Part,  Chapter

 1     2,  I  |         Timéa olyan háladatosan mosolygott a szemébe.~Timár pedig ott
 2     2,  IV |        hiszek a pofádnak.~Timár mosolygott.~– No, ezúttal igazmondással
 3     2,  V  |      lett. S mikor minden ember mosolygott rá, aki meglátta, azt annak
 4     2,  VII|     erősíté a kapitány.~Athalie mosolygott.~Most már nem tréfa, de
 5     3,  I  |  távozott, megszorítá kezét, és mosolygott rá.~És Zófi asszony mindennap
 6     3,  II |  Athalie is jelen volt.~Athalie mosolygott.~Más talán észre se vette
 7     3,  IV |        Tódor megértette azt, és mosolygott.~– Mert tudod, onnan hozzák
 8     4,  I  |      igaz.~Ekkor aztán Timár is mosolygott a meséhez, titokrejtegető
 9     4,  I  |       hárman.~– Micsoda?~Teréza mosolygott, sóhajtott, és ismét mosolygott.
10     4,  I  | mosolygott, sóhajtott, és ismét mosolygott. Aztán Mihály vállára tette
11     4,  I  |     szeméremtől és szerelemtől. Mosolygott, és lesüté szemeit.~Mihály
12     4,  I  |     szemeit, s aludt tovább, és mosolygott tovább, és nem bánta a zápor
13     4,  I  |     háza, ha megnő.~Teréza csak mosolygott.~– Jól van, Mihály, jól
14     4,  III|       Mihályhoz belépett, ismét mosolygott.~– A kis Dódinál voltál? –
15     4,  IV |         hangon.~Teréza szelíden mosolygott.~– Hát nem látja ön? A kis
16     5,  I  |   borzadállyal.~Athalie büszkén mosolygott.~– Nem volt rá szükségem
17     5,  XI |         ennél a háznál!”)~Timéa mosolygott, s megsimogatá vőlegénye