Part,  Chapter

 1     1,  I  |           jöttek vele, nem ismernek reá. Az ősz óriás szilaj hőssé
 2     1,  VII|            ügyetlen leány! – kiálta reá a kunyhó asszonya; – hát
 3     1,  VII|            szemeivel felkacsingatva reá; azután fellép a vállára,
 4     2,  II |          benyitott.~Kacsuka úr várt reá, a privatdiener vezette
 5     2,  IV |         Csak egy hasonlatot találok reá a fogalmak terén.~Képzeljük
 6     2,  V  |         szeretem, hogy így lármázol reá.~Timéa aztán kezet csókol
 7     3,  I  |           fel nagy, sötétkék szemét reá a hölgy, s e szemek tekintetéből
 8     3,  II |             egyszer visszatekintett reá; ezután belépett a hálószobába,
 9     3,  III| kereskedelmi telepére. Már ott várt reá egy csomó.~Nagy fásultan
10     3,  VI |             van, tehetem azt. Kezet reá!~A gyilkos térdre esett
11     3,  VI |           vezetett.~Itt várt azután reá az új rémület.~A Duna szertelenül
12     4,  II |      bizonyosan szívszakadva vártak reá! De hát először meg kellett
13     4,  III|       szeretetteljes arccal tekinte reá.~Hanem a beteg rosszkedvű
14     4,  IV |       megrendelt csempészbárka várt reá. Még éjjel átkelt a szigetre.~
15     4,  V  |         hogy egy nagy örökség száll reá e nőnek halálával: – a terhek,
16     5,  I  |         Mert a szent alak válaszolt reá, s levelét megint Zófi asszony
17     5,  X  |            elfogadó-szobájában várt reá. S ehhez a vidám estélyhez,
18     5,  XII|           ez kegyetlen kényszerítés reá nézve!~Hisz ő most sem mondhat