Part,  Chapter

 1     1,  VII | megmondani, hogy ne lövöldözzön ám, mert akkor Almira lefogja.
 2     2,  II  | hadépítészeti tudományomnak. Az ám: a spekulációnak. A legelső
 3     2,  IV  |   megetetted a katonákkal?~– Az ám. S a lenyelt kenyér nem
 4     2,  IV  |     hanem mármost te se beszélj ám; mert még énnekem csak elmondhattad
 5     2,  IV  |      talpadat érette. Utánamegy ám annak a Rác utcai házad
 6     2,  IV  |        neki örökre.~De nem sült ám ki semmi.~Nyolc napig dolgozott
 7     2,  V   |        egymástól.~Mert nem kell ám Athanáz úr fenyegetéseit
 8     2,  VI  |    kisajátítási árra nézve?”~Ez ám a fő kérdés.~De már ennek
 9     2,  VII |  kerültem a konyha felé.~– Igen ám! – sikoltozék Zófia asszony –
10     5,  IV  |            Hahaha! Nem lehetett ám a vastól.~„Te is ismered
11     5,  IV  |    ekkor komolyan megharagudtam ám. Asszonyokkal verekedni
12     5,  IV  |       gaz szelindek nem döglött ám meg rögtön attól az egy
13     5,  IV  |        elszökésemet nem engedik ám el, sem a vízbe dobott porkolábot.
14     5,  VII | népségnek, hogy nagyon szerette ám a kisasszony a megboldogult
15     5,  VIII|         De nem arról beszéltünk ám, hanem egészen másról, mikor
16     5,  XII |         egy aranyos bogár.~– Az ám – mond Timéa –, nekem is