Part,  Chapter

 1     1,  V   |         a bóra sem árthat nekik itten, mert a kettős sziklafal
 2     1,  VII |     soha, azért nyugton alszunk itten. Nálunk cserevásár foly.
 3     1,  VII |        azt nézte, hogy ki szólt itten; azután meg azt, hogy kinek
 4     1,  VIII|      mint amilyenek most hálnak itten.~– Én nem tudom, hogy gazdagok-e.~–
 5     1,  VIII|      szigetnek s e sárkunyhónak itten, akkor nem fogja ön azt
 6     1,  IX  | megnyugtató csendesség fogadott itten. Amint bejártam a ligetet,
 7     1,  IX  |    egyedül. Olyan munkát teszek itten, amit egy ember keze, egy
 8     1,  IX  |    vagyunk mi, és mit csinálunk itten. Tudja meg tehát azt is,
 9     1,  IX  |         csak nyomát sem találni itten! – Mármost tudja ön, hogy
10     2,  V   |        vettem, hogy ez az ember itten grasszál; egyenesen őérte
11     3,  III |            No mármost te maradj itten, és őrizd a lombikot; vigyázz
12     3,  III |      változások történtek azóta itten!~Noémi szófogadó leány volt;
13     3,  IV  |       Jól van hát, no. Megvárom itten, míg előjönnek az asszonyok.
14     3,  IV  |    akkor magunk úgysem maradunk itten, elmegyünk Triesztbe lakni;
15     3,  IV  |        csak egy számtartót kell itten tartanunk, aki a várnai
16     3,  V   |         nyugalmát gyilkolod meg itten. Te ellopod az ártatlan
17     3,  VI  |         Engedje, hadd térdeljek itten. Engem gyermekkoromtól fogva,
18     3,  VI  |    erkölcsi prédikációt tartani itten, hanem egy igen száraz üzleti
19     3,  VI  |    Kedélyes családi ünnepély ez itten.~És akarja, hogy így legyen;
20     3,  VII |     senki sem mondta volna neki itten, hogy ne menjen el; hiszen
21     4,  I   |        erdő, rózsaberek fogadta itten, most egy kiszáradt erdő.
22     4,  I   |         S micsoda örömei vannak itten! Hogy lesi el a legelső
23     4,  III |          milyen békében élhetne itten.~Pedig azt igen egyszerűen
24     5,  II  |        ettől a kísértő levéltől itten!~A levelet a gyertya fölé
25     5,  VII |       városban, amilyen nem fog itten születni tán soha több:
26     5,  VIII|        hogy tovább nem maradhat itten, mert még százfélét kell