 2, VII | mondá neki mosolyogva:~– Már mai nap, kedves kicsikém,
246 2, VII | mehetsz, ha valaki elvesz.~De már e szónál a nők nem bírták
247 2, VII | a kegyetlen tréfa; most már enyhíteni akarta azt.~–
248 2, VII | násznagyok, a nyoszolyók már itt vannak, és az örömapa
249 2, VII | késik.~Mindenki nyugtalan már, csak a vőlegény bír elég
250 2, VII | templomból is ideüzentek már, hogy a pópa készen várja
251 2, VII | esküvőket; be is harangoztak már; mint szokták nagy patrónus
252 2, VII | Athalie-t nyugtalanítja ez már.~A vőlegény visszaérkezik.~
253 2, VIII| öltönyeit fölszedni. Senki sincs már, aki segítsen öltözködésében,
254 2, VIII| minden cseléd ott hagyta már a házat. Zófia asszony és
255 2, VIII| állóórákat senki sem húzza már fel, amióta tudva van, hogy
256 2, VIII| pipafüstillat, ami bevette már magát bútorba, könyvekbe,
257 2, VIII| akkor is kesereg, mikor már nem pipáznak.~Athalie sohasem
258 2, VIII| leány tovább suttogott:~– Én már olyan mélyen vagyok megalázva,
259 2, VIII| többé a világon, egyedül ön. Már megöltem volna magamat,
260 2, VIII| Nem félek. Hiszen nincs már semmim, amit elvegyenek
261 2, VIII| ott feküdt a kövön. Most már fel sem ébredt az rá, nem
262 2, VIII| vesztőhelyre visznek, ott térdel már a vérpadon, a pallos ki
263 2, VIII| vérpadon, a pallos ki van már húzva ellene, a bíró az
264 2, VIII| harmadszor!” a dob rápördül, s már leütött a pallos!~S újra
265 2, VIII| voltak, rég felöltöztek már.~Zófia asszony vastag volt,
266 2, VIII| asszony előre látta azt már mind, s ezen való elbúsulását
267 2, VIII| kiűztek.~Az idő dél felé járt már, és akit várt, mégsem jött
268 2, VIII| Alig kiáltanak ki valamit, már ráütik a dobot: „senki többet?”
269 2, VIII| az a bolond ember?~Most már csak a konyhafelszerelés
270 2, VIII| édes szép leányom, most már mehetünk innen. Nézzünk
271 2, VIII| nézte a faliórát. Pedig az már tizenkettőt mutatott.~Még
272 2, VIII| kötöttem hozzá semmi föltételt, már az mind az ön nevére van
273 2, VIII| szemébe, és azt mondá:~– Már meggondoltam.~Zófia asszony
274 2, VIII| szóljon ön! Amit kigondolt, már teljesítve van.~– Én arra
275 2, VIII| könnyet, s a másik percben már helyén volt józan esze,
276 3, I | csak azt tudja, hogy most már az övé. És ezzel ki van
277 3, I | természetesen kívánta, hogy ha már Timéa a török vallásból
278 3, I | pápistát eleget convertált ő már, de török leánnyal még nem
279 3, I | Timéa mohó kíváncsisággal.~Már erre a kérdésre kegyes örvendezéssel
280 3, I | mondta Timárnak, hogy jó lesz már a kisasszonyt megkeresztelni
281 3, I | másik tiszteletes úr; ez már fiatalabb, aki másodiknak
282 3, I | Brazovics-háztól, mely most már sajátja volt, vitte el a
283 3, I | Brazovics-ház előtt, most már vőlegény és menyasszony
284 3, I | bírni úgy óhajtott, most már birtokában van. Csak karját
285 3, II | mohamedán szülők leánya úgy volt már nevelve odahaza, hogy aki
286 3, II | figyelmezteti férjét, ha már itt az idő, hogy haza kell
287 3, II | szerethet.~Timár óhajtotta volna már, ha gyűlölhetné inkább nejét.
288 3, II | táncolni, s asszonyfejjel már nem akar tanulni. Csak az
289 3, II | jött, s mire körülnézett, már megint azon kapta, hogy
290 3, II | soká el kell maradni? Timéa már kétségbe van esve, óh! milyen
291 3, II | kulcsaimat kerestem itt.~– S már megtalálta? – kérdé gúnyosan
292 3, II | fakadok sírva. Nem szeretek már, csak gyűlölök, nagyon gyűlölök.
293 3, II | férjet. Hiszen megmondta már neki, hogy ő nem alázatos
294 3, III | szeressék az utcán.~Akit már nem szeretnek otthon, az
295 3, III | a kereskedelmi telepére. Már ott várt reá egy csomó.~
296 3, III | sietett tovább utazni.~Volt már valami célja az útjának.~
297 3, III | Baján alul megváltozott már a táj is.~Amint Mihály váltott
298 3, III | sietett volna a természet, már Mohácsnál világoszöld erdők
299 3, III | erdők fogadták, Zombor körül már sötétzöld bársonnyal volt
300 3, III | bevonva a mező; Újvidéknél már tarka volt a vidék a tavasz
301 3, III | Komáromban a hófehér mező, s ma már az Al-Dunán a virágzó erdők!~
302 3, III | egyiptomi íbiszt is lőttek már e nádasban; hátha flamingó
303 3, III | nádas között járt út volt már törve, girbe-gurba, ahogy
304 3, III | embernek az a jó. Ahol egyszer már volt Mihály, sötétben is
305 3, III | miknek pompája elvakít, s már messziről terjed üdítő illatárja,
306 3, III | volt az.~A kis Noémi, akit már harmadfél év óta nem látott.~
307 3, III | a kosaramat is beviszem, már teli van.~Egy óriási nagy,
308 3, III | tűzhely mellett nagy kádban a már összecsomaszolt rózsatörköly,
309 3, III | Régen meghalt.~– Hát már most önnek senkije sincs?~
310 3, III | fái oly vastagra nőttek már, hogy két ember át nem érte;
311 3, III | csemeték mind be voltak már ojtogatva nemes gyümölcsökkel;
312 3, III | csapta össze a kezeit, s már nem borzadt a varangytól
313 3, III | maga nótáját.~Noémi most már nevetett a borzasztó ellenség
314 3, III | ellenség fölött. A nevetés már fele út a gyűlölés és megszeretés
315 3, III | világon, mint a béka?~Noémi már kezdte érzékenyül venni
316 3, III | helyeslőleg inte fejével. Ők már ki tudták találni egymás
317 3, III | eljön, és egyre gyötör. Most már kitalálja a módját, hogyan
318 3, IV | tengerszámra.~Mikor fölébredt, már bizony magasan járt a nap.
319 3, IV | teljes munkájukban zsongtak már körülötte. Hogy valaki járt
320 3, IV | körülötte. Hogy valaki járt itt már reggel, azt tapasztalá abból,
321 3, IV | Mire elkészült, a hölgyek már kész reggelivel várták,
322 3, IV | kormányos, mikor itt jártak.~– Már nem az, mert meghalt.~Most
323 3, IV | hangon Noémi.~– Uram! Amit már önnek elmondtam, ahhoz még
324 3, IV | gondolá magában: „engem már meg is fogott; én vagyok
325 3, IV | szabad bemennem a házba?~De már az nem volt szabad.~Azt
326 3, IV | állva az útja. Almira most már a főzde ajtaja elé feküdt,
327 3, IV | kijönni akaróra.~– No most meg már nem eresztesz ki? Ejnye,
328 3, IV | vétett teellened.~Most meg már a könnyhullatásig elérzékenyedett
329 3, IV | évenkint. Hogy a közelben már nincs olyan erdő, melyből
330 3, IV | teredo navalisok.~– Hagyd el már, kérlek, a sok bolond indus
331 3, IV | Isten áldjon meg érte. Most már nem éred be a gyümölccsel,
332 3, IV | választana férjeül.~– Hahaha! Azt már csak bízzad te rám. Az már
333 3, IV | már csak bízzad te rám. Az már az én gondom.~– Hát legyen
334 3, IV | az úr előtt szólhatsz, ő már mindent tud.~– Hogy ez a
335 3, IV | Miért ne tehetném?~– Mert már följelentette valaki más.~–
336 3, V | kebléhez tapadva, mikor már az eltávozott, akitől őt
337 3, V | lett. Mindent megnyertél már: csak a szerelem nem volt
338 3, V | amit megkíván az álmodó, már előtte áll.~Hanem aztán
339 3, V | nyugtalan volt. A hajnal már ott találta őt a fák alatt.~
340 3, V | boldognak lenni a világon.~Ő már körül is járta a szigetet,
341 3, V | volt, hogy búcsút vegyen már; hiszen majd visszajön ismét;
342 3, V | semmit.~És Timár tudott már a leány szemeiből olvasni.
343 3, VI | Térj eszedre! Nem vagy már gyermek, hogy szenvedélyeid
344 3, VI | vigasztalást. Ennek az apja már mint öngyilkos halt meg.
345 3, VI | Noémi szeret engem. Ezt már megváltoztatni nem lehet.
346 3, VI | volt, és szemeinek nem volt már fénye; félholt volt.~Timár
347 3, VI | fegyverét a levegőbe. – Most már én is fegyvertelen vagyok.
348 3, VI | Tódor! Te még fiatal vagy, s már gyilkos akartál lenni. Nem
349 3, VI | egyet: megtettem. Nem hiszik már, ha igazán teszem is. El
350 3, VI | Hiszen minden országban van már egy feleségem.~– Hm! Én
351 3, VI | Tódor elámult e szókra. De már annyira hozzá volt szokva
352 3, VI | nyugodtan járhatok az erdőben. Már most ért ön engem. Hogy
353 3, VI | kárpótolhatja. Mire ön Triesztbe ér, már akkorra ott lesz az én levelem
354 3, VI | vett. Teréza utána ment már, hogy fölkeresse, aztán
355 3, VI | fel ijedten Fabula. – De már oda nem megyek.~– Nem is
356 3, VI | darával. A másik erdőben meg már a kész kenyerek függnek
357 3, VI | bazárjában?~Ez a külkereskedés már régi terve volt. Előre tökéletesítteté
358 3, VI | lisztkivitel mellékes volt már; fő dolog volt az, hogy
359 3, VI | e levelemet olvassa, én már a magas tengeren vagyok,
360 3, VI | lejtőn? – Lefelé!~Mindegy már. Azt hitte. A nő előtt már
361 3, VI | már. Azt hitte. A nő előtt már le van álcázva. Ott többé
362 3, VI | bőkezűt, a jóltevőt! Ott már el van árulva, hogy kicsoda.~–
363 3, VI | lehet rohanni lefelé.~Most már el volt határozva, hogy
364 3, VI | amik megtérítsék. Most már azokra sem ügyelt; el volt
365 3, VI | Duna-part hosszú jegenyecsalitja már látható volt, egyszerre
366 3, VI | valamit az előjelekre, ez már elég ok lett volna arra,
367 3, VI | visszaforduljon maga is.~De most már makacs volt. Hiszen olyan
368 3, VI | az Isten segítségét. Most már akart menni. Noémi arra
369 3, VI | délsarka s az akarat vitte most már előre.~Hogy lemaradt szekeréről,
370 3, VI | akarja, hogy így legyen; most már akarja.~Mihálynak kegyes,
371 3, VI | kellett isteni nyilatkozat: ez már az volt. A megáradt folyam
372 3, VI | partra, ahonnan elindult. De már nem engedett sem szélnek,
373 3, VI | között foly a víz. Most már csáklyával könnyebb volt
374 3, VI | türelmetlenebb volt a közelítő.~Már láthatta a gyümölcsöst,
375 3, VII | ide jöttek, rég elkorhadt már, újat nem szereztek: – a
376 3, VII | ismeretlen idő óta?~Most már nem volt nyugta; az üzlet,
377 3, VII | hogy Mihály elkészüljön már a szigetről. Hiszen hivatala
378 3, VIII| az is tépett, kopott volt már; csizmái foltosak. Külsejét
379 3, VIII| hogy belülről a zárban már van egy másik kulcs.~Itt
380 3, VIII| Örülök, hogy megjött ön már! – szólt halkan Timéa. –
381 3, VIII| ismét átment írószobájába, már az ajtóban várta Timéa.
382 3, VIII| Timár gondolá magában: hát már én akármi rosszat teszek,
383 3, VIII| halottat csókolnak meg, aki már másé, a földé, aki már nem
384 3, VIII| aki már másé, a földé, aki már nem érzi a csókot.~Azalatt,
385 3, VIII| voltunk egymástól távol; most már maradjunk együtt.~Hanem
386 3, VIII| egymást, hogy ideje lesz már elmenni: a férj most érkezett
387 3, VIII| egymással.~– Bizony jól teszik már, ha elmennek! – súgá Athalie
388 3, VIII| rossz levegőtől. A minap már ősz hajszálakat találtam
389 3, VIII| Bánátban minden le volt már aratva, csak a tengeri zöldült
390 3, VIII| hunyni a szemeiket.~Délután már nem tudta kiállni Timár
391 3, VIII| azzal fogadta őket, hogy ő már megőszült az egyedüllétben.
392 3, VIII| íróasztala fiókjának kulcsát.~Azt már tudta Mihály, hogy Timéa
393 3, VIII| veheti elő, akinek mindegy már, a nagyapja akárhogy jutott
394 3, VIII| mondá neki: „ne lopj!”~Most már rablás volna ez ajkról a
395 4, I | faggatja, hogy hát neki van-e már valami ismerősnője az operaháztól?~
396 4, I | szerencsésen megérkezett, és most már a siker tökéletes. A magyar
397 4, I | lett a bíbor.~Most aztán már Komáromban is igen nagyra
398 4, I | valaki királyi tanácsos, már akkor nem tagadhatjuk meg
399 4, I | boldogság van a háznál! Csak már még a mennyei gondviselés
400 4, I | mindennek, amit megindít. Már ki jött volna arra a gondolatra,
401 4, I | mikor azt meghallottam, már engedelmet kérek a gorombaságért,
402 4, I | azt mondtam magamban: de már megbolondult ez a mi urunk,
403 4, I | ember maga lát utána!~De ez már olyan önkénytelen irónia
404 4, I | virtusait – monda János –, de már megkövetem a nagyságos urat,
405 4, I | titokrejtegető arccal.~Most aztán már ő hazudott, nem Fabula János.~
406 4, I | valószínűség vonalára emel.~Már ezentúlra volt Timárnak
407 4, I | szíve halálos betegségének már gyógyszerére talált, s mikor
408 4, I | Timár pedig alig várta már, hogy a tél elmúljék, s
409 4, I | folytatva.~Hanem ez évben már rábeszélte Mihály Timéát,
410 4, I | hímvirágai fakadni kezdtek, már nem volt otthon maradása;
411 4, I | történetét, ugyebár? No már pedig csak Ábrahám szent
412 4, I | beleszeretett Bethsabéba, akinek már férje volt, Uriás, ezt megölette,
413 4, I | csak félnapi járásra volt már Noémihoz.~Fél éve múlt,
414 4, I | hogy megvirradjon, felkelt már szürkületkor, fegyverét,
415 4, I | járt az idő, tavasz volt már, a fák zöldültek, virágoztak
416 4, I | mintha madár sem szólna már a szigeten.~Mikor a kunyhó
417 4, I | arcán.~– Ah! megérkezett ön már? – monda Mihálynak, és eléje
418 4, I | törülni.~– Nos, hát énnekem már nem is jut? – szólt Noémi
419 4, I | Noémi Mihálynak, hogy most már menjen ki a szobából, mert
420 4, I | földgömbön volt, ott van már elhagyva, s nem is érzi
421 4, I | elhagyva, s nem is érzi már a szédületet, mely őt oda
422 4, I | tetőztem be náddal; hanem már az ácsmunka nem egy embernek
423 4, I | kettőre lehetett tenni, akkor már szüksége volt Noémi segítségére.
424 4, I | gyermeket az ölében haza. Otthon már lobog a tűz a konyhában,
425 4, I | a török rég messze tűnt már onnan. Most aztán csak a
426 4, I | visszakerült arra a helyre, a jármű már nem volt ott. Máskor egész
427 4, I | jöhetett volna valaki, ki őt már látta a világban.~A társadalom
428 4, I | öregéből mind kifaragta már. Eddig csak értette a dolgot;
429 4, I | értette a dolgot; de tovább már nem. Hja, biz az ácsmesterség
430 4, I | közelgett. Teréza és Noémi már egészen természetes dolognak
431 4, I | kereskedőnél is megszokták már azt. Aztán meg más háznál
432 4, I | más háznál is megszokták már Timárt így képzelni. Timéa
433 4, I | bámulatát. Ennek nem is kell már a pénz, olyan sok van neki.~
434 4, II | úgyhogy Timéa előre tudta már, hogy mikor haza fog érkezni
435 4, II | jószívűségig közönyös; mintha már el is feledte volna mindazt,
436 4, II | boldogságot? Vagy elfásult már? Vagy erőszakolni akarja
437 4, II | azt. Hiszen őneki is akadt már kérője, több is, jámbor
438 4, II | suttogott felőle. Mindenki tudta már, hogy ez a szerb és a cernagorca
439 4, II | A rózsák rég elnyíltak már, azt az időt Mihály a monostori
440 4, II | s majd sírni fog.~– Óh! már nem olyan síró gyermek.
441 4, II | Egy egész éves? Hiszen már nagy ember!~– Már a nevedet
442 4, II | Hiszen már nagy ember!~– Már a nevedet ki tudja mondani.~–
443 4, II | tudja mondani.~– Hogyan? Hát már beszél!~– Már lépni is tanul.~–
444 4, II | Hogyan? Hát már beszél!~– Már lépni is tanul.~– Tehát
445 4, II | lépni is tanul.~– Tehát már fut!~– Mindent eszik már.~–
446 4, II | már fut!~– Mindent eszik már.~– Az lehetetlen! Az még
447 4, II | azt mondá neki:~– Most már aztán itt maradok, amíg
448 4, III | amit a kitanult pallér most már gyakorlott kézzel illesztett
449 4, III | illesztett eresztékeibe. Már fel voltak emelve a falak,
450 4, III | Következett az asztalosmunka. Ezt már egészen egyedül végezte
451 4, III | ha Mihály a földben lesz már?~Hát Timéának ki mondja
452 4, III | Noémi ezt a nevet ismeri már. Irtózat volt Timárra nézve
453 4, III | kívánsz? – suttogá Noémi.~De már akkor nem tudta, hogy mit
454 4, III | Csak ne nézne rám így! Már csak a feje van kinn, és
455 4, III | Egy gyermek nézése, aki már megtanult a haláltól félni.~–
456 4, III | hisz ez nem friss víz, ez már meleg. Hát meg akarsz szomjan
457 4, III | Noéminak, hogy mire felébredt, már ismét otthagyhatta Noémi
458 4, III | selyemszállal.~– Ah! te már varrsz is? Ráérsz most?
459 4, III | reggel virradt.~Mihályt most már az álmatlanság kezdte el
460 4, III | kitörését.~Az égben énekel ő már, az angyalok kardalában,
461 4, III | itt benn. Olyan jól érzem már magamat.~Noémi kiment a
462 4, III | beteg volt; hála az égnek, már túl van rajta; de betegsége
463 4, III | ragályos, s leginkább az, mikor már múlófélben van. Én mondottam
464 4, III | fölkelhetett a kórágyból, mikor már betegségén egészen átesett.~
465 4, III | fűszálak, a dongó méhek már nem susogtak olyan értelmetlenül
466 4, III | csak szomorú maradt.~Mikor már annyira erejéhez tért, hogy
467 4, III | a kezére.”~Ott állhatott már félig készen a szép diófa
468 4, IV | arra gondolt, hogy ültek már azon egyszer négyen is!~
469 4, IV | azok tűzhányók voltak, most már azok is hidegek. Olyan nagy
470 4, IV | de a tudományos emberek már annyit bizonyosan tudnak
471 4, IV | olyan természetesnek találta már, hogy az esztendő egyik
472 4, IV | hogy miért nem ebédelnek már. Elfeledte, hogy már délután
473 4, IV | ebédelnek már. Elfeledte, hogy már délután van, s hogy már
474 4, IV | már délután van, s hogy már el is mosogatták a tányérokat.~
475 4, IV | vacsorára hívni jött az urat, már fekve találta őt. Annak
476 4, IV | sötétsége; ilyen sötétet már csak álmában „lát” az ember.~
477 4, IV | Egyszer aztán hajnalodik már, a nap besüt az ablakon.
478 4, IV | mint még soha.~„Ébredj már, ébredj már!” suttogja álmában
479 4, IV | soha.~„Ébredj már, ébredj már!” suttogja álmában Mihály. „
480 4, IV | suttogja álmában Mihály. „Eredj már haza. A napvilág itt ne
481 4, IV | itt ne találjon. Hagyj el már!”~Küzd az álommal.~„Hiszen
482 4, IV | lenni – éjjel, nappal. Nincs már semmi bajom. De azt hiszem,
483 4, IV | olyan hideg fürdőt, ahol már vége az idénynek, a vendégek
484 4, IV | hónapokat eltölteni. Ilyenkor már néhány köhögős professzoron
485 4, IV | balaton-füredi nagy épületekben már csukva vannak mind a redőnyök:
486 4, IV | lába alatt, senki sem söpri már azokat el onnan.~Se ember,
487 4, IV | Se ember, se gólya nincs már a vidéken; csak a méltóságos
488 4, IV | lehetett körülkerülni; később már csak gyalogút járt el fala
489 4, IV | járt el fala mellett; ma már éppen a meredély szélén
490 4, IV | fenn két tengerszem volt: már az is elenyészett; az út
491 4, IV | hosszú ősz is vége felé járt már; a víz nagyon áthűlt a hosszú
492 4, IV | nem terhelé.~Timéa úrnője már az egész vagyonnak, mit
493 4, IV | betegségének minden nyoma elmúlt már, idegei, izmai acéllá lettek. –
494 4, IV | meg a búskomorság, – az már halálos baj.~A hipochondria
495 4, IV | elé ült. A holdat gyűlölte már, mint ahogy tud az ember
496 4, IV | minden lakosával haragba jött már; mint ahogy tud gyűlölni
497 4, IV | végbe.~A következő éjjel már kétfelé volt válva az üstökös
498 4, IV | legmélyebb benyomást.~Most már egészen készen volt a világgal.~
499 4, IV | Évekkel előre tudják ők azt már, s nagy furfanggal mesterkedik
500 4, IV | elárulja magát. Sok ember tudja már, hogy ő őrült, az öngyilkos
1-500 | 501-722 |