Part,  Chapter

501     5,  IV  |               tőle: elmondod neki, hogy el nem veheted, mert tégedet
502     5,  IV  |          történtek fölött. Minden jóval el fogod őket ezentúl is látni;
503     5,  IV  |        becsületét visszaadhatom; míg te el nem veheted őt soha, csak
504     5,  V   |                bűnét a másikkal takarja el, hanem nagy jellem. Ki,
505     5,  V   |               Krisztyán Tódor ott halad el az erkély alatt, s feltekint
506     5,  V   |             enyészetes harmóniában vész el a távolban. Az ég kitisztul,
507     5,  V   |                  akik erőszakkal dobták el maguktól az életet; kiknek
508     5,  V   |                haljak meg, én kárhozzam el! – Senki sem oka az ő szenvedéseiknek:
509     5,  VI  |            golyó nemes részbe hatolt, s el kell bele vesznie.~Este
510     5,  VI  |                  ha vissza talál jönni. El akar vinni magával.~– Ne
511     5,  VI  |           hiszen már itt van a tél.~– Ő el is fog jönni nemsokára.~–
512     5,  VI  |                 és meghal.~– Nem hagysz el bennünket többé! – rebegi
513     5,  VII |           maradványokat, s ott temették el azokat a pompás családi
514     5,  VII |              olyan nagy embert temetnek el ebben a városban, amilyen
515     5,  VII |              azt kívánja, hogy temessék el most már őtet is.~Szerencsére
516     5,  VIII|        megtartotta a gyászt, s nem ment el a táncvigalmakba. Ekkor
517     5,  VIII|        férfilátogatókat éppen nem fogad el.~Egyszer korán reggel a
518     5,  VIII|               Őrnagy korában sem hagyta el hadnagykori szállását: nem
519     5,  VIII|           szívességit: hát hiszen, hogy el ne vigyem az álmát, egy
520     5,  VIII|                jó teremtés. – Nem fogad el semmi férfilátogatót. Napjában
521     5,  VIII|              kívánnám neki, hogy szánná el magát valami jó, becsületes
522     5,  VIII|                 nem vették, míg az apja el nem kényeztette, míg a világ
523     5,  VIII|                kényeztette, míg a világ el nem forgatta a fejét. De
524     5,  VIII|               le, csak úgy sántítottam. El nem tudtam gondolni, hogy
525     5,  VIII|              negyvenezer forint értéke, el tud tartani egy asszonyt
526     5,  VIII|          megtudtam, mégsem hallgathatok el. Tetszik tudni, én vetem
527     5,  VIII|              elmondom. Dehogy is mondom el, nem mondom én ezt senkinek.
528     5,  IX  |                  Egy napra sem távozott el onnan.~Nagy dolga volt másfél
529     5,  IX  |                Jól van, Noémi. Én tehát el fogom neked mondani, hogy
530     5,  IX  |               hozzám a veranda alá: ott el fogok mindent mondani. Fogsz
531     5,  IX  |             volt becsülve!~Hogyan vette el Timéát?~Lerajzolá azután
532     5,  IX  |               tartott, a rövid nyári éj el is múlt azalatt, egészen
533     5,  IX  |        drágaságaim. Timéától nem hoztam el Noéminek semmit. Noémitől
534     5,  X   |               ezúttal erre a meghívásra el kell menni.~Este úgy intézte
535     5,  X   |    összebeszéltek, hogy senki se jöjjön el. Ezt az aggodalmát még jobban
536     5,  X   |                  Attól a naptól kezdjek el élni.~– Mondjuk, hogy majd
537     5,  X   |                ha az a másik vett volna el, akinek egyebe sincs, mint
538     5,  X   |                 Athalie maga készítette el azt a számára. A cselédekhez
539     5,  X   |              férjhez megy, én is menjek el vele, mert ő maga nem ért
540     5,  X   |                alázatosságot. Nem árult el se arca, se magaviselete
541     5,  X   |              amit affektált, művészileg el bírta sajátítani. Egyszer
542     5,  X   |          ezalatt apródonkint hagyogatta el a gyászt; mintha rosszul
543     5,  XI  |                ablakon, az is nemsokára el fog tűnni a Szent András
544     5,  XI  |         homályban, elrejtőzve. Attól is el lett utasítva. – Minő emlék
545     5,  XI  |       dobpergése hangzott! S ő nem jött el!~És aztán a hosszú évei
546     5,  XI  |              szívébe kell szívnia, hogy el legyen készülve.~Az őrnagy
547     5,  XI  |            pedig azt mondá, hogy nagyon el van törődve az egész napi
548     5,  XI  |                 névtelen borzalom állja el tagjait. Úgy tetszik, mintha
549     5,  XI  |               mély álomlélegzete vezeti el az ágyig.~Tapogatózó keze
550     5,  XI  |           tagjait tompa zsibbadás állja el.~Áldozatának meleg vérét
551     5,  XI  |                 Athalie ijedten ereszti el a kardot e rémhangra, s
552     5,  XI  |                életveszélyes; a nő csak el van ájulva.~Ekkor aztán,
553     5,  XI  |                Egy reszketés nem árulja el, hogy tudja, mi történik
554     5,  XI  |          anyjára. A jámbor nő nem bírja el e tekintetet, ájultan esik
555     5,  XII |             elégettek volna.~Ki altatta el a cselédeket álomporral?
556     5,  XII |               őrök rájuk törtek; minden el volt téve kéz alul. Athalie
557     5,  XII |            tudja azt, Timéa, nem árulja el senkinek.~Állhatatosan megmarad
558     5,  XII |                Timéa iszonyodva takarja el arcát karjai közé.~Az alispán
559     5,  XII |               emberi igazság nem engedi el neki azt a kínos jelenetet,
560     5,  XII |            rejthetlen elégültség árulja el magát vonásain, mikor belép
561     5,  XII |              kép egy rejteküreget takar el, melybe az edényes szekrényből
562     5,  XII |              hogy szabadabban mondhassa el azt, ami most szívéből kitör.~–
563     5,  XIII|                 Csaknem negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét
564     5,  XIII|                   Engem úgy bocsássanak el innen, hogy amint én kiszabadulok,
565     5,  XIII|                  SENKI”~Negyven év múlt el azóta, hogy Timár eltűnt
566     5,  XIII|           ősszel rábeszélt, hogy menjek el vele én is. Magam is műkedvelő
567     5,  XIII|                az Al-Dunára.~Ő vezetett el a senki szigetére.~Tudós
568     5,  XIII|                lóerővel hajtott gép lát el öntöző vízzel.~Ha egy igazi
569     5,  XIII|     természettani gyűjteményeknek adott el, s volt tisztességes haszna
570     5,  XIII|  legelőhaladottabb álláspontot foglalta el. Én nem bírtam elrejteni
571     5,  XIII|                élet, a jó kedély tartja el ily épen az arcvonásokat.~
572     5,  XIII|                 észrevehető pír futotta el.~Tudós barátom azt kérdé