Part,  Chapter

 1     1,  IV  |    szegény pára érti a szót, s érzi az ütést, vágtat előre a
 2     1,  V   |   megnézni, hogy micsoda pénz. Érzi a fogásáról, érzi a súlyáról.
 3     1,  V   |        pénz. Érzi a fogásáról, érzi a súlyáról. A vak is megismeri
 4     1,  IX  |       hogy még most is rosszul érzi magát. Timár legutol maradt,
 5     2,  V   |     egy napra, ő pedig meg sem érzi.~A kapitány cukorral kínálta
 6     3,  VIII|     másé, a földé, aki már nem érzi a csókot.~Azalatt, míg ő
 7     4,  I   |     van már elhagyva, s nem is érzi már a szédületet, mely őt
 8     4,  IV  |     mikor egészen egyedül van, érzi csak egész rettenetes nagyságában
 9     4,  IV  |    mondja magában: „ez vesztit érzi!”~Úgy csinálta ki Timár,
10     5,  II  |        a másodiknál még jobban érzi azt. És nem teheti őket
11     5,  II  |       alul nem tud szabadulni; érzi azt ébren, amit a szigeten,
12     5,  II  |   lappang nyomában.~Csak akkor érzi keblét könnyebbülve, mikor
13     5,  III | folytonosan a Duna fölött jár. Érzi, hogy fárad. Az éjjel nem
14     5,  III |   összeszorítva a kötélhúzó. – Érzi a kezem a rángatását; hacsak
15     5,  IV  |    anyagi, testi védelemre sem érzi magát képesnek vele szemben.
16     5,  VI  |     állat valakinek közeledtét érzi.~Ki jön?~A jó ember-e, vagy
17     5,  XI  |        cukorral. És ő folyvást érzi azt az undorító bűzt rajta.~„
18     5,  XI  |       hallgat, s akkor meg úgy érzi, mintha megsüketült volna.
19     5,  XI  |        közt a kardnak az élét. Érzi, hogy ki van az fenve.~Hanem
20     5,  XI  |        Áldozatának meleg vérét érzi arcára ömleni.~A mellékszobában
21     5,  XI  |   hideg az és nyugodt.~Athalie érzi, hogy most kezét az őrnagy
22     5,  XI  | Athalie ujjai, s az őrnagy úgy érzi, mintha egy sas körmei mélyednének