Part,  Chapter

501     5,  XI  |                Még az anyjától örökölte ő is ezt a tudományt, aki
502     5,  XI  |                szeretők azt hiszik, tán ő is anyjánál van, s mulatja
503     5,  XI  |           konyhán pedig azt hiszik, tán ő is a szerető pár mellett
504     5,  XI  |                 tudja senki, hogy van-e ő a világon?~Pedig jó volna,
505     5,  XI  |    kótyavetyélés dobpergése hangzott! S ő nem jött el!~És aztán a
506     5,  XI  |     szerencsétlennek senki más, egyedül ő!~Óh! sok álmatlan éjszakán
507     5,  XI  |             gondolat nem töltötte be az ő lelkét. Ez nem elég diadal.
508     5,  XI  |              árulják a vegyészeknél. Az ő halálos mérge ott van a
509     5,  XI  |               neki, hogy menjen aludni, ő egyedül fog levetkőzni.~
510     5,  XI  |               egész napi fáradságtól, s ő is lelkére kötötte a cselédségnek,
511     5,  XI  |          fordulva s fejéig betakarózva.~Ő is sietett lefeküdni. De
512     5,  XI  |                 üres puncsospohár. Csak ő nem itta még ki a magáét.~
513     5,  XI  |              rakja poharát cukorral. És ő folyvást érzi azt az undorító
514     5,  XI  |         kiszabadítsa hajzatát: most már ő a megtámadott, most már
515     5,  XI  |                 a megtámadott, most már ő van megrémülve.~Amint Timéa
516     5,  XI  |           kezében maradt karddal, aztán ő is kiejti azt kezéből, s
517     5,  XI  |               nem tud felelni.~Hisz ezt ő sem tudja.~A városkapitány
518     5,  XI  |             ájuldozva követi őket. Hisz ő tudja, hogy Athalie ágya
519     5,  XI  |                Arca, kezei tiszták – és ő alszik.~Zófi asszony zsibbadtan
520     5,  XII |              belőle.~Miért akarta volna ő Timéát megölni? Hisz ő maga
521     5,  XII |            volna ő Timéát megölni? Hisz ő maga is menyasszony, kire
522     5,  XII |                Athalie azt állítá, hogy ő maga is ízlelt azon este
523     5,  XII |           valaki a szobába akkor, mikor ő eltávozott?~Hiszen azt sem
524     5,  XII |               mindent, mint egy– álmot.~Ő nem jő Athalie-t vádolni.~
525     5,  XII |               levélkéket felbontogatni: ő olvassa fel azokat Timéa
526     5,  XII |            kényszerítés reá nézve!~Hisz ő most sem mondhat egyebet,
527     5,  XII |               nem retteg e pillanattól! Ő türelmetlenül várja már,
528     5,  XII |                 asszony! Tehát mégis az ő neje már!~Hanem aztán rejthetlen
529     5,  XII |          gyilkos vágás sebhelyét. Ez az ő emléke.~És akkor is gyönyörtől
530     5,  XIII|             negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét éves lehet.~
531     5,  XIII|                valami titkos sejtés… Az ő sírköve s a sziget téveteg
532     5,  XIII|              orgona melletti karzatról. Ő a szószékhez közeli padsor
533     5,  XIII|               rajta fekete szalagokkal. Ő háttal ült a szekérben a
534     5,  XIII|                a nyálat hányták feléje; ő pedig hidegen nézett maga
535     5,  XIII|               öreg tudóst az Al-Dunára.~Ő vezetett el a senki szigetére.~
536     5,  XIII|               példányait nyerte, amiket ő azután ismét külföldi múzeumoknak
537     5,  XIII|             sorba csókolják őket.~Ez az ő boldogságuk, ez az ő imádkozásuk,
538     5,  XIII|                 az ő boldogságuk, ez az ő imádkozásuk, ez az ő hálaadásuk.~
539     5,  XIII|                 az ő imádkozásuk, ez az ő hálaadásuk.~Csak azután
540     5,  XIII|               hivatalt, hogy a konyhára ő ügyel fel, s ő tálal ily
541     5,  XIII|                 konyhára ő ügyel fel, s ő tálal ily nagy családnak;
542     5,  XIII|              foglaljon, s ott étkezzék. Ő maga velünk ült le egy asztalhoz,
543     5,  XIII|             igyekeztem előtte tenni.~Az ő füstgomolya azt felelte
544   Uto       |              gazdag; de annál híresebb: ő volt II. Rákóczi Ferenc
545   Uto       |            annak az anyja között, kiket ő mind személyesen ismert.