Part,  Chapter

 1     1,  X   |     habok egyhangú loccsanása tartá ébren az éjt; hanem e csenden
 2     1,  XI  |  másikkal éji öltönye ráncait tartá keblén összeszorítva.~Timár
 3     1,  XII |     ez nem ejté kétségbe; azt tartá, hogy aki a Dunán jár, az
 4     2,  I   |     illő hófehér lábát ölében tartá, odahajolt hozzá az arcával,
 5     2,  IV  |      gyorsparasztok rendszere tartá fenn, mely láncolatot képezett
 6     2,  VI  |      kapjon, s ezáltal nyitva tartá maga előtt folytonosan az
 7     3,  I   |     találkozás óta meghódítva tartá lelkét. Bámulta őt. A szelíd
 8     3,  I   |      a fejét mindig meghajtva tartá; nem tudta azt olyan büszkén
 9     3,  II  |   mint azt, hogy maga mellett tartá azt a leányt, aki menyasszonya
10     3,  III |    Noémi félve is, nevetve is tartá oda a tenyerét, de nem a
11     3,  III |   millió béka egyhangú zenéje tartá ébren a leszálló árnyékos
12     3,  IV  |       Timár elhallgatott. Nem tartá szükségesnek elárulni, hogy
13     3,  IV  |    két kezét szívére szorítva tartá, mintha attól félne, hogy
14     3,  V   |       és Mihály kezét kezében tartá.~Mikor el kellett tőle válni,
15     3,  VI  |       volt, azt most védelmül tartá feje elé, s úgy remegett,
16     3,  VI  |   kezét könyörgésre kulcsolva tartá Mihály felé; térdei összeverődtek,
17     3,  VI  |    tüzet el hagyni aludni. Ez tartá csak a fenevadakat vissza.~
18     4,  I   |      minden gondolatját fogva tartá.~Meg sem pihent Levetincen,
19     4,  III |   hallja ezt!~Noémi reszketve tartá karjai közt a gyermeket,
20     4,  IV  |       Timár kezét ölébe vonva tartá két keze közt.~– Vajon mi
21     4,  IV  |      viasztekercset feje fölé tartá, s azt kérdezé a tántorgótól: „
22     5,  I   |       Az őrnagy egyik kezében tartá aranypaszomántos csákóját,
23     5,  XIII| vonásaiban valami vasnyugalom tartá fenn a változatlanságot.