1-500 | 501-616
Part, Chapter
1 1, II | híják; a hajóbiztos neve Timár Mihály.~A hivatalos „tisztító”
2 1, II | mint a boszorkánynak. – Timár uram, tutuljon annak a fullajtárnak,
3 1, II | a fullajtárnak, hohooó!~Timár uram pedig nem nyúlt a tülökhöz,
4 1, II | regényt olvashat belőlük.~Timár Mihály nagyon jártas volt
5 1, II | ekkora szélnyomás alatt.~Timár Mihály visszakérte távcsövét
6 1, II | fekete tömeg a víz közepén.~Timár Mihály szemügyre vette azt
7 1, II | Kétfelől a Scylla és Charybdis.~Timár Mihály nem szólt semmit,
8 1, III | ladikot is magával ragadná.~Timár azt a parancsot adta a kormányosnak,
9 1, III | víz.~Akkor parancsot adott Timár a kormányosnak, hogy siessenek
10 1, III | Nem kell mozogni; tudja Timár, mit csinál!~Trikalisz a
11 1, III | arcának eltűnt életszínét.~Timár, amint olyan közel jutott
12 1, III | nyávogott kétségbeesett hangon.~Timár, a malomhoz érve, hirtelen
13 1, III | magát.~– Mondtam, hogy tudja Timár, mit csinál! – dörmögé Fabula
14 1, III | Euthym. Timárt meg is ölelte.~Timár azt hitte, hogy talán Timéa
15 1, III | perctől fogva nem hallgatott Timár tündérmeséire, hanem kikerülte
16 1, IV | hogy hová nézzen vele.~Timár odanézett a távolban látott
17 1, IV | perctől fogva, amelyben Timár elvágta a hajókötelet, minden
18 1, IV | indult szörnyeteget fékezni.~Timár azalatt a hajó orrán állt,
19 1, IV | aztán azon vette észre, hogy Timár megragadja karjánál fogva,
20 1, IV | csak annyit látott, hogy Timár a hajó orrán áll, egy csáklyával
21 1, IV | ladikkal a partra! – parancsolá Timár három legénynek.~– Váltson
22 1, IV | pazarlás volna! – mondá Timár. – Még ma többször is lesz
23 1, IV | mint amelyen megkezdé.~Mire Timár visszatért a hajóra, minden
24 1, IV | Euthym és Timéa. Bizony Timár menté meg őket.~Pedig hát
25 1, V | járunk-e?~– Nem – monda Timár –, hanem sír előtt. Amott
26 1, V | becsukta a kerek redőnyt. Mire Timár ismét hátranézett, már csak
27 1, V | amit a kajüt eleje képez. Timár odalépett hozzá, s halkan
28 1, V | vízmedencéből kihalászni.~Timár beledugja az öklét a korsó
29 1, V | aranyból!~Bizony fordult meg Timár agyában egyszer az a gondolat,
30 1, V | dögvész, hanem – valami más.~Timár eltette tárcájába a címtelen
31 1, VI | emberi művének emléksorai.~Timár odanyújtá Timéának a távcsövet,
32 1, VI | titokban Timárral, s azzal Timár a kormányoshoz megy.~Fabula
33 1, VI | Hiszen semmi baj – monda Timár –, valamerre a két parton
34 1, VI | nyugodtan tölthesse az éjt.~Timár éles szeme észrevette, hogy
35 1, VI | Olyan, mint a pöfeteg; amint Timár egyet szétütött a lapátjával,
36 1, VI | egyszerre maga előtt látta Timár, amit keresett, egy szigetet.~
37 1, VI | jég. Itt kihúzta csónakját Timár a partra, s megköté egy
38 1, VI | magasabb a sziget talaja.~Timár megállt és hallgatózott.
39 1, VI | gyümölcsnek kell lenni.~Timár megindult a rigófütty után.~
40 1, VII | VII. ALMIRA ÉS NARCISSZA~Timár a rejtett tanya felé irányozta
41 1, VII | egészen az útban feküdt. Timár köhögéssel akarta észrevétetni,
42 1, VII | ember! Azért fel se kelünk.~Timár pedig úgy okoskodott, hogy
43 1, VII | bántja az a jó embereket.~Timár bátorságot vett magának
44 1, VII | ajtót látott maga előtt Timár, az egyik a kőből rakott,
45 1, VII | azt a tűz fölött forgatta. Timár tudta már, hogy az nem valami
46 1, VII | készült az is frissiben.~Timár leült a székre, mellyel
47 1, VII | Pompás egy állat! – monda Timár a nagy kutyára. – Csodálom,
48 1, VII | nőnél több embert nem látott Timár; de minthogy az többesben
49 1, VII | hajósok nem kényes emberek.~Timár nem bírta kitalálni, miféle
50 1, VII | elvezettetem önt. Almira!~Timár szétnézett, hogy melyik
51 1, VII | Almira kisasszony! – szólt Timár nevetve, s vette a kalapját
52 1, VII | Rokonszenvteljes hang.~Timár széttekintett; először azt
53 1, VII | valami fehér női ruhát látott Timár kivillanni; de tovább vizsgálódnia
54 1, VII | s nem engedte felkelni.~Timár váltig iparkodott őt kiengesztelni,
55 1, VII | semmit, asszonyom! – szólt Timár nevetve. – Ebből ugyan hatalmas
56 1, VII | partján új vendégeivel.~Timár a hajótól a partig folyvást
57 1, VII | amint a partra szálltak.~Timár előre ment útmutatónak,
58 1, VII | gerániummal.~Euthym, Timéa és Timár megálltak a málnalugos végén,
59 1, VII | fordult vele legelébb is.~Timár kiválasztotta a legérettebbet
60 1, VII | malacpörköltet készített. Timár meg is felelt annak becsületesen;
61 1, VII | annak vállára téve fejét.~Timár tolmácsolá az ajándékot.~
62 1, VIII| Uraságodhoz, akit úgy hiszem, hogy Timár úrnak hínak, már egyszer
63 1, VIII| ért! – vágott a szavába Timár, s olyan mélyen dugta el
64 1, VIII| világon, aki azt nem szereti.~Timár fölkelt az asztaltól, s
65 1, VIII| vendéget a hátulsó kis szobába. Timár is otthagyta az asztalt,
66 1, VIII| hátranézett, úgy találta, hogy se Timár nincs ott, se Almira. Otthagyták
67 1, VIII| Otthagyták mind a ketten. Timár felment a padlásra aludni,
68 1, VIII| nem is kellett ringatás.~Timár végigheveredett a legédesebb
69 1, VIII| lehetett hallani még sokáig.~Timár is hallotta azt. Nem tudott
70 1, VIII| szaporodnak.~Az egyik szobából Timár e fohászt hallja elsusogni
71 1, VIII| gondolatait egymás után fűzi Timár, egy eszmére ötlik, mely
72 1, VIII| egyik szobában.~S amint Timár a ház szögletén megállva,
73 1, IX | Emlékszem rá – szólt bele Timár –, akkor voltam kezdő kereskedőbiztos.~–
74 1, IX | aludni nem engedé az éjjel?~Timár a hold tányérába bámult,
75 1, IX | elaludni ezen a helyen?~Timár tenyerébe nyugtatá fejét,
76 1, IX | aki az este érkezett ide? Timár értesíté, hogy az még az
77 1, IX | most is rosszul érzi magát. Timár legutol maradt, s elváláskor
78 1, IX | Visszajövök még ide! – monda Timár, megszorítva Teréza kezét.~
79 1, X | Uram, jöjj át hozzám!~Timár hirtelen felöltözött, s
80 1, X | Parancsol, uram? – szólt Timár.~– Nem parancsolok: kérek.~–
81 1, X | haldokló égő szemekkel tekinte Timár szemeibe, és magában küzdött.)~–
82 1, X | görcsösen szorítá melléhez Timár kezét; a halálküzdelem látszott
83 1, XI | XI. AZ ÉLŐ ALABÁSTROM~Timár egyedül maradt egy halottal,
84 1, XI | pedig csak komisz ember!”~Timár azt felelé vissza az éj
85 1, XI | tartá keblén összeszorítva.~Timár remegve nyúlt hozzá, mintha
86 1, XI | ellenszerrel dörzsölni.~Timár kénytelen volt a leány kezéhez
87 1, XI | meg, ha megcsókolnád?”~De Timár azt felelé az éj árnyai
88 1, XI | álomlihegés megszűnt, s Timár érzé, hogy a szív keze alatt
89 1, XI | és szemöldeit összevonta.~Timár halkan szólítá őt nevén.~
90 1, XI | mellszobor.~– Timéa! – szólítá őt Timár, s felhúzta meztelen vállaira
91 1, XI | atyja meghalt! – monda neki Timár, s a leány arca, alakja
92 1, XI | keblét. Nem érzett semmit.~Timár átfutott kabinjába, s rögtön
93 1, XI | hideg leli! – fohászkodék Timár. – Most már lássunk hozzá
94 1, XII | szerint a vízbe vetni.~Pedig Timár értette azt nagyon jól,
95 1, XII | hozom a termést! – monda Timár. – Halottunk van a hajón;
96 1, XII | halottjával, amit akar.~Timár úgy tett, mint aki dühösködik,
97 1, XII | Így már jól van! – monda Timár, s azzal fogta a festékesbögrét,
98 1, XII | dolgom után látok! – kínálá Timár a pamacsot az egyik bámészkodónak.
99 1, XII | magasztalá a betűfestőt Timár, s aztán egy másikat kínált
100 1, XII | hínak, a másik nevem hozzá „Timár”. Jó név, ha akarom, magyar,
101 1, XIII| nézett mereven a vízbe.~Timár azt hitte, hogy jót tesz
102 1, XIII| nem tudta volna előadni Timár; de tudott egy olyan bamba
103 1, XIII| felkacagott, s aztán megveregette Timár vállát.~– Arany ember ön,
104 1, XIV | Itt azután egy talány jött Timár elé, melyet nem tudott megfejteni.~
105 1, XIV | szél a felhőket, s amint Timár kabinja ablakából kitekintett,
106 1, XIV | hogy mit beszéltek vele.~Timár mintha válaszokat kapna
107 1, XIV | vontatóknak: „megállj!”~Timár is elhalaványodott és megmeredve
108 1, XIV | rég elsüllyedt az egész.~Timár felszakítá Timéa kabinjának
109 1, XIV | aztán megint együtt lesznek.~Timár maga is térdig gázolta már
110 1, XIV | a világon se lett volna!~Timár visszarohant Timéa kabinjához
111 1, XIV | Induljunk! – parancsolá Timár az evezőknek, s a dereglye
112 1, XIV | önnek a ládikója? – kérdé Timár a leánytól, mikor már jót
113 1, XIV | Vissza a hajóhoz! – kiálta Timár a kormányosra.~– Csak nem
114 1, XIV | visszatért az elsüllyedt hajóhoz.~Timár nem biztatgatott senkit,
115 1, XIV | is a víz alá mégy előlem?~Timár elérte a víz alatt a hajópárkányt,
116 1, XIV | hitte ezt a percet, melyet Timár a víz alatt töltött. Egy
117 1, XIV | arca elmosolyodott, mikor Timár odanyújtá neki a megmentett
118 2, I | járművet, s már fél nyolcra Timár Komáromban volt Timéával.
119 2, I | szokott otthon lenni, amit Timár jól tudott; azért Timéát
120 2, I | ácsorgott. Azt felkérte Timár, hogy híja fel a nagyurat
121 2, I | tekintetes” cím meg nem illet.~Timár addig bevezette a leányt
122 2, I | Athalie, miket hozott a Timár!~Mihály előrebocsátá Timéát,
123 2, I | egyenruhája.~Ezt is ismeri Timár. Kacsuka úr, főhadnagy a
124 2, I | Athalie is.~De hát ki ez?~Timár görögül súgott Timéa fülébe,
125 2, I | ismét mondott neki valamit Timár, mire a leány félénk engedelmességgel
126 2, I | az, mintha lélek volna.~Timár volt pedig legjobban megakadva.
127 2, I | éppen most érkezett meg Timár úr egy szép kisasszonnyal
128 2, I | útközben – felelt halkan Timár.~– Mi? Ez már baj! – szólt
129 2, I | is?~Furcsa kérdés!~Hanem Timár elértette azt.~– Vagyonát
130 2, I | Mihály, te elloptad a többit!~Timár arcán valami vonaglott végig.~–
131 2, I | kapod meg, ha nem perelsz!~Timár nyugodtan felelt neki:~–
132 2, I | hát az én bajom! – szólt Timár nyugodtan. – Erről majd
133 2, I | aztán, mikor ezt megkapta Timár, mind a ketten nekiestek,
134 2, I | elkártyázza, hogy tudja rábízni?~Timár pedig éppen olyan nyugodt
135 2, I | még egyszer meghallotta.~Timár, mielőtt az ajtó küszöbét
136 2, I | háladatosan mosolygott a szemébe.~Timár pedig ott állt az ajtóban,
137 2, I | édeskéjével. De már akkor Timár nem állt többé az ajtóban.~
138 2, II | utat kell tennem! – monda Timár, kezet szorítva a tiszttel,
139 2, II | dologról; de okvetlen eljöjj!~Timár megígérte, hogy elmegy hozzá,
140 2, II | amíg én odajártam! – kezdé Timár.~– Tudja kő, pajtás, nem
141 2, II | láthatott volna Kacsuka úr Timár szívébe; majd megtudta volna,
142 2, II | odáig nem terjed az esze.~Timár elgondolkozott a dolgon.~
143 2, II | Majd meggondolom – szólt Timár elgondolkozva.~– Te! Lásd,
144 2, II | Ez a gondolat megmaradt Timár fülében.~Valami kéz tolta
145 2, III | A VÖRÖS FÉLHOLD~Másnap Timár csakugyan együtt árverezett
146 2, III | néhány garast mérőnként. Timár megunta a garasozást, belekiáltott,
147 2, III | egészen szárazon állt most.~Timár beleköltözött abba a kabinba,
148 2, III | kiöntötték, széthárították. Timár azalatt alkudozott a molnárokkal
149 2, III | mentve háromezer zsáknál.~Timár kettős bért ígérgetett a
150 2, III | te engem? – mondá magában Timár, s hátat fordított a holdnak,
151 2, III | ez alatt a félhold alatt?~Timár, mikor a teherhordók odább
152 2, III | meleget és ételt-italt kapni. Timár egyedül maradt a hajón.
153 2, III | fenekéről; egyet felnyitott Timár; ötszáz louis d’or volt
154 2, III | kétfelé vágta volna azt.~Timár sokáig elgondolkozott.~A
155 2, III | fekszik a Duna fenekén.”~Timár hallgatá a hold szavait,
156 2, III | kétfejűsasos kapu előtt. Timár sebesen ugrott le róla,
157 2, IV | hadseregösszpontosítás után Timár egyszerre tehetős ember
158 2, IV | evett?”~Hogy mennyit nyert Timár az élelmezésen? azt nem
159 2, IV | volt.~Azt jól sejté, hogy Timár busásabb osztalékot adott
160 2, IV | Brazovics úr azóta, hogy Timár felkapott, s önálló úr lett,
161 2, IV | magához estélyekre, miken Timár igen szívesen szokott megjelenni.
162 2, IV | meg! Hiszen már megvan.~Timár mélyeket pislantott, mint
163 2, IV | másnak ne beszélj!~Erre Timár, mint a hirtelen felijedt
164 2, IV | az inasát, rábízta, hogy Timár urat vezesse haza lámpással;
165 2, IV | azzal jött vissza, hogy Timár urat alig tudta hazavinni,
166 2, IV | rögtön elaludt a jó úr.~Timár pedig, amint Brazovics inasa
167 2, IV | Olyan bizonyos volt afelől Timár, mint a kalendáriomban következő
168 2, IV | Nagy esemény lett ebből.~Timár titka az allgemeine Hofkammer
169 2, IV | vármegyét; senki sem vallott Timár ellen.~Minden vizsgálatból
170 2, IV | vizsgálatból az derült ki, hogy Timár az egész ázott hajóterhet
171 2, IV | nem kaptak, mint amivel Timár tartotta őket két hétig.
172 2, IV | nyeregből. Most üsd a vasat!~Timár azt mondta, hogy foga tenni.~
173 2, IV | akárki volt – fenyegetőzék Timár –, az meg fogja ütni a talpát!
174 2, IV | hamarább felment Bécsbe, mint Timár.~S ott aztán régi összeköttetéseinél
175 2, IV | igazságát keresni, ha bolond.~De Timár nem volt már bolond.~Rég
176 2, IV | újakat is tud kitalálni.~Timár akkor is engedé már sejtetni,
177 2, IV | bajusszal maga elé bocsátá. Timár egyszerű fekete magyar ruhát
178 2, IV | kegyelmes uram – felelt Timár. – A kormány kötelességét
179 2, IV | a frakkszárny alul, hogy Timár vállát megveregesse vele.~–
180 2, IV | forintos lovakat tartani.~Timár úgy tett, mintha nem jegyzett
181 2, IV | ajánlatom tehát ez – folytatá Timár, elővonva zsebéből egy összehajtott
182 2, IV | Biztosítom önt az eredmény felől.~Timár átadta a kegyelmes úrnak
183 2, IV | arany ember!~Mikor estefelé Timár a kegyelmes urat hivatalszobájában
184 2, IV | hangzott: „Nemes Levetinczy Timár Mihály”.~– Tetszik önnek
185 2, IV | predikátum?~„Nemes Levetinczy Timár Mihály.” Ez bizony elég
186 2, IV | kegyragyogású arccal a magas úr.~Timár a predikátummal együtt jegyzé
187 2, IV | bámulata, midőn Levetinczy Timár Mihály rövid gondolkozás
188 2, IV | vaskoronarenddel fog feldíszíttetni.~Timár mélyen megköszönte a kegyet
189 2, IV | mennyisége határozta meg.~Timár két nap, két éjjel ült a
190 2, IV | estéjén már Zimonyban volt Timár, onnan éjszaka áthajtatott
191 2, IV | már december elseje volt.~Timár a helység házához hajtatott,
192 2, IV | is, biztatá a földészeket Timár, ő fog gondoskodni arról. –
193 2, IV | közelben nem kapható.~De Timár tudta azt, hogy kapható
194 2, IV | nem hiszek a pofádnak.~Timár mosolygott.~– No, ezúttal
195 2, IV | keményen a kis ágyútüzet. Timár a zsebébe nyúlt, s előhúzta
196 2, IV | Ismerte ezt az ő gyengéjét Timár jól; mert sokszor hallotta
197 2, IV | egyszerre minden indulata Timár iránt.~– Ülj le, kedves
198 2, IV | bízták rád ezt a levelet?~Timár aztán mondott neki egy mesét,
199 2, IV | lovas legényeket, kik által Timár mindenfelé elküldözte az
200 2, IV | Azokból egyet odaadott Timár kezébe, másikat fogta a
201 2, IV | őszi alá el bírtak vetni.~Timár, addig el nem mozdult a
202 2, IV | búzát.~És abban az évben Timár harminc hajóval vontatta
203 2, IV | egy év óta felcseperedett Timár minden kereskedőt letipor.
204 2, IV | kereskedelmi piac volt az.)~Timár tudta, hogy mi köti őt oda.
205 2, V | mérget itatta vele, az mindig Timár volt.~Ez volt az ő mindennapi
206 2, V | látogatóba a semmiházi. Ez a Timár! Ez a hajós-schreiber! Akinek
207 2, V | kijön rá alulról szemközt? Timár…~No most itt van a keze
208 2, V | tekintetes Levetinczy úr!”~Mire Timár azzal viszonz, hogy: „szervusz,
209 2, V | laknának csak egy födél alatt!~Timár pedig vesztére esküdt mind
210 2, V | befőtt gyümölcs járja. És Timár megissza a kávét azzal a
211 2, V | rendezésnél. Olyankor aztán Timár nem hallja, hogy Athalie
212 2, V | hogy a vendégek is hallják: Timár és Kacsuka kapitány.~– De
213 2, V | szerencsétlenség érte. Ami pénzt Timár… akarom mondani Levetinczy
214 2, V | tették! – gondolá utána Timár, s olyan könnyebbülést érzett,
215 2, V | sajátsága! – jegyzé meg Timár.~– Ah! bizony nem az! –
216 2, V | Athalie észrevette azt.~És Timár is azt vette észre.~Timéa
217 2, V | kerülé ki sem Athalie, sem Timár figyelmét.~– Ugyan, kapitány
218 2, V | Athalie, olyankor, mikor Timár is ott volt. – E nélkül
219 2, V | hogy ő már menyasszony.~És Timár látta azt, hogy milyen kegyetlen
220 2, V | köntösét varrja. A kis bolond! Timár látta ezt mind.~Oh! hányszor
221 2, V | Hanem azóta közbejött ez a Timár. Ez mindenféle hallatlan
222 2, V | készülő nászruhát, mint Timár, úgy az bizonyosan Brazovics
223 2, V | Brazovics úr volt.~De ad vocem Timár! Egy mentő gondolat támadt
224 2, V | csere nem volna rossz. Ez a Timár ugyan egy megvetésre méltó
225 2, V | dolog egészen valószínű. Timár sokat jár a házhoz. Csak
226 2, V | az asszonyoknak, hogy ha Timár jön, küldjék át hozzá egy
227 2, V | Nemsokára jött a préda.~Timár, amint megérté Zófia asszonytól,
228 2, V | ilyen kérdésre megfelelni.~Timár legelőször is azt tudta
229 2, V | egyszer ide visszajövök!~Timár megfordult a sarkán, s becsapta
230 2, V | valamit mondani, de mit?~Timár pedig visszament a látogatási
231 2, V | a mellékszobában voltak.~Timár kigyulladt arcán Timéa észrevette
232 2, V | elakadt szót.~– Háromszor…~Timár megszorítá Timéa kezét,
233 2, V | kicsúszott a tű fokából.~Mikor Timár lement a lépcsőn, megint
234 2, VI | Ebben a tudományban volt Timár tökéletes.~Ha Timár valami
235 2, VI | volt Timár tökéletes.~Ha Timár valami vállalkozáshoz kezdett,
236 2, VI | fizeti ki a munkáltatást. És Timár mégis összevásárolt belőle
237 2, VI | titkot. Látja, ez a gazember Timár most ott vásárol telkeket
238 2, VI | erődítési vonalba? Ez a gézengúz Timár csakugyan kikereste magának
239 2, VI | ezúttal bizonyosra játszott. Timár is benne van a dologban!
240 2, VI | magunk pénzét vesszük vissza.~Timár pedig ezúttal is ravaszkodott.
241 2, VI | Brazovics Athanáz fejére.~Timár azt is tudta, amit Athanáz
242 2, VI | Mert az harminc évi munka!~Timár nagyon gonoszul tréfálta
243 2, VI | az „áldás” táblázatra.~Timár odahívatta magához Fabula
244 2, VI | Annálfogva cselekedett úgy, ahogy Timár tanácsolta.~S mármost nyissunk
245 2, VI | Ezt a tréfát szerezte meg Timár versenytársainak s azok
246 2, VI | Fabula János uram röpült be Timár úr folyosójára.~Igenis,
247 2, VI | nélküli szavak, miket végre Timár ekként szedett neki rendbe:~–
248 2, VI | egy cigánykereket vessek.~Timár megengedte.~Fabula János
249 2, VI | ismét talpra állt egyenesen Timár előtt.~– Így ni! Mármost
250 2, VI | aznap hatszor ellátogatott Timár úrhoz; egyszer a feleségét
251 2, VI | fiát; a felesége hozott Timár úrnak pompás domború, barna-piros
252 2, VIII| főhajtással – Levetinczy Timár Mihály.~Timár Mihály tisztelettel
253 2, VIII| Levetinczy Timár Mihály.~Timár Mihály tisztelettel hajtá
254 2, VIII| tekinte szemébe.~– Én – kezdé Timár, előre bocsátva az „én”-
255 2, VIII| el van veszve. Az a másé.~Timár nyugodtan várt szavai után,
256 2, VIII| Timéa kisasszony! – monda Timár. – Én várni fogok, míg ön
257 2, VIII| telebeszélték a fejét! S ha akkor Timár egyszerre azt mondaná bosszúból: „
258 2, VIII| mindkét kezével megfogta Timár kezét, hevesen ostromolta
259 2, VIII| szótagolatlan kiabálással.~Timár letörlé szeméből a könnyet,
260 2, VIII| Legyenek egymással boldogok!~Timár a láthatáron is alul eső
261 3, I | ALABÁSTROM SZOBOR MENYEGZŐJE~Timár túl boldog volt, hogy Timéát
262 3, I | a naptól kezdve, amidőn Timár az elsüllyedt hajóban megtalálta
263 3, I | A szofizmára nem gondolt Timár. Hogy a Timéának visszaadott
264 3, I | hogy ez csalás, ez erőszak.~Timár siettetni akarta az összekelést.
265 3, I | nem volt megkeresztelve.~Timár igen természetesen kívánta,
266 3, I | nemzetes és vitézlő Levetinczy Timár Mihály úr, helvéciai hitvallású
267 3, I | Timéa regélt el neki felőle.~Timár elhitte, hogy ő az a boldog
268 3, I | Óh, te gyermek! – sóhajtá Timár, felállva neje mellől. Timéa
269 3, II | A szíve el volt temetve.~Timár egy holt nőt vett feleségül.~
270 3, II | legyünk szegény emberek.~Timár meggyűlölte a gazdagságát,
271 3, II | híven, boldogan szerethet.~Timár óhajtotta volna már, ha
272 3, II | mennyire szereti önt”. Ha pedig Timár jött meg, annak tett naiv
273 3, II | mint a nők.~Egy időben Timár azt a szokást veszi fel,
274 3, II | Felköltsem Timéát, hogy adja elő?~Timár bosszús volt, hogy először
275 3, II | önhöz, mint egy angyal.~Timár összerezzent e szóra.~–
276 3, II | kétségbeesetten ragaszkodni.~Timár lelkének minden erélyét
277 3, II | a hó szemközt vágott, s Timár Mihály útra kelt egy födetlen
278 3, III | rá, amíg visszakerül! S Timár Mihály szeretett vadászni,
279 3, III | lábával meg a pofájába.~Timár rögtön a vész színhelyén
280 3, III | minden regényben előfordul, Timár hozzálátott, hogy a ladikban
281 3, III | puskával azt gondolta ki Timár, hogy odaadta Almira szájába,
282 3, III | eléje: nevét kiálták.~– Ah, Timár úr!~S aki nevét kiáltá,
283 3, III | nevét kiáltá, eléje futott. Timár a hangjáról is ráismere:
284 3, III | rózsabimbó tűzve.~– Ah, Timár úr! – kiált a lyánka az
285 3, III | megszépült ön azóta! – szól Timár, s nyilatkozatában éppoly
286 3, III | emlékezik ön még rám? – kérdezé Timár, kezében felejtve az odanyújtott
287 3, III | főznek ebből? – kérdezé Timár.~Teréza odavágott a szemével
288 3, III | megszaporodott azóta, hogy Timár utoljára itt járt, egy aszaló
289 3, III | tréfálsz velem így? Ugye Timár úr, nem illik egy kisleánynak
290 3, III | mi dolgot tudnál te adni Timár úrnak, te bohó? – szólt
291 3, III | Hogyne tudnám? – monda Timár; – sokszor végeztem azt
292 3, III | most önnek senkije sincs?~Timár elgondolkozott, s aztán
293 3, III | észrevette, hová gondolt Timár; de ő sem maradt mögötte
294 3, III | vezesd körül a szigeten Timár urat, hadd lássa meg, minő
295 3, III | keretül szolgál az arcának. Timár megismerte benne egykori
296 3, III | Azzal megindult Noémi és Timár a szigetet végigjárni.~Az
297 3, III | talaja. Emlékezett arra Timár, hogy mikor legelőször itt
298 3, III | természet szemléletében.~Timár kinyitá a sövényen túl vezető
299 3, III | mindig e szigeten? – kérdé Timár.~– Ketten egyedül. Rendes
300 3, III | tántorodott vissza, úgyhogy Timár kötelességének tartotta
301 3, III | békától? – kérdezé tőle Timár.~– Irtózom tőle. Meghalok,
302 3, III | fogok egyet! – ajánlkozék Timár. – Itt hallok egyet brekegni
303 3, III | nézzen ön ide! – szólt Timár, tenyereit félig szétnyitva. –
304 3, III | De ez igen szép madár; Timár úr fogta; nekem adta; nézd
305 3, III | azoktól hát félni hálátlanság.~Timár azalatt fűzvesszőkből pici
306 3, III | Kedves otthon – jegyzé meg Timár.~Teréza nagyot sóhajtott.~–
307 3, III | Tudod te azt jól.~Tudta azt Timár is jól, kinek szólt az a
308 3, III | intett a kezével elvetőleg. Timár kitalálta a nevet; Teréza
309 3, III | kigyulladt.~– Csak. Én szeretném.~Timár pedig azt gondolá magában,
310 3, III | levendula.~– Gyönyörű! – szólt Timár elragadtatva a méla tájképtől.~–
311 3, III | és látni fogom! – mondá Timár.~– Igazán? – A leány örömtelten
312 3, IV | tejelőknek Noémi kötelessége. Timár aztán az akolajtónak vetve
313 3, IV | azután nyugodni mennek.~Timár a méhest kérte magának alvóhelyül,
314 3, IV | az üsttel foglalkozott.~Timár beszélt Noéminak a rózsákról.
315 3, IV | meg az én átkom senkit.~Timár gondolá magában: „engem
316 3, IV | harmadik valaki is van itt: Timár Mihály.~Ez a találkozás
317 3, IV | semmit, schreiber uram.~Timár vállat vont, s nem szólt
318 3, IV | ezen a puszta szigeten? Timár úr előtt pedig beszélhetsz
319 3, IV | Triesztben? – szólt bele Timár. – Hogy híják?~– Tengeri
320 3, IV | signore Scaramelli a neve.~Timár elhallgatott. Nem tartá
321 3, IV | becsüli ezt a brilliántot?~Timár megnézte a drágaságot, s
322 3, IV | holdtól ötezer aranyat.~Timár nem állhatta meg, hogy ne
323 3, IV | Teréza reszketett.~Ekkor Timár Mihály a kezével csöndesen
324 3, IV | év óta alakult! – szólt Timár csendesen, szilárdan. –
325 3, IV | fermánt mind a két helyről.~Timár elővonta zsebéből azt a
326 3, V | egykor az eltávozó után.~Timár leült a gyopárfödte sziklára,
327 3, V | halni bele”.~…Ne haljon meg…~Timár egy olyan napot töltött
328 3, V | egyedül menni a rózsák útján.~Timár szótlanul ment Noémi mellett;
329 3, V | mondá:~– Nem; semmit.~És Timár tudott már a leány szemeiből
330 3, VI | vagy fiadzó farkas tanyája.~Timár gondolataiban elmélyedve
331 3, VI | kell majd helyet foglalnod.~Timár izzadt homlokát törülgeté.
332 3, VI | keresztülomló szederindák takarták.~Timár megtörülte homlokát, s föltette
333 3, VI | már fénye; félholt volt.~Timár magához tért. Elmúlt idegeiről
334 3, VI | Isten önnel! – monda neki Timár, s azzal otthagyta őt, és
335 3, VI | Fabula uram! – monda Timár hűséges sáfárjának – az
336 3, VI | igaza volt Fabula uramnak. Timár maga is körülbelül egy véleményen
337 3, VI | fő dolog volt az, hogy Timár az egész földtekét tegye
338 3, VI | sietséges munkát végzetett Timár, hogy utazott egyik malomtól
339 3, VI | volt a hajórakodásnál.~De Timár nem látta azt a hajót. Még
340 3, VI | amiért hozzám ilyen jó volt!”~Timár könnyebbülten lélegzett
341 3, VI | örülsz!”~„Gyilkos vagy!”~Timár olyan örömet érzett, mint
342 3, VI | önt!~Timéa”.~Semmi egyéb.~Timár ezt a kulcsot akkor feledte
343 3, VI | csak e néhány hideg szó!~Timár lehangoltan tette maga elé
344 3, VI | amit ismernie kell… Mikor Timár Ali Csorbadzsi kincseit
345 3, VI | rájött, hogy apja kincsei Timár kezébe kerültek, s arról
346 3, VI | legombolyíthatá: hogy lett Timár gazdag emberré, s hogy vette
347 3, VI | feltartóztathatlanul északnyugot felé. Timár kockáztatta a szekérből
348 3, VI | farkasok vonítottak a közelben. Timár láthatá zöld fényű szemeiket
349 3, VI | valami teknősbékára lépett.~Timár egész éjjel éleszté a tüzet,
350 3, VI | behúzódtak berkeik mélyébe; Timár fölkerekedett éjjeli tanyájáról,
351 3, VI | a halászkunyhó, melyet Timár keresett, máskor magas dombtetőn
352 3, VI | fordulni.~„Nem többé!” – monda Timár. „Elindultam, odamegyek”.
353 3, VI | szenvedély és akarat még erősebb. Timár itt ismert magára. Mennyi
354 3, VI | környéke zöldült ki egy folton.~Timár lázas türelmetlenséggel
355 3, VII | asszony néhanapján fölemlíté Timár előtt, hogy sok dolga múlhatik
356 3, VII | napraforgó a napot, úgy kereste Timár arcát, akkor nagyot sóhajtott: „
357 3, VII | mint egy nevető gyermekarc.~Timár segített a nőknek gyümölcsöt
358 3, VII | olyan kufárbeszéd.~Hanem Timár annál jobban figyelt rá.
359 3, VII | meglövi.~– Ez az ő fegyvere!~Timár megdöbbent ez arckifejezéstől.~–
360 3, VII | van, ezt tőle vetted el!~Timár elbámult. Hogy akik szeretnek,
361 3, VIII| nagyon korán volt még, s Timár nem akarta senkivel tudatni,
362 3, VIII| felesége lakta, a másik szárnya Timár számára volt berendezve,
363 3, VIII| feljutni abba a szobába, melyet Timár irodájául választott ki.~
364 3, VIII| neheztelést olvashatá ki szemeiből Timár.~Ez biztató előjel volt
365 3, VIII| ügyességét és becsületességét.~Timár gondolá magában: hát már
366 3, VIII| végiggondolt ezen a munkán Timár, akkor meggyőződött róla,
367 3, VIII| a fiókkulcs nem ment ki Timár fejéből.~Ha Timéa titkát
368 3, VIII| előkeresnem íróasztalából.~Timár a vért érzé zsibbadni ereiben.~
369 3, VIII| menni Komáromba – monda Timár –, a lisztüzlet rendben
370 3, VIII| Timéa, ön beteg? – szólt Timár gyöngéden.~– Nincs semmi
371 3, VIII| sem panaszkodik senkinek.~Timár a kínpadra vont bűnös tortúráját
372 3, VIII| Délután már nem tudta kiállni Timár neje néma tekintetét, ezt
373 3, VIII| járhatott házalni, pletykázni.~Timár olyan szorongást érzett,
374 3, VIII| volt mesterség kinyitni.~Timár nyugtalanul dobogó szívvel
375 3, VIII| mindent.~Tudni fogja azt, hogy Timár az ő apjának kincseit megkapta.
376 3, VIII| költheti lelkében, hogy itt is Timár keze működött.~És ha ily
377 3, VIII| vesz téged körül?”~És akkor Timár el van veszve…~De nem az
378 4, I | ismerősnője az operaháztól?~A jó Timár elpiruló arccal fogadja
379 4, I | tovább adják a titkot, hogy Timár azon szerencsétlen férfiak
380 4, I | maradhat észrevétlen az, hogy Timár, amióta visszaérkezett,
381 4, I | következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi tanácsosi
382 4, I | egy kis angyalka képében!~Timár ijedten takarta le tenyerével
383 4, I | nagyságos úr? Eláruljam?~Timár ájító zsibbadást érzett
384 4, I | megy a dolog olyan jól.~Timár nagyot lélegzett.~– Nagy
385 4, I | tegyen az átlanti oceánuson.~Timár a két nő arcára nézett.
386 4, I | hogy igaz.~Ekkor aztán Timár is mosolygott a meséhez,
387 4, I | Senkit jobban meg nem csalt Timár, mint Athalie-t.~Ez a nő
388 4, I | megoldhatlan talányon évődött.~Timár és Timéa otthon is a világpéldányai
389 4, I | a boldog házastársaknak.~Timár kincseket érő drága ékszerekkel
390 4, I | emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból
391 4, I | gyanakodott, és nem Timárra. Timár pedig alig várta már, hogy
392 4, I | élünk.~– „Mi?” – kérdezé Timár tréfásan.~– Ej, ej, ej,
393 4, I | kődarab, nem kapubálvány.~Timár menté magát, hogy ő egy
394 4, I | hordogatá fel, s valahányszor Timár rápillantott, a házigazda
395 4, I | rossz világnak igaza van.~Timár egy püspökségért sem vállalkozott
396 4, I | az – átúszhatja a Dunát.~Timár csak félnapi járásra volt
397 4, I | neutrális államra talál.~Timár előre küldé új sandolinját
398 4, I | semmi baj? – sietett viszont Timár kérdezni.~– Semmi sincs! –
399 4, I | itt maradt. Ez a harmadik.~Timár rohant be a házba.~A szoba
400 4, I | bölcsőt, és megvárta, hogy Timár odasiessen.~A bölcsőben
401 4, I | bűvkör sugározza körül.~Timár nem tudott betelni örömével.
402 4, I | hagyja magát kivallatni.~Timár a hosszú idő alatt, amit
403 4, I | idegen közelít, olyankor Timár félbehagyta a munkát, sietett
404 4, I | hogy ellensége legyen.~Timár meggyőződött róla, hogy
405 4, I | odakünn, hogy Levetinczy Timár Mihály, a királyi tanácsos,
406 4, II | bajon? Odaállt mellé maga Timár faragólegénynek, s reggeltől
407 4, II | hogy ilyen férjet, mint Timár, nem lehet nőnek megérdemelni;
408 4, II | védördöge ennek a háznak!”~Timár ismét összehívatta az orvosi
409 4, II | szegény.~– A tied! – súgá Timár, s két kezébe fogta az ablakon
410 4, II | És azután úgy virradt meg Timár, a nyitott ablakban könyökölve
411 4, III | III. NOÉMI~Timár legboldogabb napjait tölté
412 4, III | és mégsem tette azzá.~De Timár még nem volt egészen megőrülve.~
413 4, III | cserépből volt, és eltörött.~Timár hirtelenkedett az igazságszolgáltatásban,
414 4, III | Nem akart aludni; sírt. Timár megharagudott rá; azt mondta:
415 4, III | korábban elhagyta a tanyát Timár, s ment a műhelyébe, de
416 4, III | meg van rémülve láttára. Timár arca egészen ki volt kelve
417 4, III | újra előjön képleteikből.~Timár lázálmainak is volt egy
418 4, III | ébren virrasztott Noémi Timár kórágya mellett; még a kis
419 4, III | miért sírtál?~Másnap reggel Timár könnyebbülten érezte magát;
420 4, III | Noémi megijedt: azt hitte, Timár észre fogja venni, hogy
421 4, III | és kiment.~– Nos? – szólt Timár Terézához fordulva.~– Ne
422 4, III | hozzá szomorkodni.~Pedig Timár azért csak szomorú maradt.~
423 4, IV | nyílt a fehér rózsatőn. Timár egész nap azt tette, hogy
424 4, IV | ezüstfelhők között.~Noémi Timár kezét ölébe vonva tartá
425 4, IV | utazásában?~– Igen! – felelt Timár, akinek a kikérdezés úgy
426 4, IV | vigyázzon ön az életére!~Timár elértette a gúnyos jókívánságot.
427 4, IV | kezét homlokára tette volna.~Timár aztán akkor, mikor lefeküdt,
428 4, IV | helyre jött meggyógyulni Timár.~Mihály a Balaton melletti
429 4, IV | tó titokteljes mormogása.~Timár naphosszant elült e tó partján,
430 4, IV | valósággal szerelmes a Balatonba.~Timár is az volt.~Órahosszant
431 4, IV | hullócsillagok, a hold.~Timár egy hatalmas refraktort
432 4, IV | az egész vagyonnak, mit Timár a Duna fenekéről mentett
433 4, IV | gazdag az ég csillagokban; Timár egész éjeken át ott ült
434 4, IV | üstökösöknek jelent meg az égen.~Timár azt mondta magában: „Ez
435 4, IV | én csillagomból?” kérdezé Timár.~A harmadik éjjel az üstökös
436 4, IV | is megtörténhetik „ez”?!~Timár kísérte a csodalátványt
437 4, IV | rejteget-e bennük mérget?~Igen, Timár el volt rá szánva, hogy
438 4, IV | milyen jó színben van.~És Timár jókedvet is mutatott hozzá.~
439 4, IV | vesztit érzi!”~Úgy csinálta ki Timár, hogy nem fog „az” itthon
440 4, IV | Győrben, hol Bécsben töltötte Timár; mindenütt terhére volt
441 4, IV | ültek a családi asztalnál, Timár szemei folyvást Athalie
442 4, IV | volt semmije, amit féltsen.~Timár megunta végre a késedelmes
443 4, IV | egy karszékben ülve, csak Timár maga maradt elázatlan.~A
444 4, IV | csak hallucináció volt.~Timár csak délfelé ébredt fel
445 4, IV | ön, Teréza? – monda neki Timár.~– Egyedül.~– Noémi felment
446 4, IV | Dódi jött le Noémihoz.~Timár bámulva tekinte Teréza arcába.~
447 4, IV | volt; éji mécs égett benne.~Timár benézett az ablakon, s a
448 4, IV | ölelve.~– Ki ez? – szólt Timár egyszerre suttogássá lenyomott
449 4, IV | türelemmel. Nemde?~Dehogy szólt Timár egy szót is. Elhajította
450 4, V | miután azt előre kimondta Timár, hogy ezen a házon egyetlenegy
451 4, V | eszes, jókedvű gyermek. Timár azt mondta, hogy maga fogja
452 4, V | mindent meg fog tanulni.~Timár azt hitte már, hogy ez mindig
453 4, V | éve múlt már annak, hogy Timár legelőször a kis szigetre
454 4, V | negyvenöt évet haladt meg; Timár maga negyvenkettő, a kis
455 4, V | azután arra a gondolatra jött Timár, hogy talán azért hozta
456 4, V | a hajlott korba lépnek.~Timár annál gyöngédebb volt ez
457 4, V | ez ne lásson téged itt!”.~Timár is kinézett az ablakon,
458 4, V | hiszen zár sincs rajta.~Timár a mellékszobában minden
459 4, V | mellékszobából elrejtett családját.~Timár megcsókolá a kezét, s azt
460 4, V | anyaföld.~Kivezetteté magát Timár és Noémi karjába kapaszkodva
461 4, V | síromba, s elszomorodjék.”~S Timár elkészítette Teréza házát.~
462 4, V | volt.~Mikor másnap reggel Timár és Noémi a kis Dódit kézen
463 4, V | letette. Ott volt a hely.~Timár azon gondolkozott, hogy
464 5, I | I. A KETTÉTÖRT KARD~Timár ott várta meg a szigeten,
465 5, I | arcát, hogy csókolja meg.~Timár azzal szobájába sietett,
466 5, I | nagyon sokáig oda volt most…~Timár nem akarta neki azt mondani: „
467 5, I | beleegyezni? Minden őtőle függ. Timár egész délután ez eszmével
468 5, I | valamit? – kérdé hevesen Timár, hátát szobája ajtajának
469 5, I | győződni felőle bizonnyal.~Timár szívében egy nemesebb érzés
470 5, I | üzenettel: „ma nem lehet!”~Timár arcát a harag és ijedtség
471 5, I | szörnyedt fel eliszonyodva Timár.~Athalie megvetően nézett
472 5, I | nélkül. Vajon mit mondhatott?~Timár maga elé merengett, elkábultan,
473 5, I | Ilyen kínt még nem állt ki Timár soha, mint e hosszú idő
474 5, I | használt többi lakosztálytól.~Timár észrevétlenül jutott el
475 5, I | előtte, becsukódott mögötte. Timár ott volt a rejtett üregben.
476 5, I | Valamit súgott Timéának.~De Timár még ezt a súgást is meghallá.
477 5, I | ajkaihoz a kardot, hogy Timár rettegni kezdett: most mindjárt
478 5, I | mindig a lámpa előtt állt. Timár őreá figyelt.~Pokol! Mit
479 5, I | kellenek-e még szavak is ezentúl?~Timár közel volt hozzá, hogy kirúgja
480 5, I | nyújtá neki:~– Köszönöm!~És Timár újra látta a fehér arcon
481 5, I | a les, melyen keresztül Timár a szobába kémlelt, s aztán
482 5, I | az embert pofon ütöttem.~Timár félrekapta a fejét a leslyuktól;
483 5, I | suttogá halkan az őrnagy. Timár talán nem is hallá a szót
484 5, I | a villanyütést megérezte Timár is, őbenne is összerándult
485 5, I | ezekben valami lehetőség? Hogy Timár élete azt a rettenetes fordulatot
486 5, I | Timéa keblét is áthevíték. Timár sóváran leste a nő lelki
487 5, I | felébredt ebben a pillanatban.~Timár, midőn így látta őt, csüggedten
488 5, I | távozó dobogást hangoztatna!)~Timár, midőn a szekrényes rejtekajtón
489 5, I | látott ön?~Athalie volt az.~Timár félretolta a sötét alakot
490 5, II | boldogtalanságának egy oka van: az, hogy Timár „arany ember”.~Bálványozzák,
491 5, II | úsznak alá az egyenlítőig: Timár arra gondolt, hogy nagy
492 5, II | vért a nemesebb részektől.~Timár elővette a leveleket, mik
493 5, II | személyes elintézést igényeltek Timár részéről. Némelyike e leveleknek
494 5, II | tanúskodva afelől, hogy Timár fél év alatt egyik telepén
495 5, II | ki ez aranysírból engem!”~Timár folytatta a levelezések
496 5, II | felmegy tízmillió »reis«-re.”~Timár kiejté kezéből a levelet.~
497 5, II | csapás, gondolá magában Timár. És a legérzékenyebb az
498 5, II | Timéa épített.~Ismét Timéa!~Timár sietett tovább olvasni a
499 5, II | gályarabságra ítélte őt.”~Timár nem bírta tovább olvasni
500 5, II | Azért, hogy Levetinczy Timár Mihály úr ne legyen háborítva
1-500 | 501-616 |