Part,  Chapter

 1     1,  VII |           bocsánatot kérek öntől, asszonyom, hogy így tüskön-bokron
 2     1,  VII |      holmit; ön pedig mondja meg, asszonyom, hogy mit fizessek. Hét
 3     1,  VII |             Éppen úgy.~– Jól van, asszonyom, tehát a mi hajónkon van
 4     1,  VII |           Én igen köszönöm önnek, asszonyom, szíves készségét, s azonnal
 5     1,  VII |      tudattam.~– Nem tesz semmit, asszonyom! – szólt Timár nevetve. –
 6     1,  VIII|             Én bizony semmit sem, asszonyom! Nem töröm rajta a fejemet.
 7     3,  IV  |  ismerőseik ajtaján, ugye?~– Nem, asszonyom – szólt Mihály –, akadt,
 8     4,  II  |          itt a legtöbb, nagyságos asszonyom.”~És ezért ismét mosolyogni
 9     5,  I   |         Önnek a levele így szól: „Asszonyom! Én ma egy emberrel párbajt
10     5,  I   | komolysággal.~– Tehát ott kezdem, asszonyom, hogy néhány nap óta jár
11     5,  I   |       tűnt fel önnek is ez ember, asszonyom? Láthatta őt néhányszor
12     5,  I   |       kértem öntől e találkozást, asszonyom, hogy itt ön előtt eldicsekedjem
13     5,  I   |         igen komoly kérdés miatt. Asszonyom! Lehető-e, hogy abban, amit
14     5,  I   |           akarok rá öntől nyerni, asszonyom! – szólt az őrnagy, felállva
15     5,  I   |     összeomló ház alul menekülni, asszonyom! Hisz én nem engedhetem
16     5,  I   |       mindenről meggyőzött engem, asszonyom. Ezt hittem is. Amaz ismeretlen
17     5,  I   |         lenne önhöz így szólani: „Asszonyom, van még egy ember a világon,
18     5,  XI  |         nagyon erős, nem enged.~– Asszonyom! – kiált fel az őrnagy –,
19     5,  XII |      amint az első sort olvassa:~„Asszonyom, önnek a szobájában van
20     5,  XII |           ebben a levélben írva.~„Asszonyom. Önnek a szobájában van