1-500 | 501-596
Part, Chapter
1 1, II | novemberben beáll a fagy. Én siettem is haza a hajómmal;
2 1, II | Földvárnál, akkor aztán én nevettem. – Jézus segíts!
3 1, II | rágdohány-csomaszt kivéve a szájábul –, én azt hiszem, hogy ez a kegyelmetek
4 1, II | vállat vont.~– Bánom is én. Ha dugáru van a hajónkon,
5 1, IV | húsz krajcárért meghalni! Én nem híttam kendet ide. Nekem
6 1, IV | magát.~– Hallja kegyelmed, én azt hiszem, hogy ezt a kegyelmetek
7 1, IV | vállvonva a tisztító –, én osztrák granicsár vagyok;
8 1, IV | dörmögve a kormányoshoz:~– Én csak igazhitű katolikus
9 1, VII | fizetnek pénzzel. Mit csinálnék én itt ezen a szigeten a pénzzel?
10 1, VII | Nálunk cserevásár foly. Én adok gyümölcsöt, mézet,
11 1, VII | só is, bízza ön rám, majd én kiszámítom, mi ára van annak,
12 1, VII | semmi tájékozó eszmét.~– Én igen köszönöm önnek, asszonyom,
13 1, VII | kettőt a kecskegödölyékből.~– Én nem választok – suttogá
14 1, VII | senkinek panasza. Addig én az estebéd után látok.~Noémi
15 1, VIII| emésztettétek el? Utóbb is én magam pusztítom el. Ostoba
16 1, VIII| önöket, uram és úrhölgyem. Én Krisztyán Tódor vagyok,
17 1, VIII| egymással: Noémit és engemet. Én minden évben meg szoktam
18 1, VIII| meg szoktam látogatni az én kedveseimet a nyári mulató
19 1, VIII| üresen. Malacpörkölt! Ez az én gyönge oldalam. Köszönöm,
20 1, VIII| tisztelt uraim és kisasszony. Én becsületére fogok válni
21 1, VIII| Az nekem nem tetszik. Azt én nem is hiszem.~– Bizony
22 1, VIII| másvalami árut hoz, aminek meg én vehetem hasznát. Mit csinálnék
23 1, VIII| vehetem hasznát. Mit csinálnék én a pénzzel?~– Én tudnám,
24 1, VIII| csinálnék én a pénzzel?~– Én tudnám, mit. Nekem adnád.
25 1, VIII| nyugodt hangon felelt neki:~– Én nem hiszem, hogy tégedet
26 1, VIII| veszíthetsz, azt elhiszem. Én elhiszem, hogy pénzed nincs;
27 1, VIII| No hát ne higgy semmit. Én sem hiszem, hogy neked nincs
28 1, VIII| amilyenek most hálnak itten.~– Én nem tudom, hogy gazdagok-e.~–
29 1, VIII| az ő kedves Noémijáról.~– Én nem vethetek ágyat neked
30 1, VIII| egy szobában nem alhatol. Én nem akarom. Noémi nem gyermek
31 1, VIII| padlásra, ahol feküdtem; én kénytelen voltam mindent
32 1, VIII| Mit gondol ön felőlünk?~– Én bizony semmit sem, asszonyom!
33 1, VIII| láttam és hallottam.~– De én nem akarom azt, hogy ön
34 1, VIII| felvilágosítatlan maradni nem szabad. Én, nem tudom okát adni, miért,
35 1, VIII| tud aludni e hajlék alatt, én sem. Az éj csendes, éppen
36 1, VIII| gondolkozzék ön felőlük. Én mindent elmondok önnek,
37 1, IX | nagyon szerettük egymást. Én huszonkét éves voltam, ő
38 1, IX | gyümölcsöskertje, szántóföldjei; én árva leány voltam, mikor
39 1, IX | tűz. A két férfi, mikor én a kisleányomat ölben hordoztam,
40 1, IX | gyermekeket összeházasítjuk. S én úgy örültem neki, mikor
41 1, IX | jövedelmezett Krisztyánnak; de én azóta is sokat gondolkoztam
42 1, IX | gondolkozni kezdtem. Mi vagyok én? Ember? Nő? Rosszabb vagyok-e,
43 1, IX | hát miért ne foglalhatnám én el? Elkérem azt az Istentől.
44 1, IX | Abba beleültünk, Noémi, én és Almira. Áteveztem a senki
45 1, IX | Paradicsomot csinálok belőle. Én, magam, egyedül. Olyan munkát
46 1, IX | kőodúban is laknak azok, s én irtózom tőlük, s féltem
47 1, IX | A másik meg az, hogy ha én magam évekig meg tudok is
48 1, IX | nyalogatva, mintha mondaná: én már megebédeltem. Attól
49 1, IX | kiásta őket a lyukaikból. Az én barátom – annak szoktam
50 1, IX | esznek.~Uram! Két évig éltem én e kenyérrel, s mindennap
51 1, IX | hozzá, mint az emberhez, s én azt hiszem, hogy a fák is
52 1, IX | lények! Azokban lélek lakik. Én gyilkosnak tartom, aki egy
53 1, IX | nemes fát kivág.~Ezek az én barátaim itt!~Szeretem őket!
54 1, IX | érte cserébe azt, ami az én háztartásomhoz kell. Pénzért
55 1, IX | Duna adták azt nekem, s én azt őnekik mindennap megköszönöm.
56 1, IX | megköszönöm. Hála neked, én Istenem, hála neked, én
57 1, IX | én Istenem, hála neked, én királyom!~Nem is tudom,
58 1, IX | Noémi nem tud arról semmit. Én tanítottam olvasni, írni;
59 1, IX | tanítottam olvasni, írni; én beszéltem neki Istenről,
60 1, IX | Jézusról, Mózesről, ahogy én ismerem őket. Arról a jóságos,
61 1, IX | hirdető Mózesről, akinek én ismerem őket; – de arról
62 1, IX | lett?~Pedig egészen még én sem tudom, hogy mi ő; de
63 1, IX | van neki itt és amott? Azt én nem sejthetem. Hogy azt
64 1, IX | gyűlölete milyen jogosult. De én nem hiszem, hogy Krisztyán
65 1, IX | tőle. Ő tudja azt, hogy én leányommal együtt ezt a
66 1, IX | embernek, hogy mindazt, amit én a puszta szigeten tizenkét
67 1, IX | bennünket soha, egyedül ő. De én el vagyok készülve mindenre.
68 1, IX | akik a lőport ide rejték. Én rátaláltam. Idehoztam e
69 1, IX | engem ki akarnak űzni, én e lőporba kanócot vetek,
70 1, IX | hangját hallhatóvá tegye. – Én most is azt hiszem, hogy
71 1, IX | Csak azért, mert az szép, én pedig nem vagyok az. Most
72 1, IX | mikor az elment, most már én is jó vagyok neked? Menj!
73 1, X | Mindjárt nem lesz semmi. Én meghalok. – Magam akarom.
74 1, X | amit te mondasz nekem, én már egy óra múlva semmi
75 1, X | és figyelj szavaimra.~Az én nevem nem Trikalisz Euthym,
76 1, X | rákerül a sor, készen legyen.~Én jókor megtudtam, hogy most
77 1, X | Te sejtetted már, hogy én menekülő vagyok, bár nem
78 1, X | szigetre, a török kormány kéme. Én ismerem őt, s ő is rám ismert
79 1, X | zsákokat kiürítik, mert én jó tiszta búzát hoztam,
80 1, X | valami ellenszer. Amint én meghalok, vedd ezt, és homlokát,
81 1, XI | tehát csak hadd legyek én ilyen komisz ember”, s hogy
82 1, XI | magában:~„Téged hagynálak én meghalni, te gyönyörű alak?
83 1, XII | udvaron és szérűn.)~– Ezúttal én hozom a termést! – monda
84 1, XII | hogy nem volt unitus? Mert én különben el nem temetem.~–
85 1, XII | azt nekem írásban, hogy én igazolhassam magamat az
86 1, XII | rá te is egy betűt; míg én dolgom után látok! – kínálá
87 1, XII | utazót; még rám fogják, hogy én sikkasztottam el. Most nekem
88 1, XIII| magához szólítá az Isten. Én voltam nála utolsó órájában.
89 1, XIII| áldását. Az ő kívánatára én önt el fogom vinni atyjának
90 1, XIII| elvész a Duna fenekén, s most én akár nekiálljak Pancsovától
91 1, XIV | János.~– Fordíts! ne szólj! én parancsolok.~A dereglye
92 2, I | atyámfia, a khazniár az én hajómon, a Szent Borbálán
93 2, I | simogatva ennek haját.~– Hát az én kedves barátom, a derék
94 2, I | Parancsolt nekem valamit az én kedves, felejthetetlen jó
95 2, I | ugrott fel a székről.~– Az én szép hajóm elsüllyedt a
96 2, I | nem a kutyák gondja! Azért én mégis kárpótlást követelek
97 2, I | felmegy rá.~– No, ez hát az én bajom! – szólt Timár nyugodtan. –
98 2, I | semmivé lesz.~– Hát bánom is én, akármi lesz belőle!~– Tehát
99 2, I | frányának! Mit csináljak én tízezer mérő nedves búzával?
100 2, I | kalmár fülébe.) – Jól van. Én adok neked meghatalmazást
101 2, I | holnapig is romlik az áru.~– Én este az apád lelkének sem
102 2, I | közbesikoltott:~– Itt az én szobámat be nem tintázzátok!
103 2, I | szobájába, ha írni akarsz! Az én szobámban ne veszekedjél
104 2, I | veszekedjél a cselédeiddel. Én itt cselédveszekedést nem
105 2, I | cselédveszekedést nem tűrök. Ez az én szobám.~– De ez az én házam! –
106 2, I | az én szobám.~– De ez az én házam! – ordítá rá a nagyúr. – „
107 2, I | ordítá rá a nagyúr. – „De az én szobám!” – „Itt én vagyok
108 2, I | De az én szobám!” – „Itt én vagyok az úr!” – „De én
109 2, I | én vagyok az úr!” – „De én vagyok az asszony!”~Az ordításnak
110 2, I | hivatalszobájába, végezzünk ott; – mert én sem szeretem a cselédveszekedést.~
111 2, II | egyenesen a szobájába.~– Hát én már azt hittem, hogy te
112 2, II | Athalie kisasszonyt, amíg én odajártam! – kezdé Timár.~–
113 2, II | legkevésbé az asszonyszív. Én csak azt mondom, hogy nem
114 2, II | vállalatain, arra nem képes.~– Én azt hiszem, hogy ő nagyon
115 2, II | egyszerre segíteni?~– Azt én sem tudom.~– De tudom én.
116 2, II | én sem tudom.~– De tudom én. Hát ide hallgass. A jövő
117 2, II | Minden írásbeli ajánlat az én kezemen megy keresztül,
118 2, II | nyeremény-osztalékot.~– Azt én több oknál fogva nem tehetem.
119 2, II | neked lesz. Attól jótállok én. Jó pajtások voltunk iskolás
120 2, II | Csudálkozol rajtam, ugye? Én már mindent természetesnek
121 2, II | kisajátítását igényli. Hát én azt is elkészítettem. Emlékezhetel
122 2, II | fortificatiónak! Ezért tanultam én a hadmérnökséget! Az ember
123 2, II | mondá a várkormányzónak: „Én azt hittem, hogy ez a vár
124 2, II | forint van föltéve – tintára. Én azt hittem, hogy tintával
125 2, II | Hát miért ne nevetnék én is? – Nevess te is! – Vagy
126 2, II | krajcár nyereségért naponkint? Én már megjöttem az ábrándok
127 2, III | legyen ez mind a tied – és én is vele!”~„Hát rosszat akarsz-e
128 2, IV | prófuntszállításon? Hiszen én is csak próbáltam, és tudom,
129 2, IV | lehet belőle kifacsarni. Én is közé kevertettem a lisztnek
130 2, IV | forintért mérőjét. Azt biz én akkor nem osztottam szét
131 2, IV | elmondhattad ezt a dolgot, én jóakaród vagyok, hanem ha
132 2, IV | eredj onnan, hadd lopok már én is!” Az egyes kormányzati
133 2, IV | Brazovics, s utána gondolá: én is ott leszek!~S egy nappal
134 2, IV | visszaéléseket jelent föl. Az én becsületem helyre van állítva;
135 2, IV | kucsírozott. Most licitálják őket. Én excellenciás úr vagyok,
136 2, IV | igyekezett keresztülnézni.~– Az én legalázatosabb ajánlatom
137 2, IV | egy összehajtott iratot. – Én kibérlem tíz évre a levetinci
138 2, IV | földek mind ugaron maradtak. Én azonban ajánlkozom nemcsak
139 2, IV | derék ember kell, az vagyok én”.~Hát hiszen így is volt
140 2, IV | mondja, hogy „ezt tartom én magamnál is derekabb embernek”.~
141 2, IV | Most pedig igazat mondok. Én a kormány megbízásából jöttem,
142 2, IV | segítségére lesz. A búzát nem én veszem által, hanem maguk
143 2, IV | Hja, fiam, ez mind igaz, én magam is sajnálom szegény
144 2, IV | főtisztelendő atyám, tudom én, hogy még a harmadévi termés
145 2, IV | termés is benne van, kapok én ott még legalább tízezer
146 2, IV | vagy a világon, meg hogy én vagyok a világon. Békák
147 2, IV | urat.~– Mindjárt tudtam én, hogy nem vagy te olyan
148 2, V | közköltségen kellene elpusztítani. Én előbb-utóbb is megölöm ezt
149 2, V | vártában.~– Dejszen nem várom én azt, hogy valaki más ölje
150 2, V | egyszer oda közénk?~– Nem biz én. Ha parancsoljátok, hogy
151 2, V | előre kifizetem: de hogy én egész éjjel ott lessem a „
152 2, V | odafenn vannak. Jó mulatást! Én már nem látlak ma.~Azzal
153 2, V | hogy Timéa nem cseléd; azt én nem szeretem, hogy így lármázol
154 2, V | Mi célja van az úrnak az én leányommal?~Ez a legjobb
155 2, V | barátom. Hogy miért járok én önnek a házához, azt megmondom.
156 2, V | kérdezte, hát tudja meg. Én azért járok ide, mert megfogadtam
157 2, V | gyermekére ügyelni fogok. Én jártam ide azért, hogy meglássam,
158 2, V | Brazovics uram, cudarul! Ezt én önnek szemébe mondom, és
159 2, V | szólt forró, mély hangon. – Én most kegyedtől búcsút veszek.
160 2, VI | építeni. No, ne ellenkezzék. Én tudom, hogy ön a hivatását
161 2, VI | ha ilyen titkokat elárul. Én tudom, hogy ez becsületbeli
162 2, VI | ez becsületbeli dolog. De én becsületem szentségére esküszöm,
163 2, VI | urát. – Elég! A többi az én dolgom! A százezer forint
164 2, VI | sáfárnak vagy kulcsárnak.~– Én jobbat tudok annál kend
165 2, VI | Fabula János. – Hiszen ha én azt megvenném, soha akkora
166 2, VI | nem járt, mint amekkora én lennék. Hiszen puszta föld
167 2, VI | mint széki fű, herbaté; én pedig azt a patikában nem
168 2, VI | kend, hanem tegye azt, amit én mondok. Menjen oda. Itt
169 2, VI | majd fizetni kell érte, azt én kölcsönadom kendnek; megadhatja
170 2, VII | innen, te török leány!” Én aztán elszaladtam.~– Hát
171 2, VII | teszi, s ezt mondja hozzá: „Én tégedet, Istennek szolgáját
172 2, VII | Annak meg azt mondja: „Én tégedet, Istennek szolgálóját
173 2, VII | kapitány nyájasan –; hát akkor én is itt maradok a konyhában.~–
174 2, VII | a sipkámba egy marokkal, én is szeretem.~Zófia asszony
175 2, VII | menyasszonyruhát.~– Most már én próbálom fel – szólt Athalie –,
176 2, VII | hírét a Staatsrathnak?~– Nem én soha.~– Magam sem. Tizenöt
177 2, VII | kedves kicsikém, majd csak én leszek az, aki az esküvőre
178 2, VIII| hideg udvariassággal. – Én önnek örökké tisztelője,
179 2, VIII| vesztettünk el mindent. Én is kétségbe vagyok esve
180 2, VIII| ismét gazdagok leszünk. Én várni fogok önre addig,
181 2, VIII| hagyjon nála mint jegyesét; én várni fogok önre, amíg ön
182 2, VIII| kisasszony, az lehetetlen. Ön az én anyámat nem ismeri. Az egy
183 2, VIII| napjára sem jött el. Őhozzá én kegyedet nem vihetem. Én
184 2, VIII| én kegyedet nem vihetem. Én kegyed miatt dacoltam az
185 2, VIII| énmiattam az anyjával, dacolok én ön miatt az egész világgal.~
186 2, VIII| leány tovább suttogott:~– Én már olyan mélyen vagyok
187 2, VIII| Öljön meg, ha akar, és én nem fogok szisszenni.~Kacsuka
188 2, VIII| feleljen.~– Athalie kisasszony, én egy őszinte szót fogok kegyednek
189 2, VIII| mondani. Ön tudja, hogy én becsületes ember vagyok.~
190 2, VIII| szenvedélyek kielégítésére. Én kész vagyok kegyednek egy
191 2, VIII| hogy szívesen fogadja. Én lovagi szavamat adom, hogy
192 2, VIII| valaki közelít?~– Nem hallok én semmit, édes szép leányom.~–
193 2, VIII| lábhegyen lépve jön valaki, én hallom.~Csakugyan halk léptek
194 2, VIII| szelíden tekinte szemébe.~– Én – kezdé Timár, előre bocsátva
195 2, VIII| Timár, előre bocsátva az „én”-t, mint valami római pápa
196 2, VIII| római pápa a bullában – én most a bírói árverésen megvettem
197 2, VIII| olyan csendes ember, mint én, elfér, ki önnek csak bámulatával,
198 2, VIII| kezemet ön meg nem vetné, úgy én végtelenül boldog lennék,
199 2, VIII| kisasszony! – monda Timár. – Én várni fogok, míg ön elhatározza
200 2, VIII| halkan, de biztos hangon:~– Én nőül megyek önhöz.~Mihály
201 2, VIII| Timéa ismétlé szavait:~– Én nőül megyek önhöz, és leszek
202 2, VIII| kigondolt, már teljesítve van.~– Én arra kérem önt – szólt Timéa –,
203 2, VIII| s ez lesz az ön háza, s én leszek az ön házában a nő:
204 2, VIII| nő: engedje ön, hogy az én nevelőanyám, ki engem, árvát,
205 2, VIII| velünk. Tekintse ön őket az én anyámnak és az én testvéremnek,
206 2, VIII| őket az én anyámnak és az én testvéremnek, s bánjék velük
207 2, VIII| fogja ön nevezni, ahogy én?~Zófia asszony erre a szóra
208 2, VIII| hívjam ezentúl; jó lesz? És én nem akarok az ön szívének
209 2, VIII| jöjjön hozzám közelebb. Én még többet akarok tenni,
210 2, VIII| kívánt, őérte és önökért. Én nem menedéket, de boldog
211 2, VIII| akarok szerezni Athalie-nak. Én leteszem a házassági biztosítékot
212 2, VIII| nászhozományul ígért neki, én megadom. Legyenek egymással
213 2, VIII| másvilágon nem kell többé! Én hozzá nőül nem megyek; hanem
214 3, I | választ adni.~– De ugye, én ott megint Levetinczy úr
215 3, I | bizonnyal úgy lesz.~– Akkor én meg fogom kérni Levetinczy
216 3, I | mennyországban, akkor az én szegény apámnak is adjon
217 3, I | suttogással. – Tudod-e, hogy te az én nőm vagy?~Timéa szemébe
218 3, I | is felállt.~– Nem, uram, én nem vagyok gyermek. Én tudom,
219 3, I | én nem vagyok gyermek. Én tudom, hogy mi vagyok: önnek
220 3, I | lekötve. Ön nekem uram. És én mindig tenni fogom azt,
221 3, II | lesz, ha azt megtudja, amit én tudok.~– Beszéljen!~– Jó.
222 3, II | Tehát hallja meg tőlem. Én olyan jól tudom, mint ön
223 3, II | ön olyan jól tudja, mint én, hogy Timéa kit szeret.
224 3, II | egyet nem tud ön, csupán én: azt, hogy Timéa olyan hű
225 3, II | meg nem csalja. Ezt csak én tudom, de én jól tudom.
226 3, II | csalja. Ezt csak én tudom, de én jól tudom. Óh! önnek a férji
227 3, II | nő tesz, szól, kigondol: én mind megtudom azt, és nem
228 3, II | olyan titkos érzést, amit én ott meg ne találjak. Ön
229 3, II | mert jól tudja, hogy amíg én itt vagyok, az az ember,
230 3, II | kincseihez nem fog közelíthetni. Én vagyok a gyémántzár az ön
231 3, II | Egyedüli sétája a sziget, s ott én mindig vele vagyok. Én látom
232 3, II | ott én mindig vele vagyok. Én látom őt szenvedni, de nem
233 3, II | az önhöz hű maradt. Mert én, uram, ha azzal az emberrel
234 3, II | szenvedély kitörése alatt.~– Én elmondtam önnek mindent,
235 3, II | találni sehol; és ennek én örülök, szívemből örülök.~
236 3, III | odaugrott hozzá.~– Majd én segítek bevinni, hisz az
237 3, III | kozmát ne kapjon a zucsma; én megyek a konyhába vendégünknek
238 3, III | szólt bele Noémi –, mert én önnek annyi dolgot adok.~–
239 3, III | menjen most a konyhába az én kedvemért friss estebédet
240 3, III | estebédet főzni; hoztam én a tarisznyámban annyi mindenfélét,
241 3, III | Nem úgy lesz az. Majd én ügyelek a konyhára is, a
242 3, III | évvel fiatalabbak, mint én.~És az oly természetesen
243 3, III | esőt érez. Adja ide, majd én viszem.~– Nem, nem! – mondá
244 3, III | mondá Noémi. – Nálam marad. Én viszem haza.~– De hát akkor
245 3, III | tárgyra.~– Azóta borzadtam én oly nagyon a békáktól, amikor
246 3, III | oly kínosan bőgni, hogy én azt soha el nem felejtem,
247 3, III | gyapjút, aztán eladja. Én odaadom neki, csakhogy meneküljek
248 3, III | percre kigyulladt.~– Csak. Én szeretném.~Timár pedig azt
249 3, IV | kérdezé Noémi.~– Óh! igen, én sok messze földet beutaztam.
250 3, IV | ötesztendős leányával. Én lábaihoz borultam, Isten
251 3, IV | és letaszított a lépcsőn. Én két karommal gyermekemet
252 3, IV | szólj úgy! Ne átkozódjál! Én nem szeretem azt tőled hallani.
253 3, IV | napjáig. Nem fog meg az én átkom senkit.~Timár gondolá
254 3, IV | engem már meg is fogott; én vagyok az az őrült, ki őket
255 3, IV | mámorít?~– Ha akarja ön, én hozok önnek olyat.~– Hol
256 3, IV | philosoph. Így okoskodik: mikor én ezt az embert nagyon megtámadom,
257 3, IV | előjönnek az asszonyok. Én is ráérek pihenni.~Azzal
258 3, IV | nekem Noémit megölelnem? Az én egyetlenegy kis mátkámat.
259 3, IV | tőled valamit. Ellenkezőleg. Én hozok neked sok-sok pénzt.
260 3, IV | világon több, mint te vagy. Én ültem a török szultán asztalánál
261 3, IV | hajót építtet.~– Hja, most én csak úgy vájkálok a pénzben! –
262 3, IV | tehetnék félre. El is hoztam az én kedves Noémimnek, amit ígértem.
263 3, IV | karátos brilliánt. Ez lesz az én kis Noémimnak a jegygyűrűje.
264 3, IV | Igaz jószág nem vész el. Az én Noémim jegygyűrűje nem hagy
265 3, IV | elmondasz előttem, s majd én a sok fától nem látom meg
266 3, IV | jobb fák találhatók? Tudok én egy szigetet a Duna közepén,
267 3, IV | vannak a mi szigetünkön.~– Az én diófáim?~– A cascarillánál
268 3, IV | úr? – förmedt rá Tódor. – Én értem a dolgot.~Teréza felelt
269 3, IV | dolgot.~Teréza felelt neki.~– Én is értem. Valahányszor téged
270 3, IV | a fejem fölül eladni. Az én kedves, egyedüli jó barátaimat,
271 3, IV | ostoba tréfákkal, mert majd én is megtanítom neked, hogy
272 3, IV | szára!~– Nono, Teréza mama, én nem tréfálok. Ok nélkül
273 3, IV | ünnepélyes nap van ma. Ma van az én nevem napja. Ezen a napon
274 3, IV | Ezen a napon született az én kedves kis Noémim. Tudod,
275 3, IV | belőlünk egy pár legyen. Én eljöttem volna a világ végéről
276 3, IV | át nekem, majd azután az én gondom lesz, hogy kinek
277 3, IV | jutott.~– Hallod-e Tódor; én nem tudom, hogy van-e neked
278 3, IV | bízzad te rám. Az már az én gondom.~– Hát legyen a te
279 3, IV | igen röviden végzek veled. Én az én kedves gyönyörű diófáimat
280 3, IV | röviden végzek veled. Én az én kedves gyönyörű diófáimat
281 3, IV | neved ide nem írod rögtön. Én azt tehetem, és meg is fogom
282 3, IV | valaki más.~– Kicsoda?~– Én jelentettem fel.~– Ön? –
283 3, IV | feszítve feje fölé.~– Igenis, én följelentém mind Bécsben,
284 3, IV | aszalt gyümölcsös bérlet.~– Én pedig rögtön átírattam a
285 3, IV | ügyeibe beleártani?~– Az, hogy én őt szeretem! – kiálta föl
286 3, V | magát, hogy azt mondja: „én szeretem őt”?~El akarta
287 3, V | szegény asszony volt, mint az én anyám, maga mondta azt,
288 3, V | senkije, miért ne lehetnék én rá nézve „valaki”? Miért
289 3, V | engem, miért ne szerethetném én őtet?~Nem, nem, nincs itt
290 3, V | mikor azt kérdezi: hát én üdvömet találom-e vagy kárhozatomat,
291 3, V | Ugyan mondd meg nekem én kedvesem, szerelmem, üdvöm,
292 3, V | mondd nekem e kis szót, s én boldog leszek tőle. Ne félj
293 3, VI | veti magát, és azt mondja: én ezt szeretem! Csillapítsd
294 3, VI | ne legyen?~… Miért vagyok én saját házamban boldogtalan?~…
295 3, VI | forró szerelmet hoztam-e én az elé, kit nőül vettem?
296 3, VI | testemet fedi. Hát mért volnék én tolvaj?!~… Noémi szeret
297 3, VI | eltűnik előlem. Mit félek én ettől?~A tavaszi szellő
298 3, VI | fegyverét a levegőbe. – Most már én is fegyvertelen vagyok.
299 3, VI | Szerencsétlen ember! Én szánlak.~A fiatal gonosztevő
300 3, VI | azzá mérgesítettek el. Én ismerem életed történetét,
301 3, VI | ismerem életed történetét, én mentelek. Neked szép tehetségeid
302 3, VI | másikat. Akarod-e, hogy én számodra szerezzek valami
303 3, VI | Krisztyán Tódor. – Különösen az én könnyem. Hisz én híres komédiás
304 3, VI | Különösen az én könnyem. Hisz én híres komédiás vagyok, akinek
305 3, VI | Annyival inkább, mert én sem szándékozom önnek semmiféle
306 3, VI | Tódor elmosolyodott.~– Igaz. Én csak egy mészégetőnek akartam
307 3, VI | már egy feleségem.~– Hm! Én tudok egy igen jó állomást
308 3, VI | nyelvek ismerete.~– Azokon én mind írok és beszélek.~–
309 3, VI | Ön lángeszű ember. Hát én önnek megszerzem azt az
310 3, VI | Ha ön boldog ember lesz, én is nyugodtan járhatok az
311 3, VI | már akkorra ott lesz az én levelem Scaramellinél, s
312 3, VI | úgy fog intézkedni, mintha én magam volnék jelen.~– Köszönöm
313 3, VI | Magyarországból. Hiszen tudom én, hogy mi az a Brazília!
314 3, VI | Ónody uram alatt tanultam én geográfiát. Brazília fővárosa
315 3, VI | ön e levelemet olvassa, én már a magas tengeren vagyok,
316 3, VI | fizetésemet előre kiadta. Ebből én száz forintot küldök önnek
317 3, VIII| kérem, jöjjön vissza. Addig én is készen leszek.~És azzal
318 3, VIII| csitítá őt Timéa.~– Hiszen én nem azért veszekedem Levetinczy
319 3, VIII| S ön azt maga vezette?~– Én úgy értettem, hogy ön ezt
320 3, VIII| iparág felemelése is függ. Én nem értettem az üzlethez;
321 3, VIII| megy. Ez összeg nem hever; én azt az ön meghatalmazása
322 3, VIII| gondolá magában: hát már én akármi rosszat teszek, abból
323 3, VIII| egyszer?~– E tudósítások után én azt gondoltam, hogy ön ezt
324 3, VIII| erővel a megnyílt piacot. Én rögtön több malmot béreltem
325 3, VIII| vállalatot, megtízszerezve.~– Én azt hittem, hogy ön is így
326 3, VIII| tudta volna neki mondani. Én ezt így találtam ki. Az
327 3, VIII| az amerikait legyőzzük. Én a legnehezebb árut használtattam
328 3, VIII| hiszen nem azért jöttem én erre az ötletre, hogy titeket
329 3, VIII| Mihály, neje mellé leülve. – Én e hosszú idő alatt Törökországban
330 3, VIII| mely nagyon hasonlít önhöz; én ezt az ékszert megszereztem,
331 3, VIII| mondá neki:~– Nézd, nézd! Az én anyám! Ez az én anyám… Ő
332 3, VIII| nézd! Az én anyám! Ez az én anyám… Ő megszerezte ezt
333 4, I | egyszer él, és aztán minek él? Én bizony nem hagynék el olyan
334 4, I | küldjön Magyarországról? Én bizony megvallom az igazat,
335 4, I | megkövetem a nagyságos urat, én is tudom, amit tudok. Én
336 4, I | én is tudom, amit tudok. Én tudom jól, hogy a nagyságos
337 4, I | De úgy van az, ahogy én mondom! – erősködék János –,
338 4, I | erősködék János –, tudom én, amit tudok. Kitaláltam
339 4, I | amit tudok. Kitaláltam én ezt, akármilyen titokban
340 4, I | mindnyájan tudjuk ezt jól. Én nem bánom. Elárultam a nagyságos
341 4, I | Mihály, jól van; hiszen én is próbáltam kunyhót rakni
342 4, I | Hát nem segíthetek-e én neki? Azt hiszitek, hogy
343 4, I | neki altató dajkadalt:~„Az én babám kis kunyhója~Többet
344 4, II | az ismeretes nótát:~„Az én rózsám kis kunyhója~Többet
345 4, II | mindjárt felébredne, ha én kimennék, s anyám mélyen
346 4, II | hát eredj vissza hozzá; én idekinn maradok addig.~–
347 4, II | csendesen, mint egy álom; „az én babám kis kunyhója”, azután
348 4, III | excellenciád ezt az érdemrendet? Én ismerek a senki szigetén
349 4, III | alakította az eszme képét:~„Ha én király leszek a senki szigetén,
350 4, III | fázol ebben a nagy teremben? Én is. Ugye, mennyivel jobb
351 4, III | mellett? Jere, menjünk oda! Én nem szeretem ezeket a magas
352 4, III | Igazad van. Valóban éget. Ezt én eddig nem tudtam. Hisz ez
353 4, III | Beledobjuk a vízbe, ugye? Én tudom, honnan kerültek elő.
354 4, III | hogy újra lélegzetet végy, én is kibírom oda alant. Csak
355 4, III | idelátna reánk. De ahogy én látom őtet, úgy lát ő is
356 4, III | Hát majd egyszer, mikor én is ébren leszek, meg ő is,
357 4, III | monda –, a Dódi énekelt! Én hallottam, hogy ő énekelt.
358 4, III | biztatá Mihály Noémit. – Én majd addig szendergek itt
359 4, III | mikor már múlófélben van. Én mondottam azt Noéminak,
360 4, III | jól tette ön. – És lám, én olyan ostoba voltam, hogy
361 4, III | voltál, akkor őt ápoltad, s én szidtalak érte!~– Nem szóltál
362 4, III | Noémi, mennyire imádlak én téged!~Pedig szegény teremtés
363 4, IV | Eredj innen meggyógyulni. Én ma összekeresem útiszereidet;
364 4, IV | kezében. Mondá magában: „Az én rossz csillagzatom! Bár
365 4, IV | hebegé álomittasan.~– Én vagyok itt! – monda a nő,
366 4, IV | jöjjön ide fekhelyem mellé. Én ragályos betegségben szenvedtem:
367 4, IV | lepett meg utazásomban. Én féltem önt magamtól. Maradjon
368 4, IV | Maradjon tőlem távol, kérem. Én egyedül akarok lenni – éjjel,
369 4, IV | azt mondd neki: „Timéa, én önnek rossz angyala vagyok,
370 4, IV | Timéa így fog felelni:~„Én nem válok el öntől. – Én
371 4, IV | Én nem válok el öntől. – Én nem szenvedek. – Én megesküdtem,
372 4, IV | öntől. – Én nem szenvedek. – Én megesküdtem, hogy önhöz
373 4, IV | hogy önhöz hű maradok. – Én vissza nem esküszöm.”~Az
374 4, IV | azt mondta magában: „Ez az én csillagom. Éppen olyan elszórt
375 4, IV | elszórt csillag, mint az én lelkem; éppen oly céltalan
376 4, IV | gyorsan felé.~„Mi lesz az én csillagomból?” kérdezé Timár.~
377 4, IV | Bezörgetett az ablakon.~– Én vagyok itt, Teréza!~A hívásra
378 4, IV | hangzik pihenés közben: „Az én babám kis kunyhója Többet
379 4, V | kedveseit. Nézzétek, ez mind az én kezeim munkája. Ilyet nem
380 4, V | szólt Timárhoz:~– Mihály, én mondok neked valamit. Engemet
381 4, V | ez az ősz elvisz magával. Én tudom, hogy meghalok. Húsz
382 4, V | üdvösségére mit sem gondolsz? Én meg akarom neked mutatni
383 4, V | szenvedni parancsolja. Az én Istenem kegyelmes úr, aki
384 4, V | Istent, és megtaláltam. Az én Istenem nem kíván cifra
385 4, V | rendeleteiben megnyugvó szívet. Az én penitenciám nem az olvasóforgatás,
386 4, V | hagytak számomra az emberek, s én azért nem mentem a föld
387 4, V | kinevettek a lelkipásztorok, s én azért nem gyűlöltem meg
388 4, V | rossz emberektől. Óh, uram! én nem vagyok pogány.~– Jaj
389 4, V | nyelves asszony. Nem kérdezem én ezt tőled, hanem azt kérdezem,
390 4, V | hogy azokat őrizze. De én őt jószívű, becsületes embernek
391 4, V | gyermekemet hagyták meg nekem. Én azt a kisgyermeket fölneveltem,
392 4, V | meggyőzzelek, mennyire erős az én hitem az Istenben, hogy
393 4, V | a többi mezővel egyenlő. Én úgy kívánom. Én nem akarom,
394 4, V | egyenlő. Én úgy kívánom. Én nem akarom, hogy mikor valakinek
395 4, V | De hát ki vagy te mégis? Én már rövid napok múlva megválok
396 5, I | akarok?~– Azt nem tudhatom.~– Én pedig tudom, hogy ön mit
397 5, I | tudom, hogy ön mit akar.~– Én?~– Nem akar ön tőlem valamit
398 5, I | ön házánál vagyok?~– Az én házamnál?~– No igen. Amióta
399 5, I | igazán az ön életéért, mint én!~Mihály összeráncolta e
400 5, I | ön sokáig éljen, miként én. – Most ismét azt a tekintetet
401 5, I | elkárhozzunk mind a hárman; én is, ő is, ön is!~Mihály
402 5, I | végig nyugodtan, mint ahogy én nyugodtan fogok önnek elmondani
403 5, I | Hallgatok, de nem hiszek.~– S én mégis beszélni fogok. Az
404 5, I | bizalmasságával. Zófi asszony az én anyám.~Athalie megtörülte
405 5, I | tudhatja azt?~– Zófi asszony és én. S ön lesz mindjárt a harmadik.
406 5, I | Akkor visszatérne ide.~– Én tegyem azt? – szörnyedt
407 5, I | a kezét.~– Maradjon ön. Én megfogadom az ön tanácsát,
408 5, I | elhordhattam volna a szobákból. De én kevély voltam arra, hogy
409 5, I | aluszik, s ön tudja jól, hogy én keresztüljárhatok a szobáján.
410 5, I | levele így szól: „Asszonyom! Én ma egy emberrel párbajt
411 5, I | jár, mi járatban van itt. Én vettem őt kérdőre. Ismét
412 5, I | elintézni. – Erre a válaszra én arra szántam magamat, hogy
413 5, I | Hallja ön, mondám neki, én nem hiszem, és itt mi valamennyien
414 5, I | hogy hű alattvaló? No, hát én megmutatom önöknek, hogy
415 5, I | Levetinczy, harmadnapra, amikor én rátalálok, szökni fog innen,
416 5, I | kard markolatára tévedt.~– Én válasz helyett azt az embert
417 5, I | magának közülünk két segédet, én is kettőt, s elvégezzük
418 5, I | őrnagy megszólalt:~– De én nem azért kértem öntől e
419 5, I | menekülni, asszonyom! Hisz én nem engedhetem azt, hogy
420 5, I | hogy ön megsemmisüljön, én nem nézhetem azt hidegvérrel,
421 5, I | legyen önnek aggodalma, uram! Én biztosíthatom önt róla,
422 5, I | Levetinczy úrnak vagyoni állását én alaposan ismerem, mert távollétében
423 5, I | őrnagy –; de ha való az, amit én, becsületemre mondom, nem
424 5, I | Ez azon köntös, melyet én hímeztem. Ön látta azt hosszú
425 5, I | hitették el velem, ez az én menyasszonyi köntösöm lesz.
426 5, I | tőrdöfés halálos volt az én szívemen. Ezzel a gyógyíthatatlan
427 5, I | osztozott szenvedéseimben. Én váljak meg attól az embertől,
428 5, I | búskomor arca felderül? Én váljak meg attól az embertől,
429 5, I | mindenki tisztel, szeret? Én mondjam azt, hogy gyűlölöm?
430 5, I | mondjam azt, hogy gyűlölöm? Én, aki mindenemet neki köszönöm,
431 5, I | volna is, ha koldussá lenne, én el nem hagynám őt akkor
432 5, I | gyalázat tetézné nevét, én el nem dobnám magamtól ezt
433 5, I | megvetné az egész világ, én örök tisztelettel tartoznám
434 5, I | azt a boldogságot, amitől én őt megfosztottam!”, és nem
435 5, I | válnék el tőle soha; mert én tudom, hogy mivel tartozom
436 5, II | Nincs senkije rajtam kívül! Én vagyok az egyedüli arc,
437 5, II | hűségedet kigúnyolja!~„Én vessem meg azt, kit mindenki
438 5, II | mondaná-e ismét a nő: „Én viselném neve gyalázatát,
439 5, II | azt a boldogságot, melytől én őt megfosztottam”.~Ez Timéa.~
440 5, III | Mihály. – Majd kivigyázok én, éjjel úgyis sokszor felébredek.
441 5, IV | engemet Brazíliába, hogy én ott becsületes emberré legyek,
442 5, IV | veszhessek tőled. Pedig hiszen én úgysem szököm el tőled,
443 5, IV | Nekem úgy tetszik, mintha én uraságodat láttam volna
444 5, IV | Törökországban valaha?”~„Voltam én ott is. Hát mi bajod vele?”~
445 5, IV | azt mondá: „Igen!”~„Akkor én vagyok a te fiad, Tódor!
446 5, IV | Feltaláltam az apámat, az én rég elveszett apámat a föld
447 5, IV | hasonló kérdést intézzek az én életem okozójához. Mondám
448 5, IV | vannak?”~„Azokból voltam én szerencsés tízmillió reist
449 5, IV | kedves cimborám.~„No nézd, én erre a gondolatra sohase
450 5, IV | hiúzszemeivel. – Mármost majd én mesélek neked valamit. Én
451 5, IV | én mesélek neked valamit. Én ismertem Ali Csorbadzsit.
452 5, IV | 133, a szultán. Egyszer én megtudtam, hogy a Nro 132-
453 5, IV | ő visszalopja magának. Én is a török titkosrendőrségnél
454 5, IV | jó gondolatom támadt. Ha én egyszerre a Nro 50-ig fel
455 5, IV | leszünk. „Hja, mondtam neki, én szeretném tudni, hogy mi
456 5, IV | hogy mi az a »minden«, mert én bekötött szemmel nem alkuszom.
457 5, IV | bekötött szemmel nem alkuszom. Én családapa vagyok, nekem
458 5, IV | ismerem meg. (Teringettét, ha én azt akkor tudtam volna,
459 5, IV | már jóllakott.~– Hát az én apám szépen ráállt erre
460 5, IV | belerakjuk egy bőrzsákba, azt én magammal viszem egy angol
461 5, IV | folytatá az elbeszélést.~„Én megtömtem a bőrzsákot, s
462 5, IV | acéllakattal, négy ólompecséttel, én köpenyem alá vettem azt,
463 5, IV | magaddal Máltába – feddém én fiúi elkeseredéssel az öreget. –
464 5, IV | szép leánya! Nem akartalak én benneteket megvárni Máltában;
465 5, IV | töröktől! A tolvaj azalatt, míg én a gyaloghintóért jártam,
466 5, IV | nem Timár Mihály, hanem az én apám kaparinthatja el, most
467 5, IV | apám kaparinthatja el, most én gazdag gentleman vagyok,
468 5, IV | miért szidta a Madonnát? Azt én nem tűrhetem; hiszen vannak
469 5, IV | mint minket, apát és fiút, én azokat el fogom szakítani.
470 5, IV | Te, mint jó kálvinista, én, mint jó müzülmán, mind
471 5, IV | ennyit járni odakinn.~– Tehát én legegyenesebben ide jöttem
472 5, IV | Beszéljünk üzletünkről. Én hozzáfogtam a „terrenum
473 5, IV | utalt, attól függ minden. Én nagy magasztalással szóltam
474 5, IV | várattál magadra, barátom, – s én kezdtem nyugtalan lenni
475 5, IV | pofon mellett maradunk; azt én nem szoktam magamnak feljegyezni.
476 5, IV | életben, arany ember. – Hanem én köszönöm a szerencsédet.
477 5, IV | szerencsédet. Annak megint csak én adtam meg az árát, kaptam
478 5, IV | dolog feltűnést okozott, s én könnyen kellemetlen kérdezősködéseknek
479 5, IV | Megállj, mondám, tudom én, hogy hol vagy te! Én tudom
480 5, IV | tudom én, hogy hol vagy te! Én tudom azt, hogy miféle külföld
481 5, IV | nyugtasd meg magadat. Az én bajom lett az is, nem a
482 5, IV | hogy odamentem. Oh! mindig én fizetem meg helyetted a
483 5, IV | tízparancsolat. Te táncolsz, én meg fizetek. Te lefekszel
484 5, IV | ajtón. Hogy minek mentem én a senki szigetére? Hát annak,
485 5, IV | már akkor eljöttél onnan. Én nem találtam ott egyebet,
486 5, IV | hisz éppen azért jöttem én, hogy legyen valaki, aki
487 5, IV | igyekezett csúnya képet csinálni. Én tréfálni akartam vele. Azt
488 5, IV | hogy takarodjam a házából. Én azt mondtam neki, hogy elmegyek,
489 5, IV | elébb hallgasd végig, amit én mondok. Nem jól adtam elő,
490 5, IV | volna, s nekem ugrott. Hanem én is szemmel tartottam a fickót,
491 5, IV | gyermeknek, őrá hallgat az eb. Én aztán Dódinak könyörögtem.
492 5, IV | szemeit elfutotta a könny.~– Én tehát itt is meg lettem
493 5, IV | tetőled. Egy eleven album az én bőröm, tele a teérted kapott
494 5, IV | mondd, hogy mit csináljak én teveled, hogy ki legyünk
495 5, IV | mondd meg, mit csináljak én most teveled?”, akkor egészen
496 5, IV | kérdésre, hogy mit csináljak én most teveled?~Azzal magával
497 5, IV | a maradékon. – No látod, én nem vagyok ilyen kegyetlen. –
498 5, IV | eltávozott. Nem, kedves barátom, én nem mernélek felkérni, hogy
499 5, IV | úrnak az kell, ugyebár, hogy én hallgassak el mindazokkal
500 5, IV | lövésre.~– Tehát nem kérek én most a nagyságos úrtól százezer
1-500 | 501-596 |