Part,  Chapter

 1     1,  IV |            Timárt megszabadítják. „Száz arany a jutalma annak, aki
 2     1,  IV |               Csak tartsa ön meg a száz aranyát, uram! – hangzék
 3     1,  V  |    illetmény az inspiciens számára száz váltókrajcár, a két pénzügyőrnek
 4     1,  V  |         felvett illetmények felől: száz krajcár az inspiciensnek,
 5     1,  VI |         egy hosszú katakomba, mely száz meg százezernyi hősnek csontját
 6     2,  II |          vissza. Máskülönben annyi száz forintja sem marad belőle,
 7     2,  IV |      iszonytató kráter egész fel a száz meg száz ölnyi párkányáig,
 8     2,  IV |        kráter egész fel a száz meg száz ölnyi párkányáig, s le az
 9     2,  IV |         birtokban alig volt néhány száz hold legelő, a többi mind
10     2,  V  |         Dunába. Adok egy silbaknak száz forintot, hogy mikor éjjel
11     2,  V  |        parancsoljátok, hogy egypár száz forintot elveszítsek, azt
12     3,  VI | fizetésemet előre kiadta. Ebből én száz forintot küldök önnek azon
13     3,  VI |           az újon érkező idegenre; száz közül hatvan áldozatul esik
14     3,  VII|           a kosarakba rakott: hány száz, hány ezer darab? Mennyi
15     5,  III|          jó irányt, s csak még pár száz lépésig kellene kitartania,
16     5,  III|           dördülés hangzik, mintha száz ágyút sütöttek volna el
17     5,  III|     alulról. Súlyáról ítélve, több száz mázsára lehet azt becsülni.~