Part,  Chapter

 1     1,  VII |    tájékozó eszmét.~– Én igen köszönöm önnek, asszonyom, szíves
 2     1,  VIII|      Ez az én gyönge oldalam. Köszönöm, köszönöm, kedves jó mamácska,
 3     1,  VIII|     gyönge oldalam. Köszönöm, köszönöm, kedves jó mamácska, tisztelt
 4     1,  VIII|      válni a vacsorának. Igen köszönöm!~Őt ugyan senki az elszámláltak
 5     2,  II  |   hozzám egy pohár puncsra.~– Köszönöm, nem érek rá, mert rögtön
 6     2,  III |      a nők!”~„Ugye, hogy egy »köszönöm szépen«-t sem hallottál
 7     2,  VIII| elfojtott hangon így szólt:~– Köszönöm, uram. De énnekem Kacsuka
 8     3,  VI  |      én magam volnék jelen.~– Köszönöm alássan! – monda Fabula
 9     3,  VIII|       forró hangon suttogá:~– Köszönöm… Óh! nagyon köszönöm.~És
10     3,  VIII|          Köszönöm… Óh! nagyon köszönöm.~És Timárnak úgy jött, mintha
11     5,  I   |       és kezét nyújtá neki:~– Köszönöm!~És Timár újra látta a fehér
12     5,  I   |     nem vonta vissza kezét.~– Köszönöm! – suttogá halkan az őrnagy.
13     5,  I   |   szemek is ugyanazt mondák: „köszönöm!”~Azután hosszú percei következtek
14     5,  I   |       Én, aki mindenemet neki köszönöm, s aki nászhozományul nem
15     5,  IV  |       arany ember. – Hanem én köszönöm a szerencsédet. Annak megint
16     5,  VIII|     hát a major urat találom. Köszönöm a szívességit: hát hiszen,
17     5,  XI  |  velünk? – kérdi leányától.~– Köszönöm; én már teáztam az urasággal.