1-500 | 501-504
Part, Chapter
1 1, II | szentkép homlokán.~A leány neve Timéa.~Ezek a Szent Borbála utasai.~
2 1, II | leánykával beszélgessen.~Timéa csupán újgörögül ért, s
3 1, II | világába félrecsalogassák.~Amíg Timéa azt a regét hallgatta, hogyan
4 1, II | Mihály visszakérte távcsövét Timéa kezéből, melyet az imént
5 1, II | a ladikot.~Trikalisz és Timéa nem érthették rendeleteit,
6 1, III | Ah! be kedves! – mondá Timéa, mikor a távcsövet átadta.~–
7 1, III | arca halálsápadt lett.~Timéa visszavette tőle a távcsövet,
8 1, III | többit. Ah! be kedves.~És Timéa közel volt ahhoz, hogy az
9 1, III | s oly erősen megszorítá Timéa kezét, hogy az felijedt,
10 1, III | abbahagyta a marmotákat.~– Nézd!~Timéa most már a malmot kezdte
11 1, III | veszedelmes pokolgépe mellett.~Timéa nem látta sem a veszélyt,
12 1, III | szegény kis cica! – szepegett Timéa. – Bárcsak olyan közel jönne
13 1, III | innenső párkányon szaladgált. Timéa integetett neki kendőjével,
14 1, III | alatt. A fehér cica is.~Timéa ideges borzadállyal takarta
15 1, III | Timár azt hitte, hogy talán Timéa is fog neki mondani valamit.~
16 1, III | fog neki mondani valamit.~Timéa azt kérdezé tőle:~– Most
17 1, III | szegény emberé volt! – szólt Timéa.~– Igaz; de nekünk a magunk
18 1, III | a partra szétszaggatva.~Timéa ránézett a szemeiben ülő
19 1, IV | sziklacsúcsokkal van tele.~Timéa a mellvédről kihajolva nézett
20 1, IV | pihenő halak tarka seregét.~Timéa elbámult a víz alatt lakók
21 1, IV | hajósnép szava egyszerre.~Timéa nem tudta, mi történt, miért
22 1, IV | leghalálosabb pillanata.~Amint Timéa kitekintett a kis ablakon,
23 1, IV | Künn nagy kiabálás van; Timéa kirohan az ajtón: ott atyjával
24 1, IV | a vízbe esett.~Látta azt Timéa, hiszen a szeme előtt sodorta
25 1, IV | egész hajóteher, Euthym és Timéa. Bizony Timár menté meg
26 1, V | kettőt kővé változtatta.~Timéa nem nevetett e tréfás adatán
27 1, V | tesz másokkal? – kérdezé Timéa.~– Timéa! – hangzott a kajütben
28 1, V | másokkal? – kérdezé Timéa.~– Timéa! – hangzott a kajütben Euthym
29 1, VI | bércóriások mögött.~A kürtszóra Timéa előjött a kabinból, hol
30 1, VI | figyelmet ne keltsenek.~Timéa érezte, hogy valami hibáját
31 1, VI | ezeket a betűket! – mondá Timéa.~Azok latin betűk.~Mikor
32 1, VI | tornya, az ott Magyarország.~Timéa le nem vette a szemeit e
33 1, VI | Úgy képzelem – szólt Timéa a biztoshoz –, mintha egy
34 1, VI | negyven napig védte magát.~Timéa a fejét rázta.~A biztos
35 1, VI | embernél e sziklák alatt.~Timéa összevonta vékony szemöldeit,
36 1, VI | további dicsekedés. S azzal Timéa eltakarva száját a burnusszal,
37 1, VI | százezernyi hősnek csontját őrzi.~Timéa nem jött elő többé sem aznap,
38 1, VI | skatulya török dulcsásza Timéa birtokában, amit azonban
39 1, VI | elkezdte azt úgy himbálni, hogy Timéa valóságos tengeri betegséget
40 1, VI | itt találni valahol, ahol Timéa atyjával együtt nyugodtan
41 1, VII | hanem az, hogy héj, ha Timéa meglátja majd azt a kis
42 1, VII | előre ment útmutatónak, Timéa Euthym karjába kapaszkodva
43 1, VII | piros gerániummal.~Euthym, Timéa és Timár megálltak a málnalugos
44 1, VII | egyszerre bosszúsan vállat vont. Timéa azért, mert e percben a
45 1, VII | állítá, hogy már jóllakott, s Timéa rögtön felkelt az asztaltól.
46 1, VII | mindig könnyen barátkoznak.~Timéa ugyan nem értett magyarul,
47 1, VII | hogy mit tesz az, mikor Timéa azt mondja, hogy „horaion
48 1, VII | Noémi öléből áttörleszkedik Timéa ölébe; a fejét fölemeli
49 1, VII | ölébe; a fejét fölemeli Timéa arcához, s odadörzsölgeti
50 1, VII | s végigkarcolta a kezét.~Timéa kézcsuklóját egy kígyó alakú,
51 1, VII | Narcissza megkarcolá Noémit, Timéa levonta kezén át azt a hajlós
52 1, VII | aztán nagy nehezteléssel.~Timéa és Noémi e percben egymás
53 1, VII | ők okozták azt egymásnak.~Timéa felszökött Noémi mellől,
54 1, VIII| Timárt, végre Euthym és Timéa előtt udvarias bókkal hajtotta
55 1, VIII| megköszönt, s azzal leült Timéa üresen hagyott helyére,
56 1, IX | leánya, a szép fehér arcú Timéa.~Noémi is készen volt már,
57 1, IX | kávét, s lépesméz a cukrot. Timéa nem ivott belőle. A maga
58 1, IX | háziasszonyuktól mindannyian. Timéa ízetlen volt; panaszkodott,
59 1, X | hallgasd végig, amit beszélek. Timéa nem ébredhet fel; mákonyt
60 1, X | Brazovics Athanáz nekem rokonom; Timéa anyja görög leány volt,
61 1, X | ragadta meg figyelmét, mely Timéa ágya felől jött, s egyszerre
62 1, X | Ah! ezt majd elfeledém, Timéa! Hiszen Timéának álomitalt
63 1, XI | Félrehúzta a függönyt Timéa fekhelye felől.~Mint egy
64 1, XI | leánynak, hogy szagolja. Timéa ébredezett, mert fejét elfordítá
65 1, XI | egy antik mellszobor.~– Timéa! – szólítá őt Timár, s felhúzta
66 1, XI | leány nem vette azt észre.~– Timéa, önnek az atyja meghalt! –
67 1, XII | kajütbe, megnézni, hogy Timéa hogy van. Annak láza volt,
68 1, XII | saját kabinjába ment volna, Timéa lakrekeszébe lopózott, s
69 1, XIII| VALÓ TRÉFA~Reggel, mikor Timéa felébredt, nem érzett az
70 1, XIII| önnek az atyja meghalt.~Timéa rábámult nagy, méla szemeivel;
71 1, XIII| fekszik a Duna fenekén.~Ekkor Timéa leült a hajómellvéd mellé,
72 1, XIV | szegény.~– Milyen gazdag lehet Timéa? – számítgatja a hajóbiztos,
73 1, XIV | mozgásba hozni?~Vagy talán Timéa lett volna a fő cél? Timárban
74 1, XIV | egész.~Timár felszakítá Timéa kabinjának ajtaját.~– Kisasszony!
75 1, XIV | legelébb is a vízbe dobni.~Timéa nem értette a kormányos
76 1, XIV | dereglyéhez sietett.~– Hát Timéa hol van? – kiálta, midőn
77 1, XIV | volna!~Timár visszarohant Timéa kabinjához az övig érő vízben,
78 1, XIV | haladtak.~– Itt van! – mutatá Timéa a magával hozott dobozt.~–
79 1, XIV | dulcsászás doboz, nem a ládikó.~Timéa bizony azt a csemegés dobozt
80 1, XIV | víz alá merült kajütbe.~Timéa nagy, sötét szemeit utána
81 1, XIV | arrafelé hajolva, amerre Timéa kabinja nyílt; kapaszkodnia
82 1, XIV | kellett megkapaszkodnia.~Timéa egy örökkévalóságnak hitte
83 1, XIV | szemöldökökért! Háromszor!~Timéa azt kérdé Mihálytól halkan:
84 1, XIV | megmondta neki görögül.~És akkor Timéa ránézett hosszan, és ismétlé
85 2 | Timéa~
86 2, I | kívánva a bennlevőknek.~Timéa az első találkozás félénk
87 2, I | lámpafénynél kísérli meg újra.~Timéa belépte megzavarja a művészi
88 2, I | is önkénytelenül felállt Timéa előtt.~Mindenki felállt
89 2, I | ez?~Timár görögül súgott Timéa fülébe, mire a leány Zófia
90 2, I | magasabbra látszott emelni fejét; Timéa aztán lehajolt kezéhez,
91 2, I | szemei egyet villámlottak Timéa arcára, másikat a katonatisztre,
92 2, I | úr egészen el volt veszve Timéa bámulatában.~Hanem Timéa
93 2, I | Timéa bámulatában.~Hanem Timéa arca sem a bámulattól, sem
94 2, I | mindkét kezével megfogta Timéa fejét, és kebléhez szorítá.~–
95 2, I | iszik elébb egy pohár bort?”~Timéa ámolyogva nézte ezen jelenetet,
96 2, I | s megszólítá görögül:~– Timéa kisasszony. Ez még az ön
97 2, I | elővonta a dulcsászás dobozkát.~Timéa odafutott hozzá, s átvevé
98 2, I | A szavakat nem értette Timéa; hanem az ajkpittyesztést,
99 2, I | lenyelt belőle; amiért aztán Timéa olyan háladatosan mosolygott
100 2, I | az ajtóban, s nézte, hogy Timéa hogy mosolyog.~Egyszer aztán
101 2, I | Ügyes, udvarias ember lévén, Timéa előtt is meghajtá magát,
102 2, I | feleselni. Értett abból Timéa néha egy-egy szót; de az
103 2, I | abban a középútban, hogy Timéa nem fog ugyan a közönséges
104 2, I | akar már Athalie viselni, Timéa fogja megkapni.~Tizenkétezer
105 2, I | ilyen jó sorba juthatott.~S Timéa meg volt elégedve sorsával.~
106 2, I | A vacsora után, melynél Timéa alig evett egyebet, mint
107 2, I | Athalie leült zongorázni. Timéa odakuporodott mellé a lábzsámolyra,
108 2, I | melyet a főhadnagy festett. Timéa összecsapta kezeit, úgy
109 2, I | szegény Ali Csorbadzsi!~Timéa apja nevét hallva, háládatosan
110 2, I | Athalie aztán aludni ment, Timéa vitte előtte a gyertyát.
111 2, I | dűlt végig karszékében. Timéa úgy szerette volna tudni,
112 2, I | árnyékot vetett az övére. Timéa szépen felszedte Athalie
113 2, I | engedte azt tenni.~És mikor Timéa a finom selyemharisnyát
114 2, II | beszélt ő Athalie-ról, mert – Timéa arcáról irigylette azt a
115 2, II | úrtól. Ne mosolyogjon terád Timéa! Vedd el Athalie-t, az a
116 2, III | szőnyegen, mellyel egykor Timéa takaródzott. Aki ismeri
117 2, III | kincs ez.”~„S végre ha mind Timéa kapná is meg, mi lenne a
118 2, V | ozsonnaasztalt terítik, olyankor Timéa is megjelenik, és segít
119 2, V | Nagyon mulattatta őt az, hogy Timéa az udvarlást milyen komolyan
120 2, V | komolyabb szempontból indul ki Timéa irányában. Ő mindig szidja.~
121 2, V | volna; tudod pedig, hogy Timéa nem cseléd; azt én nem szeretem,
122 2, V | hogy így lármázol reá.~Timéa aztán kezet csókol Zófia
123 2, V | pedig csak azt várja, hogy Timéa egy percre kimenjen a szobából,
124 2, V | meg lehetett látni, mikor Timéa ismét bejön az ajtón. Athalie
125 2, V | Timár is azt vette észre.~Timéa újra bejött, egy tálcát
126 2, V | oka! minek kiáltottál rá? Timéa idebenn marad nálam; hordja
127 2, V | abban a pillanatban, amidőn Timéa elejté a poharakat, katonai
128 2, V | felrakta a tálcára, mit Timéa reszkető kezeiben tartott.~
129 2, V | fog alkalmat adni nekünk. Timéa, te velünk ozsonnázol; ide
130 2, V | csíptető nem akart szót fogadni Timéa kezében.~– Vegyen szép kis
131 2, V | őt a kapitány.~Mire aztán Timéa olyan zavarba jött, hogy
132 2, V | folytatni a gyermekkel.~– Timéa, kínáld meg a kapitány urat
133 2, V | válassz ki a számára valamit.~Timéa történetesen valami szív
134 2, V | kapitány. – Hanem ha ön, szép Timéa kisasszony, meg akarja azt
135 2, V | aludni akart menni:~– Te, Timéa, tégedet a kapitány megkért
136 2, V | leánytréfa sikerült.~Másnap Timéa szokatlanul komoly volt,
137 2, V | hogy megkereszteljenek?~Timéa keblére tette kezeit, és
138 2, V | tanítani fog. Akarod-e?~Timéa csak a fejével inte.~És
139 2, V | hogy ő a házhoz járt, mert Timéa előtt kiegészíté a mesét.
140 2, V | kihímezni. Ezt már értette Timéa: ez törökül is így van.
141 2, V | menyasszonyi köntöse lesz. Timéa telides-tele rajzolta annak
142 2, V | titokteljes remegéssel várta Timéa, csakugyan Kacsuka úr esküvőjének
143 2, V | nagyobb elkeseredéssel nézte a Timéa ujjai alatt készülő nászruhát,
144 2, V | teremben nem volt más, mint Timéa. Athalie és vőlegénye a
145 2, V | Timár kigyulladt arcán Timéa észrevette a nagy változást.
146 2, V | hímzett ezüst levelekkel.~– Timéa kisasszony! – szólt forró,
147 2, V | elakadt, szíve elszorult.~Timéa kiegészíté az elakadt szót.~–
148 2, V | Háromszor…~Timár megszorítá Timéa kezét, s súgva rebegé:~–
149 2, V | a kezét erről a házról.~Timéa kiejté kezéből a hímzést,
150 2, VII | is. Odasompolygott hozzá Timéa. Annak sem volt már semmi
151 2, VII | napnak az utolsó órájára.~Timéa éppen odaillett Zófia asszony
152 2, VII | kettőjük között csak az, hogy Timéa azt hiszi magáról, hogy
153 2, VII | hogy ő csak cseléd.~Tehát Timéa odabújt Zófia asszony mellé
154 2, VII | még hátra a menyegzőig.~Timéa széttekintett félénk figyelemmel,
155 2, VII | azután megtódítsa.~– Hjaj, te Timéa – kezdé mesemondó ájtatossággal –,
156 2, VII | kórus énekli utána az Ament.~Timéa fázósan borzongott össze.~–
157 2, VII | hangzó szónak tetszett ez Timéa előtt! Goszpodi Pomiluj!
158 2, VII | Jaj, de gyönyörű egy pár!”~Timéa szűzies ábránddal bólintgatta
159 2, VII | Igazi bor van abban? – kérdé Timéa ijedten. A hajadoni irtózat
160 2, VII | hallod-e, nagyon szép ez!~Timéa szemei a delejes álom látnoki
161 2, VII | hamarább?~De jobban megijedt Timéa; neki nem kellett semmit
162 2, VII | társalgást Zófia asszony –, hogy Timéa azt akarta tőlem megtudni,
163 2, VII | lehet az a – keresztelés.~Timéa már futni akart, ha Zófia
164 2, VII | egy szóval megemlékezni Timéa frizurájáról is.~Gyönyörű
165 2, VII | felvilágosította őt róla.~– Ugyan, Timéa kisasszony, ne féltse olyan
166 2, VII | szándoka nem volt vele, mint Timéa gyönyörű haját megszabadítani
167 2, VII | maga hitte.~E perctől fogva Timéa úgy érezte, mintha ez a
168 2, VII | Zófia mamának kezet csókolt, Timéa előtt pedig mélyen meghajtá
169 2, VII | a kapitány a konyhából, Timéa leszakítá fejéről a magas
170 2, VII | háromszor megcsókolják…~Timéa lehunyta szemeit, hogy ne
171 2, VII | csokrod? Feltűzöd mindjárt!~Timéa összeszorítá az ajkait,
172 2, VII | Nem? – kérdezé odalépve Timéa elé, s dühtől kikelt arcát
173 2, VII | kikapsz, ha Athalie megjön?~Timéa pedig odanézett Athalie
174 2, VII | így szebb vagyok! – felelt Timéa.~– Ki mondta azt neked?~–
175 2, VII | szebb így lebontott hajjal Timéa?~– Igaz! – erősíté a kapitány.~
176 2, VII | figyelem és gyöngédség volt Timéa irányában. Nem bocsátotta
177 2, VII | menyasszonykoszorút is, azt is felpróbálta Timéa fejére. A mirtusz és a fehér
178 2, VII | magát az állótükör előtt.~Timéa nagyot sóhajtott, és a hazudatlan
179 2, VII | tisztán lépj az oltár elé.~Timéa megfogadta az utasítást,
180 2, VII | kielégítéséről tud már valamit. És Timéa leküzdte azt a vágyat. Végignézte
181 2, VII | ketten hiányzottak még: Timéa és Brazovics úr.~Timéát
182 2, VII | dűlni…~ ~Ah! itt jön Timéa!~Végre-valahára kialudta
183 2, VII | meg hagyta tréfálni magát!~Timéa pedig ott állt elzsibbadtan,
184 2, VII | akarta azt.~– No jer ide, Timéa! – szólt a gyermekhez. –
185 2, VII | A menyasszonyi fátyolt!~Timéa megfogá zsibbatag kezével
186 2, VII | könnyedén meg találta szúrni Timéa a szép menyasszony fejét.~–
187 2, VII | hirtelenkedő kézzel ráütött Timéa kezére.~Timéa szemöldei
188 2, VII | kézzel ráütött Timéa kezére.~Timéa szemöldei e percben összehúzódtak.
189 2, VII | vágja magát hanyatt. Ha Timéa fel nem fogja estében, fejét
190 2, VII | fehérebb, mint Timéáé.~És Timéa, midőn Athalie fejét ölében
191 2, VII | ajtóban állva, és nézi sokáig Timéa arcát, s aztán megfordul,
192 2, VIII| VIII. TIMÉA~„Hogy hever a porban a menyasszonyi
193 2, VIII| egyenlővé lesz. Athalie és Timéa egyforma ruhát kapnak: feketét.~
194 2, VIII| iszappal – gyalázattal.~Timéa is elveszté minden vagyonát.
195 2, VIII| házat. Zófia asszony és Timéa a cselédszobában alusznak;
196 2, VIII| mikor hálószobájába lépve, Timéa ágyához lépett, s eszébe
197 2, VIII| egész háznál csak anyja és Timéa voltak még, akiket fölkereshetett.
198 2, VIII| Alig tudott tőle mozogni. Timéa mindennapos öltözetében
199 2, VIII| menyegzői szertartásról.~Timéa elkészítette a reggelit,
200 2, VIII| te még azt egytül egyig.~Timéa ugyan még semmit sem tett,
201 2, VIII| és tétova reménykedéssel, Timéa nyugodtan, szelíden tekinte
202 2, VIII| egyedüli kincs a világon. Timéa kisasszony, kegyed mától
203 2, VIII| boldoggá tegyem, mint ön engem.~Timéa arca e szavak alatt sugárzott
204 2, VIII| nyugodtan várt szavai után, Timéa hosszasan hallgatott.~–
205 2, VIII| Ne siessen ön válaszával, Timéa kisasszony! – monda Timár. –
206 2, VIII| válaszoljon nekem.~Most Timéa határozott tekintettel előlépett
207 2, VIII| asszony irigy kárvággyal leste Timéa szavait. Hejh, ha azt mondaná
208 2, VIII| teljesült Zófia asszonynak.~Timéa odanyújtá Mihálynak a kezét,
209 2, VIII| engedé őt lelkébe nézni.~Timéa ismétlé szavait:~– Én nőül
210 2, VIII| Én arra kérem önt – szólt Timéa –, hogy ha engemet elvesz
211 2, VIII| szökött a könny erre a szóra.~Timéa észrevette az áruló könnyet,
212 2, VIII| sivalkodni, s térdre borulva Timéa előtt, megakadályozhatatlanul
213 2, VIII| Összefogta két kezével Timéa két kezét.~– Ön nemes szívű,
214 2, VIII| kezét.~– Ön nemes szívű, Timéa! Engedje, hogy röviden nevén
215 2, VIII| akarok tenni, mint amit Timéa kívánt, őérte és önökért.
216 3, I | vett mindent Bécsben, s Timéa menyasszonyi köntösét a
217 3, I | akadályok álltak megint elő.~Timéa még mindig nem volt megkeresztelve.~
218 3, I | természetesen kívánta, hogy ha már Timéa a török vallásból a keresztyénbe
219 3, I | megint azt kérdezte tőle Timéa, vajon Ali Csorbadzsi, az
220 3, I | úr neje leszek? – kérdezé Timéa mohó kíváncsisággal.~Már
221 3, I | vasárnapon a szent szertartás. Timéa akkor került először protestáns
222 3, I | semmit, csak egyre beszél. Timéa nem ért abból semmit. Csak
223 3, I | prédikációnak vége van.~Timéa a szószék melletti első
224 3, I | fennhangon, a többi némán, Timéa pedig azon gondolkozik,
225 3, I | leányát, nemes Csorbaffy Timéa Zsuzsánna kisasszonyt, helvéciai
226 3, I | erre sem szól egy szót is.~Timéa megnyugodott a történtekben.~
227 3, I | nem tudhatott más, csak Timéa, s Mihály boldog volt, hogy
228 3, I | Mihály boldog volt, hogy Timéa azokra még emlékezik. Hitte,
229 3, I | ragaszkodik önhöz ez a leány!~S Timéa nem jött zavarba, mikor
230 3, I | mondani Mihálynak, amit Timéa regélt el neki felőle.~Timár
231 3, I | imádkozott valamit rájuk!~Timéa nem találta olyan gyönyörűségesnek
232 3, I | protestáns esküvő. – Hiszen Timéa az egészből nem értett meg
233 3, I | minden érző ideg fellázad.~– Timéa! – szól hozzá hízelgő suttogással. –
234 3, I | hogy te az én nőm vagy?~Timéa szemébe néz, és nyugodtan
235 3, I | Timár, felállva neje mellől. Timéa is felállt.~– Nem, uram,
236 3, II | bűnöst. Ő kiszenvedett ezért.~Timéa úgy ment nőül Timárhoz,
237 3, II | elleshetné e falak között.~Ha Timéa abban a percben, amidőn
238 3, II | ellenére tenni.~Kitalálta, hogy Timéa ragyogni akar azzal a nagylelkűségével,
239 3, II | kitüntetni, hogy ő csak cseléd.~Timéa mindennap erővel vette ki
240 3, II | lámpaelkészítésnél. Tudta, hogy Timéa mennyire bosszankodik ezért. –
241 3, II | mellboglárt, azt tűzte fel.~Timéa aztán azt tette, hogy ellopta
242 3, II | alázatosságot tüntetett Timéa előtt Athalie, amilyenről
243 3, II | ejtve az „sz” betűt. „Sép Timéa!” „Serelmem Timéa.” „Sívem
244 3, II | Sép Timéa!” „Serelmem Timéa.” „Sívem Timéa!”~Arra nem
245 3, II | Serelmem Timéa.” „Sívem Timéa!”~Arra nem volt rávehető,
246 3, II | óh! milyen boldog ön, Timéa; milyen derék férje van;
247 3, II | olyan soká el kell maradni? Timéa már kétségbe van esve, óh!
248 3, II | pletykát csináltak újra? Ebből Timéa mindennap kapott.~És aztán,
249 3, II | óvott sóhaj sem hangzik el.~Timéa állandóan az, aki volt:
250 3, II | előszobán keresztül eljuthatott Timéa hálószobájába.~Neje sohasem
251 3, II | maradt-e égve a gyertyája.~Timéa hálószobáján túl volt Athalie
252 3, II | tudom, mint ön maga, hogy Timéa önt nem szereti. S ön olyan
253 3, II | jól tudja, mint én, hogy Timéa kit szeret. De egyet nem
254 3, II | ön, csupán én: azt, hogy Timéa olyan hű önhöz, mint egy
255 3, II | szerencsétlenné tette, hogy Timéa boldogtalan fog lenni addig,
256 3, II | viasztekerccsel kezében Timéa hálószobájának ajtaja felé
257 3, III | követeli bűnhődését.~Mikor ő Timéa kincseit meglelte, azzal
258 3, V | járt veled, akinek neve Timéa?”~Csak nem szólt semmit,
259 3, VI | megismerte a kéz írását.~Az Timéa írása volt…~Valami józan
260 3, VI | levél eldönti lelke harcát.~Timéa ír, az angyali jóságú teremtés,
261 3, VI | küldöm. Isten áldja önt!~Timéa”.~Semmi egyéb.~Timár ezt
262 3, VI | villant az agyán keresztül.~Ha Timéa ott találta íróasztala fiókjában
263 3, VI | feltűnően hasonlítottak Timéa vonásaihoz. Ez bizonyosan
264 3, VI | anyja, ki görög nő volt. Ha Timéa e medaillont megtalálta
265 3, VI | kincsei árán.~Ha kíváncsi volt Timéa, akkor mindent tud, – s
266 3, VI | menni. Noémi arra vonta, Timéa arra taszította előre. Az
267 3, VIII| gondolt itt találni.~Az Timéa volt.~A túlvilágról megjelent
268 3, VIII| hogy ez a nő itt dolgozik!~Timéa elébb nagy szemeit bámulatra
269 3, VIII| megjött ön már! – szólt halkan Timéa. – Mindennap vártam. A másik
270 3, VIII| tollat.~Mihály megcsókolta Timéa kezét. Az a keresztbe fogott
271 3, VIII| megérkezése napját tudhatta volna Timéa, azt kellett sejtenie, hogy
272 3, VIII| írószobájába, már az ajtóban várta Timéa. Kezét karjába ölté, s azt
273 3, VIII| teríték. Kire vár ez mind?~Timéa csengetett, s arra a terem
274 3, VIII| Kérlek, Athalie! – csitítá őt Timéa.~– Hiszen én nem azért veszekedem
275 3, VIII| Athalie! – szólt szigorúan Timéa.~Mihály némán ült le a terítékhez,
276 3, VIII| voltak az étkezéssel, akkor Timéa ismét felkérte Timárt, hogy
277 3, VIII| közrebocsátani, nemde?~De Timéa egy szóval sem kérdezte
278 3, VIII| kedvezett az idén – folytatá Timéa –, s ami nálam kellő tudományban
279 3, VIII| cselekedett volna! – szólt Timéa.~– Igen, igen – susogá Mihály.~–
280 3, VIII| félelemmel csókolta meg Timéa kezét, amivel egy kedves
281 3, VIII| amit ön helyettem végzett, Timéa.~– Igaz, hogy a kezdet nehezen
282 3, VIII| vigasz.~Mihály magához vonta Timéa kezét. Arcát mély szomorúság
283 3, VIII| lehetne tudni, mit gondol most Timéa?~Az a fiókkulcs nem ment
284 3, VIII| ment ki Timár fejéből.~Ha Timéa titkát fölfedezte, akkor
285 3, VIII| érzé zsibbadni ereiben.~Timéa arca nem árult el semmit.~–
286 3, VIII| nem volt fukar a bókokban Timéa és Athalie iránt, emiatt
287 3, VIII| de mindannyiszor, midőn Timéa jéghideg arcára tévedt tekintete,
288 3, VIII| Nézze ön, milyen halavány.~– Timéa, ön beteg? – szólt Timár
289 3, VIII| Nincs semmi bajom! – felelt Timéa.~– Ne higgyen ön neki. Amióta
290 3, VIII| nejét szobájába kísérte, Timéa átadá neki íróasztala fiókjának
291 3, VIII| Azt már tudta Mihály, hogy Timéa a fiókot felnyitotta, hogy
292 3, VIII| akárhogy jutott hozzá.~Ha Timéa kíváncsi volt e fiókot is
293 3, VIII| gazdagsághoz, mely által Timéa kezét megnyerte, játszva
294 3, VIII| hitelére, becsületére, amit Timéa tanúsít? Egy fennkölt léleknek
295 3, VIII| vele Timéához.~– Kedves Timéa! – szólt Mihály, neje mellé
296 3, VIII| Minden kockára volt téve.~Ha Timéa arca ez ékszer láttára is
297 3, VIII| De nem az történt.~Amint Timéa meglátta azt az arcképet,
298 3, VIII| volt, mely elárulá magát. Timéa arca elkezdett élni!~Mihály
299 3, VIII| Mihály meg volt mentve.~Timéa kebléből kitört a rég fojtva
300 3, VIII| övé lehetett volna tán!) Timéa pedig elkomorult; arca ismét
301 4, I | hol Noémi lakik. Mikor Timéa szemei elárulják, hogy főfájásban
302 4, I | homlokára tettem, s mikor Timéa kedvencét, a kis fehér cicát
303 4, I | a két nő arcára nézett. Timéa vonásai az őszinte ijedtséget
304 4, I | szívet. Tudta jól, hogy Timéa mit érez, mivel küzd ott
305 4, I | talányon évődött.~Timár és Timéa otthon is a világpéldányai
306 4, I | ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor a
307 4, I | közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll a szerelem,
308 4, I | ügynökeire fogja bízni, Timéa pedig menjen el a nyári
309 4, I | már Timárt így képzelni. Timéa is azt hitte, hogy Mihálynak
310 4, II | szükség, s tanácsolták, hogy Timéa a telet Meránban töltse.~
311 4, II | olyan lakházat keresett ki Timéa számára, amelynek kertjében
312 4, II | elbeszélte Timéának, úgyhogy Timéa előre tudta már, hogy mikor
313 4, II | történt minden. Tavasszal Timéa hazakerült; a monostori
314 4, II | vendégsereg mellett, megvolt Timéa arcán a szomorú mosolygás,
315 4, II | Hízelkedik, mindenütt keresi Timéa kedvét. Mit titkol ezáltal?
316 4, II | lehetetlent? Meg akarja nyerni Timéa szívét? De hisz ez képtelenség!
317 4, II | orvosi nevezetességeket, hogy Timéa egészsége fölött tanácskozzanak.
318 4, II | gondoskodott róla, hogy Timéa toalettje és úri fogata
319 4, III | egy nő. De az a nő nem Timéa volt, hanem Noémi. – Őróla
320 4, III | Őróla beszélt mindig. Timéa nevét ki nem mondá soha.
321 4, IV | út még jobban megviselte.~Timéa megrettent tőle, mikor meglátta.
322 4, IV | Ön beteg volt? – kérdezé Timéa férje keblére simulva.~–
323 4, IV | Pénzért mindent kap az ember.~Timéa nem tudta mutatni, ha valamin
324 4, IV | Neki élni kell azért, hogy Timéa szenvedjen; mert ha Timéa
325 4, IV | Timéa szenvedjen; mert ha Timéa özveggyé találna lenni,
326 4, IV | Athalie-ra nézve a pokol.~Timéa eddigi nézeteit ehhez a
327 4, IV | találta őt. Annak a hírére Timéa is bejött hozzá, s megkérdezé
328 4, IV | kérem. Nem vagyok beteg.~Timéa aztán jó éjt kívánt neki,
329 4, IV | az alvó nő, s feltekint. Timéa az…~– Kíván ön valamit? –
330 4, IV | átváltozást: Noémiról Timéára.~– Timéa! – hebegé álomittasan.~–
331 4, IV | mely előtte felemelkedik.~Timéa pedig a legnagyobb nyugalommal
332 4, IV | akartam lenni az ön közelében.~Timéa hangjában, tekintetében
333 4, IV | tekintetet erőtetett.~– Timéa, kérem, ne tegye ön ezt
334 4, IV | ezt többet, ne tegye ezt!~Timéa nagyot sóhajtott, lesüté
335 4, IV | meg Noéminak, hogy ki az a Timéa?~Ha minden kincseit feloszthatná
336 4, IV | pestis utóhatása ez.~Végre Timéa orvoshoz folyamodott.~Az
337 4, IV | hol hibázta azt el?~Mikor Timéa kincseit megtartotta magának?~
338 4, IV | Az első vád nem terhelé.~Timéa úrnője már az egész vagyonnak,
339 4, IV | szerelemből vette el Timéát, s Timéa önkényt ment hozzá, forró
340 4, IV | Azt nem tudhatta, hogy Timéa mást szeret. Azt nem tudhatta,
341 4, IV | lépj, és azt mondd neki: „Timéa, én önnek rossz angyala
342 4, IV | félsz valamitől.~Attól, hogy Timéa így fog felelni:~„Én nem
343 4, IV | is mutatott hozzá.~Csak Timéa szemei vették észre arcán
344 4, IV | mély elhatározást, csak Timéa kérdezé tőle aggódva: „mi
345 4, IV | arra való volt, hogy ha Timéa az ő holta után férjhez
346 4, IV | férjhez fog menni, s ha Timéa utódai egykor szegénységre
347 4, IV | szép termetére bámult.~Csak Timéa nem félt tőle.~Timéa nem
348 4, IV | Csak Timéa nem félt tőle.~Timéa nem félt soha, mert nem
349 4, V | szigetre vetődött. Noémi és Timéa még akkor gyermekek voltak;
350 4, V | voltak; most Noémi huszonkét, Timéa huszonegy esztendős; Athalie
351 5, I | sajátjává tette.~És azután Timéa is hadd legyen boldog.~Ez
352 5, I | bántotta mégis nagyon. Hogy Timéa boldog legyen.~Bár tudná
353 5, I | tetszett neki, mintha láttára Timéa megijedt volna. Mintha keze
354 5, I | végével csak annyit mondott Timéa Mihálynak:~– Ön nagyon sokáig
355 5, I | ön tőlem valamit megtudni Timéa felől, ugye?~– Tud ön valamit? –
356 5, I | önt. Csak egy szót előbb – Timéa hűtlen-e?~– Az.~– Ah!~–
357 5, I | szobáig vezet, mely most Timéa belső szobája, s melyben
358 5, I | távolíttatni onnan azt a képet, de Timéa nem engedte, s ott maradt.
359 5, I | kinyílik.~– Tehát ön bármikor Timéa hálószobájába juthat ez
360 5, I | rejtekúton lépjek be hozzá. Timéa nyitott ajtóknál aluszik,
361 5, I | nyílik fel. S mikor kinyílik, Timéa ágyát eltakarja. Ért ön
362 5, I | volt tehát, amit keresett, Timéa hűtlenségének bizonyítványa.
363 5, I | Most kezdte érezni, hogy Timéa milyen nagy kincs. E kincsről
364 5, I | karjai közt. Athalie-nak Timéa vére kell.~Hanem aztán a
365 5, I | lámpa az asztalon állt; Timéa a szobában járt alá s fel.~
366 5, I | asszony.~– Várok rá – monda Timéa.~Azután Zófi asszony elment.~
367 5, I | Azután Zófi asszony elment.~Timéa pedig kihúzott szekrényéből
368 5, I | megfigyelhette e vonásoknak.~Timéa felnyitotta a dobozt. Mi
369 5, I | tovább nézte a tört kardot Timéa, szemei annál élénkebb ragyogásra
370 5, I | Most kopogtattak az ajtón, Timéa ijedten helyezé vissza a
371 5, I | volt. Szép, daliás arc.~Timéa nem ment eléje, még mindig
372 5, I | őrnagy belépett a szobába, Timéa arca mélyen elpirult.~Igen,
373 5, I | láttál. Nézz oda ismét. Timéa arca oly fehér, mint máskor.
374 5, I | érzésekkel küzdött nő és férfi.~Timéa szólalt meg elébb:~– Uram!
375 5, I | ajándék egy kettétört kard.~Timéa ezzel levevé a dobozról
376 5, I | látszik.~Ezen szavak alatt Timéa lassan felkelt helyéről,
377 5, I | őrnagy folytatá, ki hogy Timéa arcát ne sértse tekintetével,
378 5, I | fogják hallani többet!”~Timéa keze akaratlanul a törött
379 5, I | nem lehetett veszélyes.~Timéa ismét fölvette a törött
380 5, I | észrevehető, hogy megcsókolta. Timéa nem vonta vissza kezét.~–
381 5, I | következtek a hallgatásnak. Timéa visszaült kerevetére, s
382 5, I | mondott, valami igaz legyen?~Timéa mint egy villanyütésre rezzent
383 5, I | gondol ön, uram? – szólt Timéa indulatosan.~– Kimondtam,
384 5, I | örvénybe valaki!~A forró szavak Timéa keblét is áthevíték. Timár
385 5, I | leste a nő lelki küzdelmét. Timéa győztes maradt. Összeszedte
386 5, I | ön kérdenem: boldog ön?~Timéa mondhatlan fájdalommal tekinte
387 5, I | Isten előtt. Véljék el!”~Timéa keblére szorítá kezeit,
388 5, I | látta maga előtt a mártírt; Timéa arca ismét nyugodt volt.~–
389 5, I | tette, nem játszott velem.~Timéa ezzel egy faliszekrényhez
390 5, I | szigonyvéget.~– De uram – folytatá Timéa a női méltóság ellenállhatlan
391 5, I | sárkány ott azon a képen!?)~Timéa még mindig tudott mit mondani.~–
392 5, I | Az őrnagy „is” zokogott.~Timéa elhallgatott, hogy nyugalmát
393 5, I | őrült rohant le a lépcsőn.~Timéa ajtaja nyílt, a belső szobából
394 5, I | alakja tűnt ki e világban. Timéa csengetett. Zófi asszony
395 5, II | kezd már szökni Amerikába. Timéa is megtudná ezt.~Timéa!~
396 5, II | Timéa is megtudná ezt.~Timéa!~Óh! milyen nehéz ez elől
397 5, II | az emelkedett volna.~És Timéa szereti ezt az embert, és
398 5, II | viseltem ragyogását?”~Mondaná.~Timéa nem válik el soha.~Azt mondaná: „
399 5, II | én őt megfosztottam”.~Ez Timéa.~De hát Noémi!~Mit csinál
400 5, II | ahonnan nem lehet neki eljönni Timéa nagylelkűsége miatt? Egyedül
401 5, II | ismeretlen világrészbe!~De hát Timéa!~Ez a név a hajótörés rá
402 5, II | mindenütt. Némely levélre Timéa írta fel, hogy ő már intézkedett
403 5, II | intézkedett e tárgyban.~Ismét Timéa!~Mihály egymás után bontogatta
404 5, II | mely nem mozdul onnan, az Timéa. Koldusasszony kisgyermekével
405 5, II | épület omlott össze, amit Timéa épített.~Ismét Timéa!~Timár
406 5, II | amit Timéa épített.~Ismét Timéa!~Timár sietett tovább olvasni
407 5, IV | igazak: ő nem „ölte meg” Timéa apját, nem „lopta el” kincseit,
408 5, IV | felbonthatatlanul; feleséged van, a szép Timéa, akire Noémi bizonyosan
409 5, V | világ előtt, fölfedezve Timéa előtt – és Noémi előtt!~
410 5, VII | hit, remény, szeretet, Timéa saját kézmunkája.~Még négy
411 5, VII | derék, nevezetes embernek!~Timéa, amint az első hírt vette
412 5, VII | hiányzottak a tetemnek.~Timéa Komáromba vitette a drága
413 5, VII | mondja rá, hogy az a szobor Timéa hasonmása.~És Timéa mindennap
414 5, VII | szobor Timéa hasonmása.~És Timéa mindennap kijár a temetőbe,
415 5, VIII| jön a farsang. De bizony Timéa csak azután is megtartotta
416 5, VIII| temetése napjától számítja Timéa a gyászévet, mert hiszen
417 5, VIII| már a tavasz is eljött, és Timéa még mindig nem tette le
418 5, VIII| mindig azt mondja, hogy ha Timéa ahhoz az emberhez találna
419 5, VIII| egyszer valaha gazdag, és Timéa lenne szegény, én még akkor
420 5, VIII| hozzámenne csak bosszúból is, ha Timéa ahhoz menne, akit én gondolok.
421 5, VIII| kardmarkolatot, az eltört pengével. Timéa ezúttal bizonyosan ottfeledte
422 5, VIII| volt-e az, ki azt mondta, ha Timéa szegénnyé lenne, Athalie
423 5, IX | Lerajzolá azután előtte Timéa szenvedéseit s a bánatot,
424 5, IX | világi állása, vagyona, Timéa hűsége által; vonzatva máshova
425 5, IX | adósságomat! – monda Mihály. – Timéa megkapta birtokomat, s megkapta
426 5, IX | helyettem fogják eltemetni, s Timéa özvegy lesz. Tehozzád pedig
427 5, IX | titokról. Én azt akarom, hogy Timéa boldog legyen.~Mihály megcsókolta
428 5, X | is esik egy esztendőben; Timéa a télit tartotta fel, mert
429 5, X | senki sem tartott számot. „Timéa” benne sincs a komáromi
430 5, X | micsoda napjára esik az évnek „Timéa”.~A szép május hóban esett
431 5, X | úr régen távol volt.~És Timéa azért mégis minden májusban
432 5, X | csupa fehér rózsákból Szent Timéa napján. Ki küldte azt, nem
433 5, X | májusi nap reggelén, amelyen Timéa fehér rózsái meg szoktak
434 5, X | Zsuzsánna, hanem Levetinczy Timéa volt a meghívóra felülírva,
435 5, X | keresztül kellett mennie.~Timéa elfogadó-szobájában várt
436 5, X | ehhez a körülvevő pompához Timéa most is feketébe volt öltözve.~
437 5, X | felelt meg a gyászruhának. Timéa arcán üde mosoly volt és
438 5, X | vannak azok mind, akik engem Timéa napján meg szoktak köszönteni,
439 5, X | Az én szegény rózsáim!…~Timéa nem tiltotta neki, hogy
440 5, X | gyászfőkötő olyan nagy akadály. Timéa vette azt észre.~– Akarja
441 5, X | van a vendégségnek – súgá Timéa. – Ugye, meg van ön elégedve?
442 5, X | az utolsó vendég…~ ~Timéa tanulta lassan azt a nagy
443 5, X | Áldás legyen a frigyükön!~Timéa föltette magában, hogy Athalie-nak
444 5, X | tágítani ott, ahol kellett.~Timéa előtt magasztalta az őrnagyot,
445 5, X | fogja tudni még jobban.~Timéa és az őrnagy irányában pedig
446 5, X | bírta sajátítani. Egyszer Timéa arra szólította fel, hogy
447 5, X | fenekére tekints?~Nem, nem! Timéa nem gyanakodik. Hisz ő olyan
448 5, X | másvilágon nem kell többé!” Timéa nem tud arról az éjjeli
449 5, X | lett tőle elbocsátva. És Timéa nem tudja azt, hogy a férfit,
450 5, X | találkozásra, azért retteg Timéa miatt, és nem meri azt neki
451 5, X | nyári Zsuzsánna-nap előtt. Timéa ezalatt apródonkint hagyogatta
452 5, X | egyet sem bont fel most Timéa, mind egy ezüst kosárkába
453 5, X | van írva a címzet – szól Timéa. – Tedd a többi közé, majd
454 5, X | köszöntője azonnal felejtve van. Timéa eléje siet.~A boldog vőlegény
455 5, X | menyasszonyöltöny, ahol most.~Timéa a szép fehér rózsabokrétát
456 5, X | szó. – Athalie-ra nézett.~Timéa gyermeteg jókedvvel állt
457 5, X | Majd Athalie lesz olyan jó.~Timéa egész gyanútalanul ejtette
458 5, X | hajtűvel érzékenyen megszúrta Timéa fejét.~– „Ah, te ügyetlen!” –
459 5, X | te ügyetlen!” – kiálta Timéa, fejét hirtelen félrekapva.~
460 5, X | Ugyanazon ember előtt…~Timéa nem látta, de Kacsuka látta
461 5, X | ez egyetlen ránézésben!…~Timéa, amint kimondta ezt a szót,
462 5, X | beszélni.~– Óh! kedves sép Timéa, csak te ne nehestelj rám.
463 5, XI | rejteket fölkeresse, melyből Timéa hálószobájába lehet látni.~
464 5, XI | őrnagy búcsúzni készül már: Timéa kezét kezében tartja.~És
465 5, XI | kezét kezében tartja.~És Timéa arca olyan piros!~Ah! kell-e
466 5, XI | álmodni ennél a háznál!”)~Timéa mosolygott, s megsimogatá
467 5, XI | Bocsásson meg, kedves Timéa, a nőt nem ékesíti a filozófia.
468 5, XI | őrnagy aztán előkereste Timéa imakönyvéből, melyet Timár
469 5, XI | úgy. Tegye azt: tegye azt!~Timéa végigolvasta az imát fennhangon.~(„…
470 5, XI | ott volt.~A hálószobából Timéa parancsoló hangja szólt:~–
471 5, XI | nem parancsol-e valamit.~Timéa azt hitte, ez a szobaleány
472 5, XI | megtanulni!~Végre beteszi Timéa a könyvet, s nagyot fohászkodik.
473 5, XI | ezt mind!~Azután eloltja Timéa a gyertyát, s Athalie nem
474 5, XI | Lassan, tapogatózva jő előre.~Timéa mély álomlélegzete vezeti
475 5, XI | megtalálja a vánkost, melyen Timéa fekszik.~A vánkos alá nyúl,
476 5, XI | csapás nem volt halálos, Timéa jobb karjával fejét eltakarta
477 5, XI | kesztyűn keresztülvágott, és Timéa kezét megsebesíté.~E vágásra
478 5, XI | halántékáig.~Ekkor megkapta Timéa bal kezével a kardvasat.~–
479 5, XI | kiáltani. Itt küzdeni kell.~Timéa nem kiáltott többet, hanem
480 5, XI | vasat kicsavarja kezéből.~Timéa erős volt, s a gyilkos mindig
481 5, XI | kezét arra fordítja, hogy Timéa kezéből kiszabadítsa hajzatát:
482 5, XI | ő van megrémülve.~Amint Timéa kezéből kiszabadul, félretaszítja
483 5, XI | után a szentképes rámát.~Timéa még néhány lépést tántorog
484 5, XI | az előszobából egyenesen Timéa hálótermébe szolgált. Az
485 5, XI | kiszakította azt a zárából.~Timéa ott feküdt előtte a földön,
486 5, XII | tisztességes házasság vár; s Timéa neki jóltevője, ki gazdag
487 5, XII | semmi nyoma nem látszott Timéa szobáján kívül. Egy véres
488 5, XII | Aki bizonyosan tudja azt, Timéa, nem árulja el senkinek.~
489 5, XII | is szembesítették vele.~Timéa még mindig fekszik sebei
490 5, XII | kérdezősködjék tőle; de Timéa, amint észreveszi, hogy
491 5, XII | olvasmányról kellene gondoskodni Timéa számára.~Timéa már akkor
492 5, XII | gondoskodni Timéa számára.~Timéa már akkor elhagyta az ágyat,
493 5, XII | jókívánatokat meghallgatja!~Timéa kezei még mindig be vannak
494 5, XII | felbontogatni: ő olvassa fel azokat Timéa előtt. Az alispán is jelen
495 5, XII | aranyos bogár.~– Az ám – mond Timéa –, nekem is feltűnt az.~
496 5, XII | Athalie véres öltönyeit.~Timéa iszonyodva takarja el arcát
497 5, XII | szörnyek laknak ott!…~És Timéa elfelejti, hogy kezei össze
498 5, XII | őrnaggyal; a törvényszék előtt Timéa a perben csak mint Kacsuka
499 5, XII | neje jelenhet meg.~Amint Timéa annyira felüdül, végbemegy
500 5, XII | magát vonásain, mikor belép Timéa, és Athalie látja ezt az
1-500 | 501-504 |