Part,  Chapter

501     5,  IV  |             bennünket a gályapadra. No de félre az érzelgéssel! Beszéljünk
502     5,  IV  |         tetszik, nagyságoljuk egymást; de semmi esetre ne zsenírozzuk
503     5,  IV  |               arcát a világosságtól.~– De talán untatlak is már? No
504     5,  IV  |         viselek a te barátságodért. No de jól van. Annál több áll
505     5,  IV  |             volt erre a jó ötletére.~– De hát különben is el akartam
506     5,  IV  |            belőled ezt a hamisságot? – De csitt! – Ne szóljunk felőle
507     5,  IV  |              másképpen fogadtak volna. De képzeld, az a Noémi még
508     5,  IV  |           mondtam neki, hogy elmegyek, de ekkor őt is magammal viszem,
509     5,  IV  |               kapottal kétszer felért; de a históriai igazság kedveért
510     5,  IV  |           feltétlen tisztelője vagyok. De bosszú és elégtétel után
511     5,  IV  |              beszélhetsz még sokat is; de elébb hallgasd végig, amit
512     5,  IV  |             kérdé Timár.~– Az is kell; de arról majd később szóljunk.
513     5,  IV  |          Használja fel, ahogy tetszik. De azt a szigetet nem adom.
514     5,  IV  |              ilyesmit gondolsz, látom. De hát hallgasd meg, hogy milyen
515     5,  IV  |               miket neki ajándékoztál. De neki egyúttal még többet
516     5,  IV  |          melyet oltalmára fordított.~– De hiszen a senki szigete nem
517     5,  IV  |              bizonyosan emlékezni fog. De megírod neki, hogy sorsáról
518     5,  IV  |        későbbre. Még rákerülhet a sor. De most legelőször ezt kívánom.
519     5,  V   |           vesztegetni a nemes ólmot. – De Timár nem öl embert. Nem
520     5,  V   |                a brazíliai kormánytól.~De Timár nem öli meg ezt az
521     5,  V   |           bosszúból meg fogja őt lőni?~De az megáll előtte, és elkezd
522     5,  V   |           múlva a kiáltás újra rémlik, de rövidebb, halkabb már, s
523     5,  V   |                ő! Körülfutni a földet.~De Timár tudott még egy más
524     5,  V   |      panaszkodom előtted. Te vezettél, de én másfelé mentem; te intettél,
525     5,  V   |           másfelé mentem; te intettél, de én mást akartam; s most
526     5,  VI  |         repülni az ég felé, mint mi.~– De a mennyország magasabb,
527     5,  VI  |                ember elfutna őelőle.~– De hát mikor jön vissza apa?~–
528     5,  VI  |              mind igaz, amit ő mond.~– De hiszen már itt van a tél.~–
529     5,  VI  |            magában is elég fenyegetés; de mit jelentsen az, hogy majd
530     5,  VI  |            körmeivel kaparta a földet; de ami hangot tudott adni,
531     5,  VI  |                fel akar állni lábaira, de visszaesik; ugatni akar,
532     5,  VI  |               visszaesik; ugatni akar, de nem bír; Noémi felszökik
533     5,  VII |                van zománccal beégetve. De ami legjobban bizonyít azonossága
534     5,  VIII|             esik. Aztán jön a farsang. De bizony Timéa csak azután
535     5,  VIII|          milyen lesz az a keresztelés? De nem arról beszéltünk ám,
536     5,  VIII|           utána megy a férjének; pedig de kár érte, de áldott jó teremtés. –
537     5,  VIII|           férjének; pedig de kár érte, de áldott jó teremtés. – Nem
538     5,  VIII|           szegény szép fiatal asszony, de sokat töprenkedik miatta.
539     5,  VIII|             Egyszerre hozzámenne. Jaj, de senki se kívánná azt jobban,
540     5,  VIII|       panaszkodik a tulajdon leányára, de én tudom, hogy ki előtt
541     5,  VIII|               el nem forgatta a fejét. De most már csak olyan az életem
542     5,  VIII|             lett, mire felébredtem rá. De még mást is tett velem.
543     5,  VIII|               nem valami fiatal ember, de derék, jómódú férfi, most
544     5,  VIII|                 akit én gondolok. Hej, de megnyugodnám akkor magam
545     5,  VIII|                 az nekem nem szokásom. De valamit, amit a napokban
546     5,  VIII|           hölgy kezét megkérni.~– Hej, de megváltozott hát akkor annak
547     5,  VIII|                van a major úrnak. – No de hát, ha a kard hajdani gazdája
548     5,  IX  |          azokon, amiket hallani fogsz. De végül mégis meg fogsz bocsátani
549     5,  IX  |           alszik, mikor egyedül van.~– De hisz azt a rejteket nem
550     5,  IX  |                 hogy ki az az Athalie; de én tudom. Most megsirattam
551     5,  IX  |               mert te az enyim vagy; – de ha azt érezné irántad, amit
552     5,  IX  |           gyémánttal elárasztottam őt; de tetőled egy betűt sem szabad
553     5,  X   |                meghívót találta benne; de nagy bámulatára nem Levetinczy
554     5,  X   |            Timéát ünnepli meg ez idén, de még sokkal inkább azzal,
555     5,  X   |             nemhogy vendégek volnának, de még a háziak is itthagyták
556     5,  X   |                is itthagyták az úrnőt.~De még több talányon is keresztül
557     5,  X   |              többet is engedett volna. De az a gyászfőkötő olyan nagy
558     5,  X   |                 Még az is távol van.~– De nem örökkévalóság már. Nem
559     5,  X   |              menni. Térjen ön is haza. De várjon elébb. Utolsó névnapi
560     5,  X   |             mindennapos volt a háznál; de biz az őrnagy nemigen tartotta
561     5,  X   |                minden más karikagyűrű, de Zófi asszony azt állította,
562     5,  X   |               a major, ha tudja! Ugye, de nincs neki. No, én meg nem
563     5,  X   |             Igaz, hogy nem nemesember, de „hatvan személy”, és csak
564     5,  X   |               bűnöd, hogy így történt, de miattad történt; magaddal
565     5,  X   |               lépsz. Nem tehetsz róla: de veled hordod. Elvész, aki
566     5,  X   |             oka, hogy úgy gyűlölnek; – de bírod mind a kettőt…~S te
567     5,  X   |               a méreggé vált szerelem; de még akkor is szerelem.~Hanem
568     5,  X   |     köszöntőkön, gyönyörködött bennük. De most minden gondolatját
569     5,  X   |                Odadobták a többi közé.~De ím az őrnagy érkezik, s
570     5,  X   |    gyanútalanul ejtette ki ezt a szót; de az őrnagy megdöbbent attól
571     5,  X   |                előtt…~Timéa nem látta, de Kacsuka látta jól azt a
572     5,  XI  |                bőkezű. Nemcsak bőkezű, de bőbeszédű is. Van publikuma,
573     5,  XI  |                lomtárba vándorolt már, de Athalie most is ott látja
574     5,  XI  |              át annyi ajtón keresztül.~De Athalie nem hallja azt a
575     5,  XI  |               Csak egyet hagyott kinn. De az nem halálos méreg: az
576     5,  XI  |            Valakit meg kell mérgeznie. De az saját maga. Azt a mérget
577     5,  XI  |             Nem beszélnek szerelemről, de mégsem volna szabad azt
578     5,  XI  |             senki sem szokott lenni?~– De igen, Athalie néném alszik
579     5,  XI  |            asszony is?~– No igen. Ejh, de mindent meg akar ön tudni.
580     5,  XI  |                ez?… Te építtetted?”)~– De hát tegye meg az én kedvemért,
581     5,  XI  |             nem tanítanak imádkozni.~– De most már keresztyén ön,
582     5,  XI  |                Ő is sietett lefeküdni. De annak az egy kanálnyi puncsnak
583     5,  XI  |           mondja álmában Zófi asszony; de Athalie erővel odaérteti
584     5,  XI  |               s hálóöltönyét felveszi. De még mielőtt lefeküdnék,
585     5,  XI  |            kezébe: a kardmarkolat.~Ah! de e hideg vastól pokoli hőség
586     5,  XI  |            ahonnan ez a sóhajtás jött.~De a csapás nem volt halálos,
587     5,  XI  |            csenget, dörömböz az ajtón, de senki sem jön azt kinyitni.
588     5,  XI  |          katonák be akarják azt törni; de az ajtó nagyon erős, nem
589     5,  XI  |        házmester sem volt felkölthető.~De zsebében volt a kapukulcs.~
590     5,  XI  |                őrnagyban a bosszúvágy.~De hát hol van a gyilkos?~–
591     5,  XI  |            kedvesét meg akarta ölni.~– De valóban alszik-e? – kérdi
592     5,  XI  |           kezét az őrnagy fogja meg.~– De nézze ön, orvos úr – szól
593     5,  XII |            közben kérdezősködjék tőle; de Timéa, amint észreveszi,
594     5,  XII |      törvényszék előtt; arca halovány, de szemeiben dacoló tűz lobog.
595     5,  XII |            nézi végig bíráinak arcait.~De akkor mégis összerezzen,
596     5,  XII |              megölhettem volna vele. – De énnekem a véred kellett. –
597     5,  XII |             kellett. – Nem haltál meg, de én szomjamat kielégítettem,
598     5,  XII |               s mármost meghalok én! – De még mielőtt a pallos lecsapna
599     5,  XIII|            kegyelem a börtönök lakóit. De ezt az egyet sohasem ajánlották
600     5,  XIII|                volt nemcsak hazánkban, de az egész tudós világban,
601     5,  XIII|               befutotta már a repkény, de a tornác oszlopain, mik
602     5,  XIII|            tőle. Feje kopasz volt már, de kevés haja és bajusza alig
603     5,  XIII|                már ezüst is szövődött, de szemei még most is egy hajadon
604   Uto       |         színpadokon is sikert aratott. De egyéb is van, amiért szeretem
605   Uto       |             már nem volt olyan gazdag; de annál híresebb: ő volt II.
606   Uto       |   összeköttetést a fejedelem részéről.~De nagyanyai ágról ismét egy
607   Uto       |      összeválogatnom: hihetővé tennem. De azok az alakok és helyzetek