Part,  Chapter

 1     4,  III|   felállította térdeire a kis Dódit, és iparkodott vele előadatni,
 2     4,  III|    szó?~– Mennyiért adnád oda Dódit? – kérdezé egyszer tréfás
 3     4,  III|      Ki neveli fel majd a kis Dódit? Mi sors vár rá, ha megnő,
 4     4,  III|    még egy bántotta: az, hogy Dódit miért ütötte meg tegnap.
 5     4,  III| Noémit.~– Eredj, fektesd le a Dódit. Csókold meg helyettem is.~
 6     4,  III|   Mihály.~– Vigyétek ki a kis Dódit a szabadba; nem jó neki
 7     4,  III|     szava hozzá: „hol hagytad Dódit?”~– Kinn a kertben.~– Mi
 8     4,  III| kívánni többé, hogy hozza ide Dódit. Szegény Noémi! De mihelyt
 9     4,  V  |      más dolog várt Mihályra. Dódit olvasni tanítani.~Dódi eleven
10     4,  V  |       monda Teréza, Noémit és Dódit is felköltve; s mintha egyszerre
11     4,  V  |   reggel Timár és Noémi a kis Dódit kézen fogva kimentek a mezőre,
12     5,  IV |         Azzal megkaptam a kis Dódit kezénél fogva, hogy magammal
13     5,  V  |   Hogy vegye ölébe még valaha Dódit?~Nincs, nincs neki az egész
14     5,  IX |   dolga volt másfél év alatt. Dódit megtanította írni.~Gyönyörűségteljes
15     5,  IX |       estebéd után lefektette Dódit, s aztán kijött Mihályhoz,
16     5,  IX |     Noémi felöltöztette a kis Dódit, s aztán hosszasan mélázva