Part, Chapter
1 1, II | szemközt fúvó szél, sem a szemébe néző férfitekintet.~Igaz,
2 1, VII | és Noémi e percben egymás szemébe tekintettek, s mind a ketten
3 2, I | háladatosan mosolygott a szemébe.~Timár pedig ott állt az
4 2, V | nem kellett senkinek a szemébe néznie.~És azért is jó volt,
5 2, V | uram, cudarul! Ezt én önnek szemébe mondom, és a saját házánál.
6 2, VII | nehéz könnycsepp tolult szemébe. A könnycsepp végiggördült
7 2, VIII| nyugodtan, szelíden tekinte szemébe.~– Én – kezdé Timár, előre
8 2, VIII| odanézett nyugodtan Mihály szemébe, és azt mondá:~– Már meggondoltam.~
9 2, VIII| Timárnak önkénytelenül szemébe szökött a könny erre a szóra.~
10 3, I | te az én nőm vagy?~Timéa szemébe néz, és nyugodtan felel:~–
11 3, II | kezét is kezében tartja; de szemébe nem néz, s fölkel, eltávozik
12 3, III | megölelte Mihályt, miközben szemébe tűnt a dobasz tarisznya. – „
13 3, III | odavágott a szemével Noémi szemébe.~– Lám, hogy kitalál mindent.~–
14 3, III | szánalommal tekinte Mihály szemébe e szókra: „senkim sincs”. –
15 3, IV | hetykeséggel nézve Teréza szemébe.~– Nagyon kedves vagy hozzám,
16 3, V | átölelve mentek, s ha egymás szemébe néztek hosszasan, mindkettő
17 3, V | azt mondta neki: nézz a szemébe! Hiszen abban semmi vétek
18 3, V | várt életüdvét.~S most itt szemébe mondják, hogy szeretve van.
19 3, V | Mihály is megállt vele, és szemébe nézett.~– Akarsz nekem valamit
20 3, V | megszorította kezét, még egyszer szemébe nézett azokkal a lelket
21 4, IV | felé, hogy az éji lámpa szemébe ne süssön.~„Óh! Noémi, hát
22 4, V | suttogá: „Fiam”, és mélyen a szemébe nézett. E szemek azt mondák: „–
23 5, I | kárhozatos dühvel tekintve szemébe; s azután még valamit beszélt
24 5, XI | dühvel tekint az őrnagy szemébe, és aztán szemrehányó haraggal
|