Part,  Chapter

 1     1,  VII |        kinek szóltak.~Azt, hogy kit szólítottak, mindjárt megtudhatta,
 2     1,  IX  |       és fiatal, serdülő leány, kit ő szeret azzal bosszantani,
 3     2,  I   |         együtt arra az emberre, kit ő vészben, viharban éppen
 4     2,  VIII|         maga után minden ajtót. Kit lopnak meg?~És azután nekiindul
 5     2,  VIII|         mint egy bukott angyal, kit az égből a pusztába kiűztek.~
 6     3,  II  |        S nőül ment egy férjhez, kit tisztelt, kinek hálával
 7     3,  II  |      tudja, mint én, hogy Timéa kit szeret. De egyet nem tud
 8     3,  IV  |       ez a te furfangos terved. Kit akarsz vele bolonddá tenni?
 9     3,  V   |  szeretett senkit, s egy férfi, kit soha nem szeretett senki,
10     3,  VI  |        hogy van egy ifjú leány, kit amidőn egy fiatal, szép,
11     3,  VI  |   szerelmet hoztam-e én az elé, kit nőül vettem? Nem imádtam-e
12     3,  VI  |  gyilkos térdre esett az előtt, kit meg akart gyilkolni, s a
13     4,  I   |         vad tekintettel. Bűnös, kit lelki mardosás üldöz, de
14     4,  IV  |        volna szultánja a nőnek, kit rabul megvettél, verted
15     4,  V   |         nő egy nagy lélek volt, kit a sors kiválasztott magának,
16     5,  I   |  gondolatnál, hogy íme a férfi, kit szíve imád, úgy védi azt
17     5,  II  |      fejét, hogy azt az embert, kit gyűlölt mint szerencsés
18     5,  II  |        szerencsés vetélytársat, kit lenézett mint szerencsétlen
19     5,  II  | kigúnyolja!~„Én vessem meg azt, kit mindenki tisztel?”~De hát
20     5,  IV  |       ön bolond! – monda Timár, kit bosszantott az ingerkedés,
21     5,  XIII|  jelenlegi feje szokta fogadni, kit a többiek mind „apá”-nak
22     5,  XIII|  legidősb fiú volt a legutolsó, kit az öregek megöleltek.~Velünk