1-500 | 501-607
Part, Chapter
1 1, I | kén virágzik. Ércvirág az. De élő virággal is díszlenek
2 1, I | volna, az védene ellene; de a kettő között megszoruló
3 1, II | ment vele, szörnyethalt; de mivel minden esztendőben
4 1, II | tizenkét ló is elhúzza, de itt és a szél ellen küzdve
5 1, II | csibukból. Keleties vonások; de inkább török, mint görög
6 1, II | volna.~Ez arc nem halavány, de fehér; a márvány, a kristály
7 1, II | több tizenhárom évesnél; de magas, nyúlánk alak és komoly,
8 1, II | minő a fekete hattyú tolla. De szemei sötétkékek. Két hosszú,
9 1, II | mozdulatlanul figyelnek beszédére, de nagyon figyelnek.~A biztosnak
10 1, II | elmondta volna Fabula János; de minthogy a tisztító éppen
11 1, II | párbeszéd lett belőle.~– De hát miért kell kegyelmeteknek
12 1, II | Dunába a rágott bagótul.~– De pedig ne köpködjön a Dunába
13 1, II | visszatartani erőködött; de nem kellett neki segítség.
14 1, III | kormányos nem értett görögül; de a kézmozdulatokból megérté,
15 1, III | partra! sicc! szaladj!”, de a kétségbeesett állat csak
16 1, III | Annak bizony vége.~– De hisz az a malom más szegény
17 1, III | szólt Timéa.~– Igaz; de nekünk a magunk hajóját
18 1, IV | SALTO MORTALE EGY MAMUTTÓL~De nem is volt kedve Timárnak
19 1, IV | hajó éppen elfér benne; de már itt ökrökkel lehet csak
20 1, IV | felelt rá Fabula János.~– De hát mi szükségünk volt nekünk
21 1, IV | katolikus ember vagyok, de kendről azt beszélik, hogy
22 1, IV | vízen van, akkor imádkozik, de alig várhatja, hogy amint
23 1, V | nyugat határvonalán átlép.~De ami e széljósló tűzfényben
24 1, V | hivatalos pecséttel lezárja, de címet nem ír rá.~Azután
25 1, V | ujjai közé.~Krajcárt hát – de aranyból!~Bizony fordult
26 1, VI | megint következik a bozót, de már a fűz és nyárfa vadalmával
27 1, VI | holdra terjedő, nem sorba, de szabályosan csoportokba
28 1, VI | összetákolt cifrázattal.~De sem a kő-, sem a vályog-,
29 1, VII | jöjjön be! Ki az?~– Mennék, de a kutya itt fekszik az útban.~–
30 1, VII | összeszorított ajkakkal, de szelíd, biztató szemekkel.
31 1, VII | megismeri, s nem ugatja meg; de próbáljon csak egy tolvaj
32 1, VII | embert nem látott Timár; de minthogy az többesben beszél,
33 1, VII | megcsalni.~– Elhiszem, uram!~– De most még egy kérésem van.
34 1, VII | látott Timár kivillanni; de tovább vizsgálódnia nem
35 1, VII | földre. Fel akart kelni; de tapasztalá, hogy túlnyomó
36 1, VII | keresné elő a bokorból; de az nem hajlott semmi szóra.~
37 1, VII | borzasztón haragszik. Ej, de ostoba voltam, hogy ezt
38 1, VII | erdőkerülő vált volna, mondhatom. De hát lássa ön, egy pár szalonkát
39 1, VII | nem is találnák szépnek; de az egész főt és alakot,
40 1, VII | válláról le van csúszva az ing, de hogy az se maradjon fedetlen,
41 1, VII | elkészíté nekik haricskával; de Timárnak előre megsúgá,
42 1, VII | rögtön felkelt az asztaltól. De az olyan természetesen jött
43 1, VIII| mondaná, hogy ez egy hős; de mikor elevenen jő eléje,
44 1, VIII| mindig olyan vad vagy? Ejh, de megnőttél, amióta nem láttalak.~
45 1, VIII| ma nagyon jól fog aludni.~De csalódott. Sok fáradság,
46 1, VIII| állomásra a követségnél; de útiköltségem nincs, hogy
47 1, VIII| takaróm. Aludjál jól.~– Igen. De odakinn az az átkozott nagy
48 1, VIII| le. Ugye nem lehet? Hej, de szép kis kutya vagy. Te
49 1, VIII| vegyüljön az éj hangjai közé.~De az is vegyül.~Ott alant,
50 1, VIII| szigeten láttam és hallottam.~– De én nem akarom azt, hogy
51 1, VIII| tudom okát adni, miért, de az első szembenézés óta
52 1, IX | kereszteltettük. Nem voltunk gazdagok; de tehetősek. Neki volt hivatala,
53 1, IX | Krisztyán kereskedő volt. De nem olyan igazi kereskedő,
54 1, IX | jövedelmezett Krisztyánnak; de én azóta is sokat gondolkoztam
55 1, IX | semmihez, amit itthágy.~De hát mire való akkor a pénz
56 1, IX | kitelhetett az adósság. De ő nem irgalmazott. Az egész
57 1, IX | kelepcébe jutott jótállókkal.~De hát mire való akkor a vallás,
58 1, IX | lepecsételték, dobra ütötték.~De hát mire való akkor a törvény,
59 1, IX | hogy ez nincs hatalmukban.~De hát mire valók akkor a császárok,
60 1, IX | Óh a föld alá mielőlünk!~De hát mire való akkor a férfi
61 1, IX | simára letaposott gödörbe.~De hát mire való akkor a pap
62 1, IX | koldulni a fák ágaitól; de emberektől nem fogok koldulni
63 1, IX | próbáltam soha az evezést; de megtanított rá a szükség.~
64 1, IX | ugyan mind, ami benne van; de hogy elviszem azt magammal,
65 1, IX | táplálja azalatt saját keblem: de mivel tartom el Almirát.
66 1, IX | akarok pénzt látni soha.~De azért nem vagyok oly ostoba,
67 1, IX | Tehát takaréktáram is van; de pénzem nincsen. Gazdagnak
68 1, IX | igen sokan ittlétünk felől, de ezen a vidéken az árulkodást
69 1, IX | pusztában éhen-szomjan bujdosó, de a szabadságot a kövér szolgálatért
70 1, IX | akinek én ismerem őket; – de arról a kegyetlen, bosszúálló
71 1, IX | én sem tudom, hogy mi ő; de tudok felőle sokat.~Akik
72 1, IX | gyűlölete milyen jogosult. De én nem hiszem, hogy Krisztyán
73 1, IX | bennünket soha, egyedül ő. De én el vagyok készülve mindenre.
74 1, X | keveset lehetett aludni.~De Timárnak még ez az éjszaka
75 1, X | volna, visszatérhetnék. De nem akarok. És igazam van.
76 1, X | Nem voltam összeesküvő; de volt két nagy okom rá, hogy
77 1, X | nehéz, arra kész vagyok; de leányomat nem adom a szerájnak,
78 1, X | Galatában, abból megveheti; de azért mégis azt fogják utánam
79 1, X | meg nem menthetem többé, de azáltal, hogy meghalok,
80 1, X | Valamit akartam mondani, de agyam zavarodik. Milyen
81 1, XI | tudná meg, ha megcsókolnád?”~De Timár azt felelé az éj árnyai
82 1, XI | ellenállásával volt küzdelme; de amint a leány a keserű,
83 1, XII | mint a tízparancsolat. De iszen halottat ne próbáljon
84 1, XII | az esőt és a harmatot.”~De még azzal biztatták Timárt,
85 1, XII | láz; forró volt a homloka, de arca még akkor is fehér.
86 1, XII | írni nemcsak ez a kettő, de még a másik kettő is. Azt
87 1, XIII| előtt, s félrevonult tőle; de a leány azután sem sírt,
88 1, XIII| meghalt.~– No az baj neki; de nem nekünk. Ha meghalt,
89 1, XIII| tisztességes eltakarítást, de meg is tiltotta a hulla
90 1, XIII| Ezekkel örökösen baj van. De azt legalább tudni fogja
91 1, XIII| tudta volna előadni Timár; de tudott egy olyan bamba birkapofát
92 1, XIV | áthangzik nehéz sóhajtozása. De sírni nem hallotta soha.~
93 1, XIV | olyan szép nem volna is, de olyan gazdag; te pedig szegény
94 1, XIV | félelmes tárgy az útban.~De van!~Füzitőn alul egy gyenge
95 1, XIV | roppanás hangzott a víz alatt; de erre a roppanásra rémülten
96 1, XIV | megőrizheti hajóját a kormányos; de a víz alatt ólálkodó tőkétől
97 1, XIV | értette a kormányos szavait, de annak vérben forgó szemeitől
98 1, XIV | víz alatt a hajópárkányt, de nagyon vigyáznia kellett,
99 2, I | mondott, az nem is kiabálás, de folytonos sikoltás volt,
100 2, I | Kissé szokatlan hybridum, de úgy van.~A főhadnagy azzal
101 2, I | láttára, még Athalie is.~De hát ki ez?~Timár görögül
102 2, I | urat el is foghatta volna; de azt a hast, mely előtte
103 2, I | kezét a gyermek fejéről. – De csak nem történt valami
104 2, I | beszéljünk. Ráérünk vele. De az meg sietős dolog, hogy
105 2, I | tűrök. Ez az én szobám.~– De ez az én házam! – ordítá
106 2, I | ordítá rá a nagyúr. – „De az én szobám!” – „Itt én
107 2, I | Itt én vagyok az úr!” – „De én vagyok az asszony!”~Az
108 2, I | szavát sem hallja többé.~De még egyszer meghallotta.~
109 2, I | kínálnia török édeskéjével. De már akkor Timár nem állt
110 2, I | Timéa néha egy-egy szót; de az egész még idegenebb volt
111 2, I | szoktatva, mint kisasszonynak. De Brazovics úr ebbe nem egyezett,
112 2, I | családdal fog együtt enni, de a felszolgálásnál segíteni
113 2, I | állítják oda a mosóteknő mellé, de a saját ruháit meg Athalie
114 2, I | kellett neki megszökni. Hej, de nagy bolond voltál, szegény
115 2, II | beszélünk valami okos dologról; de okvetlen eljöjj!~Timár megígérte,
116 2, II | csupa törtszámokon végzed.~– De itt, úgy hiszem, hogy a
117 2, II | művelt hölgy.~– Jó, jó; de mi szükség itt most teneked
118 2, II | elsüllyedt; nem a te hibád, de a te szerencsétlenséged,
119 2, II | segíteni?~– Azt én sem tudom.~– De tudom én. Hát ide hallgass.
120 2, II | Tudod te azt jól.~– Tudom. De magam javára nem próbáltam.~–
121 2, II | harmadikon egy kicsit dohosabb; de hát ki veszi azt olyan szigorúan
122 2, III | táskájába rejteni aranyképpen. De hát valóban ennyiért üldözték
123 2, III | haldokló utolsó szavával.~De nem volt vagy bizalma, vagy
124 2, III | két óra hosszat dolgoztak, de már akkor ki voltak fáradva,
125 2, III | összefüggést sejtelmeid között; de hisz akkor, mikor a hajóterhet
126 2, IV | nincs semmi zöld, csupa kő. De ez a kő mind olyan apróra
127 2, IV | nevezik tehát aranybányának.~De ne higgyetek a szónak! Nem
128 2, IV | rendesen ő szokott gazdagodni. De olyan nagyon sokat mégis
129 2, IV | volna fel hozzá.~– Ejnye, de derék! Mit nem tanulok vénségemre
130 2, IV | vénségemre tőled! Te Miska! De hát aztán nem volt rossz
131 2, IV | Timárra, jaj neki örökre.~De nem sült ám ki semmi.~Nyolc
132 2, IV | igazságát keresni, ha bolond.~De Timár nem volt már bolond.~
133 2, IV | alig maradt rajta haszna. De házakat, hajókat vehetett,
134 2, IV | excellenciás úr vagyok, de nem vagyok képes nyolcezer
135 2, IV | Háromszor arany ember!~De még negyedszer is az! Ezt
136 2, IV | volt, hogy nem tíz évre, de húszra volt téve a szerződés
137 2, IV | csomagolta.~És ekkor sietett.~De nem vacsorálni, se nem aludni;
138 2, IV | szántással csak elkészülnének, de a fődolog az, hogy nincsen
139 2, IV | mást, mint bogácskórót.~De hát a vetőmag honnan kerül
140 2, IV | a közelben nem kapható.~De Timár tudta azt, hogy kapható
141 2, IV | sajnálom szegény népet, de hát nekem sincs. Honnan
142 2, IV | bolond kontignációs magazin, de üres mind a három emelete.~–
143 2, IV | nyájasabb leend iránta.~De egészen át is változott
144 2, IV | és tizenkilenc garasért. De kifizeted mindjárt? Vagy
145 2, IV | azt mondták Timárnak, hogy de már ezentúl ő lesz a csodatevő
146 2, IV | búzavetésnek aztán határt szabtak. De elég volt ez az idénre.
147 2, IV | ragadnák, ha odamenne közéjük.~De sohasem megy.~Nem látja
148 2, IV | kellett volna összeszorítania; de csak akkor vették észre,
149 2, V | a házasságot elnapolja. De már az utolsó aknákat is
150 2, V | tőlem, amit nálam talál, de ez a tolvaj még a házamat
151 2, V | is, egy ilyen jöttment! De iszen jöjjön csak még egyszer
152 2, V | iszaptaposó” a címe. Ej, de szeretném, ha egyszer valami
153 2, V | volna rá.~Hallgatott biz az; de amit Brazovics úr beszédéből
154 2, V | inkább előre kifizetem: de hogy én egész éjjel ott
155 2, V | nótát ver; csak őt látja.~De van is rajta mit megnézni.~
156 2, V | nyújtanak neki összeválogatott, de nem viselni való kerti virágokból,
157 2, V | védelmére kél Timéának.~– De ugyan, mama, ne veszekedj
158 2, V | nyelvén van, leányának; de hogy a vendégek is hallják:
159 2, V | Timár és Kacsuka kapitány.~– De bizony jó lesz őtet úgy
160 2, V | Athalie Timárhoz beszélt, de szemeivel Kacsuka úrra nézett.
161 2, V | poharak, egy sem törött el, de mind szétgurult.~Zófia asszony
162 2, V | sárkánykígyóvá akart lenni rögtön; de Athalie bevágta az útját: „
163 2, V | embernek, aki azt mondja neki: de szép fehér kezei vannak!~
164 2, V | azoknak már udvarolhat. De nem engedi el magának, hogy
165 2, V | Most még gyermek ugyan, de előreláthatólag igen szép
166 2, V | mind kezére játszottak.~De ne mondja senki, hogy ez
167 2, V | elküldé számodra a kapitány. De ezt nem húzhatod az ujjadra,
168 2, V | katecheticus tételeket betanulnia. De hát mit meg nem tett volna
169 2, V | esküvőjének napja volt, de Athalie kisasszonnyal.~Hanem
170 2, V | megjelenhessen a világ előtt; de egy nőt abból eltartani
171 2, V | hétezer forintot jövedelmez? De a hadmérnök nem engedte
172 2, V | bizonyosan Brazovics úr volt.~De ad vocem Timár! Egy mentő
173 2, V | felakasztani való rabló, de mindjárt nem lenne az, mihelyt
174 2, V | volna ön, nem szóltam volna; de mert kérdezte, hát tudja
175 2, V | kellett volna valamit mondani, de mit?~Timár pedig visszament
176 2, V | legyen ön még sokáig gyermek. De ha egyszer eljön egy olyan
177 2, VI | nemcsak Magyarországon, de Bécsben is.~Azt mondták
178 2, VI | van, csak fel kell venni.~De nemcsak ezért hítták Timárt
179 2, VI | derék, becsületes ember; de egy milliónál az ötvenezer
180 2, VI | mert nagyokra vállalkozott; de nem csalt, nem lopott soha,
181 2, VI | mondták arany embernek; de a kormánykörökben az volt
182 2, VI | hogy ez becsületbeli dolog. De én becsületem szentségére
183 2, VI | tudomány volt ez Athanáz úrnak. De sok szép százezer forintot
184 2, VI | nézve?”~Ez ám a fő kérdés.~De már ennek az elárulása Kacsuka
185 2, VI | ha már ennyit elmondott; de hát Athanáz úr nem kérdezte
186 2, VI | Ha meglesz, nem bánja, de ha nem lesz, sem bánja.~
187 2, VI | vásárolt; keveset fog nyerni. De mivel ő is benne van, a
188 2, VI | ígérjen rá, míg rajtamarad; de senkinek másnak azt a darab
189 2, VI | bizonnyal a kendé marad.~– De hát mivel szántsam fel,
190 2, VI | Azért lesz azon aratás. De ezt ne mondja senkinek.~
191 2, VI | ostobaságnak tartsa a priori; de amellett mindent végrehajtson
192 2, VI | különösen megtetszett.)~De minekelőtte azt megvette
193 2, VI | az oly ember éltében!”~… De hát még majd a versenytársak –
194 2, VII | tudja, hogy ő úrasszony; de ő maga azt hiszi magáról,
195 2, VII | esküvő készült odabenn; de nem láthattam többet, mint
196 2, VII | suttogják az emberek: „Jaj, de drágalátos szép menyasszony!
197 2, VII | drágalátos szép menyasszony! Jaj, de gyönyörű egy pár!”~Timéa
198 2, VII | Mit rejtsen el hamarább?~De jobban megijedt Timéa; neki
199 2, VII | kannára Timéával szemközt.~De mármost még a kukorica volt
200 2, VII | mosolygott.~Most már nem tréfa, de fenyítés volt az, amit a
201 2, VII | udvariasan, mint mindig, de amely derült arc sohasem
202 2, VII | utána nem kérdezősködtek; de annál nyugtalanabbul várta
203 2, VII | nem látszott nyugtalannak.~De hová is lehetett Brazovics
204 2, VII | százezer forint odavan; de oda még azonkívül a másik
205 2, VII | mehetsz, ha valaki elvesz.~De már e szónál a nők nem bírták
206 2, VII | Zófia asszonyt odakünn. No de hisz ez mindig sikoltozik,
207 2, VIII| viselésből állna a gyász!~De Athanáz rögtöni halálával
208 2, VIII| az igények kielégítésére, de kiderült, hogy még olyan
209 2, VIII| ezentúl a fejét lehajtani.~De hová is hajtsa le a fejét
210 2, VIII| másképpen volt berendezve, de azt még aznap lefoglalták
211 2, VIII| nagyon szegények vagyunk, de sorsunk fordulhat még jobbra.
212 2, VIII| válaszolni:~– Elmegyek. De most távozzék ön haza. Kísérte
213 2, VIII| akarta, hogy imádkozzék.~De az imádság helyett az az
214 2, VIII| öltözetében volt, egyszerű, de szegényes viseletben. Tejet
215 2, VIII| akit ott kap, agyoncsapna.~De miután ezek a halál nemei
216 2, VIII| fölötti keserve múlta fölül.~– De mi lesz tebelőled, édes
217 2, VIII| hisz ez bolond ember!”~De ki lehet az a bolond ember?~
218 2, VIII| semmit, édes szép leányom.~– De igen. A folyosó felől. Csendesen,
219 2, VIII| háromszor…” rebegék ajkai, de hangtalanul, csak belül
220 2, VIII| Mindent? Óh! csak egyet nem.~De hisz az úgyis el van veszve.
221 2, VIII| kezét, és ezt mondá halkan, de biztos hangon:~– Én nőül
222 2, VIII| önökért. Én nem menedéket, de boldog otthont akarok szerezni
223 2, VIII| szólt:~– Köszönöm, uram. De énnekem Kacsuka úr sem ez
224 3, I | van engesztelve a fátum.~De vajon ki van-e engesztelve?~
225 3, I | mind nincs miért félni, de viszont nem is jutnak el
226 3, I | eleget convertált ő már, de török leánnyal még nem próbálkozott.~
227 3, I | összeeskette?~Ez fogas kérdés volt; de a nagytiszteletű úr puritán
228 3, I | kielégítő választ adni.~– De ugye, én ott megint Levetinczy
229 3, I | ember feláll és imádkozik; de csak a pap fennhangon, a
230 3, I | szemérmetes tiltakozással, de nem is bizonyított az állítás
231 3, I | miként ama boldogtalan napon; de ezúttal semmi szerencsétlenség
232 3, I | beszél igen okos dolgokat, de miknél mind igézetesebben
233 3, I | közeledőt megdermeszti; de ő hideg marad és nyugodt
234 3, I | mely hajlik, simul, enged, de nem él. Néz, de nem biztat,
235 3, I | enged, de nem él. Néz, de nem biztat, és nem tilt.
236 3, I | meg lesz törve a varázs; de akkor még nagyobb reszketés
237 3, II | gyógyítják, mint egy beteget, de úgy büntetik, mint egy bűnöst.
238 3, II | háladatos, engedelmes, de szívét nem találta sehol;
239 3, II | Bárcsak gyűlölni lehetne!~De nem férhet hozzá semmi rágalom.~
240 3, II | női kötelességeit megtöri.~De nem talál a gyűlöletre okot.
241 3, II | hagyja el a házat.~Igen, de benn a házban? Mert hisz
242 3, II | Mert hisz a világ átlátszó, de a ház falai nem!~Óh! erre
243 3, II | minden könnyhullatását, de még álomlátásainak téveteg
244 3, II | voltak thübet, merino, gros de Neaples ruhái szekrényszámra,
245 3, II | is, amik ezreket értek; de ő azokat nem viselte, hanem
246 3, II | lehetett megkeseríteni, de haragba hozni nem.~És társalgási
247 3, II | kezét is kezében tartja; de szemébe nem néz, s fölkel,
248 3, II | akarja mutatni, mit keres. De a homlokára van írva. Gyanakodik.
249 3, II | beszéljek?~Mihály habozott.~– De előre mondom, hogy ön akkor
250 3, II | hogy Timéa kit szeret. De egyet nem tud ön, csupán
251 3, II | el, aki önt nem szereti, de aki önt meg nem csalja.
252 3, II | csalja. Ezt csak én tudom, de én jól tudom. Óh! önnek
253 3, II | Én látom őt szenvedni, de nem hallom panaszkodni.
254 3, II | ahogy ígéretem kötelez; de nem együtt velünk!”~S aztán
255 3, III | gazdag ember boldogtalan.~De hát miért kell neki boldogtalannak
256 3, III | nem tud a nő szeretni!”~De hát mire való akkor az élet?
257 3, III | emelkedtek is a metallique-ok.~De talált mégis az érkezett
258 3, III | cél; nem is valami magas, de legalább cél. Egypár szegény
259 3, III | szegény embernek az öröme. De igazi öröm.~Az idő megváltozott,
260 3, III | girbe-gurba, ahogy szükséges; de hozzáértő embernek az a
261 3, III | Könnyen vállára veheti. De a puska, a puska! Azt Almira
262 3, III | A kis lak lángban áll; de nem tűzlángban, hanem rózsalángban;
263 3, III | Viselete nem pongyola többé, de otthonosan csinos; aranyszínű
264 3, III | miként hajdan.~– Hozta Isten! De rég vártuk! – kiálta a nő
265 3, III | volna bennünket a rózsa. De a rózsa minden évben virágzik,
266 3, III | mindannyian megelégszünk vele.~– De hát ki gondoskodott önről? –
267 3, III | észrevette, hová gondolt Timár; de ő sem maradt mögötte a jó
268 3, III | óta nem látták egymást. De hiszen szegényeknek senkijük
269 3, III | alszik, s nem véd minket. De előjön földhasadékaiból
270 3, III | rútul ne kiáltanának!~– De lássa ön, ez az ő kiáltásuk
271 3, III | is tartá oda a tenyerét, de nem a békára nézett, hanem
272 3, III | marad. Én viszem haza.~– De hát akkor szorítsa össze
273 3, III | madarat nem szabad elfogni.~– De ez igen szép madár; Timár
274 3, III | nem félt volna a békáktól; de ha egyet meglátott, elsápadt,
275 3, III | elragadtatva a méla tájképtől.~– De akkor lássa ön majd meg –
276 3, IV | olvasót rózsakoszorúnak. De van a keleten egy igen szép
277 3, IV | alatt Konstantinápolyba.~– De ön hajóval járt ott.~– Az
278 3, IV | hiszed, meg van mérgezve. Ah! de bohó vagy. No edd meg, szép
279 3, IV | szabad bemennem a házba?~De már az nem volt szabad.~
280 3, IV | nem eresztesz ki? Ejnye, de goromba vagy. Jól van hát,
281 3, IV | rózsalevélhalmazban.~– Ejh de jó ágyra tettem most szert!
282 3, IV | Azután Noémihez fordult; de az hirtelen félresiklott
283 3, IV | kicsinált bolondozás volt nála; de éppen azért nem szerette
284 3, IV | nevetésének, se sírásának.~– No de gyerünk be innen, gyerünk
285 3, IV | török szultán asztalánál is, de olyan szakácsa annak sincs,
286 3, IV | drágaságot, s azt mondá:~– Pierre de Strass; testvérek között
287 3, IV | dolognak az érdemére.~– No de mármost, kedves édes jó
288 3, IV | signore Scaramellinél; de azt kiadtam pompás bútorzatra.
289 3, IV | tartsd meg fáid felét, de a másik felét add át nekem,
290 3, IV | napon született, azt tudom… De még jobban tudom azt, hogy
291 3, IV | Tódor felállt a székről, de nem azért hogy elmenjen,
292 3, IV | ajakkal rikácsolt fel:~– De hát kicsoda ön? Mi joga
293 3, IV | ezzel kirohant a szobából. De néma tekintetében minden
294 3, V | suttogó szóval kérdezé tőle:~– De hát igaz-e ez?~A leány keblére
295 3, V | halál órájáig – örökké…~De Noémi nem tudta megízlelni
296 3, V | előle a kis szigetet. – De amíg annak bokrait látta,
297 3, V | nézett utána bánatosan, de mégsem kiáltotta utána ezt
298 3, VI | addig, amíg ő visszatér.~De fog-e még egyszer visszatérni?~
299 3, VI | mert félistennek képzel. De hát ha tudná, amit te magad
300 3, VI | becsületedet.~… Nőd nem szeret, de hű hozzád, mint egy angyal;
301 3, VI | jártál? Kereskedni voltál?… De mi lesz ezzel a leánnyal?~…
302 3, VI | egy örömtelen nap múlt”, de utána gondolod: „csendes
303 3, VI | nemtője visszafelelt:~… De hát ki mondja azt, hogy
304 3, VI | összeköttetései.~– Voltak, de megszakadtak.~– Elszökött
305 3, VI | Tódor elámult e szókra. De már annyira hozzá volt szokva
306 3, VI | lövöldöznek odaát, gyermekem.~De Noémi sápadt lett, mint
307 3, VI | azok meggyőzik a dolgot.~– De iszonyú nagy lisztes bolt
308 3, VI | kiálta fel ijedten Fabula. – De már oda nem megyek.~– Nem
309 3, VI | lesz! – mondogatá magában, de úgy, hogy más is meghallhatta –,
310 3, VI | egy kereskedelmi hajót. De a gyors elhatározásnak mégiscsak
311 3, VI | ott volt a hajórakodásnál.~De Timár nem látta azt a hajót.
312 3, VI | vissza fog menni a szigetre.~De mégsem úgy akart elvonulni,
313 3, VI | hosszú időre el fog utazni, de azt nem, hogy hová. Minden
314 3, VI | imádkozik nagyokat sóhajtva; de amint közeledik a füstfellegforma,
315 3, VI | visszaforduljon maga is.~De most már makacs volt. Hiszen
316 3, VI | partra, ahonnan elindult. De már nem engedett sem szélnek,
317 3, VI | zuhannyal csapkodta arcát, de az sem hűtötte le. Melege
318 3, VI | fái derékig vízben álltak; de a rózsáskert szárazan maradt,
319 3, VII | neki e fáradságos munkában, de Mihály gyöngéden elutasította
320 3, VII | sok dolga múlhatik most; de Mihály megnyugtatá őt afelől:
321 3, VII | van odakünn a világban; de mikor aztán Noémival találkozott,
322 3, VII | Nem bánt engem senki.~– De igen: itt egy pisztoly van
323 3, VII | egy lepkét tűre szúrni.~– De aki téged el akar tőlem
324 3, VIII| csónakot lopott volna!~– De mindamellett is ne átkozzuk
325 3, VIII| őt – és ki tudja, mióta?~De hogy jön ez a nő ide? De
326 3, VIII| De hogy jön ez a nő ide? De mit csinál ez itt?~Sietett
327 3, VIII| Valaki még megkérdezhetné: de miben szakadhatott ki ennek
328 3, VIII| zavarja egymás mulatságát. De köszönjük mi az ilyen mulatságot!
329 3, VIII| Athalie nem szólt többet; de valahányszor rátekintett,
330 3, VIII| szokott közrebocsátani, nemde?~De Timéa egy szóval sem kérdezte
331 3, VIII| önnek nemcsak a vagyona, de kereskedői hitele és becsülete
332 3, VIII| hogy kinyugodhassa magát.~– De hisz az borzasztó munka,
333 3, VIII| megnevetteté Timárt is; de mindannyiszor, midőn Timéa
334 3, VIII| kellett Timárnak hallani. De Timéától nem hallott egy
335 3, VIII| akkor Timár el van veszve…~De nem az történt.~Amint Timéa
336 3, VIII| minőt nem lehet tettetni, de nem lehet eltitkolni sem,
337 4, I | aki táncol vagy énekel, de mindenesetre pompás hotelt,
338 4, I | tudomány és művészet a hódítás; de Timáron nem fog a csáb;
339 4, I | Noéminek és Timéának!”~No de mindegy! a bíbort is úgy
340 4, I | engedelmet kérek a gorombaságért, de csak kimondom, azt mondtam
341 4, I | kimondom, azt mondtam magamban: de már megbolondult ez a mi
342 4, I | az ember maga lát utána!~De ez már olyan önkénytelen
343 4, I | virtusait – monda János –, de már megkövetem a nagyságos
344 4, I | Fabula úrnak feketekávét.~– De úgy van az, ahogy én mondom! –
345 4, I | az Isten tudná elmondani! De mi mindnyájan tudjuk ezt
346 4, I | biztatta a kvaterkázásra.~De csak minden kvaterkánál
347 4, I | állította az ellenkezőt.~De a házigazda csak egyre csóválta
348 4, I | összecsücsöríti; alszik, de csak félig behunyt szemmel,
349 4, I | Hogy haragszik-e érte? De leveté magát a földre; odatérdelt
350 4, I | csinált a csókok miatt, de nem akart fölébredni; egyszer
351 4, I | fogsz belőle neveltetni? – De nem adják oda ezek a nők. –
352 4, I | te valamikor ácslegény?~– De az voltam, mégpedig hajóács.~–
353 4, I | egyszer! – monda rá Mihály. De nem mesélte el neki aztán,
354 4, I | utazásairól szerteszét a világban; de odáig nem ment a mesemondásban
355 4, I | ismeri annak létezését; de az nem fedezi azt fel a
356 4, I | ízben oda visszatévedt. De mindazok a rejtélyes emberek,
357 4, I | tapostak volna a fűben.~De voltak mégis bizonyos esetek,
358 4, I | mi arcát elváltoztatá, de mégis jöhetett volna valaki,
359 4, I | kit lelki mardosás üldöz, de aki retteg a papjához menni
360 4, I | Eddig csak értette a dolgot; de tovább már nem. Hja, biz
361 4, II | hozzáfogott a munkához. De nem volt szabad azt senkinek
362 4, II | attól azt fogja hallani: „De ne engem dicsérjen a nagyságos
363 4, II | gyilkolást. Soká öl meg, de bizonyosan. – De mi történt
364 4, II | öl meg, de bizonyosan. – De mi történt Mihállyal? Ennek
365 4, II | akarja nyerni Timéa szívét? De hisz ez képtelenség! Athalie
366 4, II | tudnának tartani egy asszonyt; de ő nem fogadja el senki kezét.
367 4, II | szívszakadva vártak reá! De hát először meg kellett
368 4, II | csendesen volt mondva.~– De jöjj be hát!~– Fel találjuk
369 4, II | lesz. Eredj hozzá vissza; de hagyd nyitva az ablakot.~
370 4, III | tette, és mégsem tette azzá.~De Timár még nem volt egészen
371 4, III | mosolygó gyermekkel az ölében.”~De az ár egy egész világ! Otthagyni
372 4, III | fenekére vissza megint! de azzal a gondolattal nem
373 4, III | azt a megütött kis kezet; de a gyermek csak egyre szepegett,
374 4, III | Timár, s ment a műhelyébe, de dalolni nem hallották egész
375 4, III | lett. Mi lesz Timéából? De mi lesz Noémiból?~Ki fogja
376 4, III | kívánsz? – suttogá Noémi.~De már akkor nem tudta, hogy
377 4, III | ilyen uralgó alakja: egy nő. De az a nő nem Timéa volt,
378 4, III | csodákat látni késztet; de gyönyör volt azokat hallani
379 4, III | megölni vele. Siessünk innen!”~De a sietésnek ott volt az
380 4, III | fekszik ott azon az ágyon!”~„De nem szabad a nevét kimondani.”~„
381 4, III | volna, éppen idelátna reánk. De ahogy én látom őtet, úgy
382 4, III | betegségnek nincsen panaszhangja, de annál rettenetesebbek a
383 4, III | felelé Mihálynak.~– Alszik? De hát miért alszik ilyenkor?
384 4, III | hallottam, hogy ő énekelt. De milyen szépen tud énekelni.~
385 4, III | magához szorítá anyját, de mégsem sírt. Nem volt szabad.~
386 4, III | égnek, már túl van rajta; de betegsége ragályos, s leginkább
387 4, III | az ön közelébe. Hibáztam, de jót akartam.~Mihály megszorítá
388 4, III | ide Dódit. Szegény Noémi! De mihelyt felkelhetek, mihelyt
389 4, III | betegségén egészen átesett.~De még nagyon gyönge volt akkor
390 4, IV | lehessen rajta észrevenni; de a tudományos emberek már
391 4, IV | feküdni a Duna fenekén; de hát a lelked hová lesz?
392 4, IV | ahol nem bántja őket semmi, de nincs is örömük semmi!~Teréza
393 4, IV | Mihály ne legyen az övé!~(„De hát kié olyankor?” erre
394 4, IV | mint a halál országába. De az álomvilágba nem lehet
395 4, IV | van, nem láthat semmit, de azt hallja, hogy valaki
396 4, IV | nagyon szép tőled, Noémi. De reggelre megint visszamenj,
397 4, IV | arcát nem látta Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi.
398 4, IV | eredj innen, meglátnak!” De minden tagja, nyelve ólom.~
399 4, IV | Nincs már semmi bajom. De azt hiszem, hogy kerülnöm
400 4, IV | pénzzel kifizetni lehetne! De egyik magasabb, nemesebb
401 4, IV | kincseit, a másiknak a szívét? De mikor mind a kettő lehetetlen!~
402 4, IV | kibérlette a balatoni halászatot, de alig volt benne kétszer-háromszor
403 4, IV | tenger, kisszerű zivatarával, de nagyszerű andalgásával;
404 4, IV | asszonyai ültettek oda; de a falak évről évre roskadoznak,
405 4, IV | oldjuk fel frigyünket.”~De te félsz valamitől.~Attól,
406 4, IV | lélek sem szenved többé. De mikor az ép, edzett férfi
407 4, IV | tudja senki, hogy ő bolond; de azok az okos beszédek mind
408 4, IV | jókedvet mutat, vigad; tréfál; de vígsága oly aggasztó, oly
409 4, V | És minden sikerült neki.~De vajon meddig tart ez a siker?~
410 4, V | volna, rég a földben volnék. De már nem vihetem sokáig.
411 4, V | volt már erősen vegyülve; de orcái pirosak voltak, s
412 4, V | nem volt se pap, se oltár. De most már nem megy az olyan
413 4, V | kergetett ide e puszta szigetre. De itt nem parancsol az a törvény.~–
414 4, V | embernek pihenést ád.~– De nem az olyan megátalkodott
415 4, V | akik ijesztgettek vele. De az ördögöt is rosszul alkottátok
416 4, V | az embert?~– Mihálynak.~– De hát a másik neve?~– Azt
417 4, V | ember, és Noémit szereti.~– De micsoda? úr? paraszt? mesterember?
418 4, V | nem vagyok pogány.~– Jaj de sok hiábavalóságot össze
419 4, V | hazudni. Tudom a nevét, de egyebet semmit. Azt sem
420 4, V | rá, hogy azokat őrizze. De én őt jószívű, becsületes
421 4, V | nevét nem fogod megtudni.~– De meg fogom tudni azonnal,
422 4, V | hozzányúlni ehhez a nyoszolyához?~De már erre a kérdésre nem
423 4, V | sohasem kérdezte tőle: „De hát ki vagy te mégis? Én
424 4, V | a napban az őszi harmat.~De az ezüstös zöld róna közepén
425 5, I | Egyedül egy kisgyermekkel.~„De visszatérek még a télen.”~
426 5, I | örökre is eltávozom tőled!”, de azt gondolta.~Ügyvédével
427 5, I | egyezni: akár igaz, akár nem.~De vajon fog-e a nő is beleegyezni?
428 5, I | tiltakozott e gyanú ellen.~– De kisasszony, gondolja ön
429 5, I | szentképet.~– Hallgatok, de nem hiszek.~– S én mégis
430 5, I | semmi rossz nincs.~– Nincs. De a levél?~– Olvasta ön azt?~–
431 5, I | Olvasta ön azt?~– Nem. De tudom, mi volt benne.~–
432 5, I | lehetett visszautasítás is.~– De nem volt visszautasítás.
433 5, I | kérdező örökre elutasíttatik. De nem az volt.~– Ki tudhatja
434 5, I | véletlenül megérkezett… Ejh, de hogy is jöhetett ily alkalmatlan
435 5, I | szólt vállvonva Athalie. – De adok önnek egy rossz tanácsot,
436 5, I | lehet, mert ön hazaérkezett. De ami ma nem lehet, az lehetne
437 5, I | amit hallott, az csak mese; de alig árulta el bámuló arcával
438 5, I | S azzal indulni készült.~De Mihály utánaszökött, és
439 5, I | állanak, ritkán van az nyitva. De ha mindig tárva állana is,
440 5, I | távolíttatni onnan azt a képet, de Timéa nem engedte, s ott
441 5, I | elhordhattam volna a szobákból. De én kevély voltam arra, hogy
442 5, I | még valamit beszélt hozzá, de az nem volt hallható beszéd,
443 5, I | önmagának, ehhez volt kedve; de ellopatni hagyni! ez fellázítá.~
444 5, I | Üres volt már az utca.~De egy sötét árnyat vett néha
445 5, I | Valamit súgott Timéának.~De Timár még ezt a súgást is
446 5, I | tétovázva rebegé: „szabad!” De elébb öltönye hosszú ujjfodrait,
447 5, I | azt, amit az arca elárult…~De nem. – Talán csak álom volt,
448 5, I | elől akárhova elmenekülni; de nem bocsátottam. Elálltam
449 5, I | hallá a szót rejtekodújában, de a nedves szemek is ugyanazt
450 5, I | Az őrnagy megszólalt:~– De én nem azért kértem öntől
451 5, I | nekem igen nagy jutalom. De nem azért kerestem ily szokatlan
452 5, I | úgy mindenben hazudott; de ha egy igaz lehet szavaiból,
453 5, I | mint üzlet emberét vádolá. De ő olyan szókat is ejtett
454 5, I | merész hangon az őrnagy –; de ha való az, amit én, becsületemre
455 5, I | kérdeztem soha senkitől, de amit hívatlanul mondtak
456 5, I | beleakadt szigonyvéget.~– De uram – folytatá Timéa a
457 5, II | AZ ELSŐ VESZTESÉG~Futni, de hová? Ez most a kérdés.~
458 5, II | Duna-ágon a jég háta most a híd. De most oda el nem lehet jutni
459 5, II | tárcájából kieszközölné; de másnap aztán el is volna
460 5, II | kit mindenki tisztel?”~De hát miért tiszteli mindenki?
461 5, II | megfosztottam”.~Ez Timéa.~De hát Noémi!~Mit csinál most
462 5, II | ismeretlen világrészbe!~De hát Timéa!~Ez a név a hajótörés
463 5, II | sorssal be van fejezve. De érezte, hogy bűnhődése éppen
464 5, II | Tovább olvasá a levelet:~„De ami a veszteségnél sokkal
465 5, II | hogy ez így fog következni? De igen! Számítottál rá, hogy
466 5, II | mintha kriptában volna.~De ama szomorú levélnek még
467 5, III | vékony átlátszó párázat, de amint a jégen elindult utat
468 5, III | partot újra megtalálni; de már azzal a józan ésszel
469 5, III | megtudhatta volna, merre menjen; de a jégkéreg szilárd volt
470 5, III | legalább világos kezdett lenni, de a sűrű ködön át napot nem
471 5, III | s Timár újra vak volt.~De most már nagyon jól vigyázott,
472 5, III | szemközt, „be a kabinba!” De a leány nem mozdul. Most
473 5, III | neme az öngyilkosságnak. De neki még tennivalója van
474 5, III | akárhánynak volt a hálójában, de senki sem bírja kihúzni;
475 5, III | haladék.~Még nem volt reggel: de meglepé, hogy a jégvirágos
476 5, III | fogunk valamit hallani, de meg nem kell ijedni tőle!
477 5, III | meglássák a veszélyt.~– De még veszélyesebb lesz ez –
478 5, III | ropogással megy végbe. De gyakran olyan nagy a szél
479 5, III | elzárva az idegen elemtől, de nem annak lakóitól, az emberektől.~
480 5, III | éles fog, mint a kajmánnak, de azonkívül négy egymásba
481 5, III | napnak is vége volt már, de csak az égen, de nem a jégen.~
482 5, III | volt már, de csak az égen, de nem a jégen.~A jégen most
483 5, III | az uraság nótáját:~„Jaj, de szakad ez a húr!~Majd megfizet
484 5, III | Mihály. – El lehet fáradva.~– De bizony még egyszer megrakom
485 5, III | csak róka van a berekben, de még a csúnya toportyánféreg
486 5, IV | tegyek nagyságod előtt. – De hát mi az ördögért nagyságoljuk
487 5, IV | becsületes ember leszek. De te nem azért küldtél engemet
488 5, IV | a fájáról lehet szedni; de csak kilábaltam belőlük, –
489 5, IV | egyebet, mint igazgyöngyöt. De illik is a nyakukra! – Hanem
490 5, IV | a seb rongálta lábhoz.~– De hát képzeld, kedves cimborám,
491 5, IV | Akkor aztán ő kérdezte:~„De hát hogy hozott téged az
492 5, IV | szánva! Hallod ezt, cimbora? De már erre innom kell egyet
493 5, IV | bőrtarisznya is velem jött. De képzeld: az átkozott! Mikor
494 5, IV | tőlem nyert titkot ingyen. De lám, hogy van igazság nemcsak
495 5, IV | szólt Krisztyán Tódor; – de mindig három lépésnyi távolból;
496 5, IV | Mikor a Barra do Rio de Grande do Sul öblében időztünk,
497 5, IV | szentek elegen, szidja azokat; de egy hölgyet megsérteni jó
498 5, IV | legkellemesebb megdöglési módok közé, de egyenesen csúf szitkozódásai
499 5, IV | vízbe; a másik tudott úszni, de nem olyan jól, mint a cápa,
500 5, IV | kalóz, szoknyában. Ajh, de szeretnék egy olyan zsiványbandának
1-500 | 501-607 |