Part,  Chapter

 1     1,  VII |       borzasztón haragszik. Ej, de ostoba voltam, hogy ezt önnel nem
 2     1,  VIII|          is én magam pusztítom el. Ostoba szelindek!~Mikor pedig Noémihez
 3     1,  VIII|        Aztán ne haragudjál rám, te ostoba! – Hát emlékezik ön még
 4     1,  VIII|           Nekem hagyj fel ezzel az ostoba ausztráliai cserevásárral.
 5     1,  IX  |            De azért nem vagyok oly ostoba, hogy készen ne legyek arra,
 6     2,  IV  |       többet tud, mint amennyit az ostoba képe elárul. Ez sejti azt,
 7     2,  VII |          vakmerő, azért hogy olyan ostoba, meg kell neki büntetve
 8     3,  IV  |         Engem, te? Elmenj az ilyen ostoba tréfákkal, mert majd én
 9     3,  VI  |        világ száműzött?~… És ez az ostoba fickó, aki közöttünk áll,
10     3,  VIII|           tegyelek, hanem hogy egy ostoba fickót eltávolítsak egy
11     4,  III |       tette ön. – És lám, én olyan ostoba voltam, hogy ez magamtól
12     5,  III |          maradna utána!~Nem, ilyen ostoba halállal nem akart meghalni.
13     5,  IV  |       kezdett.~– Hanem hát az a te ostoba ügynököd odaát, a spanyol,
14     5,  IV  |     elkölthetni.”~„No hát lásd, te ostoba, hogy igazat mondtam; lopta
15     5,  IV  |            a szigetet nem adom. Az ostoba kívánság.~– Nem ostoba kívánság
16     5,  IV  |          Az ostoba kívánság.~– Nem ostoba kívánság az, méltóságos
17     5,  XI  | feltalálója, elmegy a jég alá, egy ostoba félrelépéssel! És most hazajön