1-500 | 501-545
Part, Chapter
1 1, II | orra felé fordulva, s akkor ő is meglátta azt, amire a
2 1, III | ne vesszünk a vízbe.”~Ezt ő nem akarta megérteni.~S
3 1, IV | múlt hét óta. Bizton van az ő kezében a kormányrúd; és
4 1, IV | Itt vagyok magamtól is.~Ő a hajó hátulján a horgonykötélen
5 1, IV | Miért így törnie magát? Hisz ő csak egy biztos a hajón,
6 1, IV | akár igazgyönggyel: az ő díja csak egy marad.~Ilyenformát
7 1, IV | ki fizeti meg mármost az ő díjaikat? (Majd Orsovánál
8 1, V | kormányrudat a másodkormányosnak; ő maga letelepedett a hajó
9 1, V | adatán a népmítosznak. Hisz ő még azt sem tudta, hogy
10 1, V | alá, úgy tűnve fel, mintha ő szaladna legjobban a lomha
11 1, V | egyszer az a gondolat, hogy ha ő például abból az ötven aranyból,
12 1, V | Trikalisz pénze fogy, az ő érdeke parancsol. Te átadod
13 1, VI | ösztöne megsúgta neki, hogy ő ennek az embernek valami
14 1, VI | birtokában, amit azonban ő nem akart felbontani, mert
15 1, VII | konyhában tüzel valaki. Ő tehát onnan kívülről elkezdett
16 1, VII | bebizonyítva látni, hogy ő jó ember. Talán ha azokból
17 1, VII | jöjjön hát.~– Ah! tehát ő az az Almira, aki engemet
18 1, VII | levegőből.~Hanem a másik percben ő maga sem állt többé a lábán.~
19 1, VII | Noémi pedig azért, mert ő nem Timéát kínálta a gyümölccsel.~–
20 1, VII | hozzányúlni nem szabad, míg ő meg nem fúja az ételüket,
21 1, VII | volt rászorulva a konyha az ő vadászzsákmányára. A két
22 1, VII | kisasszony úgy szereti az ő kedvencét.~Hanem ez a jó
23 1, VII | már nagyon is szereti az ő kedvencét; egészen megtartja
24 1, VII | dörmögé a nő. – Ott jön. Ő az!~
25 1, VIII| és tartson velük; hanem ő mindent és mindenkinek megköszönt,
26 1, VIII| vándorbércnek.~Akkor aztán ő is megfordította a székét;
27 1, VIII| álmodjék valami szépet az ő kedves Noémijáról.~– Én
28 1, VIII| ilyenkor az következik, hogy az ő nyakára ráteszik a láncos
29 1, VIII| erre az „emberi ugatásra”. Ő maga pedig visszament láncostól
30 1, VIII| ha ki nem elégítem, akkor ő csak egy szót szól felőlünk,
31 1, IX | Én huszonkét éves voltam, ő harminc. Egy kisleányunk
32 1, IX | vele, ha veszt, elbukik.~Ő folyvást nyert, s azért
33 1, IX | elvállalta a kezességet szívesen: ő birtokos volt, s Krisztyánnak
34 1, IX | íróasztalnál görnyedett, ő egész nap a kávéház előtt
35 1, IX | kezesektől.~Hiszen igaz, hogy ő pénzt előlegezett a megszökött
36 1, IX | kitelhetett az adósság. De ő nem irgalmazott. Az egész
37 1, IX | hogy mennyi pénzt adott ő, hanem hogy mennyi pénzérőt
38 1, IX | olyan tartozásért, mellyel ő maga soha adós nem volt?
39 1, IX | hozzák vissza; elégítse ő ki azt, ki ellene követeléssel
40 1, IX | Az esperes szigorú férfi, ő nagyon szent ember, ki a
41 1, IX | ki a vallásra sokat ád; ő megtagadta férjemtől a tisztességes
42 1, IX | Osztrova-sziget melletti nádasban. Ő vadászni járt oda őszi napokban,
43 1, IX | teremnek a fák. Mindig az ő titkaikat tanultam, s rájöttem,
44 1, IX | és az énekek beszélnek, ő nem tud semmit!~Most már
45 1, IX | emberi társaságot elhagytuk.~Ő akkor tizenhárom éves gyermek
46 1, IX | egy csaló fia; csoda-e, ha ő is arra volt kényszerülve,
47 1, IX | még én sem tudom, hogy mi ő; de tudok felőle sokat.~
48 1, IX | időre apja megszökése után ő is kiment Törökországba.
49 1, IX | hiába kérdezné valaki, mert ő nem mond igazat soha. Hol
50 1, IX | Hanem egy dolga bizonyos. Ő fizetett kém. Kinek a kéme?
51 1, IX | fiatal, serdülő leány, kit ő szeret azzal bosszantani,
52 1, IX | amikhez nekem semmi közöm. Ő fizetett kém. Amellett rossz-szívű
53 1, IX | Minden rossz kitelik tőle. Ő tudja azt, hogy én leányommal
54 1, IX | bennünket soha, egyedül ő. De én el vagyok készülve
55 1, X | anyja görög leány volt, az ő családjából való. Sokszor
56 1, X | kormány kéme. Én ismerem őt, s ő is rám ismert bizonnyal.
57 1, X | nyomomat kiszaglászni, egyedül ő. Most elém került, s már
58 1, X | megmentem leányomat és az ő vagyonát. Allah akarta így,
59 1, X | akarta így, s ki futhat ki az ő árnyékából?~Azért fogadd
60 1, X | és kérd meg, hogy legyen ő maga jelen, mikor a zsákokat
61 1, XII | beszenteletlen halottat itt az ő határukban? Hisz olyan bizonyos,
62 1, XII | Mihály az embereinek, hogy ő most feküdni megy, mert
63 1, XII | egyik tanú odaírta, hogy ő „Karakaszalovics Ixa”, lakik „
64 1, XII | Gunerovácon”; a másik, hogy ő „Stiriopica Nyego”, lakik „
65 1, XIII| általam utolsó áldását. Az ő kívánatára én önt el fogom
66 1, XIII| tudok semmit.~– Hol van ő?~– Ha görög volt, Ábrahámnál;
67 1, XIV | volnál olyan gazdag, mint ő, s ő volna szegény.~– Milyen
68 1, XIV | olyan gazdag, mint ő, s ő volna szegény.~– Milyen
69 1, XIV | Azzal a megrettent leányra ő maga felsegíté meleg kaftánját,
70 1, XIV | kormányos segélyére leend.~Ő maga futott saját kabinjába,
71 1, XIV | Egy egész percig volt ott. Ő is visszatartá lélegzetét
72 2, I | bevezette a leányt a hölgyekhez.~Ő maga ugyan nem volt valami
73 2, I | gázolt keresztül, hanem ő a házhoz tartozó személy
74 2, I | előrebocsátá Timéát, és ő is belépett utána, illedelmesen
75 2, I | ki tudja venni. S aztán ő is önkénytelenül felállt
76 2, I | Magyarországba.~A Szent Borbála az ő hajója! Ali Csorbadzsi az
77 2, I | hajója! Ali Csorbadzsi az ő régi jó ismerőse; sőt női
78 2, I | mint kiabálva. Csakhogy az ő hangja mély volt, mint a
79 2, I | cseréljék a gabonát, mert ő tiszta búzát hozott.~– Óh,
80 2, I | hogy megmutassa, mennyire ő az úr a háznál, fogta a
81 2, I | Egyszer aztán megszólalt ő is:~– Akarja-e az úr átvenni
82 2, I | együtt arra az emberre, kit ő vészben, viharban éppen
83 2, I | fegyveres katona urak.~És ő mindabból, amit beszélnek,
84 2, I | végképp el fog távozni, és ő bizonyosan a szavát sem
85 2, I | Athalie finom fehér hímzéseit ő fogja gondozni. Varrni fog,
86 2, II | kihordatnom; mert annál nagyobb az ő káruk, mentől tovább van
87 2, II | nincsen az ember tisztában. Ő folytonosan olyan vállalatokat
88 2, II | jön a kezébe, hanem hogy ő év végén egy rendes kereskedői
89 2, II | képes.~– Én azt hiszem, hogy ő nagyon jól áll. S Athalie
90 2, II | megtudta volna, hogy ez is az ő dolga. Azért beszélt ő Athalie-ról,
91 2, II | az ő dolga. Azért beszélt ő Athalie-ról, mert – Timéa
92 2, II | ajánlata a legkedvesebb. Ő ígérkezik a kenyérszállítást
93 2, III | Timárra, hogy bolond; mit fog ő kezdeni annyi nagy tömeg
94 2, III | nagy tömeg ázott gabonával.~Ő pedig aztán két dereglyét
95 2, III | meg, hogy mi ez. Mit tud ő arról, hogy egy doboz gyémánt
96 2, III | Azután nem is jutna az ő kezébe, mert azt rögtön
97 2, III | is meg, mi lenne a vége? Ő gazdag úrhölgy lenne, aki
98 2, III | fogsz gazdag ember lenni, és ő lesz a szegény.”~„Nem így
99 2, IV | illetőknek”, mint amennyit ő szokott, azért nyerte el
100 2, IV | vállalatot, amin rendesen ő szokott gazdagodni. De olyan
101 2, IV | hogy bizony nem ártana, ha ő is nyájasabb képeket fintorgatna
102 2, IV | Brazovics megnyugtatta szépen, ő nem fog szólni senkinek,
103 2, IV | leveleket írt. Nem volt ő ittas.~Olyan bizonyos volt
104 2, IV | Hof-Censurstelle; elvégre ő fog könyörögni, hogy eresszék
105 2, IV | már bolond.~Rég túljárt ő már tanácsadóinak az eszén.
106 2, IV | kellett színlelnie, hogy ő szerencsés vállalkozó.~Az
107 2, IV | nem lehet, mert nem igaz. Ő annyit költött az élelmezési
108 2, IV | legbefolyásosabb urakhoz.~Ő tehát azt tette, hogy a
109 2, IV | fölöttébb szerény ember, ő azt csak akkor fogná tenni,
110 2, IV | keresztülkergetni a hivatallabyrinthon: ő átrepült vele egy óra alatt.~
111 2, IV | szekér oldalához. Megszokta ő azt már.~A másodnap estéjén
112 2, IV | bírót.~Elmondta neki, hogy ő az uradalom új bérlője,
113 2, IV | biztatá a földészeket Timár, ő fog gondoskodni arról. –
114 2, IV | valóság.~Ez volt pedig az ő álmainak netovábbja. Egy
115 2, IV | a mellén. Ismerte ezt az ő gyengéjét Timár jól; mert
116 2, IV | nyomtatásból olvasta volna. Hogy ő elhagyta Brazovicsot, s
117 2, IV | befolyása van; e kitüntetésre is ő ajánlotta régi derék ismerősét,
118 2, IV | minden szabadkozása, hogy ő még az éjjel vissza akar
119 2, IV | hogy bort ivott. Tudott ő már ahhoz. Sokat járt ő
120 2, IV | ő már ahhoz. Sokat járt ő a Bácskában.~Másnap már
121 2, IV | Timárnak, hogy de már ezentúl ő lesz a csodatevő szent.
122 2, IV | tudta, hogy mi köti őt oda. Ő tudta, hogy miért lakik
123 2, IV | nyakad!” Ennek a háznak is az ő markába kell még kerülni
124 2, IV | fulladt, annak az árváit ő nevelteti fel, s özvegyének
125 2, V | mindig Timár volt.~Ez volt az ő mindennapi Karthágója!~–
126 2, V | hogy Mihály sokat jár az ő házához; és úgy csinálja
127 2, V | a dolgot, hogy olyankor ő már ne legyen otthon. Azt
128 2, V | Timárt, mint a békát, ez az ő hibája. Az avisót megkapta
129 2, V | szereti, hanem azért az ő jelenlétében Timárt tünteti
130 2, V | Athalie-nek tetszett az, hogy ő ilyen maskarát csináljon
131 2, V | kontyába tűzte. Azt hitte, hogy ő most attól nagyon szép lett.
132 2, V | indul ki Timéa irányában. Ő mindig szidja.~Akármit tesz-vesz
133 2, V | percre kimenjen a szobából, s ő elmondhassa, ami a nyelvén
134 2, V | kiment maga a konyhába, s ő maga hordott fel azután
135 2, V | boldog lesz vele – egy napra, ő pedig meg sem érzi.~A kapitány
136 2, V | szobaleány bejön tányért váltani; ő maga sietett összeszedni
137 2, V | Ambícióját találja benne, hogy az ő kék egyenruhájának láttára
138 2, V | bizonyos lehet felőle, hogy ő az uralkodó planéta. Hanem
139 2, V | így elkábítani azzal, hogy ő már menyasszony.~És Timár
140 2, V | rontott a dolgán az, hogy ő a házhoz járt, mert Timéa
141 2, V | katonának? Ezt így tartotta ő legtermészetesebbnek.~Tehát
142 2, V | Azt mondták, hogy ez az ő saját menyasszonyi köntöse
143 2, V | feltárta előtte a sorsát. Ő szegény legény, ami jövedelme
144 2, V | megmondta az apának, hogy ő csak azon esetben nősülhet,
145 2, V | sem volt semmi kifogása. Ő nem fukarkodik ily kérdésben.
146 2, V | fukarkodik ily kérdésben. Ő leányával a menyegző napján
147 2, V | úrról senki sem tudhatja, ő maga legkevésbé, hogy mikor
148 2, V | kedvezőbb ajánlatokat: minek az ő kezébe az a százezer forint,
149 2, V | úr fejében.~Ezt a Timárt ő gyűlöli nagyon. Elvesztené
150 2, V | feleségül?~Hiszen nincsen ő Kacsuka úrhoz hozzávarrva.
151 2, VI | az arannyá válik! amit ő megkezd, az aranybánya.
152 2, VI | százezer forintot besöpört ő hasonló alkalommal, mikor
153 2, VI | legrosszabbul járt, mert ő nagyon olcsón vásárolt;
154 2, VI | keveset fog nyerni. De mivel ő is benne van, a dolog bizonyos,
155 2, VI | Brazovics Athanáznak; mert amint ő a monostori telkeket megvette,
156 2, VII | asszony is otthon maradhatott. Ő örült annak legjobban, hogy
157 2, VII | társalgást hallgatni, amiből ő egy szót sem értett, hanem
158 2, VII | eltűrt lény a háznál, mint ő. A különbség kettőjük között
159 2, VII | azt hiszi magáról, hogy ő kisasszony, míg mindenki
160 2, VII | mindenki tudja róla, hogy ő csak cseléd; Zófia asszonyról
161 2, VII | pedig mindenki tudja, hogy ő úrasszony; de ő maga azt
162 2, VII | tudja, hogy ő úrasszony; de ő maga azt hiszi magáról,
163 2, VII | azt hiszi magáról, hogy ő csak cseléd.~Tehát Timéa
164 2, VII | vezetheti a kapitányt, mert ő maga nagyon konyhához van
165 2, VII | előidéztek, mélyebb volt, mint ő maga hitte.~E perctől fogva
166 2, VII | erőt költöttek lelkében. Az ő kívánsága, az ő ízlése törvény
167 2, VII | lelkében. Az ő kívánsága, az ő ízlése törvény volt rá nézve.
168 2, VII | Ki mondta azt neked?~– Ő…~Athalie két kezének minden
169 2, VII | saját keze hímezte azt. Ő nem viselt vállfűzőt, s
170 2, VII | nyert az öltönyidom. Az ő fejére is feltették a menyasszonykoszorút;
171 2, VII | feltették a menyasszonykoszorút; ő is körülnézte magát az állótükör
172 2, VII | is bánta.~Talán sejtett ő még olyan dolgokat is, amiket
173 2, VII | ételeket hordtak fel, amiket ő nagyon szeretett. Az előszobában
174 2, VII | holnapi lakodalomra ott segíté ő is készíteni a tortákat,
175 2, VII | gonosztól”. Mert bizonyára az „ő” menyegzőjének előestéje
176 2, VII | gondolá, hogy íme ez az ő menyasszonyi köntöse.~Elbámulásában,
177 2, VIII| kérdezheti, hogy hová fogja ő ezentúl a fejét lehajtani.~
178 2, VIII| eldugja újra. Nem képes ő azon mérgek közül egyet
179 2, VIII| ittasságig meri felszívni. Ő szerette azt az embert,
180 2, VIII| mellett elhalad. Nem irtózik ő most azoktól. Az a méreg,
181 2, VIII| káromkodással fogadta Athalie-t. Ő pedig keresztüllépett rajta,
182 2, VIII| odabenn van. Sokszor látta ő Athalie-t. Sok szép húszas
183 2, VIII| anyámmal szívviszonyom miatt. Ő egy született baronesse,
184 2, VIII| a kapitány, azután, hogy ő az ajtón kilépett, kardját
185 2, VIII| járt a fejében, hogy ha ő most azt a kést annak a
186 2, VIII| hová leszünk?~Hanem azért ő csak megitta a maga csésze
187 2, VIII| a polcról leesnék, mikor ő éppen alatta megy, s éppen
188 2, VIII| alatta megy, s éppen az ő feje búbjára esnék. Azt
189 2, VIII| ékszereket? És együtt fog ő velünk lakni, és ön olyan
190 3, I | készleteket kell beszerezni. Ő készen vett mindent Bécsben,
191 3, I | Izrafil angyal trombitája; az ő homlokukra nincs írva e
192 3, I | pápistát eleget convertált ő már, de török leánnyal még
193 3, I | vajon Ali Csorbadzsi, az ő apja, szintén oda jut-e
194 3, I | jut-e a másvilágon, ahova ő?~A nagytiszteletű úr erre
195 3, I | hogy az is velünk legyen; s ő azt nekem nem fogja megtagadhatni,
196 3, I | keresztszülőknek, elszámlálva az ő kötelességeiket, s akkor
197 3, I | hogy milyen kedves leány az ő menyasszonya; hogy mennyit
198 3, I | felőle.~Timár elhitte, hogy ő az a boldog ember, akit
199 3, I | hogy a lakoma rendezésére ő ügyeljen fel. Athalie pedig
200 3, I | gyülekezet, óh! bizonyosan ő is imádkozott valamit rájuk!~
201 3, I | a feleség – nem tud az ő közellétéről semmit. Nem
202 3, I | közeledőt megdermeszti; de ő hideg marad és nyugodt és
203 3, II | büntetik, mint egy bűnöst. Ő kiszenvedett ezért.~Timéa
204 3, II | alvó örömlány testén, – az ő botlása halála lett volna
205 3, II | ligetei nem termettek az ő számára írt.~Elhalmozá ifjú
206 3, II | nő férjével együtt jár; ő figyelmezteti férjét, ha
207 3, II | pénz özönlött oda, ahol ő megállt, s ha elfutott,
208 3, II | távol van a várostól, akkor ő egy hétig nem hagyja el
209 3, II | Timéával Athalie.~Athalie, az ő becsületének nem védangyala,
210 3, II | a nagylelkűségével, hogy ő a ház egykori kisasszonyát
211 3, II | mindenki előtt kitüntetni, hogy ő csak cseléd.~Timéa mindennap
212 3, II | ruhái szekrényszámra, hanem ő azok közül kiválasztotta
213 3, II | amik ezreket értek; de ő azokat nem viselte, hanem
214 3, II | négyszemközt maradni vele. Egyedül ő volt az, aki Athalie-nak
215 3, II | feneketlen örvény az, amit az ő gyűlölete képez. Zófi asszony
216 3, II | Lakásának külön bejárása volt az ő szobájába, s annak a kulcsát
217 3, II | a poklot szenvedem, amit ő. És őmiatta szenvedem. Mert
218 3, II | szenvedem. Mert amióta az ő szellemarca e házban megjelent,
219 3, II | megmondta már neki, hogy ő nem alázatos szolgálója,
220 3, II | kettőt fordul a kulcs.~Az ő sorsa el volt ítélve.~A
221 3, III | férj kétszeresen az, mert ő szerezte azt a balsorsot
222 3, III | követeli bűnhődését.~Mikor ő Timéa kincseit meglelte,
223 3, III | azokat; bizony bánta is ő, ha kifagyott vagy nem fagyott
224 3, III | vendég érkezett, s aztán ő is elősietett a házból.~
225 3, III | Ah! az a derék kormányos? Ő is itt van?~– A hajót tölteti
226 3, III | hová gondolt Timár; de ő sem maradt mögötte a jó
227 3, III | akarta bizonyítani, hogy ő meg nem félti tőle Noémit.~–
228 3, III | üdvözlést bégettek, amit ő megértett; s aztán elkísérték,
229 3, III | kiáltanának!~– De lássa ön, ez az ő kiáltásuk az ő hízelkedő
230 3, III | ön, ez az ő kiáltásuk az ő hízelkedő szavuk hölgyeikhez;
231 3, III | amiket aranykarika fog körül. Ő nem fél tőlünk.~Noémi a
232 3, III | fogunk neki legyeket, s ő nekünk időt fog jóslani.
233 3, III | porond a ház körül, mind az ő éjjeli patrolírozásuknak
234 3, III | tenni egyetlenegy szóval.~Ő még fösvénykedett azzal
235 3, IV | milyen nagyon hasonlítanak az ő piros orcáihoz, amiért Noémi
236 3, IV | vagyonukat elveszték az ő halálával.~– Ah! Igazságos
237 3, IV | Komáromba. Felkerestem az ő pompás emeletes házukat.
238 3, IV | árnyazó rózsalugasok közül.~Ő az. Krisztyán Tódor.~Ezúttal
239 3, IV | pedig beszélhetsz akármit, ő nekünk régi jó ismerősünk.
240 3, IV | figaró volt a fején, azt ő kiszámított hetykeséggel
241 3, IV | hogy signore Scaramellinál ő is éppen egy tengeri hajót
242 3, IV | olyan ritkaság volt ezt az ő kacagó hangját hallani!~–
243 3, IV | merész spekulációknak még ő sem hallotta hírét.~– No
244 3, IV | joga van tőled követelni. Ő a te egyetlen leányod. Követelheti
245 3, IV | előtt az úr előtt szólhatsz, ő már mindent tud.~– Hogy
246 3, V | volna őt ide valami? S ha ő szeret engem, miért ne szerethetném
247 3, V | merő szeretet.~Nem tudta ő, miért, mi oka van rá? csak
248 3, V | lenni, büszke lenni, az ő urának úrnője lenni, ezüstkoronával
249 3, V | az arany, csak az ember!~Ő is úgy érezte magát, mint
250 3, V | e kérdésre felel? Felel ő a virágnak, mely kelyhét
251 3, V | majd elfelejtik. Amíg majd ő is elfelejté, hogy három
252 3, V | boldognak lenni a világon.~Ő már körül is járta a szigetet,
253 3, V | nem töltötte szatymára; ő maga porozta fel a serpenyőket;
254 3, V | kísérd el a csónakáig.~Ő biztatta még, hogy kísérje
255 3, VI | viselje gondját addig, amíg ő visszatér.~De fog-e még
256 3, VI | te életed, s mi lesz az ő élete, ha te e szerelmet
257 3, VI | ha szenvedsz te, szenved ő is; ha egymás miatt szenvedtek
258 3, VI | szenvedtek mindketten, nem az ő hibája, egyedül a tied.
259 3, VI | zálogba tett hűségedet?~… Ő nem tudja meg azt soha,
260 3, VI | nagylelkűen megjutalmazod, s ő keres magának másutt vigasztalást.
261 3, VI | Vagy te ölöd meg, vagy ő öl meg téged. Szép atyafiság,
262 3, VI | az is mind veszve van, s ő mehet koldulni. Most pedig
263 3, VI | hogy fölkeresse, aztán ő is leült leánya mellé a
264 3, VI | rebegé:~– Óh nem! óh nem! Ő nem fog visszatérni soha.~
265 3, VI | egy véleményen volt vele.~Ő ezzel a szállítmánnyal mintegy
266 3, VI | ötlet ez nála. Rég küzdött ő azzal a vággyal, hogy miért
267 3, VI | felügyelői, ispánjai, és ő mégis mindenütt maga lát
268 3, VI | uram is magasztalta, mert ő ott volt a hajórakodásnál.~
269 3, VI | vonásaihoz. Ez bizonyosan az ő anyja, ki görög nő volt.
270 3, VI | is ott maradt a szekéren, ő puszta kézzel menekült meg
271 3, VII | az Isten elhozta rájuk az ő örömeiket.~S a szigetlakók
272 3, VII | innen. A Duna nem tenger, ő jó úszó volt, akármikor
273 3, VII | az istenadta drágasággal. Ő számlálta darabonkint, amiket
274 3, VII | jobban figyelt rá. Ez az ő ötlete volt. Vajon mi következett
275 3, VII | azokat a ruhákat, amiket ő maga szőtt, maga varrt Mihály
276 3, VII | Almirát, hogy meglövi.~– Ez az ő fegyvere!~Timár megdöbbent
277 3, VII | szólt a leány heveskedve –, ő rád lesett a túlparton,
278 3, VII | tetted?~– Ne félj tőle többé. Ő Brazíliába ment. Az egész
279 3, VIII| véralkat élő dermedtsége az?~Ő sem tudott Timéának mit
280 3, VIII| bámulatból a másikba esett. Míg ő hónapokon át a paradicsom
281 3, VIII| érzi a csókot.~Azalatt, míg ő a szigeten mámoros önfeledésben
282 3, VIII| Timéára gondolt, azt képzelé: ő most keres magának mulatságot,
283 3, VIII| hogy ez a lisztüzlet, amit ő ily nagyban megindított,
284 3, VIII| félbeszakadt ajkán a kacaj.~Ő zálogban hagyta a jókedvét
285 3, VIII| találtam a fején. Hanem ő tagadja a baját, míg össze
286 3, VIII| az emberarcok ijesztők, ő az egész úton halálos beteg,
287 3, VIII| azzal fogadta őket, hogy ő már megőszült az egyedüllétben.
288 3, VIII| volt magyarázva ez a fogás: ő tehát szabadon járhatott
289 3, VIII| fiókot is kihúzni, akkor ő is meglátta az ékszereket.
290 3, VIII| gyémántos ékszerre, melybe az ő arcához annyira hasonló
291 3, VIII| fogja azt, hogy Timár az ő apjának kincseit megkapta.
292 3, VIII| bámult; sohasem hallotta ő azt Timéától.~Ez pedig,
293 3, VIII| én anyám! Ez az én anyám… Ő megszerezte ezt nekem!~És
294 4, I | ember! – dörmögik ócsárlói.~Ő pedig hallgat, és – Noémira
295 4, I | Mért nem szenved úgy, ahogy ő akarná?~Az üzlet igen jól
296 4, I | presbyterium, papi méltóságok. Ő fogadta mindazokat kegyes
297 4, I | nagyságos asszonynak, hogy biz ő, mikor legelőször látta
298 4, I | kibeszél, amit elgondolt: akkor ő egy cseppet se igyék abból!
299 4, I | Jánosom, mert bizonnyal ő látott az egész üzlet után.~–
300 4, I | Tudná ez az ember, hogy ő hol volt? Az rettenetes
301 4, I | uram meséjét, mint ahogy ő maga szentül hitte azt,
302 4, I | titokrejtegető arccal.~Most aztán már ő hazudott, nem Fabula János.~
303 4, I | Timéát búsítani azzal, hogy ő oly veszélyes útra vállalkozik,
304 4, I | ahhoz, hogy fájó szívével ő is egy másik pusztára menjen,
305 4, I | menjen, a tengerre, – s ő is a pénzszerzés jégvermébe
306 4, I | idegbántalmai enyhülni fognak.~Hát ő hova megy? azt nem kérdezte
307 4, I | vagy Oroszországban volt.~Ő pedig sietett le az Al-Dunára.~
308 4, I | Timár menté magát, hogy ő egy szóval sem állította
309 4, I | a világon? Nem volt-e az ő Sárájának hűséges férje?
310 4, I | zsoltáron keresztül énekli, hogy ő milyen szent ember! Hát
311 4, I | éppen nem sejtette azt, hogy ő most útleveleket oszt vendégének,
312 4, I | megszorítani. S még azután ő kérdezé, hogy miért hozza
313 4, I | szomjtól, éhségtől tikkadtan: ő nem kérdi tőle, honnan jön,
314 4, I | káoszba, aminek világ a neve.~Ő folytathatta faragó munkáját,
315 4, I | is lehet más.~Mit tudhat ő arról, hogy ő szegény csempésznek
316 4, I | Mit tudhat ő arról, hogy ő szegény csempésznek fia,
317 4, I | ácsmesterség is tudomány, s ő nem mondott igazat, mikor
318 4, I | rég elfeledett sorsjegy, s ő csak három hónappal a húzás
319 4, II | állta volna a titok, hogy ő azt vasárnap esténkint bizalmas
320 4, II | fogják felállítani. És aztán ő maga, a dúsgazdag nem restell
321 4, II | azt intézik az ügynökei, ő egész nap a műhelyben van,
322 4, II | gyümölcsöskertjük van, s ő ott fogja találni a Dunára
323 4, II | nagyságos Levetinczy úr! Az ő munkája itt a legtöbb, nagyságos
324 4, II | Csak Athalie hallgatott. Ő kereste a titok Ariadne-fonalát –
325 4, II | tartani egy asszonyt; de ő nem fogadja el senki kezét.
326 4, II | lett rájuk nézve.~Megcsalt ő minden embert, akivel csak
327 4, II | deszkamálháit a halászok, ő is velük volt. A szigethez
328 4, II | szorongatták meg: „zbogom!”~Ő ott maradt a szigeten, a
329 4, II | Óh! mennyiszer álmodta ő meg ezt a házat! mennyiszer
330 4, II | Ez volt a másik szava.~– Ő alszik.~– Csendesen! Föl
331 4, II | énhozzám.~– Az nem lehet. Ő mindjárt felébredne, ha
332 4, II | csak ők értették ketten: ő maga és Noémi.~Mikor aztán
333 4, III | azután elfeledné a világ, ő is a világot, s megmaradna
334 4, III | ez a fehér arcú nő, ki az ő hitvesi lángjától nem tudott
335 4, III | elhervad szeme láttára.~Ő pedig éli a boldog napokat
336 4, III | elgondolja, mi lesz abból, ha ő most itt a forrólázt megkapja;
337 4, III | Halála napjáig várjon-e az ő visszatértére?~Hogy fog
338 4, III | tudott eszmélni, hogy majd ha ő hagymázos önkívületbe jut:
339 4, III | önkívületbe jut: miket fog ő akkor kibeszélni ezen nők
340 4, III | mondani lázrohamában, hogy ő kicsoda.~A testi fájdalmakon
341 4, III | sem érdemli meg úgy, mint ő. Adja annak. Noéminak híják.
342 4, III | ahogy én látom őtet, úgy lát ő is engem. Mit csinál odaát?
343 4, III | a hárságyat odahúzta az ő fekhelye mellé, s ott hált
344 4, III | áldozat kell a sírnak, itt van ő, vegye őtet el cserébe.
345 4, III | el cserébe. Hadd haljon ő meg Mihály helyett.~S a
346 4, III | Talán beteg.~– Óh, nem. Ő jól van.~– Hát mért nem
347 4, III | én is ébren leszek, meg ő is, akkor hozd ide, hadd
348 4, III | énekelt! Én hallottam, hogy ő énekelt. De milyen szépen
349 4, III | kitörését.~Az égben énekel ő már, az angyalok kardalában,
350 4, III | hazatért angyalt, és átadták az ő örök anyjának, a földnek.~
351 4, III | neki a felöltözésnél. Az ő vállára támaszkodva hagyta
352 4, III | is ki nem hagyni hullani.~Ő maga nem sírt; – nem: –
353 4, III | piperét varrsz magadnak, az ő halottruháját varrtad! S
354 4, IV | miért indultak fel ezek az ő szavára így. Ő nem tudta,
355 4, IV | fel ezek az ő szavára így. Ő nem tudta, hogy saját atyja
356 4, IV | máskor is csak ilyen volt ő.~A viszontlátás hideg csókja
357 4, IV | mindkettőjüket úgy gyűlöli, most az ő életéért imádkozik, hogy
358 4, IV | Hallgatva költék el az étkeket. Ő alig nyúlt azokhoz, s bort
359 4, IV | nem akarják felébreszteni.~Ő pedig azon gondolkodott,
360 4, IV | És Mihály tudta azt, hogy ő most aluszik, s ez a vakság,
361 4, IV | tudatával bírt annak, hogy ő hol álmodik most. Itt fekszik
362 4, IV | szegény asszony itt fekszik az ő ágya mellett; özvegye egy
363 4, IV | komp, dereglye: mintha ő volna a holt tenger.~Csodálatos
364 4, IV | világának lakói közé.~Ebből az ő szerencsétlen életéből nincs
365 4, IV | balhelyzete súlyát.~Hisz ő Timéát imádja!~És Noémi
366 4, IV | vádnak is van mentsége.~Ő szerelemből vette el Timéát,
367 4, IV | aranyad és gyémántod. Az ő szerelmét nem szokás koldulni,
368 4, IV | csillag merészkedett az ő urától, a naptól elvitatni
369 4, IV | Sok ember tudja már, hogy ő őrült, az öngyilkos is tudja
370 4, IV | meg ne tudja senki, hogy ő bolond; de azok az okos
371 4, IV | való volt, hogy ha Timéa az ő holta után férjhez fog menni,
372 4, IV | készül ön, uram?”~S erre ő ezt súgá a bűbájos tündéralak
373 4, IV | Most milyen tehertől volna ő megszabadítva. A szörnyű
374 4, IV | úgy kell történni, ahogy ő gondolta.~A fehér rózsabokor
375 4, IV | alszik Teréza.~Úgy van, ahogy ő kigondolta. Noémi a rózsafa
376 4, V | olyan szomorú volt mindig.~Ő tudta jól, hogy mi az ő
377 4, V | Ő tudta jól, hogy mi az ő neve!~És szeretett volna
378 4, V | szeret, becsül, tisztel, csak ő egyedül gyűlöli, vádolja
379 4, V | volt az a gondolat, ami az ő álmait háborította mindig.
380 4, V | álmait háborította mindig. Ő látta, hogy Teréza egészsége
381 4, V | egyedüli gyámola, mikor ő távol van; hanem arra is,
382 4, V | is kinézett az ablakon, s ő is úgy találta a maga részéről,
383 4, V | visszatért volna minden ereje, ő segített legjobban az asztalt
384 4, V | Mikor nagy zápor volt, s ő ott ült a szivárvány közepett.~–
385 4, V | dobtam el magamtól, amit ő adott, az életet. Eljöttem
386 4, V | mondom meg senkinek. Az ő életének is lehetnek titkai,
387 4, V | kisgyermeket fölneveltem, s mikor ő volt az egyedüli kincsem,
388 4, V | Úgy temették el, ahogy ő kívánta.~Szép fehér gyolcsba
389 5, I | Amint beáll a jég a Dunán, ő a legelső, aki gyalog átmegy
390 5, I | nevetett. Hiszen Mihály volt az ő foglya.~– Sokat. – Mindent –
391 5, I | elkárhozzunk mind a hárman; én is, ő is, ön is!~Mihály ereiben
392 5, I | pokolbeli kínokat okoz. Aztán ő nekem nem cselédem, csak
393 5, I | csak hazudtam. Nem igaz. Ő nem hűtlen önhöz.~Athalie
394 5, I | tudta hasznát venni. Egyszer ő maga nagyon elgyöngült az
395 5, I | keresztüljárhatok a szobáján. S ő mélyen alszik.~– Adja ön
396 5, I | olvasatlanul. Mit gondolt ő most az egész világ lisztkereskedésével!~
397 5, I | végigsimítá keze csuklójáig.~Ő jött be. Az őrnagy.~Délceg
398 5, I | foglaljon helyet egy széken. – Ő maga tőle távol ül le a
399 5, I | leslyuktól; azt hitte, az ő arca kapja meg az ütést.~–
400 5, I | üzlet emberét vádolá. De ő olyan szókat is ejtett ki,
401 5, I | legnemesebb ember a világon? Ő engem mint idegent, mint
402 5, I | mindenkitől kigúnyolt teremtést, ő védelmezett; miattam halálos
403 5, I | Timárról tart a világ; ha ő bukott ember volna is, ha
404 5, I | Nem válnék el tőle, még ha ő maga kívánná is; nem válnék
405 5, II | embert, és boldogtalan az is, ő is.~Mind a kettőjük boldogtalanságának
406 5, II | igaz! Te voltál az úrnő, ő volt a szolga. A te vagyonoddal
407 5, II | találgatja magában, hol jár ő most?~Óh! ha tudná!~Óh!
408 5, II | tengerésztiszt? Ki lehet ez az ő ellensége? Nem lehet megtudni,
409 5, II | elfutni.~Futni! Hiszen ez az ő folytonos ösztöne. Nincs
410 5, II | levélre Timéa írta fel, hogy ő már intézkedett e tárgyban.~
411 5, II | amiről nem tud senki, egyedül ő!~Ki látta Ali Csorbadzsi
412 5, II | kabinban szétomlani?~Csak ő maga – és a hold. Ez pedig
413 5, II | iróniája a sorsnak. El van ő azok alá temetve, hogy fel
414 5, II | tengerentúli kelettel. Azt ő akkor zsebébe tette; egészen
415 5, II | szerencsétlenné lesz, aki felé ő kinyújtja kezét.~Ez a kéz
416 5, II | önhízelgéssel, hogy akihez ő hozzáér, az mind boldoggá
417 5, II | Átok és szenvedés terem az ő öt ujjának a helyén!~Szerencsétlenné
418 5, II | fog-e már soha megvirradni?~Ő maga is úgy érezte magát
419 5, III | a tetején meglátszik az ő nyaralója; egyenesen annak
420 5, III | megrontotta: az volt a köd. Ő csillagos éjre számított,
421 5, III | már azzal a józan ésszel ő végleg leszámolt, nem volt
422 5, III | hallott.~Azt hitte, hogy ő most ahelyett, hogy a Dunán
423 5, III | veszedelemre, melyben forog.~Ha ő itt most elalszik, bizonyosan
424 5, III | van ezen a világon. Még az ő órája nem jöhetett el.~Mit
425 5, III | beszakadt alatta a jég, s ő hull alá a végtelenbe.~Későn
426 5, III | Timár elment tőlük messze; ő nem tudott Istenhez fohászkodni.
427 5, III | fohászkodni. Hogy énekeljen ő annak, aki mindent tud,
428 5, III | nemzetbelit szereti megenni. Azért ő fogaskirály. Mikor felbontották,
429 5, III | halküldeménnyel sietni kell.~Ő maga azalatt levelet írt
430 5, III | megrakta a tüzet a kandallóban.~Ő éppen nem volt álmos.~Izgatott
431 5, IV | jegén keresztül szökött ő e rémalak elől…~Egy tengerészruhába
432 5, IV | fölött tovább. Akkor aztán ő kérdezte:~„De hát hogy hozott
433 5, IV | innen-onnan összelopott, ő visszalopja magának. Én
434 5, IV | fölfedeztem neki a titkot, hogy ő is benne van már a lajstromban,
435 5, IV | hogy fel ne tűnjék, ha ő maga megy oda, s rám bízta,
436 5, IV | gyanút költöttem volna. Ő még nehány louis d’or-tekercset
437 5, IV | eresztett engem a tengerre. Ő meg azalatt elfutott másfelé
438 5, IV | hidegvérrel nézett a cső űrébe. Ő maga töltötte meg azt golyóra.~–
439 5, IV | magamforma jó ízlésű ember az ő helyzetében praeferálna,
440 5, IV | egyenkint nem voltak igazak: ő nem „ölte meg” Timéa apját,
441 5, IV | mégis oly elháríthatatlan!~Ő álszínt játszott. S most
442 5, IV | tagja lenni, amelyiknek ő volna a kapitánya, s nem
443 5, IV | teremtés volt. Bezzeg, ha ő még otthon lett volna, majd
444 5, IV | Azt mondta, hogy fél tőlem ő is, és Dódi még jobban:
445 5, IV | pisztolyomat, keresztüllőttem ő nagy kutyaságát.~– Gyilkos! –
446 5, IV | sebhelyekkel, és azokat is az ő keze verte rajta.~Ez az
447 5, IV | elküldé; – hogy számított az ő rossz hajlamaira, mikor
448 5, IV | rágódik lelkén. – És most ő ennek az embernek a kezében
449 5, IV | van mondva minden, amit ő még felőled nem tud; hogy
450 5, IV | vagyok bolondulva. Aztán ő engem pofon ütött, kikergetett:
451 5, V | polyva, a szélbe van szórva.~Ő futni hagyja azt az embert,
452 5, V | amelyben az a nő megtudja, hogy ő ellenkezője volt mindannak,
453 5, V | már tudni fogja azt, hogy ő Timéának férje? Hogy vegye
454 5, V | ismerős világból, miként ő; eltagadni nevét, miként
455 5, V | eltagadni nevét, miként ő; lappangva bujdokolni városról
456 5, V | városról városra, miként ő! Körülfutni a földet.~De
457 5, V | kárhozzam el! – Senki sem oka az ő szenvedéseiknek: egyedül
458 5, VI | Még apánál is?~– Apának is ő adja az erőt.~– Meg annak
459 5, VI | nem.~– Miért nem?~– Mert ő állat.~– Hát az én kis pacsirtám?~–
460 5, VI | mennyország magasabb, mint ahová ő tud repülni.~– Hát ott nincsenek
461 5, VI | télen.~– Honnan tudod?~– Ő mondta.~– S amit apa mond,
462 5, VI | fiam, az mind igaz, amit ő mond.~– De hiszen már itt
463 5, VI | hiszen már itt van a tél.~– Ő el is fog jönni nemsokára.~–
464 5, VI | megmondja, ki az az ember, akit ő szeret?~Hát ki lehet Mihály?
465 5, VI | ki lehet Mihály? Lehet-e ő más, mint aminek látszik?
466 5, VII | berekből a lékre, akkor ő a puskával kimegy, és meglő
467 5, VII | éjjel, azt is mondá, hogy ő hallotta is azt a rémséges
468 5, VII | a megboldogult urat, az ő valóságos második édesatyját.~
469 5, VIII| találna férjhez menni, akit ő gondol, hát ő akkor egy
470 5, VIII| menni, akit ő gondol, hát ő akkor egy napig sem maradna
471 5, VIII| míg rájöttem az okára. Ő meg csak nevetett. Aztán
472 5, VIII| hogy majd imádkozom belőle; ő meg aztán odaül az asztalhoz,
473 5, VIII| erre a házra, ámen!” Ez az ő imádsága az ő jótevőiért.
474 5, VIII| ámen!” Ez az ő imádsága az ő jótevőiért. És azután mikor
475 5, VIII| Timéával maradnék? Pedig ő Athalie anyja!~– Igaz. Én
476 5, IX | találni azt, hogy „ló”, pedig ő nem rajzolt oda semmi lovat!
477 5, IX | ember, mily hatalmas úr lett ő a világban; hogy hordták
478 5, IX | mik e szenvedésekért az ő osztályrészeül jutottak.
479 5, IX | esteli jelenetet, amelyen ő Timéára a házi rejtekből
480 5, IX | titokkal?~– Azzal, hogy az ő szobájába egy rejtekajtó
481 5, IX | írásomat megismerné, s akkor ő nem lehet az én özvegyem,
482 5, IX | komolyan vette a dolgot. Ő maga eléje írta Dódinak
483 5, X | rendesen kapott meghívót, amit ő azután rendesen a kapusnál
484 5, X | hogy rím legyen belőle, ő is megcsókolta azt…~Mikor
485 5, X | azok mind sötétek voltak. Ő volt az utolsó vendég…~ ~
486 5, X | Azt hitte, hogy ez az ő munkája volt. Igyekezett
487 5, X | asszony azt állította, hogy ő annál szebb jegygyűrűt soha
488 5, X | uram, mint a másik. Mikor ő azt a szép hosszú bajuszát
489 5, X | is menjek el vele, mert ő maga nem ért a gazdasághoz;
490 5, X | az őrnagy hallatára, hogy ő már egészen elfelejtett
491 5, X | urat nem csalta meg. Az ő szemei beleláttak Athalie
492 5, X | lelkének sötétségeibe. – Ő tudta, hogy mivel adósa
493 5, X | tudta, hogy mivel adósa ő Athalie-nak. Ő tudta, hogy
494 5, X | mivel adósa ő Athalie-nak. Ő tudta, hogy mi számadása
495 5, X | elkezdődött teveled az ő balsorsa? Koldus lett, megvetésbe,
496 5, X | Timéa nem gyanakodik. Hisz ő olyan jó. Athalieval úgy
497 5, X | Ennyit szánt neki Mihály is. Ő meg akarja alapítani Athalie
498 5, X | mondott le önkényt róla. Ő szólt így, mikor Timár a
499 5, XI | cukrászt hívatni a házhoz; ő jobban érti azt a tudományt
500 5, XI | találni messze földön, mint ő. Még az anyjától örökölte
1-500 | 501-545 |