Part,  Chapter

 1     1,  VII |          az orrát bosszantani, sőt utoljára hanyatt feküdt eléje, s
 2     1,  VII |        megrágni valókat Almirának, utoljára vesz magának. És azoknak
 3     1,  VIII|         hagyhatta abba az ugatást. Utoljára Noémi rátette a lábát a
 4     1,  VIII|          hogy kém-e vagy csempész? Utoljára kilöktem a hajómból. Ebből
 5     1,  IX  |            tértem vissza. A csónak utoljára járta meg velem a Dunát.
 6     2,  I   |          mert mit mondana a világ? Utoljára megegyeztek abban a középútban,
 7     2,  IV  |          kardjaikkal csörömpöltek, utoljára a kelepcébe jutott commissio
 8     2,  V   |           önöket az Isten! És most utoljára találkoztunk ketten együtt
 9     2,  VII | mondanivalójuk lehet egymás között utoljára leánykorukban.~Tehát Zófia
10     2,  VIII|        Harmadszor!” A dob rápördül utoljára; a ház is vevőjére akadt.~–
11     2,  VIII|         mehetünk innen. Nézzünk ki utoljára az ablakunkból, mert sohasem
12     2,  VIII|            is megcsókolá Timárnak, utoljára egymáshoz ölelte Mihályt
13     3,  II  |     valamit szólt volna. A férfiak utoljára is nem tudnak annyira uralkodni
14     3,  II  |          is tudta, hogy mit keres. Utoljára bezárta íróasztalát, anélkül,
15     3,  III |   megszaporodott azóta, hogy Timár utoljára itt járt, egy aszaló lett
16     3,  IV  |          sokáig kotorászott benne, utoljára ijedt arcot csinált, elmeresztette
17     3,  VI  |          ott látott a szigetparton utoljára, karját egy fatörzsre támasztva
18     3,  VI  |      kevésbé talált ki a bozótból, utoljára rábukkant egy rőzsekunyhóra,
19     4,  IV  |            másikat meg kétszer is.~Utoljára kicsukott minden embert
20     4,  IV  |            éj egyre feketébb lesz; utoljára olyan sötétség van körül,
21     5,  IV  |            nem engedték eltemetni, utoljára is a vízbe temették el.
22     5,  IV  |       fogai közt, mint egy tigris. Utoljára Noéminak kezdtem könyörögni,