Part,  Chapter

 1     1,  III |             szólt Timéa.~– Igaz; de nekünk a magunk hajóját s a magunk
 2     1,  III |            be e könnyeken át:~„Hogy nekünk szabad a más szegény ember
 3     1,  IV  |           De hát mi szükségünk volt nekünk megkísérlenünk, hogy vajon
 4     1,  IX  |          azt leoldottam. Ez jó lesz nekünk sátornak, takarónak, talán
 5     1,  IX  |  földönfutókká tegyen. És még több! Nekünk nemcsak a császárok hivatalszolgáinak
 6     1,  XII |         együtt a vízbe dobtuk, hogy nekünk azt sehol a mi partunkon
 7     1,  XIII|              No az baj neki; de nem nekünk. Ha meghalt, eltemették.
 8     2,  V   |        mulatságra fog alkalmat adni nekünk. Timéa, te velünk ozsonnázol;
 9     2,  VIII|              Ki tudja, holnap ki ád nekünk kávét? Minden ember ellenségünk
10     3,  III |            mindig hű marad hozzánk. Nekünk tavaly a rózsafáink adtak
11     3,  III |             favágók jönnek ide, kik nekünk az irtásnál segítenek; fizetésbe
12     3,  III |           azt a munkát megkönnyítik nekünk ezek a mi barátaink, akik
13     3,  III |         bántja őket senki, s ők azt nekünk nagyon jól megszolgálják.
14     3,  III |           fogunk neki legyeket, s ő nekünk időt fog jóslani. Óh! te
15     3,  IV  |        pedig beszélhetsz akármit, ő nekünk régi jó ismerősünk. Hanem
16     3,  VIII|         mint a magyarországi, tehát nekünk itt a nehéz búzából kell
17     4,  I   |     felfogadtuk? Az Isten küldte őt nekünk.~Hogy haragszik-e érte?
18     5,  IX  |          írt mintákon. Azután meg a nekünk adott engedélylevelen, melyben
19     5,  IX  | engedélylevelen, melyben a szigetet nekünk adtad; már elfeledéd?~–