Part,  Chapter

 1     1,  VII |      összeszorított ajkakkal, de szelíd, biztató szemekkel. Napbarnította
 2     1,  VII |             Csodálom, hogy olyan szelíd, még csak rám sem mordult.~–
 3     1,  VII |         embert soha, uram; ilyen szelíd az, mikor bárminő idegen
 4     2,  I   |          másik oly halavány, oly szelíd. És mégis Athalie bosszúsan
 5     2,  V   |         nagy változást. A mindig szelíd, alázatos arc most büszke
 6     3,  I   |      tartá lelkét. Bámulta őt. A szelíd kedély, melyet később ismerni
 7     3,  II  |         gyújtótükörben sem.~A nő szelíd volt, gyöngéd, figyelmes,
 8     3,  III |       ragyog át, szemei mélyében szelíd oltártűz lobog. Viselete
 9     3,  III |      megrémítse. Távol van tőle. Szelíd, jó lelkiismeretű állat
10     3,  IV  |         Anyám! Jó anyám! – szólt szelíd, kérlelő hangon Noémi.~–
11     3,  VI  | gyümölcstermő fák, virágzó föld, szelíd állatok, körülzárva hullámkerítéssel
12     3,  VIII|   rettentőbb rá nézve, mint ez a szelíd alak, fehér arcával, nyugodt
13     4,  II  |     mikor Noémi elé fog lépni, a szelíd, mosolygó arc helyett itt
14     4,  III |         belőle irtani. Noémi oly szelíd feddő tekintetet tudott
15     5,  I   |     nyugodt volt.~– Uram – szólt szelíd, lágy hangon az őrnagyhoz –,
16     5,  I   |          Akkor aztán ismét halk, szelíd hangon szólt hozzá:~– És
17     5,  IX  |         úgy vigasztalta őt Noémi szelíd csókjaival.~És végül mikor
18     5,  XI  |          pincébe áldozatul esett szelíd és vad pecsenyék vándorolnak
19     5,  XIII|     olyan ragyogó volt, és olyan szelíd.~Emlékszem a nagy rémületre,