Part,  Chapter

 1     1,  VIII|         Még most is megvan ez az átkozott nagy kutyátok? Hát mégsem
 2     1,  VIII| leszopott csontokat Almirának.~– Átkozott útjok lehetett önöknek,
 3     1,  VIII|          is akarom, hogy legyen. Átkozott előttem minden, ami pénz.
 4     1,  VIII|           Igen. De odakinn az az átkozott nagy dög, az a csúf szelindek
 5     1,  IX  |    semmit! Irtózom a pénztől. Az átkozott pénztől, mely engemet kiűzött
 6     1,  XIII|      markolatára.~– Teringettét! Átkozott papok! Ezekkel örökösen
 7     2,  IV  |         mint a vesztés! A bizony átkozott rossz volt.~– Hát aztán
 8     2,  V   |       hogy azt a német egye meg? Átkozott veszekedett ember! Ezt igazán
 9     2,  V   |          önnek az egész családja átkozott gúnyt űz a szegény gyermekből.
10     3,  IV  |         hunyorgasson; mert az az átkozott szakáll-tarló, mint ezer
11     3,  IV  |      aztán elmondhassa:~– Ah! Az átkozott divatos kalap! Mikor az
12     5,  I   |         hűségéért s szerelméért, átkozott volna, aki őt martalékul
13     5,  I   |         súgá fülébe:~– Legyen ön átkozott! És átkozott legyen ez a
14     5,  I   |           Legyen ön átkozott! És átkozott legyen ez a ház! És átkozott
15     5,  I   |     átkozott legyen ez a ház! És átkozott legyen annak a hamva, aki
16     5,  IV  |       velem jött. De képzeld: az átkozott! Mikor már biztos helyre
17     5,  IV  |          hogy magammal viszem.~– Átkozott! – kiálta fel Timár.~– Nonono,
18     5,  IV  |        mert hárman voltak; az az átkozott fenevad, az Almira is ott