Part,  Chapter

 1     1,  VII |     jó ember a hátára ülhet, mégsem bántja.~Timárnak nagy vigasztalására
 2     1,  VII |  Narcissza!~S hogy Narcissza mégsem akarta megérteni a hívást,
 3     1,  VIII|      miatt; hanem azért csak mégsem hagyhatta abba az ugatást.
 4     1,  VIII|  átkozott nagy kutyátok? Hát mégsem emésztettétek el? Utóbb
 5     1,  XI  |      lenne, ha te meghalnál, mégsem engedném, hogy örökre alva
 6     1,  XIV | visszfényét, mintha mondaná: mégsem értesz?~Lassan a végső fénycsúcsát
 7     2,  IV  |       hanem ennyit, mint te, mégsem tudtam nyerni soha. Micsoda
 8     2,  V   |     rá. És úgy látszik, hogy mégsem spékeli fel; pedig Timárral
 9     2,  VII |   ingerültségtől, hogy atyja mégsem érkezik. Egyik futárt a
10     2,  VIII|      járt már, és akit várt, mégsem jött el.~A szomorú kótyavetyélő
11     3,  II  |   semmi rágalom.~És a tavasz mégsem olvasztja fel a szív jegeit.
12     3,  III |    volna, egyedül önmagáért?~Mégsem szereti.~Ez az örökké visszatérő
13     3,  III |      és az vissza hozzájuk.~„Mégsem értesz? Majd holnap visszajövök,
14     3,  V   |   nézett utána bánatosan, de mégsem kiáltotta utána ezt a szót: „
15     3,  VI  |     fog menni a szigetre.~De mégsem úgy akart elvonulni, mint
16     4,  III |     aki őt magáévá tette, és mégsem tette azzá.~De Timár még
17     4,  III |   magához szorítá anyját, de mégsem sírt. Nem volt szabad.~Azután
18     5,  I   |      a törvény!”~Hanem azért mégsem tagadhatta meg magától,
19     5,  IV  |    kedvem volt, amiatt, hogy mégsem jöttél haza, s a tiszti
20     5,  IV  |    és gonosztevő vagy. – Hát mégsem ordítasz kegyelemért? No,
21     5,  VIII|   amit a napokban megtudtam, mégsem hallgathatok el. Tetszik
22     5,  XI  |    beszélnek szerelemről, de mégsem volna szabad azt hallani