Part,  Chapter

501     5,  IV  |                jó levegője van, s ez az én Dél-Amerikában megrongált
502     5,  IV  |            elhinni, te ágrólszakadt, ha én, az arany ember, magasra
503     5,  IV  |              előadja eldugott kincseit. Én is így fogok veled tenni.
504     5,  IV  |           figyelt a fegyenc szavaira.~– Én még eddig senkinek egy szót
505     5,  IV  |             vegyük elő a forró faggyút. Én olyan bolond nem vagyok,
506     5,  IV  |                kérni a perjelt, hogy ha én egy hét múlva e levelekért
507     5,  IV  |            ismerős világból úgy, miként én; eltagadni a nevedet, úgy,
508     5,  IV  |        eltagadni a nevedet, úgy, miként én; lappangva bujdokolni városról
509     5,  IV  |           városról városra, úgy, miként én, és rettegni az ajtóhoz
510     5,  IV  |                 az észrevétel. Hanem az én kívánságom megint egészen
511     5,  IV  |             levelet írsz Noéminak, amit én magam viszek el neki. Ezóta
512     5,  IV  |                 bosszulni meg a pofont? Én ura akarok lenni ennek a
513     5,  IV  |              meg őt tőlem? Nem vagyok-e én eljegyzett vőlegénye Noéminek,
514     5,  V   |             sírhegyek közül: „Ott fogok én majd lakni, ott várom majd
515     5,  V   |                tehozzád jutok ez órában én. Nem panaszkodom előtted.
516     5,  V   |                előtted. Te vezettél, de én másfelé mentem; te intettél,
517     5,  V   |                 mentem; te intettél, de én mást akartam; s most ide
518     5,  V   |               engem szerettek, s akiket én enyéimmé tettem. Vedd őket
519     5,  V   |               oltalmadba, örök igazság! Én vétkeztem, én haljak meg,
520     5,  V   |             örök igazság! Én vétkeztem, én haljak meg, én kárhozzam
521     5,  V   |               vétkeztem, én haljak meg, én kárhozzam el! – Senki sem
522     5,  V   |                szenvedéseiknek: egyedül én. Te örök igazság, ki engem
523     5,  V   |              bosszúálló angyalaidnak. – Én elkárhozom, és elhallgatok!”~
524     5,  VI  |              adott annak erőt az Isten? Én félek attól az embertől,
525     5,  VI  |               vinni magával.~– Ne félj, én nem engedlek elvinni.~–
526     5,  VI  |                  Mert ő állat.~– Hát az én kis pacsirtám?~– Az sem.~–
527     5,  VI  |            állatok, se madarak? – Akkor én inkább idelenn maradok az
528     5,  VI  |               baltámmal. Megvédelmezlek én téged, Almira.~Az okos állat
529     5,  VIII|             bevásárolni. Nem szégyenlem én azt. Azért aki ismer, tudja,
530     5,  VIII|            azóta se éjjele, se nappala. Én azt hiszem, ez az asszony
531     5,  VIII|                kívánná azt jobban, mint én! Nem azért, mintha akkor
532     5,  VIII|                 Nem azért, mintha akkor én is elmennék a leányommal,
533     5,  VIII|              elmennék a leányommal, nem én, mert én akkor is Timéával
534     5,  VIII|                leányommal, nem én, mert én akkor is Timéával maradnék.
535     5,  VIII|                 és Timéa lenne szegény, én még akkor is Timéával maradnék.
536     5,  VIII|                 a tulajdon leányára, de én tudom, hogy ki előtt beszélek.
537     5,  VIII|              előtt beszélek. Igaz, hogy én vagyok az anyja, én hoztam
538     5,  VIII|                hogy én vagyok az anyja, én hoztam őt a világra. Jó
539     5,  VIII|                külön vág ki, úgyhogy ha én százszor elszundítok, százszor
540     5,  VIII|              tette volna, felkötötte az én talpamra, úgyhogy csupa
541     5,  VIII|         nevetett. Aztán tudja jól, hogy én félek a kísértetektől; azért
542     5,  VIII|           beszél, olyan alázatos. Uram, én félek már Athalie-val egy
543     5,  VIII|                 Timéa ahhoz menne, akit én gondolok. Hej, de megnyugodnám
544     5,  VIII|            megnyugodnám akkor magam is! Én Timéánál maradnék. Hanem
545     5,  VIII|               búslakodik. No már hiszen én nem azért jöttem ide, hogy
546     5,  VIII|         hallgathatok el. Tetszik tudni, én vetem meg minden reggel
547     5,  VIII|                is mondom el, nem mondom én ezt senkinek. Hanem csak
548     5,  VIII|                ő Athalie anyja!~– Igaz. Én az anyja vagyok, mégis azt
549     5,  IX  |            szerelmed.~– Jól van, Noémi. Én tehát el fogom neked mondani,
550     5,  IX  |                 mondani, hogy ki voltam én odakinn a világban; mit
551     5,  IX  |              szabadságát. A kalandor az én öltönyeimet viselte, tárcám
552     5,  IX  |               hogy ki az az Athalie; de én tudom. Most megsirattam
553     5,  IX  |                Timéát erről a titokról. Én azt akarom, hogy Timéa boldog
554     5,  IX  |                  Kedves jó gyermek, te! Én nem írhatok Timéának, hisz
555     5,  IX  |                  s akkor ő nem lehet az én özvegyem, s én nem lehetek
556     5,  IX  |                 lehet az én özvegyem, s én nem lehetek a te feltámadott
557     5,  IX  |              üdvözültje.~– Megírom neki én.~– Nem! Nem! Nem! A te írásod
558     5,  IX  |                 neki kapni. Azok már az én drágaságaim. Timéától nem
559     5,  IX  |               Noémi mosolyogva. – Tudok én még egy harmadik embert,
560     5,  X   |       hódolattal csókolá meg e kezet.~– Én ellenkezőleg attól tartok,
561     5,  X   |         köszönteni, évről évre; ezek az én Timéa-napi vendégeim. Kilencen
562     5,  X   |         eltakarta kezével szemeit.~– Az én szegény rózsáim!…~Timéa
563     5,  X   |                Ugye, de nincs neki. No, én meg nem tudnék csókolni
564     5,  X   |        gyanakodással fizet érte.~„Ez az én leányom azért kedvez most
565     5,  X   |                majd mikor férjhez megy, én is menjek el vele, mert
566     5,  X   |                 minden este. Hej, tudom én jól, hogy mi lakik az én
567     5,  X   |                én jól, hogy mi lakik az én Athalie leányom szívében!”~…
568     5,  X   |                súgja neki:~– És mármost én is fogok önnek ajándékozni
569     5,  X   |        próbáljam fel.~– Nem segíthetnék én?…~Timéának az akkori magas
570     5,  XI  |           titkos bejárás?~– Haha! ön az én házamat valami rejtélyes
571     5,  XI  |                     De hát tegye meg az én kedvemért, hogy ezen az
572     5,  XI  |             soha?~– Az az Isten, akiben én hiszek, mindig ébren van…~(„…
573     5,  XI  |              éjszakán!~– Tudja ön, hogy én mohamedán nő voltam, akiket
574     5,  XI  |               azt mondá:~– Te, bajtárs, én téged meghívlak a holnapi
575     5,  XI  |            kérdi leányától.~– Köszönöm; én már teáztam az urasággal.
576     5,  XII |           vádolni sem mersz azzal, amit én meg mertem tenni!”~– Erről
577     5,  XII |                 kitör.~– Igen! Úgy van! Én voltam az, aki meg akartalak
578     5,  XII |           kellett. – Nem haltál meg, de én szomjamat kielégítettem,
579     5,  XII |       kielégítettem, s mármost meghalok én! – De még mielőtt a pallos
580     5,  XII |             ölelkezés közben is! – Most én esküszöm! – Ide hallgass,
581     5,  XIII|        bocsássanak el innen, hogy amint én kiszabadulok, megölöm azt
582     5,  XIII|                ilyen szép fej legördül. Én a becsukott ablakon át néztem
583     5,  XIII|               faunát találja együtt. Az én öreg barátom minden évben
584     5,  XIII|          rábeszélt, hogy menjek el vele én is. Magam is műkedvelő vagyok
585     5,  XIII|       szerszámokat, festett fonalat.~Az én tudós barátom kertészeti
586     5,  XIII|                álláspontot foglalta el. Én nem bírtam elrejteni efölötti
587     5,  XIII|                valami rég látott képre. Én megdöbbentem tőle. Feje
588     5,  XIII|          gazdasági, kertészeti könyvek.~Én tehát azon emberek szokása
589     5,  XIII|                  a füst azt mondta: „Az én szigetem nem tartozik oda!”~
590     5,  XIII|           füstfelleg azt mondta rá: „Az én szigetemen nem fizetnek
591     5,  XIII|                volt ez azoknál, amikről én beszéltem. Az alvó gyermek
592     5,  XIII|                No, hát találja ön ki az én történetemet! – szólt, megragadva
593     5,  XIII|               volna egyszer ez a kéz az én fejemre téve, mikor azt
594     5,  XIII|         kérdésre pedig ezt felelé:~– Az én nevem a „Senki!”~Azzal megfordult,
595   Uto       |                  Szép öregasszony volt.~Én is kaptam tőle valamit:
596   Uto       |                 mi ketten: nagynéném és én maradtunk a födélzeten,