1-500 | 501-516
Part, Chapter
1 1, I | között evezne végig.~Kivált mikor még a hajósok félelme, a
2 1, I | előtte, mint az országút, mikor végigsöpör rajta.~A templomi
3 1, II | rendszabályok igen szigorúak. Mikor Brussában kiüt a pestis,
4 1, II | hozzá való, csaknem nőies, mikor halkan beszél.~A kormányost
5 1, II | Borbála utasai.~A hajóbiztos, mikor a tülköt leteszi a kezéből,
6 1, II | tülköt leteszi a kezéből, mikor a fenékmérő ónnal megvizsgálta,
7 1, II | Legalább van ötmázsás. Mikor ez a gonosz állat így versenyt
8 1, II | jóakaratú törekvés vezette, hogy mikor egy gyönge szívű teremtésnek
9 1, III | képezi a „szeretők sziklája”.~Mikor a zuhogóhoz közel értek,
10 1, III | be kedves! – mondá Timéa, mikor a távcsövet átadta.~– Mi
11 1, III | integetett neki kendőjével, mikor hajójuk már szerencsésen
12 1, IV | e szóra.~Csodálatos az!~Mikor a fehér cicát a hullámok
13 1, IV | visszatartóztatni, s most, mikor a hajóbiztost elnyelte a
14 1, IV | magában a „tisztító” is, mikor a román csatornába érve,
15 1, IV | lép, mindjárt kálvinista, mikor a vízen van, akkor imádkozik,
16 1, V | rém!…~A nap lement már, mikor a Szent Borbála Orsova alá
17 1, V | ami elég mérsékelt díj.~Mikor az inspiciens a hajópárkányra
18 1, V | szabad a hajósnép közül. Mikor egyedül vannak, egymás szeme
19 1, VI | hajóstülök csak akkor adott jelt, mikor már az Allion-hegy csúcsa
20 1, VI | Timéa.~Azok latin betűk.~Mikor a nagy Sterbec hegytető
21 1, VI | osztrovai sziget felé, s mikor a kötél véget ér, akkor
22 1, VI | felé.~Emberkínzó munka!~Mikor a hajó elérte a kivetett
23 1, VII | játszott. A nagy fekete úrnak, mikor nagyon csiklandott már a
24 1, VII | uram; ilyen szelíd az, mikor bárminő idegen jön ide,
25 1, VII | gyöngéd testszínét leste el, mikor komolyan néz, s a piros
26 1, VII | piros rózsáét veszi fel, mikor elpirul, s akkor aztán a
27 1, VII | kapnak kést, villát hozzá. S mikor a három vendég a ház asszonyával
28 1, VII | megérté, hogy mit tesz az, mikor Timéa azt mondja, hogy „
29 1, VII | jó kedve keseredni indul, mikor arra a tudatra kezd jönni,
30 1, VII | hogy hízeleg neki vissza, s mikor Noémi híja nevénél: Narcissza,
31 1, VII | arany karperec fonta körül. Mikor Narcissza megkarcolá Noémit,
32 1, VII | ki egymás szemeiből. Mint mikor az ember egy percre a szemét
33 1, VIII| mondaná, hogy ez egy hős; de mikor elevenen jő eléje, mindenkinek
34 1, VIII| pusztítom el. Ostoba szelindek!~Mikor pedig Noémihez közel ért
35 1, VIII| Valóban csúnya tudott lenni, mikor maga akarta.~A jövevény
36 1, VIII| semminél. Ne félj, Noémi! Mikor nőül veszlek, ehelyett harminc
37 1, VIII| sincs láncra kötve, csak mikor te a szigeten vagy.~Teréza
38 1, VIII| fog jönni ide évről évre, mikor hivatása erre vezérli, és
39 1, IX | szántóföldjei; én árva leány voltam, mikor elvett, s kész vagyont hoztam
40 1, IX | mint a tűz. A két férfi, mikor én a kisleányomat ölben
41 1, IX | S én úgy örültem neki, mikor a fiú annak a kis ártatlannak
42 1, IX | kereskedés, hanem kockajáték, mikor valaki elad valamit, ami
43 1, IX | félelem ölne meg e magányban. Mikor batyummal visszakerültem
44 1, IX | leírhatatlan érzés volt, mikor az első éjszakát itt töltöttük
45 1, IX | éjszakát itt töltöttük egyedül. Mikor nem volt velem más, mint
46 1, IX | s akkor ébredtünk fel, mikor a madarak elkezdtek szólni.~
47 1, IX | hogy pénzt nem veszek el. Mikor aztán egyszer gyümölcsfáim
48 1, IX | tizenhárom éves gyermek volt, mikor így elpusztultunk, s a csapás
49 1, IX | kanyarulatát. – Egy évben, mikor a törökök verekedtek a szerb
50 1, IX | hozzám jössz megint, ugye, mikor az elment, most már én is
51 1, X | hogyha pénz csörög, mint mikor dugót húznak ki egy üvegből,
52 1, X | levágott feje üdvözölte. Mikor Edrenét meglátogatta a szultán,
53 1, X | ebédre hívta magához, s mikor az ebéd végén hozták a feketekávét,
54 1, X | gyűrűjében a mérget, hogy mikor rákerül a sor, készen legyen.~
55 1, X | legkevésbé lophatták el tőlem. – Mikor hajótulajdonosod nevét megmondád,
56 1, X | vesztegzárt és vizsgálatot, s mikor már a rémek óriásai hátunk
57 1, X | rád bízok.~Legelőször is, mikor halva leszek, nem temettetsz
58 1, X | hogy legyen ő maga jelen, mikor a zsákokat kiürítik, mert
59 1, XI | mint a te két szemedet, mikor az fel fog nyílni.”~Az alvó
60 1, XI | égette a kezeit vele, s mikor az készen volt, odament
61 1, XII | kiálta rá az esperes, mikor az udvaron meglátta. – Rossz
62 1, XII | szorgalmatosan felváltva azokat, mikor átmelegedtek. Már Priessnitz
63 1, XII | egy percre.~Jól hallotta, mikor a horgonyt levetették, s
64 1, XII | a hajó ismét megindult. Mikor egy órányira haladtak, akkor
65 1, XII | Trikalisz Euthymot éjjel, mikor a hajósszemélyzet aludt,
66 1, XIII| NEVETNI VALÓ TRÉFA~Reggel, mikor Timéa felébredt, nem érzett
67 1, XIII| Timárnak megszorult a torka, mikor arra gondolt: „és aki meghalt
68 1, XIII| egyedül maradt.~Különös ez! Mikor a fehér macskát a vízbe
69 1, XIII| utána a könnyei, s most, mikor azt mondják neki, hogy az
70 1, XIII| találjam kitenni, s azok éjjel, mikor mindnyájan aludtunk, a hajószemélyzet
71 1, XIII| kacagással köhögött dühében, mikor azt az írást elolvasta,
72 1, XIV | mert utána mennek, csakhogy mikor fölébrednek, ők is elfelejtik,
73 1, XIV | Igenis, az történt. A Duna, mikor megárad, elszaggatja a partjait,
74 1, XIV | Inkább nagyon dühös lett, mikor a leányt meglátta.~– Mondtam,
75 1, XIV | kérdé Timár a leánytól, mikor már jót haladtak.~– Itt
76 1, XIV | aztán nagyot sóhajtott, mikor Mihály fejét ismét kiemelkedni
77 1, XIV | És arca elmosolyodott, mikor Timár odanyújtá neki a megmentett
78 1, XIV | úr – kiálta a kormányos, mikor Timárt felsegíté a dereglyébe –,
79 2, I | alkalmazott idegen szavakkal, hogy mikor azokat nagy társaságban
80 2, I | alul a széket Athanáz úr, mikor az inas azzal a jelentéssel
81 2, I | járt fél lépéssel; arca, mikor halavány volt, akkor rézvörös
82 2, I | akkor rézvörös volt, és mikor piros volt, akkor kék volt;
83 2, I | meghatalmazást.~Hanem akkor aztán, mikor ezt megkapta Timár, mind
84 2, I | e zivatar közepett, mint mikor a Vaskapunál dacolt a sikoltozó
85 2, I | éppen olyan szagú, mint mikor a szolgálók vasárnap templomba
86 2, I | Athalie engedte azt tenni.~És mikor Timéa a finom selyemharisnyát
87 2, II | óra felé lehetett az idő, mikor a városi sétakert mellett,
88 2, II | természetesnek találok. Mikor a katonai pályára léptem,
89 2, II | fényes, kitűnő sikerrel. Mikor Komáromba áttettek, a keblem
90 2, II | adomát, közszájon forog, hogy mikor a múlt évben őfensége Ferdinánd
91 2, III | a félhold alatt?~Timár, mikor a teherhordók odább mentek,
92 2, III | sejtelmeid között; de hisz akkor, mikor a hajóterhet megvetted,
93 2, III | még többre növelni, s majd mikor ezeknek alapján a második,
94 2, III | végig a szőnyi országúton, s mikor a Szent András tornya a
95 2, IV | A fantázia összeroskad, mikor mindazt fel akarja emelni,
96 2, IV | s felakad a kifejezés, mikor érthetővé készül tenni azt,
97 2, IV | úr aztán vacsora végén, mikor egyedül maradtak az asztalnál,
98 2, IV | látott még eleget a borból.~Mikor aztán jól benne voltak a
99 2, IV | mélyeket pislantott, mint mikor már az ittas embernek hat
100 2, IV | oknál fogva, és mi módon és mikor? És hogy ki barátja és ki
101 2, IV | hogy hiszen ez arany ember!~Mikor szabadon bocsáták, Kacsuka
102 2, IV | mondta, hogy foga tenni.~És mikor Brazovics úrral összejött,
103 2, IV | jöhessen.~Mit tett tehát, mikor Bécsbe felment?~Timárnak
104 2, IV | a frakkja szárnyai alá, mikor azt a halandó embert azzal
105 2, IV | Miért nem köt az úr kardot, mikor audienciára jön?~– Nem vagyok
106 2, IV | Ezt csak akkor tudta meg, mikor palotájába hazatért ebédelni,
107 2, IV | Négyszeresen arany ember!~Mikor estefelé Timár a kegyelmes
108 2, IV | készen álltak a befogásra, s mikor a falu végén hangzott az
109 2, IV | a búza árát leverjétek. Mikor zabot akartok venni tőlünk,
110 2, IV | levelét.~A főtisztelendő úr, mikor azt a levelet elolvasá,
111 2, IV | mert sokszor hallotta tőle, mikor megkötött alku után együtt
112 2, IV | szekereikkel az esperes udvarára.~Mikor meglátták, hogy csakugyan
113 2, IV | csak akkor vették észre, mikor már ez az ember felmarkolta
114 2, IV | Brazovics-kávéház ajtaja előtt, mikor végighajtat, mindig az az
115 2, IV | tartotta őt Komáromhoz kötve, mikor már másfél milliomos volt;
116 2, V | napról napra mérgesebb lett, mikor a feketekávéját itta a nők
117 2, V | az embert, az bizonyos. Mikor a hídon átjön, megfogatom
118 2, V | silbaknak száz forintot, hogy mikor éjjel elmegy a várta előtt,
119 2, V | egy veszett kutyát, hogy mikor reggel kijön, harapja meg. –
120 2, V | ebben patkányméreg is lehet.~Mikor az ozsonnaasztalt terítik,
121 2, V | tetszett neki. Úgy megörült, mikor Athalie felöltözteté divatból
122 2, V | selyemruháiba; hát még, mikor azt a nagy fésűt a hajába
123 2, V | attól nagyon szép lett. S mikor minden ember mosolygott
124 2, V | erőltetett fehér arcszínt, mikor a nevelőben voltunk, akárhány
125 2, V | ahonnan meg lehetett látni, mikor Timéa ismét bejön az ajtón.
126 2, V | Timéának is, úgy tett, mint mikor egy királynő egy koldusgyermeknek
127 2, V | mondá Athalie Timéának, mikor aludni akart menni:~– Te,
128 2, V | iskolás leányok, s este későn, mikor már mindenki lefeküdt, kivette
129 2, V | monda Athalie, olyankor, mikor Timár is ott volt. – E nélkül
130 2, V | késő estig dolgozott rajta; mikor a látogatók jöttek is, nem
131 2, V | keserűséggel szívében, hogy mikor a lépcső alján azt a két
132 2, V | dönti a filiszteusok házát.~Mikor dönti hát már?~Az a nap
133 2, V | pénzviszonyaiban.~Kacsuka úr, mikor Brazovics úr leánya kezét
134 2, V | ő maga legkevésbé, hogy mikor Krőzus, mikor Irus. Azért
135 2, V | legkevésbé, hogy mikor Krőzus, mikor Irus. Azért akinek igénybe
136 2, V | kicsúszott a tű fokából.~Mikor Timár lement a lépcsőn,
137 2, VI | besöpört ő hasonló alkalommal, mikor előre összevásárolta a kisajátítandó
138 2, VI | mindig gondja volt rá, hogy mikor valami olyan dolgot mível,
139 2, VII | egy nap az esztendőben, mikor nem kell látogatóba menni,
140 2, VII | boldog szobaleány korára, mikor egy ilyen szabad vasárnapi
141 2, VII | döncölő rázogatással, mint mikor valaki befelé nevet, s ravasz
142 2, VII | a leány –, odalopóztam, mikor egy olyan esküvő készült
143 2, VII | nem láthattam többet, mint mikor a vőlegény meg a menyasszony
144 2, VII | vőlegénynek, hogy csókolja meg. Mikor az megcsókolta, szépen a
145 2, VII | körülkerüli velük az oltárt. Mikor az megvan, akkor a násznagyok
146 2, VII | főzve a kapitány által, mikor azt látta, hogy ez a sipkájába
147 2, VII | egészen, mint a kisbabákat, mikor keresztelni viszik, s azután
148 2, VII | Athalie csak elbámult, mikor hazaérkezett, s meglátta
149 2, VII | szolgálóknak meg volt hagyva, hogy mikor bejönnek a szobába, Timéának
150 2, VII | gyermekes öröme volt Timéának, mikor azt meglátta! Hogy táncolt,
151 2, VII | elaludni. Athalie hallá, mikor aludni ment, mint remeg,
152 2, VII | Hogy tudott volna elaludni, mikor minden alvó érzés, ami ily
153 2, VII | ébresszék fel őt hamarább, mint mikor már Athalie készen lesz
154 2, VII | juthatott volna eszébe, hogy mikor már minden miniszter meg
155 2, VII | Staatsrath is legyen a világon; s mikor mindenkinek érdekében van
156 2, VII | Brazovics úrnak úgy tetszett, mikor a kormányzó szobájából kilépett,
157 2, VII | ahol Athalie-t öltöztették.~Mikor a fényes szobába belépett,
158 2, VII | ma van az esküvő napja.~Mikor Kacsuka urat megpillantá
159 2, VII | ez a vőlegény.~És aztán, mikor Athalie-ra tekintett, azt
160 2, VII | hisz ez mindig sikoltozik, mikor csendesen beszél is.~– Nézze
161 2, VIII| karját nyújtotta volna, mikor az a koporsót a temetőig
162 2, VIII| a finnyás úrhölgyektől, mikor szabad látogatást tenni,
163 2, VIII| És aztán a házat magát, s mikor az el lesz adva, akkor az
164 2, VIII| zsebébe, s aztán éjszaka, mikor egyedül maradt, elővette
165 2, VIII| Könnyebben érezte magát, mikor a szögleten bekanyarodott
166 2, VIII| tenyerét e szép kezekből, mikor ura nevében virágcsokrot,
167 2, VIII| is, s akkor is kesereg, mikor már nem pipáznak.~Athalie
168 2, VIII| át tekintett be Athalie, mikor délutánonkint a Platzmusik
169 2, VIII| Nem, az nem értette meg.~S mikor aztán meg kellett szólalnia,
170 2, VIII| Athalie akkor tért magához, mikor hálószobájába lépve, Timéa
171 2, VIII| a képek jöttek eléje, s mikor elnyomta is a kábító álom,
172 2, VIII| számára.~Zófia asszony, mikor meglátta Athalie-t, nagy
173 2, VIII| onnan a polcról leesnék, mikor ő éppen alatta megy, s éppen
174 2, VIII| s talán most jön majd, mikor kiürült az udvar.~– Nem
175 3, I | próbálkozott.~Az első nap, mikor a másvilág gyönyörűségét
176 3, I | rossz gyerekek kikergették, mikor egyszer beleskelődött. Ott
177 3, I | zsoltárt vesz ki-ki maga elé, s mikor a kántor elkezdi, ráriad
178 3, I | volna szabad kiáltaniok, mikor a prédikációnak vége van.~
179 3, I | őtet éppen Zsuzsánnának, mikor az eddigi nevével úgy meg
180 3, I | olyan jól gondoskodott, mikor a Szent Borbálán jöttek,
181 3, I | tartotta tündér mesemondással, mikor a veszélyes helyeken jártak,
182 3, I | Timéa nem jött zavarba, mikor ezt hallá mondani. Nem szenvelgett
183 3, I | szertartás sem következett be, mikor a vőlegényt és menyasszonyt
184 3, I | maradt vőlegénye házánál.~Mikor Mihály végre egyedül maradt
185 3, I | egyedül maradt Timéával, mikor leült melléje, és kezét
186 3, II | boldogabb ember. A favágó, aki mikor fűrészel, az egyik végét
187 3, II | az boldog ember; azok, mikor elvégezték a munkát, leülnek
188 3, II | vette ki a kezéből a seprőt, mikor szobáját takarítani jött,
189 3, II | könnyebb volt a lelkének, mikor egy lyukat égethetett a
190 3, II | hangját is elváltoztatta, mikor Timéával beszélt. Nem szólt
191 3, II | gyöngédséggel selypített, mikor Timéával beszélt: „s”-nek
192 3, II | előtt való magasztalásában.~Mikor Timéával volt egyedül, nagyokat
193 3, II | szolgálatkészséggel.~És ők tűrték azt.~Mikor pedig aztán magára maradt
194 3, II | aztán magára maradt Athalie, mikor letehette a magát és másokat
195 3, II | engedett visszafojtott dühének!~Mikor egyedül maradt saját szobájában,
196 3, II | a dühét töltötte rajtuk. Mikor valami ajtón ki- vagy bement,
197 3, II | Athalie kezének nyomai. Mikor Athalie elfojtott dühével
198 3, II | mindennap kapott.~És aztán, mikor a napot bevégzé Athalie
199 3, II | akkor érte utol az álom, mikor az éj csendében egy ajtót
200 3, II | órákban lepi meg nejét, mikor éppen nem várt rá senki.
201 3, II | hosszú időre távol marad.~Mikor a házastársak búcsúcsókot
202 3, II | jót tett a becsületével, mikor engem a házához fogadott.
203 3, II | Tudjon ön meg mindent. Mikor ön elmegy a városból, addig
204 3, II | nyugalomra hajtani, s ugyanakkor, mikor irtózik tőlem, kénytelen
205 3, II | Mihálynak úgy súgta valami, mikor azt a leányt az égő viasztekerccsel
206 3, II | tudják, hogy itthon járt. Mikor a sötétben mindent összeszedett,
207 3, III | megbotlás követeli bűnhődését.~Mikor ő Timéa kincseit meglelte,
208 3, III | volt üzleti állomása, s mikor az Alföldön járt, leveleit
209 3, III | honosultak meg a szigeten, mikor a Duna befagyott, s a jégen
210 3, III | kicserélték volna lelkét, mikor e sziget pázsitos útjára
211 3, III | szebben, mint Dávid király!~Mikor a sűrű orgonabokrok lilaszínnel
212 3, III | némely ideálszép gyermeknek, mikor a hajadoni átalakuláson
213 3, III | messze földre távoznak, s mikor egy óra múlva összejönnek,
214 3, III | bizonyosan Noémi választottja.~Mikor meglátták a legelésző állatok
215 3, III | Emlékezett arra Timár, hogy mikor legelőször itt járt, ezen
216 3, III | énekeseket és a zenekart, mikor rákezdi a sok világító béka
217 3, III | levelibéka megérzi az időjárást; mikor esős idő jön, azt előre
218 3, III | asszony összecsapta a kezeit, mikor a zöld levelibékát meglátta
219 3, III | fiú pedig úgy nevetett, mikor az állat ezt a kísértetes
220 3, III | szólt Noémi hévvel –, mikor nyáron a rózsa helyett a
221 3, III | is a lehanyatló holdba, mikor az az elsüllyedt hajóig
222 3, IV | rágyújtva a pipára, mint mikor parasztlegény udvarol parasztleánynak.~
223 3, IV | rózsavizet főz tengerszámra.~Mikor fölébredt, már bizony magasan
224 3, IV | gondoskodással enyhíteni törekesznek, mikor idegen háznál száll meg,
225 3, IV | felülmúlja minden rózsáét: mikor a leveleit vízbe vetik,
226 3, IV | azt önnek?~– A kormányos, mikor itt jártak.~– Már nem az,
227 3, IV | még tudja meg azt is, hogy mikor bennünket az a végveszedelem
228 3, IV | az a végveszedelem ért, mikor hiába könyörögtem Brazovicsnak,
229 3, IV | odafenn úgy kacagott utánunk, mikor sántikálva odább menni látott,
230 3, IV | vissza a szeszfőzdébe, csak mikor a kosara megtelt rózsalevéllel;
231 3, IV | philosoph. Így okoskodik: mikor én ezt az embert nagyon
232 3, IV | fáradság terményét.~Hanem aztán mikor ki akart jönni a szeszfőzdéből,
233 3, IV | nem látszott ki belőle; s mikor aztán Noémi betekintett
234 3, IV | egészen gyomorrá válni, mikor azt meglátja. Nincs olyan
235 3, IV | hetykeséggel úgy intézte, hogy mikor belép a kis kunyhó ajtaján,
236 3, IV | átkozott divatos kalap! Mikor az ember olyan magas ajtókhoz
237 3, IV | gyönyörű csengő hangja volt, mikor kacagott, s olyan ritkaság
238 3, IV | minek mennénk mi Brazíliába, mikor az ott termő fáknál itt
239 3, IV | s azt hagyták meg, hogy mikor Noémi tizenhat esztendős
240 3, IV | s amiknek úgy megörült. Mikor nagy úrrá lett, gondja volt
241 3, V | férfi kebléhez tapadva, mikor már az eltávozott, akitől
242 3, V | gondolkozott róluk?~Megrémült-e, mikor üldözőjüket fegyvere után
243 3, V | rakja; csak az embernek nem, mikor azt kérdezi: hát én üdvömet
244 3, V | elfeledte az egész világot, mikor e szemekbe nézett, s egy
245 3, V | sokat fáradt, küzdött, s mikor eljutott hozzá, egy semmivé
246 3, V | előtte áll.~Hanem aztán mikor a harmadik éjt tölté e szigeten,
247 3, V | Mihály kezét kezében tartá.~Mikor el kellett tőle válni, olyan
248 3, V | volt Mihálynak a szíve!~Mikor átadta neki a leány a fegyvert,
249 3, V | valami baj ne érje.~És mikor megszorította kezét, még
250 3, VI | elüldözni. Az utadba fog állni, mikor életpályádon fölfelé törekszel.
251 3, VI | másoknak nyugalmuk legyen, mikor lefekszenek, egyedül nekem
252 3, VI | életed. – Hanem nyugodt. – Mikor estenkint lehajtod a fejedet
253 3, VI | komédiajátszáshoz, hogy mikor igazán meglepte a hálaérzet,
254 3, VI | rövid kis szócskát: „te!”, mikor olyan nagyon kérte?~ ~–
255 3, VI | s nagyon lógott a feje, mikor Levetinczy úr irodájából
256 3, VI | hogy megnézze a hajóját, mikor az útnak indul. E néhány
257 3, VI | lecsüggesztve sétálni, mint mikor valaki az őrüléshez közelít,
258 3, VI | feledte íróasztala fiókjában, mikor éjjel titokban hazatért,
259 3, VI | valamit, amit ismernie kell… Mikor Timár Ali Csorbadzsi kincseit
260 3, VI | legyen az.~Ez volt a tromf.~Mikor azt érezte, hogy titkához
261 3, VI | többé. Dacolt a sorssal.~Mikor a hajnal szürkülni kezdett,
262 3, VI | juthasson a „senki szigetére”.~Mikor aztán kellő messzeségre
263 3, VII | napszámosé; hanem aztán mikor este későn a vállára vetett
264 3, VII | férfinak való munka.~És mikor készen volt a csatornával,
265 3, VII | vasárnapokat; ünnep volt náluk az, mikor az Isten elhozta rájuk az
266 3, VII | van odakünn a világban; de mikor aztán Noémival találkozott,
267 3, VII | arany!~Egy délután aztán, mikor a telt kosarat segített
268 3, VII | megdöbbent ez arckifejezéstől.~– Mikor innen elmentél – szólt a
269 3, VIII| megbarnultak, megkérgesedtek?~Mikor készen volt, s ismét átment
270 3, VIII| biztató előjel volt rá nézve.~Mikor készen voltak az étkezéssel,
271 3, VIII| legrendesebben történt. Mikor végiggondolt ezen a munkán
272 3, VIII| hallgatás is hazugság volt tőle, mikor Timéával szemközt állt.~
273 3, VIII| hallott egy panaszhangot.~Mikor hazaértek Komáromba, Zófi
274 3, VIII| olyan szorongást érzett, mikor házába lépett. Az az otthon
275 3, VIII| márványhidegsége alatt.~Mikor nejét szobájába kísérte,
276 3, VIII| majd megtudja ön később. Mikor Scutariban voltam, egy örmény
277 3, VIII| Csodálatos egy asszony ez, hogy mikor kezében volt a kulcs, mely
278 4, I | megengedheti magának, hogy mikor az ékszerárus-boltba megy
279 4, I | a vendégeket elfogadja, mikor az uraság estélyt ád, máskor
280 4, I | elárulta, miről gondolkozik. Mikor ebédnél ül odahaza, az a
281 4, I | szigeten, hol Noémi lakik. Mikor Timéa szemei elárulják,
282 4, I | kezemet homlokára tettem, s mikor Timéa kedvencét, a kis fehér
283 4, I | gúnyolódó démon ott belül, mikor az érdemkeresztet mellére
284 4, I | asszonynak, hogy biz ő, mikor legelőször látta mint kisasszonyt,
285 4, I | bizony megvallom az igazat, mikor azt meghallottam, már engedelmet
286 4, I | már gyógyszerére talált, s mikor itthon nincs, akkor boldog.~
287 4, I | sárga irigység epeszté, mikor e megoldhatlan talányon
288 4, I | és Timéa felrakta azokat, mikor a világ előtt megjelentek;
289 4, I | nyomult a nádason keresztül; mikor a parthoz ért, akkor világosan
290 4, I | sem szólna már a szigeten.~Mikor a kunyhó közelébe érkezett,
291 4, I | Olyan rosszul esett, mikor azokat a kiszáradt diófákat
292 4, I | amint a gyermek aludt.~Mikor aztán fölébredt a kis lélek,
293 4, I | a színt elveszti a szem, mikor beszélni megtanult az ajk;
294 4, I | kék szivárványokat Mihály, mikor a gyermeket a fűbe leterített
295 4, I | dalolta neki a dajkaéneket, mikor elaltatá.~Egészen mást érzett
296 4, I | érzett Noémi iránt most, mint mikor idejött.~Ennek az érzelemnek
297 4, I | mit adsz neki?”~Egy nap, mikor így töprengve járt céltalan
298 4, I | segítenek a fát fűrészelni, s mikor a nap delel, akkor kihozzák
299 4, I | tüzet is hoz rá a konyhából; mikor a gőzölgő tálat behozzák,
300 4, I | egyenesen Terézát keresték.~Mikor Almira jelt adott, hogy
301 4, I | látogatták meg Terézát, mikor valami bajuk volt.~Ezek
302 4, I | valami ismeretlen szigeten, s mikor nagy munkájában pihenést
303 4, I | Kezdődnek a gyermekszenvedések. Mikor a foga jön, mennyi aggodalom,
304 4, I | s ő nem mondott igazat, mikor Noéminak azt válaszolta,
305 4, II | kissé szenvedőnek találta, mikor hazaérkezett. Ez alkalmat
306 4, II | volt a kerti mulatólak.~Mikor aztán Mihály Komáromba visszatért,
307 4, II | Timéa előre tudta már, hogy mikor haza fog érkezni Komáromba,
308 4, II | ennek nagyon örül, és majd mikor a faragómestert meg fogja
309 4, II | mondák, hogy nem jó jel az, mikor egy férj ajándékokkal, hízelkedésekkel
310 4, II | asszonyának. Nem jó jel az, mikor a férj esztergályozni kezd.~
311 4, II | miért jár ez itt annyiszor?~Mikor a ládái leérkeztek Pancsovára,
312 4, II | az a rémlátása volt, hogy mikor a kunyhóba lép, kedveseinek
313 4, II | milyen kínt gyűjtött magának, mikor ezeket az alakokat szívének
314 4, II | talán kigondolva, hogy mikor Noémi elé fog lépni, a szelíd,
315 4, II | ketten: ő maga és Noémi.~Mikor aztán ölébe kaphatta a gyermeket,
316 4, III | félbehagyta kora délután, s mikor a tanyára érkezett, láthatá
317 4, III | azt szokatlan mérvben.~Még mikor a fejét letette a vánkosra,
318 4, III | Timéának ki mondja meg, mikor tegye fel, mikor vesse le
319 4, III | mondja meg, mikor tegye fel, mikor vesse le az özvegyi fátyolt?
320 4, III | bűnsúly nehezedett lelkére.~Mikor lefeküdt, oda akarta magához
321 4, III | sötét az éjszaka.~Azután, mikor enyhült az agy forrósága,
322 4, III | csörgőkígyókat? Hogy majd mikor visszajön, itt ezen a szigeten
323 4, III | az arca! Csak ne látnám, mikor a kígyó elnyeli! Csak ne
324 4, III | súgá Teréza Noémi fülébe, mikor Mihály mély álomba szenderült,
325 4, III | megmenteni.~Mihály éppen aludt, mikor Teréza ezt megmondta Noéminak.~
326 4, III | szép szemeivel nézni. És mikor aztán a sok csókra, könyörgésre
327 4, III | alvó nem ébredt-e még fel.~Mikor meghallá a szavát, akkor
328 4, III | hagysz. Sohasem vagy itt, mikor valamire szükségem van.~–
329 4, III | valami patkány bejöhet, mikor alszom. Nem látsz valahol
330 4, III | szelíden a szidást.~És aztán, mikor Mihály elaludt, ismét kiszökött
331 4, III | Teréza ült az ágya mellett, s mikor ébredezni kezdett, akkor
332 4, III | mért nem hozod ide hozzám, mikor ébren van?~– Mert olyankor
333 4, III | Igaz. Hát majd egyszer, mikor én is ébren leszek, meg
334 4, III | szakadt meg bele a szíve?~Mikor Mihályhoz belépett, ismét
335 4, III | ragályos, s leginkább az, mikor már múlófélben van. Én mondottam
336 4, III | fölkelhetett a kórágyból, mikor már betegségén egészen átesett.~
337 4, III | akkor ennek a szeretetnek?!~Mikor aztán kisírta magát szegény
338 4, III | Vártam, míg szabad lesz.~– Mikor nálam nem voltál, akkor
339 4, III | semmi rosszat, Mihály.~– Mikor átadtad neki a csókomat,
340 4, III | hogy a búcsúcsók volt. Mikor azt mondtad, hogy piperét
341 4, III | halottruháját varrtad! S mikor szemembe mosolyogtál, akkor
342 4, III | azért csak szomorú maradt.~Mikor már annyira erejéhez tért,
343 4, IV | kifejlését és kinyílását leste. Mikor egy kinyílt, azt leszakította,
344 4, IV | gondolok. Sokszor, régebben, mikor egyedül voltam, úgy elfogott
345 4, IV | valami nehéz gondolat; kivált mikor a parton ültem, s a vízbe
346 4, IV | Timéa megrettent tőle, mikor meglátta. Alig ismerhetett
347 4, IV | fel s alá a szobájában.~Mikor az étkezésnél összekerült
348 4, IV | ha leült, rögtön elaludt; mikor levetkőzött és ágyba feküdt,
349 4, IV | volna.~Timár aztán akkor, mikor lefeküdt, nem tudott aludni.
350 4, IV | virrasztani az éjszakát? Hát magad mikor alszol?”~A nőalak, mintha
351 4, IV | a másiknak a szívét? De mikor mind a kettő lehetetlen!~
352 4, IV | egyikében; ezt akkor szerezte, mikor évek előtt kibérlette a
353 4, IV | mormog titokteljes szavakat, mikor felháborodik; – és azt sem
354 4, IV | magát elszakítani.~Ilyenkor, mikor mind a kettőtől egyformán
355 4, IV | kettőtől egyformán távol van, mikor egészen egyedül van, érzi
356 4, IV | életére: hol hibázta azt el?~Mikor Timéa kincseit megtartotta
357 4, IV | megtartotta magának?~Vagy mikor nőül vette Timéát?~Vagy
358 4, IV | nőül vette Timéát?~Vagy mikor kétségbeesetten elhagyta
359 4, IV | alul nem talált menekülést.~Mikor megtudtad, hogy nem szeret
360 4, IV | lélek sem szenved többé. De mikor az ép, edzett férfi lelkét
361 4, IV | integetnek titkos jelekkel, mikor valahol megjelen; hogy remegnek
362 4, IV | olyanforma vágyak, hogy mikor például Fabula János uram
363 4, IV | lelket!~Ez a vágya volt, mikor Athalie bacchánsnői szép
364 4, IV | délfelé ébredt fel szekerén, mikor új lovakat fogott be a gyorsparaszt.
365 4, IV | partjára.~Még éjjel volt, mikor megérkezett; a holdvilág
366 4, IV | ér, mint Buda vára!”~És mikor felnyitotta a szemeit, akkor
367 4, V | Az volt aztán az öröm, mikor készen volt a ház, mikor
368 4, V | mikor készen volt a ház, mikor belevezethette kedveseit.
369 4, V | már akkor négyéves volt, mikor ez a ház elkészült. „Dódi
370 4, V | Teréza egy nyári délután, mikor Noémi odakünn járt a gyermekkel,
371 4, V | kofa érkezett a szigetre, s mikor Teréza annak a barackkal
372 4, V | anyja, s egyedüli gyámola, mikor ő távol van; hanem arra
373 4, V | szentírásból, hogy az Isten mikor teremtett poklot és ördögöt,
374 4, V | keresztelte meg?~– Azt Isten. Mikor nagy zápor volt, s ő ott
375 4, V | kisgyermeket fölneveltem, s mikor ő volt az egyedüli kincsem,
376 4, V | kívánom. Én nem akarom, hogy mikor valakinek öröme van, belébotoljék
377 4, V | simára, ahogy elébb volt.~Mikor másnap reggel Timár és Noémi
378 5, I | jégre; gyalog érkezett haza.~Mikor házába belépett, úgy tetszett
379 5, I | megdöbbenést a szentkép arcán, mikor őt meglepte? Nem érezte,
380 5, I | rándulni télen a Balatonra, mikor a tó befagy, s a jég alatti
381 5, I | hittem, hogy ön férfi. S mikor önnek valaki azt mondja:
382 5, I | suttogott Timárnak, ez volt:~– Mikor Brazovics úr ezt a házat
383 5, I | konyhát tartott és jó borokat. Mikor aztán vendégeit jó kedvbe
384 5, I | lássa ön! Ha akartam volna, mikor Brazovics úr vagyonát hivatalosan
385 5, I | eltávozik hazulról, s aztán mikor a jeladást meghallja, visszajön,
386 5, I | nyomására nyílik fel. S mikor kinyílik, Timéa ágyát eltakarja.
387 5, I | azzal szökött hazulról.~Még mikor a lépcsőn lejött, a postakihordó
388 5, I | aztán életre és halálra!~Mikor pedig a nyugodtan számító
389 5, I | az embernek az arca, mint mikor az ember egy hunyászkodó
390 5, I | féltett, vigyázott rám. Mikor koldussá, földönfutóvá lettem,
391 5, I | menyasszonyi köntösöm lesz. S mikor elkészült, azt mondták: „
392 5, II | azontúl nincs sehol maradása. Mikor utazás közben delelőre megállapodik,
393 5, II | célja Noémi – és a kis Dódi. Mikor az első kis Dódi meghalt,
394 5, II | ébren, amit a szigeten, mikor hagymázban volt, lázálmában
395 5, II | Most jutott eszébe, hogy mikor a lépcsőn lejött, a postakihordó
396 5, II | Timéát.~Nem gondoltál arra, mikor Tódort elküldted Brazíliába,
397 5, II | verítéket törült homlokáról, mikor végigjárta szobája szűk
398 5, II | kibotorkázik szobájából.~Mikor ajtaját becsukja, akkor
399 5, II | érzi keblét könnyebbülve, mikor az utcára kijutott.~Itt
400 5, III | megtalálta hát a házat.~Mikor aztán tíz lépésnyire ért
401 5, III | malomban egerek is voltak, mikor a jég elragadta; azok megvárták,
402 5, III | halász. Iszonyú nagy állat. Mikor a víz színén úszik, az ember
403 5, III | álmot, álomlátások nélkül. Mikor fölébredt, egészen kiépülve
404 5, III | tündöklő tükör.~Ezüsttükör, mikor a hold fénye bevilágítja.
405 5, III | kell megkezdeni a fogást.~Mikor egy csoportban voltak, körbe
406 5, III | megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor a nap fénytelen izzó gömbje
407 5, III | világon?~Megtudta nemsokára.~Mikor a beállott Balaton jegére
408 5, III | a rianástól. Látta azt, mikor támadt. Térdeit megreszketteté
409 5, III | botoljanak a veszedelembe.~Mikor aztán a nap rásüt ezekre
410 5, III | vesztükre szolgál most.~Mikor észreveszik, hogy a háló
411 5, III | nem tudott elmenekülni. Mikor kirántották, pofon vágta
412 5, III | megenni. Azért ő fogaskirály. Mikor felbontották, akkor is két
413 5, III | öngyilkosság tervével vajúdoznak.~Mikor a levél készen volt, levitte
414 5, IV | amit meg fog ön látni, mikor levetkőzöm, érthetővé tegyek
415 5, IV | nagyságoljuk mi egymást, mikor olyan régi jó cimborák vagyunk?
416 5, IV | teletömött pofával:~– Hát mikor így átélveztük a viszonttalálkozás
417 5, IV | Ismertem ezt az urat, mikor még szegény hajóbiztos volt,
418 5, IV | csupa nevetség volt nézni, mikor alá s fel mozgatta; mikor
419 5, IV | mikor alá s fel mozgatta; mikor felhúzta, a rövidre vágott
420 5, IV | gyémántot. Nro 18 tolvaj: mikor az egészet módomban volt
421 5, IV | De képzeld: az átkozott! Mikor már biztos helyre értem
422 5, IV | szökevény tovább beszélt.~– Mikor a Barra do Rio de Grande
423 5, IV | időt kellett bevárnunk, mikor az öregem már a halálos
424 5, IV | is megmutatá azt úrnőm, mikor Levetinczy úrtól ajándékba
425 5, IV | szigeten. – Mennyire sajnáltam, mikor megtudtam, hogy a jó Teréza
426 5, IV | mintha rám sem ügyelne. Mikor a gyermek sikoltani kezdett,
427 5, IV | legyünk egymással egyenlítve?~Mikor azt mondta a szökött fegyenc
428 5, IV | Timár ővele csak játszott, mikor Brazíliába oly nagylelkű
429 5, IV | számított az ő rossz hajlamaira, mikor pénzében sáfárrá tette; –
430 5, IV | az útban valaki hátba lő, mikor ártatlanul ballagsz? Ki
431 5, IV | hogy hol vagy te olyankor, mikor otthon nem vagy. A senki
432 5, V | hálószobájában, ablakából lelőhetné, mikor a kastély ajtaján kijön,
433 5, V | a kastély ajtaján kijön, mikor a nagy udvaron végigmegy.
434 5, V | mellén összefonva nézi, mikor az az ember kijön a kastély
435 5, V | jégtükréig. Utánabámul, mikor már csak egy fekete pontot
436 5, V | Gyakran a Balaton vidékén, mikor legcsendesebb a lég, minden
437 5, V | sírnának földi emlékeikért, s mikor az erős szél végigsöpört
438 5, V | lássa még egyszer Noémit, mikor az már tudni fogja azt,
439 5, V | kerülje. Timár ezt kereste.~Mikor egyikéhez e vészt jelző
440 5, V | riadni szélcsendben is, s mikor a jég borítja felszínét,
441 5, V | megcsókolja az ember édesanyját, mikor hosszú útra készül, – mint
442 5, V | futó vihar küld maga előtt, mikor az erdők sudarai fölött
443 5, VI | elfutna őelőle.~– De hát mikor jön vissza apa?~– Még a
444 5, VI | Az a rettenetes ember, mikor dühösen eltávozott innen,
445 5, VII | nagyságos úr, hogy majd mikor éjjel a rókák és farkasok
446 5, VII | hivatalos tárgyalásnál.~Mikor férje öltönyeit meglátta,
447 5, VII | mégis helytállt. Jelen volt, mikor a roncsolt maradványokat
448 5, VII | is ott van a kíséretben.~Mikor a koporsót a nyitott kriptaajtón
449 5, VII | Timéával és – Athalie-val.~Mikor a kísérők visszatérnek a
450 5, VIII| egymást. – Emlékezik még rá, mikor a konyhában ott ült a major
451 5, VIII| kukoricát evett a sipkájából? Mikor annak a bohó leánynak arról
452 5, VIII| ám, hanem egészen másról, mikor az őrnagy úr, még akkor
453 5, VIII| leejtem a villáról az ételt, mikor a szemét rám veti. Egész
454 5, VIII| majd a nyavalya tör ki, mikor benyitok. A cselédek előtt
455 5, VIII| Legkeservesebben esik, mikor egy-egy nagy ünnepnapon
456 5, VIII| ő jótevőiért. És azután mikor szemben van Timéával, akkor
457 5, VIII| hízelkedő, úgy selypít, mikor vele beszél, olyan alázatos.
458 5, VIII| Hát valamelyik nap reggel, mikor a legalsó vánkost felemelem,
459 5, VIII| alatt. Ott aluszik vele. Mikor Athalie-nak ezt elbeszéltem,
460 5, VIII| sóhajta fel Zófi asszony. – Mikor Athalie-val járt jegyben,
461 5, IX | Gyönyörűségteljes munka az. Mikor a kis tudatlan a legelső
462 5, IX | oda semmi lovat! És aztán mikor másfél év múlva már egy
463 5, IX | teleírva hieroglifokkal.~Mikor az első névnapi köszöntője
464 5, IX | Timéáról, mint egy szentről. És mikor elmondta előtte igaz őszinteséggel
465 5, IX | szelíd csókjaival.~És végül mikor elbeszélte előtte azt a
466 5, IX | akárki bejuthat hozzá – mikor alszik, mikor egyedül van.~–
467 5, IX | bejuthat hozzá – mikor alszik, mikor egyedül van.~– De hisz azt
468 5, X | szép május hóban esett az. Mikor már Mihály úr régen távol
469 5, X | tízig várt; akkor ment oda.~Mikor az előszobában az inasnak
470 5, X | jobban megerősítette az, hogy mikor az előszobából a terembe
471 5, X | ünnepélyesen kivilágítva, mint mikor nagy társaságot várnak.~
472 5, X | belőle, ő is megcsókolta azt…~Mikor az őrnagy eltávozott, s
473 5, X | Athalie előtt pedig leszólta.~Mikor Athalie elfogadta Fabula
474 5, X | Fabula uram, mint a másik. Mikor ő azt a szép hosszú bajuszát
475 5, X | most úgy énnekem, hogy majd mikor férjhez megy, én is menjek
476 5, X | borzad össze minden ideged, mikor ezt a leányt szemedbe mosolyogni
477 5, X | jéghidegséget végigfutni ereidben, mikor ez lehajol, hogy a kezedet
478 5, X | hogy a kezedet megcsókolja? Mikor a cipőszalagot összefonja
479 5, X | azokon hideg gyűrűivel? s mikor poharadat teletölti, nem
480 5, X | önkényt róla. Ő szólt így, mikor Timár a nászhozománnyal
481 5, XI | óráig eltart; akkor aztán, mikor már aminek sülni kellett,
482 5, XI | Athalie azon ült akkor, mikor a fehér arcú leány Timár
483 5, XI | festette őt le Kacsuka úr, mikor a kezében hordott pasztellel
484 5, XI | szó:~„Ah, te ügyetlen!”~Mikor menyasszonyi főkötőjét tűzte
485 5, XI | mulatság lenne az, ha holnap, mikor a legnagyobb áldomásra emelik
486 5, XI | Ezen át jött be ön hozzám, mikor legelőször meglátogatott.~–
487 5, XI | szokta ön zárni az ajtajait, mikor aludni megy?~– Sohasem.
488 5, XI | zárja be minden ajtaját, mikor aludni megy.~(Mi az? – Kacag
489 5, XI | átok! Még az imakönyvre is!~Mikor az őrnagy az előszobába
490 5, XI | Csak akkor riadt aztán fel, mikor megismeré a suttogó hangot.~–
491 5, XI | nagyon vígan voltak már.~Mikor az eltávozó őrnagy csengetett
492 5, XI | azzal Athalie után sietett.~Mikor közös hálószobájukba érkezett,
493 5, XI | vacsora kárba vesz miatta.~Mikor lefeküdt, s eloltotta a
494 5, XI | türelme várni.~Kiszámítja, mikor jő a szemekre az előálom;
495 5, XI | van ájulva.~Ekkor aztán, mikor a kedveseérti aggodalom
496 5, XI | zsibbadtan támaszkodik a falnak, mikor Athalie-t meglátja.~– Ez
497 5, XII | mindent meg tudott cáfolni, s mikor utolérni vélték, olyan homályt
498 5, XII | amikből a cselédek ittak, mikor az őrök rájuk törtek; minden
499 5, XII | ébredt fel; csupán arra, mikor az őrnagy megszorította
500 5, XII | valaki a szobába akkor, mikor ő eltávozott?~Hiszen azt
1-500 | 501-516 |