1-500 | 501-572
Part, Chapter
1 1, II | kiütött a keleti pestis, el kell hinnünk, hogy az csakugyan
2 1, II | valami zátonyon, s akkor el van veszve emberestül, egerestül.~
3 1, II | a kőláb mellett segítsen el bennünket a Jézus! – fohászkodék
4 1, II | bomlottul, vaktában, s söpri el maga előtt sorszámra az
5 1, II | alattságot, s aztán eresszék el a ladikot.~Trikalisz és
6 1, II | terhes hajóval, egyszerre el lesz süllyesztve mind a
7 1, II | vinni. Olyan, mintha a pók el akarná fogni hálójával a
8 1, III | már értették a szándékát. El akarja fogni a malmot a
9 1, III | vékonysága mellett hamar el fogja szakítani az a nehéz
10 1, III | Timárnak, ijedten hajítá el kezéből a csibukot, s a
11 1, III | kormányosra, hogy vágja el a vontatókötelet, s bocsássa
12 1, III | mellől, hogy maga vágja el a kötelet; hanem a kormányos
13 1, III | ideges borzadállyal takarta el arcát vékony sáljába.~Hanem
14 1, III | különben mi süllyedünk el, s minket sodor le az örvény
15 1, IV | Perigradasziget ormai egészen el nem takarták előle azt a
16 1, IV | némelyik szikla egészen el van rejtőzve a víz alá,
17 1, IV | nem nevezett szirt árulja el magát szerteszéjjel a csillámló
18 1, IV | Itt ezen a helyen süllyed el a legtöbb hajó. Itt jutott
19 1, IV | folytonos sziklapad zárja el a nagy Dunától, s belemenni
20 1, IV | azt félteni: nem vesz az el olyan könnyen.~S azzal,
21 1, IV | fehér képű leányt ott ni el akarták vinni a szultán
22 1, IV | képe elé, s ha a hullám el találta előtte oltani a
23 1, IV | kend újra, s ne felejtsen el kend három szentelt barkát
24 1, V | méltóságos terjedelmében foglalta el ismét a megillető medret,
25 1, V | Mivelhogy semmiről sem ragad el olyan könnyen a keleti pestis,
26 1, V | Akkor aztán, hivatalosan el levén ismerve, hogy a keletről
27 1, V | szükség. Ön nem felejti el a nevét. Olyan spanyoltánc
28 1, V | forma neve van. Csak vigye el azt hozzá, amint hazaér.
29 1, VI | vontatásban magától szakadt el a perigradai veszélyes forgónál,
30 1, VI | távcsövet, hogy olvassa el vele a sziklába vésett írást.~–
31 1, VI | opálszín ködökbe mélyednek el. Az egyik meredek fal oldalából
32 1, VI | e látványról, míg a hajó el nem haladt előtte, s a bércek
33 1, VI | ablakából nézte, hogy vonulnak el egymás után a part mentében
34 1, VII | egész nesztelenül juthatott el a kis verandáig.~Semmi emberi
35 1, VII | termesztjük. Innen rendesen el szokták hordani a terményeinket
36 1, VII | legénnyel, hogy szállítsa el a holmit; ön pedig mondja
37 1, VII | nézve idegen nő foglalja el mind az egyik, mind a másik
38 1, VII | verne.~– No Almira, vezesd el ezt az urat a partra! –
39 1, VII | az az Almira, aki engemet el fog vezetni! Nagyon le vagyok
40 1, VII | A fehér cica sem maradt el, annak is tudnia kellett,
41 1, VII | hagyja otthon; mert higgye el nekem, hogy már ezentúl,
42 1, VII | kezében a fegyvert, rögtön el fogja azt öntől venni. Nem
43 1, VII | végigszaglálni, és aztán el nem maradt a sarkából, egyre
44 1, VII | gyöngéd testszínét leste el, mikor komolyan néz, s a
45 1, VII | természetes göndörséget árulnak el, s az egyik hátravetett
46 1, VIII| Hát mégsem emésztettétek el? Utóbb is én magam pusztítom
47 1, VIII| Utóbb is én magam pusztítom el. Ostoba szelindek!~Mikor
48 1, VIII| Timár, s olyan mélyen dugta el zsebeibe a két kezét, mintha
49 1, VIII| Az utas úr és kisasszonya el vannak törődve. Inkább nyugalomra,
50 1, VIII| nagy mohósággal takarított el mindent, ami még az asztalon
51 1, VIII| adom, pénzt nem fogadok el.~– Azt ostobául teszed.
52 1, VIII| valami hivatalban vagy, amit el nem veszíthetsz, azt elhiszem.
53 1, VIII| beszéljek? No hát hallgattass el egészen. Légy jó hozzám,
54 1, VIII| találsz benne valamit, vidd el.~A férfi, úgy tetszik, hogy
55 1, VIII| Noéminak. Ha kell, vidd el azt.~– Megér tíz aranyat!
56 1, VIII| neki-nekirugaszkodva egyszer, hogy ha el tudná szakítani vagy az
57 1, VIII| állatot bosszanthat, mely őt el nem érheti s mely amiatt
58 1, VIII| dög. Hau, hau! Szakítsd el azt a láncot, no! Gyere
59 1, VIII| no! Gyere birkózni. Kapd el az ujjamat, nézd, itt van
60 1, VIII| teljes ezüstfényével árasztja el a hold, s a magas mályvák
61 1, VIII| azt, hogy ön úgy menjen el innen. Ön akarata ellen
62 1, IX | könyörgött a papnak, hogy temesse el szerencsétlen férjét. Az
63 1, IX | is elöli? Azért sem ölöm el magamat, azért sem ölöm
64 1, IX | miért ne foglalhatnám én el? Elkérem azt az Istentől.
65 1, IX | csodálatos érzés fogott el. Mintha egyszerre elfeledtem
66 1, IX | fák oldalait csigák lepték el, a mocsári bozótban a harmatkása
67 1, IX | akkorát, hogy a hátamon el bírjam vinni. Gazdagon,
68 1, IX | keblem: de mivel tartom el Almirát. Ez a hű nagy állat
69 1, IX | tudták, hogy pénzt nem veszek el. Mikor aztán egyszer gyümölcsfáim
70 1, IX | és szellős rovátkái közt el van téve, ami eltartható
71 1, IX | Budára, Sztambulba nem hat el innen semmi.~Aztán miért
72 1, IX | kiadja magát, annak fogadják el. Egyszer előjön mint kereskedő,
73 1, IX | támasztanak belőle, s amíg az el nem dől, kiparancsolnak
74 1, IX | vagyunk téve. Senki e vidéken el nem fog árulni bennünket
75 1, IX | bennünket soha, egyedül ő. De én el vagyok készülve mindenre.
76 1, IX | három láda lőport rejtettek el e sziget rekettyebokrai
77 1, IX | így szeretsz te engem? Hát el kellett pártolnod tőlem
78 1, X | egy deszkafal választott el az övétől, mindenféle hangok
79 1, X | huszonhat előkelő férfit fogtak el, húszat lefejeztek, hatot
80 1, X | így legkevésbé lophatták el tőlem. – Mikor hajótulajdonosod
81 1, X | igazuk. Csak a magamét hoztam el, s ha az államnak követelése
82 1, X | a khazné pénzét raboltam el, s a szökevény tolvajokat
83 1, X | halva leszek, nem temettetsz el sehol a parton. Nem is kívánhatja
84 1, X | keresztyéni módon temessék el; hanem eltemettetsz hajós
85 1, X | asztalomon, melyet te tégy el; mert abban bizonyítom és
86 1, XI | ablakát. Valami félelem fogta el, ha arra a vörös holdra
87 1, XI | egyszerre oly erővel taszítá el magától, hogy a csésze is
88 1, XII | meg a papot, hogy temesse el. A holtat tovább nem vihetjük
89 1, XII | hogy jöjjön oda, s temesse el szokott szertartással.~–
90 1, XII | unitus? Mert én különben el nem temetem.~– Ezekből bizony
91 1, XII | fel a hajójára, s kísérjék el egy napi járóföldig, míg
92 1, XII | azt sehol a mi partunkon el ne temethessétek, senkit
93 1, XII | fogják, hogy én sikkasztottam el. Most nekem erről adjatok
94 1, XIII| Az ő kívánatára én önt el fogom vinni atyjának egy
95 1, XIII| lefoglalhatjuk. Hová temették el őt?~– A Duna fenekére.~–
96 1, XIV | Hatvanhat font aranyat el lehet dugni egy iszákba,
97 1, XIV | lappangó fatuskók miatt vész el.~– Végünk van! – ordítá
98 1, XIV | ön már háromszor ázott el ezekért az összenőtt szemöldökökért!
99 2, I | Este hat óra tájon hagyták el a Szent Borbála hajósai
100 2, I | egy nagy kávéház foglalta el; ott volt a gyűldéje a helybeli
101 2, I | minden időben és alakban el szoktak fogadni, s nem tekintik
102 2, I | kipittyeszté. Kacsuka úr egészen el volt veszve Timéa bámulatában.~
103 2, I | ezen leányt s hogy mondja el, miként jutott hozzá, ez
104 2, I | nevezetes esemény a világban!~El lehet gondolni, hogy rúgta
105 2, I | Talán magát Brazovics urat el is foghatta volna; de azt
106 2, I | gyerek vagy, Mihály, hogy el tudtad hozni baj nélkül!
107 2, I | személyesen legyen jelen, hogy el ne cseréljék a gabonát,
108 2, I | hanem a búzát mindenesetre el kell árverezni; a közeli
109 2, I | reggel, hogy árvereztesd el az egészet egy csomóban.~–
110 2, I | az árvát? s hogy taszítja el a másik percben? hogy vonja
111 2, I | nyelvén beszélni, végképp el fog távozni, és ő bizonyosan
112 2, I | görög-forma nyelven kezdett el feleselni. Értett abból
113 2, I | veszi hasznát. Úgysem veheti el más olyan kevés pénz mellett,
114 2, II | sietett oda hozzá.~– Hát jer el hozzám egy pohár puncsra.~–
115 2, II | víz alatt a hajó. Onnan el kell szaladnom a főbíróhoz,
116 2, II | szekeresgazdákhoz, hogy jöjjenek el árverezni, s még az éjjel
117 2, II | van, pajtás! Hát csak járd el a városban, ami dolgod van;
118 2, II | azt hittem, hogy te régen el is vetted Athalie kisasszonyt,
119 2, II | egészen relatív dolog. Hidd el, hogy minden asszony el
120 2, II | el, hogy minden asszony el tudja költeni annak a kamatját,
121 2, II | mosolyogjon terád Timéa! Vedd el Athalie-t, az a tied!~–
122 2, II | offertet, amelyben vállald el a kenyérszállítást százharmincezer
123 2, II | legalább a vállalaton. Hidd el, hogy ha ezt a főnöködnek
124 2, II | ezt a főnöködnek mondanám el, hát két kézzel kapna rajta.
125 2, II | rozzant házai, miket úgy adott el, mintha paloták lettek volna.
126 2, III | kezedben, ragadd meg; tedd el. Senki nem tud erről semmit.
127 2, IV | alant mélységes üregben vész el. S az egyik oldalán e szörnyű
128 2, IV | ő szokott, azért nyerte el a szállítmányi kövér vállalatot,
129 2, IV | apám a szolgálóját vette el!” ami jól megérdemlett szemrehányás
130 2, IV | kezét is megcsókolta, hogy el ne árulja a titkát, ne tegye
131 2, IV | nyugodt lehet, csak másnak is el ne mondja a titkát.~Azután
132 2, IV | meggondolatlan szavakat ejteget el; még majd talán ki is nyomatja
133 2, IV | könyörögni, hogy eresszék el, és soha többet egyik Hofstellenek
134 2, IV | biztosítom önt, hogy ajánlata el lesz fogadva. Jöjjön ön
135 2, IV | pecséttel ellátva.~– Olvassa el ön, hogy tetszeni fog-e
136 2, IV | ősz hosszúra nyúlik, még el lehet szántani-vetni, ha
137 2, IV | földjeit is til-túl vetette el őszivel. A köznép málén
138 2, IV | érdemrendet, hadd bámuljon el rajta a paraszt, s hadd
139 2, IV | amennyit csak őszi alá el bírtak vetni.~Timár, addig
140 2, IV | bírtak vetni.~Timár, addig el nem mozdult a bérlett uradalomból,
141 2, IV | aki szerencsésen vethetett el, annak a Bánátban húsz magot
142 2, V | Marci csak azt a pénzt veszi el tőlem, amit nálam talál,
143 2, V | atyai szívével; most már el kell annak venni Athalie-t;
144 2, V | több ügyetlenséget követ el.~– Így kell ezt a csészét
145 2, V | szidják, ha kinevetik, az arca el nem pirulna soha.~– Ez a
146 2, V | asszony rásikoltott: „vigyázz, el ne ejts valamit!” csakugyan
147 2, V | poharak, egy sem törött el, de mind szétgurult.~Zófia
148 2, V | egy kis tréfát; bolondítsa el egy kicsit ezt a gyereket.
149 2, V | ezt a gyereket. Kezdjen el neki udvarolni. Az sok mulatságra
150 2, V | udvarolhat. De nem engedi el magának, hogy még a lépcsőn
151 2, V | Kacsuka úr nem mulasztott el semmi alkalmat. S menyasszonyának
152 2, V | zsoltárokat és az imádságokat; el kell járnod a paphoz meg
153 2, V | napja; hanem addig a napig el kell készülni sok-sok köntösnek.
154 2, V | mind.~Oh! hányszor távozott el e háztól oly keserűséggel
155 2, VI | szentségére esküszöm, hogy el nem árulok senkinek semmit.
156 2, VI | szorongattatni, hogy hát igen. El van határozva a Hofkriegsrathban,
157 2, VI | azt a valamit Kacsuka úr el is mondta volna neki, ha
158 2, VI | szőlősgazdákat, hogy ki adja el a szőlőjét? Vette tőlük,
159 2, VI | sárfehér és juhfarkú soha el nem tudta gondolni, hogy
160 2, VI | kérdés, hogy hol kezdik el.~Mert az harminc évi munka!~
161 2, VI | egy másik olyant kövessen el, amiért még többen áldani
162 2, VI | létesítése minden bizonnyal el lett már határozva az összes
163 2, VI | egyszer a feleségét hozta el, másodszor az eladó leányát,
164 2, VII | van az, aki azt bizonyosan el fogja készíteni az utolsó
165 2, VII | mindig szeretni fogják, soha el nem hagyják, holtig egymáséi
166 2, VII | kukoricával. Mit rejtsen el hamarább?~De jobban megijedt
167 2, VII | megígérte, hogy még ma egyszer el fog jönni, és aztán búcsút
168 2, VII | keresni.~– No hát hadd mondom el végig, milyen az az esküvő.
169 2, VII | beszéltünk! No hát ott hagytam el, hogy a menyasszony és a
170 2, VII | arcához közelítve, mintha el akarná azt égetni.~Zófia
171 2, VII | szokatlan nyájassággal halmozta el Timéát.~– Nem látja, kapitány
172 2, VII | az ajkát harapta, hogy el ne nevesse magát.~Athalie
173 2, VII | Atyánk«, jer, imádkozzuk el azt együtt!” és imádkozta
174 2, VII | elfogadtatott, a kisajátítások el vannak rendelve; sőt a csallóközi
175 2, VII | elfojtott elszörnyedés hal el, mielőtt kitört volna; az
176 2, VIII| visszalépésre nem fogadni el semminemű mentséget.~A hollók
177 2, VIII| kiragaszták, amikor hatóságilag el fognak árverezni mindent,
178 2, VIII| házat magát, s mikor az el lesz adva, akkor az eddigi
179 2, VIII| meg, hogy szemeivel mondja el neki, miért jött ide. Vajon
180 2, VIII| mert együtt vesztettünk el mindent. Én is kétségbe
181 2, VIII| vissza jegygyűrűjét, vigyen el az anyjához, hagyjon nála
182 2, VIII| Esküvőnk napjára sem jött el. Őhozzá én kegyedet nem
183 2, VIII| olvasá ki, amit nem mondott el: azt, hogy most és évek
184 2, VIII| Azt kérdezé a férfitől:~– El fog ön holnap jönni hozzám,
185 2, VIII| meneküljön jelenlététől; hátha el sem fog jönni holnap, se
186 2, VIII| végigtapogatózott. „Hátha nem jön el!”~Kínzó féltés izgatta idegeit.~
187 2, VIII| melyet a gyermek mondott el félelmében a menyegzőnap
188 2, VIII| ruháját senkitől sem kobozzák el, felvett magára valami tizenkét
189 2, VIII| ónfakó, epés szín homályosítá el ragyogó szépségét, a merev
190 2, VIII| és akit várt, mégsem jött el.~A szomorú kótyavetyélő
191 2, VIII| ön e ház úrnője. Fogadja el ön azt tőlem… S ha volna
192 2, VIII| egyet nem.~De hisz az úgyis el van veszve. Az a másé.~Timár
193 2, VIII| boldogok!”~Lehetetlen volt el nem mosolyodni szegény asszony
194 2, VIII| büszkesége megtörését, fordult el Timártól, s indulattól elfojtott
195 3, I | Tolvaj vagy!~Most ez a per el van döntve. A belső bíró
196 3, I | szerencsétlen araköntös el lett téve egy olyan falszekrénybe,
197 3, I | másvilág; őértük nem jön el a halál óráján a lelket
198 3, I | de viszont nem is jutnak el a paradicsomba a nagy Tubafa
199 3, I | puritán állást foglalván el, igen jól megfelelt rá: „
200 3, I | Mihálynak, amit Timéa regélt el neki felőle.~Timár elhitte,
201 3, I | már sajátja volt, vitte el a vőlegény a templomba;
202 3, I | volt rendezve. Zófi mama el nem engedé, hogy a lakoma
203 3, I | a hintók visszarobogtak, el a Brazovics-ház előtt, most
204 3, I | háromszor. Ez is elmaradt most. El a közös pohárból ivás és
205 3, I | akinek arca nem változik el sem akkor, midőn éji öltönye
206 3, I | nagyobb reszketés fogja el. Úgy rémlik, mintha valami
207 3, I | mintha valami bűnt követne el, amely ellen természet,
208 3, II | se szomorúságban. A szíve el volt temetve.~Timár egy
209 3, II | karjába öltve kezét, távozik el. Mindenki magasztalja a
210 3, II | akkor ő egy hétig nem hagyja el a házat.~Igen, de benn a
211 3, II | szemrehányásokat: „olyan soká el kell maradni? Timéa már
212 3, II | boldogtalanságból.~Egyik fél sem árulja el magát.~Nincsenek közöttük
213 3, II | óvott sóhaj sem hangzik el.~Timéa állandóan az, aki
214 3, II | asztalra, és – nem távozott el.~Mihály zavarodott tekintettel
215 3, II | alabástrom szobrot vett el, aki önt nem szereti, de
216 3, II | kolostor. Semmi látogatást itt el nem fogadnak, se férfit,
217 3, II | fullánkkal hagyhatja ön el a házát, Levetinczy úr,
218 3, II | szívébe.~– És most… űzzön el ön házából, ha tud.~A leány
219 3, II | dölyfe uralgott azon.~„Űzzön el ön innen, ha tud!”~S büszkén,
220 3, II | győzelmes démon, hagyta el Mihály szobáját. Még az
221 3, II | fordul a kulcs.~Az ő sorsa el volt ítélve.~A sötétben
222 3, II | nesztelenül osonva hagyta el a házat. Kiűzte őt abból
223 3, III | tekintetes úr kacsázni!~El is ment Levetinczy úr kacsázni,
224 3, III | gonosztevőt, ahová annak fegyverei el nem érnek, s erős ujjaival
225 3, III | kérdezé Noémi –, ki látta el útravalóval?~– Fabula János
226 3, III | összefont eleven sövény zárta el a ligetet, s azon túl volt
227 3, III | alakú fehér virágok lepték el azt a lapályt, s a közepén
228 3, III | vezetőnője valami félelmet árulna el e helyen.~– Önök is oly
229 3, III | tartotta kezét megfogni, hogy el ne essék.~– Mi az?~Noémi
230 3, III | ellenségeinkkel. Ez emészti el az éjjel járó hernyókat,
231 3, III | sebesen kiölti: a fadarázs el van nyelve, csak a szárnyai
232 3, III | szorítsa össze a markát, hogy el ne ugorjék. Hanem gyöngéden.
233 3, III | vízzel telt üvegbe helyezett el, felül lekötve papírral
234 3, III | nemcsak nagy csodát követett el Noémival, hanem nagy jót
235 3, III | bőgni, hogy én azt soha el nem felejtem, mintha egész
236 3, III | Óh! ez az ember nem vész el. Mindennap várom, hogy itt
237 3, III | lesz.~– Bárcsak most jönne el! – monda Noémi.~– Miért?
238 3, III | örömeibe és bajaiba.~Az estebéd el lett költve, a nap lealkonyodott,
239 3, III | szikla tetejére. Onnan messze el lehetett látni: a fák tetején,
240 3, III | Dunára.~A sziget úgy terült el alant, mint egy tündér tengerfolt,
241 3, III | csodaszerű új érzés lepte el a férfi szívét. Vágy volt-e
242 3, IV | mely télen át sem hullatja el a leveleit. A ceyloni rózsa,
243 3, IV | oly tartósan, hogy évekig el nem veszti a színét; ezért
244 3, IV | pagonyaiba távozott.~Alig tűntek el, midőn Almira nyugtalanul
245 3, IV | darab sültet. Nesze, vedd el. No hát nem kell? Azt hiszed,
246 3, IV | szeszfőzdéből, úgy találta, hogy el van állva az útja. Almira
247 3, IV | ellenségét sem bocsátotta el éhen.~Krisztyán Tódornak
248 3, IV | ezereket tehetnék félre. El is hoztam az én kedves Noémimnek,
249 3, IV | No hát azért sem veszett el! – kiálta Tódor –, sohase
250 3, IV | van! Igaz jószág nem vész el. Az én Noémim jegygyűrűje
251 3, IV | Noémim jegygyűrűje nem hagy el engem. Itt van. No nézd,
252 3, IV | millió kubik láb fát fogyaszt el a gyár évenkint. Hogy a
253 3, IV | Krisztyán barátom, önnek el kell menni Brazíliába”.~–
254 3, IV | vízben sohasem rohadnak el, a „mort aux rats” fát,
255 3, IV | teredo navalisok.~– Hagyd el már, kérlek, a sok bolond
256 3, IV | látom meg az erdőt? Mondd el hát, hogy ha ilyen sok szép
257 3, IV | célra, amit elébb-utóbb el fogsz érni; ma éppen a neved
258 3, V | mondja: „én szeretem őt”?~El akarta ezzel űzni végképpen
259 3, V | mintha kérné, hogy ne árulja el jobban.~Mihály pedig azon
260 3, V | azt is megtaláltad. – Vedd el. – Élvezd. – Ürítsd fenékig. –
261 3, V | szemsugár, mely többet árul el, mint az ajk.~Még az is,
262 3, V | soha, egy hang odabenn, egy el nem hallgató vád.~„Mit teszesz
263 3, V | találta őt a fák alatt.~El volt határozva. El fog innen
264 3, V | alatt.~El volt határozva. El fog innen távozni, és aztán –
265 3, V | készíték az asztalt.~– Nekem el kell ma innen mennem! –
266 3, V | támadja érte. Eredj, kísérd el a csónakáig.~Ő biztatta
267 3, V | biztatta még, hogy kísérje el Mihályt a csónakáig.~Nem
268 3, V | kezét kezében tartá.~Mikor el kellett tőle válni, olyan
269 3, V | suttogva, titokban. Ne bocsáss el anélkül.~A leány némán ingatta
270 3, VI | tőle a szabadságát, most el akarod tőle lopni zálogba
271 3, VI | szeret!~… Vagyonát vettem el? Nem igaz. Megmentettem
272 3, VI | lesz-e, ha többé nem jövök el hozzá?~… Nem akkor ölöm-e
273 3, VI | azokat, kik szerettek, és el merték fogadni a boldogságot?~
274 3, VI | boldogságot?~Két lövés dördült el a közelből, s két golyó
275 3, VI | közelből, s két golyó süvöltött el Mihály feje fölött, azzal
276 3, VI | embernek: azzá mérgesítettek el. Én ismerem életed történetét,
277 3, VI | meg, és csókjaival halmozá el, hevesen zokogva.~– Óh!
278 3, VI | már, ha igazán teszem is. El fogom fojtani.~– Annyival
279 3, VI | Itt a tárcám. Vegye ön el. Benne találja útiköltségét
280 3, VI | hagyott békét addig, míg az el nem fogadta a pisztolyt,
281 3, VI | Tódorral találkozása dönté el határozatát.~A lisztkivitel
282 3, VI | látta azt a hajót. Még csak el sem ment Triesztbe, hogy
283 3, VI | Egyik nap azt határozta el, hogy visszamegy hozzá;
284 3, VI | másik nap megint azt, hogy el fogja őt felejteni örökre.~
285 3, VI | Leginkább a gyémántokat adta el foglalat nélkül. Volt a
286 3, VI | bőkezűt, a jóltevőt! Ott már el van árulva, hogy kicsoda.~–
287 3, VI | rohanni lefelé.~Most már el volt határozva, hogy vissza
288 3, VI | megmondva, hogy hosszú időre el fog utazni, de azt nem,
289 3, VI | Levetincről késő délután indult el egy fogadott parasztszekéren.
290 3, VI | Most már azokra sem ügyelt; el volt határozva, hogy a szigetre
291 3, VI | lopózkodott, s ott ordítá el magát rémségesen.~Timárnak
292 3, VI | nem volt szabad a tüzet el hagyni aludni. Ez tartá
293 3, VI | imádkozzék. Ezt a szokást el nem hagyta soha, s minden
294 3, VI | Máskor a senki szigete el volt takarva egy széles
295 3, VII | százötven zsoltárban mondott el, azt őnáluk egy fohász fejezte
296 3, VII | neki itten, hogy ne menjen el; hiszen tudták, hogy dolga
297 3, VII | viselt, ha innen elmegy, el ne dobja.~– Ereklyének fogom
298 3, VII | ott egy virágszirmot tett el emlékül; falevélre, virágsziromra
299 3, VII | Úgy van, ezt tőle vetted el!~Timár elbámult. Hogy akik
300 3, VII | tűre szúrni.~– De aki téged el akar tőlem venni, azt meg
301 3, VIII| felfogadott, hogy szállítsa el Levetincre. Az volt az eszmejárása,
302 3, VIII| hieroglifjait tudják olvasni. El kell dugni azokat.~Volt
303 3, VIII| a feltalált alkalmat, s el kell foglalni teljes erővel
304 3, VIII| megnyert nagy pénzt, hogy el ne szökjék tőle, s ez meri
305 3, VIII| új nyelveket sajátított el, levelezett, alkudott, felügyelt; –
306 3, VIII| ereiben.~Timéa arca nem árult el semmit.~– Most vissza fogunk
307 3, VIII| ezt a titokrejtő, semmit el nem áruló arcot; azt mondta:
308 3, VIII| tudattal, ily gyanúval töltötte el lelkét, akkor mit jelent
309 3, VIII| téged körül?”~És akkor Timár el van veszve…~De nem az történt.~
310 3, VIII| nejéhez.~– Még nem mondtam el mindent! – szólt Timéához. –
311 3, VIII| azokat az ön számára. Fogadja el tőlem.~És ezzel egyenkint
312 4, I | gondol, senkinek egy szót el nem mondhatni.~Gyakran azon
313 4, I | nyelvét, nem állhatá meg, hogy el ne mondja a nagyságos asszonynak,
314 4, I | él? Én bizony nem hagynék el olyan hosszú időre egy ilyen
315 4, I | bosszús elízetlenedést árulá el. Ezek éppúgy elhitték Fabula
316 4, I | egy gyöngédséget takarnak el: nem akarja Timéát búsítani
317 4, I | kedélyét, száraz üzlettel öli el érzelmeit; olyan munkába
318 4, I | pénzszerzés jégvermébe temesse el mindazt, ami lelkének meleget
319 4, I | drága ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta
320 4, I | bízni, Timéa pedig menjen el a nyári idény alatt valami
321 4, I | látta őt.~Minden gondolatja el volt telve a viszonttalálkozás
322 4, I | bandukolt előre. Az utak el voltak hanyagolva, tele
323 4, I | érkezett, szorongó érzés fogta el szívét. Mi történt az itt
324 4, I | kiment a ház elé. Egész lelke el volt kábulva a mámortól.
325 4, I | száraz hulladékkal lepték el a földet.~Mihálynak egy
326 4, I | dologhoz; karcsú termetében el nem pazarolt erő volt és
327 4, I | rá Mihály. De nem mesélte el neki aztán, hogy mi módon
328 4, I | vannak itten! Hogy lesi el a legelső szót, amit a gyermek
329 4, I | hogy ilyenkor Timárnak őket el kell hagynia. Hiszen neki
330 4, II | töltse.~Mihály maga kísérte el nejét Athalie-val együtt
331 4, II | esténkint bizalmas embereinek el ne beszélgesse, micsoda
332 4, II | feleségét meglepje vele. El ne mondja senki, hadd legyen
333 4, II | Ha kincsekkel halmozza is el a nőt, vagy fekete kenyeret
334 4, II | testen, hanem a lelken kezdi el a gyilkolást. Soká öl meg,
335 4, II | valami boldogságot árul el. Hol lopta azt? Hízelkedik,
336 4, II | jószívűségig közönyös; mintha már el is feledte volna mindazt,
337 4, II | jámbor kisvárosi emberek, kik el tudnának tartani egy asszonyt;
338 4, II | asszonyt; de ő nem fogadja el senki kezét. Közönyös rá
339 4, II | Mihály oda is maga kísérte el Timéát, lakását a legnagyobb
340 4, II | azokban.~Ezzel a szóval el volt a tenger fenekére temetve
341 4, II | őket fizetni: nem fogadtak el tőle egy garast sem; csak
342 4, II | sok babona jár. Azt mind el kell hinni. Azért vannak
343 4, III | hogy ettől a másik élettől el tudja szakítani magát, milyen
344 4, III | önzése nincs; egész lénye el van veszve, át van olvadva
345 4, III | csak a sötét est szólította el műhelyéből. Akkor aztán
346 4, III | rejtekhelyét, s mást uraló ajka el fogja mondani lázrohamában,
347 4, III | mondá soha. Az nem foglalta el lelkét.~És lázszavait borzalom
348 4, III | Noémi rettegve gondolta el, minő szörnyű hatalom lehet
349 4, III | rám néz. Óh! Noémi, takard el az arcomat, hogy ne lássam!”~
350 4, III | sírnak, itt van ő, vegye őtet el cserébe. Hadd haljon ő meg
351 4, III | ártatlan teremtés arca egészen el volt változva. Nem sírt
352 4, III | égrekiáltó csalást kövessen el ellenük.~Mentül gyöngébbek
353 4, III | meghalásra.~Aki velük bánik, el kell szánva lennie, hogy
354 4, III | lett.~És Noéminak folyvást el kellett titkolnia Mihály
355 4, III | már az álmatlanság kezdte el gyötörni. Nem bírta szemeit
356 4, III | emberfölötti erővel fojtá el fájdalma kitörését.~Az égben
357 4, III | a kegyes ámítással aztán el hagyta magát csendesíteni
358 4, III | vállára támaszkodva hagyta el a szobát, s azután Noémi
359 4, III | magasba emelé föléje.~Hogy ez el tudott titkolni akkora fájdalmat
360 4, III | a szivárványból.~– S te el tudtad ezt előttem titkolni?~–
361 4, III | Hová tettétek őt? Vezess el hozzá.~– Ma még nem – monda
362 4, III | harmadnap és sohasem vezette el Noémi oda Mihályt, ahol
363 4, IV | ami így erőszakosan hagyja el önkényt földi testét, nem
364 4, IV | a szigetről.~Úgy haladt el a félbenhagyott diófa ház
365 4, IV | megszólítani. Hallgatva költék el az étkeket. Ő alig nyúlt
366 4, IV | délután van, s hogy már el is mosogatták a tányérokat.~
367 4, IV | azután leste, hogyan sötétül el szobája lassankint; az est
368 4, IV | napvilág itt ne találjon. Hagyj el már!”~Küzd az álommal.~„
369 4, IV | itthonlét.~Egész nap nem hagyta el szobáját, nem szólt senkihez,
370 4, IV | az volt, hogy Mihálynak el kell menni valahová tengeri
371 4, IV | senki sem söpri már azokat el onnan.~Se ember, se gólya
372 4, IV | később már csak gyalogút járt el fala mellett; ma már éppen
373 4, IV | életére: hol hibázta azt el?~Mikor Timéa kincseit megtartotta
374 4, IV | mentsége.~Ő szerelemből vette el Timéát, s Timéa önkényt
375 4, IV | forró kézszorítással fogadta el ajánlatát. Mint férfi, ki
376 4, IV | fog felelni:~„Én nem válok el öntől. – Én nem szenvedek. –
377 4, IV | külön parabolában kezdette el céltalan futását a végtelenben.
378 4, IV | csodalátványt távcsövével, míg el nem veszett az az áttörhetlen
379 4, IV | titkait; az elől tegyétek el éjszakánkint az éles kést
380 4, IV | bennük mérget?~Igen, Timár el volt rá szánva, hogy megöli
381 4, IV | tudják. Éppen azzal árulja el. Fölteszi magában, hogy
382 4, IV | Amint az évszak engedi, el fog utazni, – híresztelés
383 4, IV | vicekurátor komoly dolgokról kezd el perorálni előtte, mereven
384 4, IV | be a lovakat, s hajtsanak el velem.~Úgy akart öntudatlanul
385 4, IV | vendég ki erre, ki arra dűlt el, Fabula János uram is horkolt
386 4, IV | egyszerre Medúza-fővé torzult el, a göndör hajfürtök, hah!
387 4, V | Meglopta a holdat!~Már el volt készítve a méreg, mely
388 4, V | Timárban egy művész veszett el.~A kis ház tornácát emelő
389 4, V | superlátjával művészi ízlést árult el. És azonkívül ajtók és ablaktáblák
390 4, V | Azok mind a falba tűntek el, ki oldalt, ki fölfelé volt
391 4, V | lépett.~Ezek közül egynek el kell már menni haza: mert
392 4, V | tudott aludni.~Így telt el a nyár, a meleg napok enyhülést
393 4, V | a kutya, úgy temettétek el; ha tehát azt nem akarod,
394 4, V | a kutyát, úgy temessenek el, térj meg, bánd meg a te
395 4, V | nyelvedre! Hát még az ördögöt is el akarod tagadni?~– El is
396 4, V | is el akarod tagadni?~– El is tagadom. Sohasem teremtett
397 4, V | meg az Istent; nem dobtam el magamtól, amit ő adott,
398 4, V | drágaságom, életem világa, akkor el hagytam őt venni egy embernek,
399 4, V | elkészítetted, most készítsd el az enyimet. Aztán ne rakjatok
400 4, V | elaludt örökre.~Úgy temették el, ahogy ő kívánta.~Szép fehér
401 5, I | fészkeikről.~Akkor határozta el rá magát, hogy visszatérjen
402 5, I | hófuvatos utakon Komáromig el tudott vergődni. Ott megint
403 5, I | Azért, hogy elváljék tőle.~El van határozva. Nekik el
404 5, I | El van határozva. Nekik el kell válniok. Noémi nem
405 5, I | felhozni, hogy úgy taszíthatná el magától, mint akit megvetett,
406 5, I | mint akit megvetett, akit el tud felejteni.~Kocsiját
407 5, I | Zófi asszony maga mondta el azt neki, s a szentkép szemei
408 5, I | megint Zófi asszony vitte el.~– Az a válasz lehetett
409 5, I | ilyen napon olyan biztosan el van zárolva a város, hogy
410 5, I | rossz indulatai torzíták el e szóknál.~Azután csüggedten
411 5, I | tenni. Kérem, ne áruljon el asszonyomnak. Nem rágalmazom
412 5, I | csak mese; de alig árulta el bámuló arcával hiszékenységét,
413 5, I | falba illesztve. Ön sokszor el akarta távolíttatni onnan
414 5, I | jégen; előbb a szekérútnak el kell készülni.~Szóba sem
415 5, I | több üres szoba választotta el az üzleti irodának és hivatalnoki
416 5, I | Timár észrevétlenül jutott el az utcai szobába, s aztán
417 5, I | pillanat hevélye határozza majd el azt, melyik kerül felül;
418 5, I | alacsonyság van még, amit el nem követett?~És mindezt
419 5, I | mint egy pirata, egypárszor el akarta kapni a kardomat
420 5, I | rágalomban? Nem mondtam el mindent, amit az az ember
421 5, I | szerezve; senki vagyonát el nem vette soha, hogy valakinek
422 5, I | boldogtalan, mint ön; – dobja el ön magától e szerencsétlen
423 5, I | fogja az Isten előtt. Véljék el!”~Timéa keblére szorítá
424 5, I | valaha panaszt árult volna el? Ki ellen? Férjem ellen,
425 5, I | emlék énnekem. Azt hitették el velem, ez az én menyasszonyi
426 5, I | is, ha koldussá lenne, én el nem hagynám őt akkor sem.
427 5, I | gyalázat tetézné nevét, én el nem dobnám magamtól ezt
428 5, I | megfosztottam!”, és nem válnék el tőle. – Nem válnék el tőle,
429 5, I | válnék el tőle. – Nem válnék el tőle, még ha ő maga kívánná
430 5, I | maga kívánná is; nem válnék el tőle soha; mert én tudom,
431 5, I | hozzá:~– És most hagyjon ön el engemet örökre. A tőrdöfést,
432 5, I | szitkozódva, hogy ki oltotta el a lépcsőházban a lámpást?
433 5, II | most a híd. De most oda el nem lehet jutni anélkül,
434 5, II | kieszközölné; de másnap aztán el is volna terjedve a városban,
435 5, II | Mondaná.~Timéa nem válik el soha.~Azt mondaná: „Ha boldogtalanná
436 5, II | körülhajókázza a világot. El együtt minden ismeretlen
437 5, II | kegyetlen iróniája a sorsnak. El van ő azok alá temetve,
438 5, II | nem teheti őket magáévá. El van temetve egy aranyhalom
439 5, II | kártyabarlangokban veszett el, más része a kreolnőkre
440 5, II | valószínűleg egy csomót el is rejtett belőle a gonosztevő,
441 5, II | könnyen jár-e benne a gyilok?~El innen!~Még éjszaka van,
442 5, III | mik látatlanul röpködtek el fölötte.~Az volt az utolsó
443 5, III | nagyon jól vigyázott, hogy el ne tévessze a kitűzött irányt.
444 5, III | A hajóoldal olyan szépen el volt fűrészelve a jég éles
445 5, III | tudomást sem vett róla.~Timár el volt fáradva halálba. Nyolc
446 5, III | áll a fehér arcú leány. „El innen!” kiált neki; a hajó
447 5, III | az ő órája nem jöhetett el.~Mit mondanának az emberek,
448 5, III | bocsátja odább.~Az ember el van hagyatva minden élőlénytől;
449 5, III | hagyatva minden élőlénytől; el van temetve – a felhőben.~
450 5, III | csak másnap éjszaka jutott el füredi kastélyába.~A köd
451 5, III | valóság.~Timár oly hosszan el tudott andalogni e csodaszép
452 5, III | száz ágyút sütöttek volna el egyszerre, vagy mintha föld
453 5, III | sem kergeti; nem szökhetik el. A lomhább halak egész határral
454 5, III | állni tőle, hogy az ember el ne csússzék bennük.~– No,
455 5, III | szerencse fia.~Ami halat most el nem hordanak, azt kosarakra
456 5, III | raktárba, s onnan hordják el majd szekereken a veszprémi
457 5, III | ugyan a cigány hogy maradna el onnan?~Egyszer csak ott
458 5, III | legények, a tánc hogy maradna el onnan? A jég hátán egyszerre
459 5, III | Galambos – küldé őt Mihály. – El lehet fáradva.~– De bizony
460 5, IV | alsóruhákat.~– No mármost el vagyok annyira látva, hogy
461 5, IV | Brazíliába, ugye? Ej, hogy el voltam lágyulva akkor, akár
462 5, IV | fehér bőrűekbe, hát okvetlen el kell neki pusztulni. Vagy
463 5, IV | agyonütik; valahogy csak el lesz téve az útból.~Timár
464 5, IV | gavallér ruháimból, s nehogy el találjak tőlük valahogy
465 5, IV | vagy tinód volnék, hogy el ne veszhessek tőled. Pedig
466 5, IV | hiszen én úgysem szököm el tőled, ne félj!~Timár lélekkínzó
467 5, IV | mely hegedő sebbé mérgesült el.~– Ezt is tőled kapott emlékül
468 5, IV | utoljára is a vízbe temették el. Ezt mind okmányokkal bizonyította
469 5, IV | családban marad. Még ma küldd el hozzám a fiadat, hadd ismerem
470 5, IV | minden málha nélkül távozik el Sztambulból, mintha sétakocsizásra
471 5, IV | rakjam a zsákba. Még most is el tudnám számlálni sorba azokat
472 5, IV | rám –; minek loptam volna el egy gyémántot. Nro 18 tolvaj:
473 5, IV | hogy látatlanul távozhassam el a bőrzsákkal. Nem telt bele
474 5, IV | szép leányát ki vette volna el?”~„Eredj, bolond! – kiálta
475 5, IV | az én apám kaparinthatja el, most én gazdag gentleman
476 5, IV | azokat a kincseket kapta el az orrom elől, amik nekem
477 5, IV | Timéa apját, nem „lopta el” kincseit, nem „csábította
478 5, IV | kincseit, nem „csábította el” Noémit, nem „láncoltatta
479 5, IV | mellettem a padon; nem vitték el. Az nem szokás. A gályarabnak
480 5, IV | apát és fiút, én azokat el fogom szakítani. El is szakítottam
481 5, IV | azokat el fogom szakítani. El is szakítottam szerencsésen,
482 5, IV | ráérünk, hanem elébb végezzük el az üzletünket. Mert hiszen
483 5, IV | kellett a pofámnak, minek járt el a szám? Meg is bántam, mint
484 5, IV | ötletére.~– De hát különben is el akartam menni Komáromból,
485 5, IV | van töltve, s ha mozdulsz, el talál sülni, és aztán nem
486 5, IV | verekedni nem szokásom. El van ismerve felőlem, hogy
487 5, IV | szabadítson meg. Noémi megszánt, el akarta rólam vonni a fenevadat.
488 5, IV | sáfárrá tette; – hogy csak el akarta őt tenni lába alul. –
489 5, IV | szemben. Olyan gyöngeség állta el tagjait, mint egy álmában
490 5, IV | varázsló rontást követett el rajta.~A kalandor tudja
491 5, IV | elszökésemet nem engedik ám el, sem a vízbe dobott porkolábot.
492 5, IV | ezt a békótörést valahogy el nem pusztítom. Az elsőt
493 5, IV | borral arra az útra küld el valaki – amelyen Ali Csorbadzsi
494 5, IV | ugyebár, hogy én hallgassak el mindazokkal a titkokkal,
495 5, IV | Csorbadzsi miket hozott el magával Sztambulból, ami
496 5, IV | elrablóját. Ne felejtsd el, hogy hirtelen meggazdagult
497 5, IV | szól Noéminak. Ebben aztán el van mondva minden, amit
498 5, IV | vissza nem jönnék, juttassa el őket címzeteik helyére.
499 5, IV | Eszerint engemet hiába tennél el láb alul: a levelek eljutnak
500 5, IV | Noéminak, amit én magam viszek el neki. Ezóta az a csúf fekete
1-500 | 501-572 |