Part,  Chapter

 1     1,  II  |             azt a sót, aminek az ára itthon hatodfél forint; a török
 2     2,  I   | parasztszekérből, s mondá neki, hogy itthon vannak.~Azzal a pénzes szekrénykét
 3     2,  VII |       templomba; csak magunk vagyunk itthon ketten. Azért ülünk itt
 4     2,  VIII|      szolgája, s kinyitá az ajtót.~– Itthon a kapitány? – kérdé Athalie.~
 5     3,  II  |            gúnymosoly az arcán.~– Ön itthon feledt valamit? – kérdé
 6     3,  II  |         mellől. – Irataimat feledtem itthon.~– Felköltsem Timéát, hogy
 7     3,  II  |        szerteszét, és nyugodt lehet: itthon hagyott engem. És amíg ön
 8     3,  II  |          háznál, meg ne tudják, hogy itthon járt. Mikor a sötétben mindent
 9     3,  IV  |             Teréza asszony, hogy „te itthon maradsz addig, s őrzöd a
10     3,  VII |           következett-e?~Boldog volt itthon, és szerette volna tudni,
11     4,  I   |         gyógyszerére talált, s mikor itthon nincs, akkor boldog.~Mit
12     4,  IV  |             ágy!”~Minden olyan hideg itthon! Minden bútordarab, minden
13     4,  IV  |            jössz te ide? Nem vagy te itthon. Idegen ember!”~Óh! milyen
14     4,  IV  |             Timár, hogy nem fog „az” itthon végbemenni.~Megírta végrendeletét.~
15     5,  IV  |             már ennek vége van. Most itthon vagyunk, s be kell érnünk
16     5,  IV  |        dühében.~– Ahá! Tehát mármost itthon vagyunk! – folytatá a kalandor,
17     5,  X   |              valenciennes csipkéből, itthon is van már, s csak fel kellene