Part,  Chapter

501     4,  IV  |             Mit ér ez az egész világ már így, ahogy van? Mind a ketten
502     4,  IV  |      nevetnek hát azon az emberek. – Már félnek nevetni.~Pedig hiszen
503     4,  IV  |            fogott be a gyorsparaszt. Már akkor messze volt Komáromtól.
504     4,  IV  |              lehessen másképp: annak már úgy kell történni, ahogy
505     4,  IV  |             fehér rózsabokor mellett már ezóta van egy másik rózsabokor,
506     4,  IV  |            Noémi a rózsafa alatt van már. Így van az jól.~Bezörgetett
507     4,  V   |             TERÉZA~Timárnak sikerült már meglopni az egész világot.~
508     4,  V   |            angyalt.~A lelke sem volt már az övé: azt is elzálogosította
509     4,  V   |               azt is elzálogosította már a holdnak, ezt is megcsalta
510     4,  V   |            ígért. Meglopta a holdat!~Már el volt készítve a méreg,
511     4,  V   |       istenadta üveggel kitöltögeté. Már az rabnak való munka volt.
512     4,  V   |        királynénak!~Dódi (a második) már akkor négyéves volt, mikor
513     4,  V   |             tanulni.~Timár azt hitte már, hogy ez mindig így fog
514     4,  V   |         hanem Teréza.~Nyolc éve múlt már annak, hogy Timár legelőször
515     4,  V   |            Ezek közül egynek el kell már menni haza: mert kitöltötte
516     4,  V   |              hogy meghalok. Húsz éve már, hogy szenvedek abban a
517     4,  V   |             rég a földben volnék. De már nem vihetem sokáig. Egy
518     4,  V   |        vihetem sokáig. Egy egész éve már, hogy nem alszom; semmit
519     4,  V   |               ismét hosszú csend. Ez már a vége felé közelít. Gyakran
520     4,  V   |            nyugtalanít. Noéminek van már, akit helyettem szeressen.
521     4,  V   |             amit kérhetnék tőle, azt már megadta. Ugye igaz ez, Mihály?~
522     4,  V   |              kofa gyümölcsért. Akkor már Mihály és Noémi nem eresztették
523     4,  V   |             a szegény asszonynak, ha már olyan nagyon beteg – meggyónni.~
524     4,  V   |              győzött sóhajtani, hogy már csak ideje volna igazán
525     4,  V   |       kopogtatása hangzott az ajtón, már Teréza egyedül volt a szobában.
526     4,  V   |          szakálla, és szürkével volt már erősen vegyülve; de orcái
527     4,  V   |           Hát nem ismersz?~– Mondtam már, hogy ismerlek. Te vagy
528     4,  V   |            se pap, se oltár. De most már nem megy az olyan könnyen.
529     4,  V   |             ehhez a nyoszolyához?~De már erre a kérdésre nem volt,
530     4,  V   |       négyszögű helyet. – Dódi házát már elkészítetted, most készítsd
531     4,  V   |             hát ki vagy te mégis? Én már rövid napok múlva megválok
532     4,  V   |              gondolkozott, hogy most már ezzel a sírral őelőtte is
533     5,  I   |          sziget körül ritkán fagy be már a Duna; délszaki enyhe tél
534     5,  I   |           útja volt. A Duna mellékén már havazott, s egész hétbe
535     5,  I   |              arccal tekintett oda, s már fogta a kilincset, hogy
536     5,  I   |            nehéz kitalálni. Hány éve már annak, hogy az ön házánál
537     5,  I   |             volt nekem. Most egy éve már azt hittem, hogy a szomorújátéknak
538     5,  I   |              szentképekben. Hanem ez már mégis igaz, és Zófi asszony
539     5,  I   |             ablakát, s azt mondaná: „már lehet!” Akkor visszatérne
540     5,  I   |            fordult Timárhoz, hogy az már kételkedni kezdett benne,
541     5,  I   |               hogy elmondhassa: most már kölcsönösen vétettünk egymás
542     5,  I   |         vétettünk egymás ellen, most már nem tartozunk egymásnak
543     5,  I   |       jobbágy az uralkodójának. Most már elűzheti őt e trónról, amelyről
544     5,  I   |          utcák lámpái megszaporodtak már. Levetinczy úr saját költségén
545     5,  I   |             szembe senkit. Üres volt már az utca.~De egy sötét árnyat
546     5,  I   |          hangot fölfogott.~– Jöhet-e már? – kérdezé Zófi asszony.~–
547     5,  I   |             kard is vetélytársa volt már.~S mentül tovább nézte a
548     5,  I   |        együtt szokott mulatni velünk már hetek óta. Pénze, úgy látszott,
549     5,  I   |        ismeretlen rózsapírt, és most már tartósan ott maradt az.
550     5,  I   |             s a szobába áttekintett: már akkor nem látta maga előtt
551     5,  I   |             elkészült, azt mondták: „már most vesd le, ez más menyasszonynak
552     5,  II  |       városban, a sorompók le vannak már eresztve a dobogó híd előtt,
553     5,  II  |              ember azt mondaná: kezd már szökni Amerikába. Timéa
554     5,  II  |             ház többi lakói alusznak már ilyenkor.~Szobájába érve,
555     5,  II  |             aki mondott is ilyeneket már, akit az őrnagy ezért arcul
556     5,  II  |      Némelyike e leveleknek beutazta már Baját, Levetincet, Bécset,
557     5,  II  |       levélre Timéa írta fel, hogy ő már intézkedett e tárgyban.~
558     5,  II  |            éjszaka ez!~Hát nem fog-e már soha megvirradni?~Ő maga
559     5,  III |           partot újra megtalálni; de már azzal a józan ésszel ő végleg
560     5,  III |              hogy a ködben eltévedt. Már több egy órájánál, hogy
561     5,  III |   visszakerül arra a helyre, amelyen már egyszer áthaladt; egyszer-egyszer
562     5,  III |   megboszorkányozott jéglabyrinthba.~Már öt óra is elmúlt: négy órája,
563     5,  III |               Ámde a nap magasan áll már, nem mutatja a keletet.
564     5,  III |         Timár újra vak volt.~De most már nagyon jól vigyázott, hogy
565     5,  III |          előtte a háztető. Alig volt már tőle harminc lépésnyire.
566     5,  III |              előtt. Feje kábult volt már, ahogy a kísértetlátóknál
567     5,  III |             amit minden halász ismer már a Balatonon; mert akárhánynak
568     5,  III |            Pedig jutalmat is tűztünk már a fejére, mert egymaga annyi
569     5,  III |              egy évet vénültek volna már. Végtelen időnek látszott
570     5,  III |            vont.~Mi ijesztené őt meg már a világon?~Megtudta nemsokára.~
571     5,  III |             tündérek ott a víz alatt már tele marokkal ragadnak hárfáik
572     5,  III |      végighaladnak négy ökörrel. Itt már ember és állat megbarátkozott
573     5,  III |          mert a lékek mind be vannak már téve a beleillő jégkockákkal.
574     5,  III |              jéglap a négyszeg körül már messze terítve van halakkal.
575     5,  III |           nagy állat a másik percben már újra lebukott a víz alá,
576     5,  III |              nem akart előkerülni.~– Már megint megmenekült! – dörmögé
577     5,  III |         préda, ami szerteszét hevert már; nem lehetett hova állni
578     5,  III |            hőstette. A másik percben már halva volt. Eleven fogast
579     5,  III |         gazdag fogás. Régen üldözték már. Ismerőse volt mindegyiknek
580     5,  III |             téli napnak is vége volt már, de csak az égen, de nem
581     5,  III |          akkor is ott volt.~– Menjen már haza, Galambos – küldé őt
582     5,  III |             többit.~– Sose csináljon már több tüzet! – monda neki
583     5,  III |          élőlény e háznál, rég aludt már. Azonfelül, hogy süket volt,
584     5,  IV  |             egypár gomb le volt róla már szakadva. A jobb karján
585     5,  IV  |             apuska, hát nem ismer ön már rám? – szólt gúnyos nyájaskodással
586     5,  IV  |              Mivelhogy megmásítottam már a véleményemet.~Ezzel a
587     5,  IV  |             ruhát; mert ez a mostani már nagyon magán viseli az időjárás
588     5,  IV  |          kérnem? mert biz a mostanit már két hét óta viselem, s attól
589     5,  IV  |        viselem, s attól tartok, hogy már majd nem lesz szalonképes.~
590     5,  IV  |             vérű fickó, akiben nincs már egy csepp jóindulat, elmegy
591     5,  IV  |              a nyakukra! – Hanem hát már ennek vége van. Most itthon
592     5,  IV  |          esztendei gályarabságra. No már mondjad, nem barbarizmus
593     5,  IV  |              uraságodat láttam volna már valaha.”~„Láthattál biz
594     5,  IV  |          titkot, hogy ő is benne van már a lajstromban, ami egy csoport
595     5,  IV  |              Hallod ezt, cimbora? De már erre innom kell egyet bú-elfelejtésül. –
596     5,  IV  |           cuppanós hanggal, mint aki már jóllakott.~– Hát az én apám
597     5,  IV  |          képzeld: az átkozott! Mikor már biztos helyre értem vele,
598     5,  IV  |             és magyarul káromkodott. Már miért nem káromkodott spanyolul,
599     5,  IV  |           bevárnunk, mikor az öregem már a halálos agónia félrebeszélési
600     5,  IV  |        Tégedet akartalak látni. Most már te vagy az egyedüli apám;
601     5,  IV  |                 De talán untatlak is már? No hiszen mindjárt rátérek
602     5,  IV  |       akartam menni Komáromból, mert már meguntam, hogy hazavárjalak.
603     5,  IV  |  táncmulatságban a belépti díjat. Ez már olyan, mint a tízparancsolat.
604     5,  IV  |             ott találjalak. Te pedig már akkor eljöttél onnan. Én
605     5,  IV  |              kalandor tudja ezt jól. Már nem is használja ellenében
606     5,  IV  |          vele elégedve, hogy no most már egész gentlemannek néz ki.~
607     5,  IV  |              ön?~– Ahán, megszólalsz már! Furcsa volna ugye, ha azt
608     5,  IV  |        ismeretes világból; mert most már nem azért üldöznek, hogy
609     5,  IV  |       áldozat, nagyságos úr! Mondtam már, hogy pusztán pénzzel énrajtam
610     5,  IV  |             Talán aludni is mehetnék már?~E szónál ismét kezébe vette
611     5,  IV  |             drága és jó.~Timárt most már bosszantotta ez az ízetlen
612     5,  IV  |        szigetet nem adom.~– Úgy? Hát már olyan büszkén beszél velem,
613     5,  IV  |       kínzott ember.~– Ahán, előadod már! – szólt a fegyenc. – No,
614     5,  IV  |            csúf fekete dög meggebedt már, s bátran járhatok a szigetre.
615     5,  IV  |            nem veheted, mert tégedet már korábbi családi viszony
616     5,  V   |         szétzúzhatta volna fejét; ha már sajnálta rá vesztegetni
617     5,  V   |     védelmezze. – Timár Mihály „most már” az igaz arany ember, midőn
618     5,  V   |        jégtükréig. Utánabámul, mikor már csak egy fekete pontot lát
619     5,  V   |              fák zúgását a távolban, már nincs annyi idejük, hogy
620     5,  V   |          partra. S néha félóra múlva már vége van a viharnak; a szélmenyasszony
621     5,  V   |         rémlik, de rövidebb, halkabb már, s azután újra csak a vihar
622     5,  V   |             szívében is csendes volt már minden.~Itt a vég. Tovább
623     5,  V   |         Futott, amíg futhatott; most már a mélység előtt áll, melynek
624     5,  V   |             álom, s tudta, hogy most már fel fog ébredni belőle.~
625     5,  V   |             egyszer Noémit, mikor az már tudni fogja azt, hogy ő
626     5,  VI  |          Dódival.~Csak ketten járnak már oda. A harmadik, Almira,
627     5,  VI  |             amit ő mond.~– De hiszen már itt van a tél.~– Ő el is
628     5,  VI  |          csak egy rekedt hörgés volt már: – örömnek vagy haragnak
629     5,  VI  |            Ah, a léptek hangját most már megismeri mind a három. „
630     5,  VII |        mértékben feloszlásnak indult már, arcvonásokat nem lehetett
631     5,  VII |            arcvonásokat nem lehetett már rajta megkülönböztetni,
632     5,  VII |       visszatértére oly régen vártak már odahaza.~A hullán megismerhetők
633     5,  VII |            összekötve; hanem azokról már lemosott minden írást a
634     5,  VII |              Galambos jól emlékezett már most mindenre.~Őneki magának
635     5,  VII |            közülök egynéhányat.~Most már arra is emlékeztek többen
636     5,  VII |       kívánja, hogy temessék el most már őtet is.~Szerencsére ott
637     5,  VIII|             Ez a határidő is elmúlt; már a tavasz is eljött, és Timéa
638     5,  VIII| türelmetlenkedett: hát meddig fog ez már így tartani?~Legnagyobb
639     5,  VIII|        leülök. Úgyis ezer esztendeje már, hogy beszéltünk a major
640     5,  VIII|            vinni az asszony után. Ez már derogál nekik. Hát ezért
641     5,  VIII|            mink olyan régen ismerjük már egymást. – Emlékezik még
642     5,  VIII|              beszéltünk! Hanem annak már éppen egyezeregyszáz esztendeje,
643     5,  VIII|         dolog történt a világban! No már micsoda nagy rettenetes
644     5,  VIII|            tessék elhinni, nem tudom már kiállni tovább a leányommal
645     5,  VIII|            forgatta a fejét. De most már csak olyan az életem vele,
646     5,  VIII|           ahol rám talál, alig merek már a konyhából előjönni miatta.
647     5,  VIII|        csepűt dugott, úgyhogy estére már majd a körmöm esett le,
648     5,  VIII|             alázatos. Uram, én félek már Athalie-val egy szobában
649     5,  VIII|           szobában aludni. Szeretném már, ha beteljesülne egyszer
650     5,  VIII|             most özvegyember. Biz az már nem valami fiatal ember,
651     5,  VIII|               a gyerekei mind nagyok már, egy sincs a háznál. Azzal
652     5,  VIII|             másik itt búslakodik. No már hiszen én nem azért jöttem
653     5,  IX  |           DÓDI LEVELE~Másfél év tölt már bele, hogy Mihály otthon
654     5,  IX  |          aztán mikor másfél év múlva már egy szépen meglineázott
655     5,  IX  |             a szigetet nekünk adtad; már elfeledéd?~– Igaz; hisz
656     5,  IX  |              senkinek?~– Senkinek.~– Már másfél év óta nem voltál
657     5,  IX  |           levelei közül reájuk: most már nem a kísértő csillag, nem
658     5,  IX  |           sír partjára vitte, amidőn már lenézett a hullámba, s amidőn
659     5,  IX  |         sírba bele ne essék…~– Tudod már most, hogy mit hagytam ott
660     5,  IX  |            te elfogadtad azt. – Most már ki van egyenlítve minden.~
661     5,  IX  |            jó anyát!”~…Minden ki van már fizetve, Mihály!…~Egyik
662     5,  IX  |              szabad neki kapni. Azok már az én drágaságaim. Timéától
663     5,  X   |        meghívókat küldözött szét. Ez már egy kis arisztokrácia; mert
664     5,  X   |          május hóban esett az. Mikor már Mihály úr régen távol volt.~
665     5,  X   |         kérdezte tőle, hogy vannak-e már itt sokan? Az inas azt felelte
666     5,  X   |          nagy halebédet ád.~Most meg már éppen nem értette, hányadán
667     5,  X   |             dehogy! Mindenki itt van már, akit meghívtam.~– Hol? –
668     5,  X   |       elámulva.~– Itt az étteremben; már mind az asztalnál vannak,
669     5,  X   |                 De nem örökkévalóság már. Nem tanult ön tűrni? Lássa,
670     5,  X   |           elégedve? A többi vendégek már aludni akarnak menni. Térjen
671     5,  X   |            Levetinczy-ház ablakaira, már akkor azok mind sötétek
672     5,  X   |          látszott, hogy megnyugodott már sorsában; elfogadta Fabula
673     5,  X   |               Sőt inkább az ilyenről már be van bizonyítva, hogy
674     5,  X   |           nem is valami fiatal ember már; tán nem észrevenni, hogy
675     5,  X   |             őrnagy hallatára, hogy ő már egészen elfelejtett zongorázni;
676     5,  X   |             csipkéből, itthon is van már, s csak fel kellene azt
677     5,  X   |         későn érkezett meg. Ez évben már a második névnapi bokréta.
678     5,  X   |           névnapi bokréta. Hisz most már Zsuzsánna napján is szabad
679     5,  X   |           amint kimondta ezt a szót, már megbánta azt; sietett az
680     5,  X   |             ugye? Nem haragszol rám?~Már abban a percben Athalie
681     5,  XI  |         éléskamrák mind rakva vannak már elkészített tortákkal, cukorsüteményekkel,
682     5,  XI  |           eltart; akkor aztán, mikor már aminek sülni kellett, az
683     5,  XI  |             bútorzat rég újnak adott már helyet, csak egy hímzett
684     5,  XI  |           régen a lomtárba vándorolt már, de Athalie most is ott
685     5,  XI  |            Az őrnagy búcsúzni készül már: Timéa kezét kezében tartja.~
686     5,  XI  |            meg akar ön tudni. Holnap már másképpen lesz rendezve
687     5,  XI  |       tanítanak imádkozni.~– De most már keresztyén ön, s a keresztyén
688     5,  XI  |         őrnagy az előszobába kijött, már akkor Athalie is ott volt.~
689     5,  XI  |   cselédszobában nagyon vígan voltak már.~Mikor az eltávozó őrnagy
690     5,  XI  |       kapukulcsot.~– Minden jó volna már, csak egy kis puncsot kapnánk
691     5,  XI  |            leányától.~– Köszönöm; én már teáztam az urasággal. A
692     5,  XI  |     hálószobájukba érkezett, Athalie már feküdt. Az ágyfüggönyök
693     5,  XI  |             a leskelődés rejtekében.~Már hosszú ideje, hogy ott van.~
694     5,  XI  |           betekint. Vőlegénye szavai már szívébe oltották a félelmet.~
695     5,  XI  |          kiszabadítsa hajzatát: most már ő a megtámadott, most már
696     5,  XI  |            már ő a megtámadott, most már ő van megrémülve.~Amint
697     5,  XII |     gondoskodni Timéa számára.~Timéa már akkor elhagyta az ágyat,
698     5,  XII |             amint tovább olvas, most már csak magának; ajkai elkékülnek,
699     5,  XII |        merénylet alatt történt.~Most már azután siettetnie kell az
700     5,  XII |  vármegyeházáig kocsin elmehet, most már férje kíséretében hívatik
701     5,  XII |   pillanattól! Ő türelmetlenül várja már, hogy mikor hozzák eléje
702     5,  XII |       asszony! Tehát mégis az ő neje már!~Hanem aztán rejthetlen
703     5,  XII |        mintha a hóhér számára akarná már lemezteleníteni szép fehér
704     5,  XIII|             asszony régen porrá lett már, miután sok évig szenvedett
705     5,  XIII|             előtámadt. Timéa unokája már abból a kegyadományból él,
706     5,  XIII|             helyén is más épület van már; a Levetinczy sírbolt helyén
707     5,  XIII|    vasárnaponkint a templomban; most már vörös vonallal a homlokán,
708     5,  XIII|             szigetére.~Tudós barátom már huszonöt év óta ismerte
709     5,  XIII|             minden kezdetleges.~Most már, leszámítva a nádast, mely
710     5,  XIII|             terményeire, azok tudják már, hogy viszont mire van szükségük
711     5,  XIII|              ami a végvidéken bizony már ritkaság. Egyetlen család
712     5,  XIII|          száma a dédunokákkal együtt már negyven körül jár.~És mind
713     5,  XIII|               Egész házsort képeznek már a lakások, mikben a szaporodó
714     5,  XIII|               tornyot mind befutotta már a repkény, de a tornác oszlopain,
715     5,  XIII|  megdöbbentem tőle. Feje kopasz volt már, de kevés haja és bajusza
716     5,  XIII|          Hajdani aranyhaja közé most már ezüst is szövődött, de szemei
717     5,  XIII|               hogy talán hallotta is már valaha a nevemet. Az öreg
718     5,  XIII|         mintha valaha, régen, régen, már lett volna egyszer ez a
719   Uto       |         olyan nagy urak voltak, mink már, az apánkon elkezdve, olyan
720   Uto       | alapítványokra fordította. Nagyapánk már csak egy hatodrészt örökölt.
721   Uto       |           leánya. És így édesapánkra már csak egy huszonnegyedrésze
722   Uto       |             anyai ágról való dédapám már nem volt olyan gazdag; de