Part, Chapter
1 1, II | faházaik ereszeit. Hajó nem jár most.~Az ogradinai őrállomás
2 1, II | facsövön keresztül.~Hajó jön-e most, s vontatóinak ad jelt a
3 1, II | Emberhangot hiába volna most itt vesztegetni. A hajóról
4 1, II | ember és állat, hogy no most sebesebben kell menni, most
5 1, II | most sebesebben kell menni, most lassítani a lépést, most
6 1, II | most lassítani a lépést, most egyszerre megállni.~Mert
7 1, II | hány lábnyi vízben haladnak most, időt vesz magának, hogy
8 1, II | kalendárium mond, az szent. Most tíz esztendje éppen így
9 1, II | Megértette, mit jelent az.~– No, most nézze kend – szólt Fabula
10 1, II | változott a vízjárás; ha most szél hosszában nem eresztem
11 1, III | hogy siessenek a malom elé.~Most már értették a szándékát.
12 1, III | melyen a vitorla össze van most húzva, magas hátulja és
13 1, III | marmotákat.~– Nézd!~Timéa most már a malmot kezdte nézni.
14 1, III | macskát.~Az a nyavalyás, most, hogy egy emberlakta hajót
15 1, III | feltámadásnak!~Az áradat most ennek az örvénynek vitte
16 1, III | Timéa azt kérdezé tőle:~– Most mi lesz abból a malomból?~
17 1, IV | közelítenek e sziklameder felé még most is.~Itt ezen a helyen süllyed
18 1, IV | az egész napi húzásnál.~Most a kürt tizenkettőt bömböl.
19 1, IV | és állat képes, előveszi most; a végső erőfeszítés az
20 1, IV | befelé; a kormányrúdhoz most két ember kellett, az is
21 1, IV | az; mindenki tudta, hogy most temetője fölött úszik; csak
22 1, IV | gyermek nem félt még semmitől.~Most egy öbölszerű sziklakör
23 1, IV | könnyeit visszatartóztatni, s most, mikor a hajóbiztost elnyelte
24 1, IV | teljesen eltakarva.~– S most ki a ladikkal a partra! –
25 1, IV | keresztelő. Legalább már most vízmentes vagyok. Sietnünk
26 1, IV | mögött jön, üldözőbe fogta, s most a Szent Borbála az elől
27 1, IV | hogy az elől vesztettünk most utat, mert hát az a baj
28 1, IV | elszökött vele Törökországból, s most az a dolgunk, hogy mentül
29 1, IV | belekerült az örvénybe, s most annak a deszkái úsznak a
30 1, V | szelet. Könnyebb a munkája most mind a kormányosnak, mind
31 1, V | szuronyait a puska végére. Még most három lépésnyire a testtől!
32 1, V | fenekén levő illetményt.~Most elősompolyog a tisztító.
33 1, V | felelte rá odabenn:~– Amit te most mívelsz, az bizony vesztegetés.
34 1, VI | tenni valaki ellenében, mert most maga szólítá meg Timárt,
35 1, VI | e barlangról felhozni.~– Most negyven éve, a miéink e
36 1, VI | várromjai. Csupa sírkő.~Hanem most ezeket bámulni nincs idő.
37 1, VI | álljanak meg. Nem segít itt most sem evezés, sem vontatás.~
38 1, VI | zátonyokkal és „kopaszokkal”.~Most az a mesterség, hogy e sziget
39 1, VII | odanyújtá azt is: „Meggybor”. Most készült az is frissiben.~
40 1, VII | lehetett megtudni, ha fú.~– Most aztán itt kell vesztegelnünk,
41 1, VII | Elhiszem, uram!~– De most még egy kérésem van. A hajómon
42 1, VII | Igen jó lesz. Hanem hát most ne arra térjen ön vissza
43 1, VII | őszi pázsit ki van hímezve most kék veronikával és piros
44 1, VIII| elkezdett beszélni.~– Ah! Még most is megvan ez az átkozott
45 1, VIII| biztosíthassak magamnak. Most kaptam meg a kinevezést
46 1, VIII| kilopták a zsebemből, s most emiatt elvesztem a hivatalomat.~
47 1, VIII| gazdag utazók, mint amilyenek most hálnak itten.~– Én nem tudom,
48 1, VIII| Egy arany karperec.~– Az. Most ajándékozta amaz idegen
49 1, VIII| vagyunk?~– Hallottam.~– És most mit gondol ön felőlünk?
50 1, IX | Ennek a fia az az ember, aki most itt volt. Akkor ez tizenhárom
51 1, IX | beszélnek, ő nem tud semmit!~Most már tudja ön, hogy kik vagyunk
52 1, IX | alászállni.~„Miért nem vagyok most hatalmas úr?” – gondolá
53 1, IX | Ha e szigetből, mely most senkié, engem ki akarnak
54 1, IX | hangját hallhatóvá tegye. – Én most is azt hiszem, hogy ez embernek
55 1, IX | panaszkodott, hogy még most is rosszul érzi magát. Timár
56 1, IX | én pedig nem vagyok az. Most aztán hozzám jössz megint,
57 1, IX | ugye, mikor az elment, most már én is jó vagyok neked?
58 1, X | Sztambulban. Te tudod, mi történik most Törökországban. A szultán
59 1, X | Én jókor megtudtam, hogy most rajtam a sor.~Nem voltam
60 1, X | szolgálatokat ennek az embernek, s most azoknak viszonzását kérem.
61 1, X | kiszaglászni, egyedül ő. Most elém került, s már Pancsovánál
62 1, XI | így susogtak:~„Nézd! Ha te most nem teszed azt, ami rád
63 1, XI | vacogni.~– No, hála Istennek, most már él, mert a hideg leli! –
64 1, XI | fohászkodék Timár. – Most már lássunk hozzá a hajóstemetéshez.~
65 1, XII | terméke volt.~– No fiam, most rosszkor jöttél! – kiálta
66 1, XII | hoz az idénre, pedig éppen most közelget a szüret, ez az
67 1, XII | Mihály az embereinek, hogy ő most feküdni megy, mert már két
68 1, XII | gonosztevők! Hisz ezért most engemet majd előfog a vármegye;
69 1, XII | hogy én sikkasztottam el. Most nekem erről adjatok írást,
70 1, XIII| omlottak utána a könnyei, s most, mikor azt mondják neki,
71 1, XIII| bámulni.~Meglehet. Timárnak most más dolga akadt, mint lélektani
72 1, XIII| elvész a Duna fenekén, s most én akár nekiálljak Pancsovától
73 1, XIII| Szent Borbála hajóterhe most már meg volt mentve.~
74 1, XIV | VÉGZETE~A Szent Borbála most már akadálytalanul haladt
75 1, XIV | aztán arra gondolt, hogy ha most őt a víz innen elviszi,
76 2, I | elkészítette reggeli világításban, most lámpafénynél kísérli meg
77 2, I | megakadva. Hogyan mutassa most be ezen leányt s hogy mondja
78 2, I | jött le hozzá, hogy éppen most érkezett meg Timár úr egy
79 2, I | tőkére ment, és elsüllyedt.~Most már eltaszítá Timéát magától
80 2, I | nézve, hogy Brazovics úr, most dühében, csak azért, hogy
81 2, I | éppen amiatt lázadtak fel most, mert a szultán lefestette
82 2, II | Jó, jó; de mi szükség itt most teneked Athalie-t úgy rám
83 2, II | Jól van. Megkísérlem. Te most meglehetősen kellemetlen
84 2, II | szerencsétlenséged, mert most mindenki félni fog más hajót
85 2, II | az útját tudod. Adj be te most egy offertet, amelyben vállald
86 2, II | ábrándos illúziókkal. Azoknak most hamva sincs már. Azt hittem,
87 2, III | egyik egészen szárazon állt most.~Timár beleköltözött abba
88 2, III | kevés készpénze volt, azt most mind abba öli bele, hogy
89 2, III | a halandó emberrel.~„Kié most ez a sok kincs?”~„Hát kié
90 2, III | üldözöttnek, amennyi látható. Most már érted is az összefüggést
91 2, III | elrabolta mind a kettőtől.”~„Most a »senkié« azok.”~„A tieid.”~„
92 2, III | soha?”~„Mi lenne abból, ha most te ezt a kincset, ahogy
93 2, III | mondanád neki: íme ez a tied, most hoztam a víz fenekéről neked!”~„
94 2, III | őrültség lenne őfelőle.”~„Most pedig megfordítva lesz a
95 2, IV | hegyet. A bejáratnál még most is látszanak a véső és kalapács
96 2, IV | eltemetett sziklafolyosókban most is találnak római emlékeket.
97 2, IV | emlékhajfürtje.~A körül lakó nép most is aranyat ás, aranyat tör
98 2, IV | értett a társalgási nyelvből.~Most már Zófia asszony is szívesen
99 2, IV | fintorgatna Timárra; mert ez most már gazdag úr, nem megvetendő
100 2, IV | módon szikráztak. Mintha most már veresebbek volnának,
101 2, IV | Abban az időben, talán most már nem, az volt az államgazdászati
102 2, IV | Hofkriegsrath vezetőivel. Most csatányos alkalom kínálkozott
103 2, IV | szoríta vele kezet.~– Barátom! Most ezt a dolgot nem szabad
104 2, IV | nem fog ütni a nyeregből. Most üsd a vasat!~Timár azt mondta,
105 2, IV | Rászedte az üldözőket.~Most már saját érdekében tett.~
106 2, IV | természetben fizetett osztalékért. Most azonban két egymás után
107 2, IV | tartott, azokon kucsírozott. Most licitálják őket. Én excellenciás
108 2, IV | Folytatá:~– A Hofkammer most nem kapja meg a haszonbért,
109 2, IV | tudom, hogy a Hofkriegsrath most azt a Hofkammerrel akarja
110 2, IV | megfizettetni.~Őexcellenciája most a burnótszelencéjét nyitá
111 2, IV | Az új bérlet, mivelhogy most november végén vagyunk,
112 2, IV | pártfogói kerültek felül, s most meg azok akarják a Hofkammer
113 2, IV | által okozott hiány. – És most ez az ember, aki a Hofkammer
114 2, IV | eladja. Hamis a lelketek.~– Most pedig igazat mondok. Én
115 2, V | stafírungot készítik.)~Kacsuka úr most már csaknem ott lakott a
116 2, V | alulról szemközt? Timár…~No most itt van a keze között! Egy
117 2, V | fiát, egész atyai szívével; most már el kell annak venni
118 2, V | tűzte. Azt hitte, hogy ő most attól nagyon szép lett.
119 2, V | azt annak vette, hogy őt most minden ember nagyon csodálja;
120 2, V | felfordítva? Te bárgyú! Még most sem ismered meg Athalie
121 2, V | minden pénze odaveszett; most egyebe sincs, mint a rajtavalója.~(
122 2, V | Athalie bevágta az útját: „Most ennek te vagy az oka! minek
123 2, V | kárba veszett fáradság. Most még gyermek ugyan, de előreláthatólag
124 2, V | jött férfiaknak, hogy ez most azért siet oly szorgalmasan
125 2, V | Athanáz úr szavából, hogy az most nagyon sok anisettet ivott.
126 2, V | Megveri önöket az Isten! És most utoljára találkoztunk ketten
127 2, V | mindig szelíd, alázatos arc most büszke volt és indulattól
128 2, V | forró, mély hangon. – Én most kegyedtől búcsút veszek.
129 2, VI | odújában.~– No, fiamuram, most mutassa meg, hogy igazán
130 2, VI | Látja, ez a gazember Timár most ott vásárol telkeket nyakra-főre,
131 2, VI | bevásárlók kezéből azokat most már ötszázezerért kaphatta
132 2, VI | jutott eszembe. A város most árverezteti a Vág-Duna melletti
133 2, VI | nem vet bele semmit; hanem most menjen, és végezze, amit
134 2, VI | összekötendő volt, amit most Nádor-vonalnak hínak, s
135 2, VI | kisajátították negyvenezer forintért. Most a fölösleg a kend haszna.
136 2, VI | Hiszen így van ez, már most látom. Húszezer forintot
137 2, VI | Húszezer forintot kapok most ingyen, azt is látom; soha
138 2, VI | dolgot. Tehát az a sok pénz most az enyim! Megyek. Megveszem
139 2, VII | szabad nap, a főtt kukorica most is csak megvolna, csupán
140 2, VII | elkészült a menyasszonyi ruhán, most már a szabónál van az, aki
141 2, VII | a keresztelés. Attól van most megijedve. Nézze, hogy remeg!
142 2, VII | Miért nem? – kiálta Athalie (most már az anyjához hasonlított
143 2, VII | kivillantak szép ajkai közül. Most mindjárt széttépi ezt a
144 2, VII | kapitány.~Athalie mosolygott.~Most már nem tréfa, de fenyítés
145 2, VII | Timéával a menyasszonyruhát.~– Most már én próbálom fel – szólt
146 2, VII | dacára létezik, és éppen most adja lételének jelét. Mint
147 2, VII | Nevét sem tudta annak, amit most érez.~Athalie érzett olyasmit,
148 2, VII | emelésére ez a kegyetlen tréfa; most már enyhíteni akarta azt.~–
149 2, VII | büszke szép menyasszony arca most fehérebb, mint Timéáé.~És
150 2, VIII| őt halva fogják találni.~Most azután itt volt a nagy kísértet!
151 2, VIII| mellett elhalad. Nem irtózik ő most azoktól. Az a méreg, amit
152 2, VIII| akartam önt emlékeztetni. Mi most nagyon szegények vagyunk,
153 2, VIII| arca ki volt gyulladva; most mindkét kezével megragadá
154 2, VIII| táplálni keblemben, amit most és évek óta.~Kacsuka úr
155 2, VIII| nem mondott el: azt, hogy most és évek óta nem szereti
156 2, VIII| válaszolni:~– Elmegyek. De most távozzék ön haza. Kísérte
157 2, VIII| aki ott feküdt a kövön. Most már fel sem ébredt az rá,
158 2, VIII| járt a fejében, hogy ha ő most azt a kést annak a fehér
159 2, VIII| hogy hisz az kinn alszik most a cselédszobában Zófia asszonnyal
160 2, VIII| és utolérte a rettegés. Most kezdé érezni, hogy milyen
161 2, VIII| Azok a konyhában lehettek most.~Azok rég ébren voltak,
162 2, VIII| szívesen vette volna, ha most jönne az a híres földindulás,
163 2, VIII| lehet az a bolond ember?~Most már csak a konyhafelszerelés
164 2, VIII| sem mozdul még a helyéből.~Most következik a fő dolog. Lemennek
165 2, VIII| No édes szép leányom, most már mehetünk innen. Nézzünk
166 2, VIII| János templomának a tornya most éppen ledűlne, s idecsapna
167 2, VIII| szomorú temetkezésnek; s talán most jön majd, mikor kiürült
168 2, VIII| római pápa a bullában – én most a bírói árverésen megvettem
169 2, VIII| Nem is hízelgett soha. És most mindent odaád neki, amit
170 2, VIII| hogy mit válaszoljon nekem.~Most Timéa határozott tekintettel
171 2, VIII| szép Athalie-t nőül vegye!~Most azután őrajta volt a sor,
172 3, I | hozzátartozik a szerelemhez.~Most végre eljutott vágyai céljához.
173 3, I | Nem igaz! – Tolvaj vagy!~Most ez a per el van döntve.
174 3, I | volt; csak azt tudja, hogy most már az övé. És ezzel ki
175 3, I | templomba járjanak.~Hanem most meg a protestáns lelkész
176 3, I | sejtése támad, hogy őtet most talán izraelitának keresztelték
177 3, I | hajdani Brazovics-háztól, mely most már sajátja volt, vitte
178 3, I | el a Brazovics-ház előtt, most már vőlegény és menyasszony
179 3, I | háromszor. Ez is elmaradt most. El a közös pohárból ivás
180 3, I | amit bírni úgy óhajtott, most már birtokában van. Csak
181 3, I | hogy atyja meghalt.~És most sem, midőn azt súgják fülébe: „
182 3, I | amit ön parancsol!”~Mihály most kezdé sejteni, hogy minő
183 3, II | ház egykori kisasszonyát most is testvéreként, mint úrhölgyet
184 3, II | között keltett életre egykor. Most is olyan mélyen látszott
185 3, II | tette ön e házban Timéát. És most láthatja, hogy mit tett;
186 3, II | döfne annak szívébe.~– És most… űzzön el ön házából, ha
187 3, II | zúgott agyában… Így kellene most tenni.~A hálószoba ajtaja
188 3, III | velük Timéát.~Megnyerte, s most abban bűnhődik.~A szegény
189 3, III | odatalál.~… Vajon mit csinál most Almira és Narcissza?~Hát
190 3, III | Narcissza is, meg a rák is.~Most Almira figyelme egyszerre
191 3, III | ítélve a válasz megnyugtató.~Most egyszerre rémületes jajveszékelés
192 3, III | A paradicsom gyümölcsfái most virágoznak, fehér és rózsaszín
193 3, III | hajdani hajóbiztosra, ki most is egy szürke kabátban,
194 3, III | Régen meghalt.~– Hát már most önnek senkije sincs?~Timár
195 3, III | Teréza mama? Ne menjen most a konyhába az én kedvemért
196 3, III | ezen törtetett keresztül; most vízinövények, sárga liliom
197 3, III | Ne zavarjuk meg. Nézze, most összehúzza magát, ugráshoz
198 3, III | ugráshoz készül; vigyázzon oda. Most nagyot ugrik, hosszú nyelvét
199 3, III | színházban a maga nótáját.~Noémi most már nevetett a borzasztó
200 3, III | rá nem bírta volna venni. Most ön új embert csinált belőle,
201 3, III | eljön, és egyre gyötör. Most már kitalálja a módját,
202 3, III | hogy itt lesz.~– Bárcsak most jönne el! – monda Noémi.~–
203 3, III | jegenyefák rezgő levelei között. Most tiszta ezüst volt a színe.~
204 3, IV | gazdámnak, aki küldött.~– Önnek most is Brazovics úr a gazdája?~–
205 3, IV | Már nem az, mert meghalt.~Most Teréza kiálta közbe hevesen.~–
206 3, IV | Itt a sebhely a homlokomon most is. És az ötéves gyermek
207 3, IV | gyermekemet sírni hallotta. Azért most azt mondom, hogy hozsánna!
208 3, IV | van állva az útja. Almira most már a főzde ajtaja elé feküdt,
209 3, IV | a kijönni akaróra.~– No most meg már nem eresztesz ki?
210 3, IV | Ejh de jó ágyra tettem most szert! Lucullusi egy fekhely.
211 3, IV | atyám vétett teellened.~Most meg már a könnyhullatásig
212 3, IV | vagy.~Teréza asszonynak most is gyönge oldala volt, ha
213 3, IV | tengeri hajót építtet.~– Hja, most én csak úgy vájkálok a pénzben! –
214 3, IV | aggállyal tekinte Tódorra.~– Most egyszerre boldoggá teszlek
215 3, IV | az Isten áldjon meg érte. Most már nem éred be a gyümölccsel,
216 3, IV | Igenis, azt tehetem! – szólt most, igazi arcát megmutatva,
217 3, IV | aszalt gyümölcs fizettetik. Most kaptam meg a pátenst és
218 3, V | ment a világ határán, s most egy új földet, új eget lát
219 3, V | volt még számodra sehol; most azt is megtaláltad. – Vedd
220 3, V | tette várt életüdvét.~S most itt szemébe mondják, hogy
221 3, V | hallgató vád.~„Mit teszesz te most itt? Tudod-e, hogy mit csinálsz
222 3, V | Tudod-e, hogy mit csinálsz te most? Lopsz, gyújtogatsz, gyilkolsz.
223 3, V | istentagadóvá tették. S te most ide lopod magadat, elrablod
224 3, VI | fáradságos mulatság, s neki most nem az a kedélyállapota
225 3, VI | hullámáradat volt az, ami ellen most egész erejével küzdenie
226 3, VI | elloptad tőle a szabadságát, most el akarod tőle lopni zálogba
227 3, VI | akkor, midőn megtaláltam, most az is mind veszve van, s
228 3, VI | van, s ő mehet koldulni. Most pedig minden az övé, ami
229 3, VI | megszólalt újra:~… Igaz, hogy most semmi örömed nincsen a földön.
230 3, VI | pisztoly még kezében volt, azt most védelmül tartá feje elé,
231 3, VI | fegyverét a levegőbe. – Most már én is fegyvertelen vagyok.
232 3, VI | okom sincs rá, hogy itt és most önnel tréfáljak. Ön meg
233 3, VI | járhatok az erdőben. Már most ért ön engem. Hogy komolyan
234 3, VI | kalapját a földről.~– És most vegye ön ezt a két lövést
235 3, VI | volt a rekkenő melegben.~– Most újra két lövés! Anyám, mi
236 3, VI | irodájából eltávozott.~– Ez most megint valami óriási nagy
237 3, VI | hollandusok, anglusok meg németek. Most tessék ennyi furfangos nép
238 3, VI | se vicispán. Egyszóval ez most megint valami hallatlan
239 3, VI | ottjártomban adósa maradtam ezzel, most köszönettel megfizetem.
240 3, VI | vagy!”~„Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál,
241 3, VI | örülni. Nem gondolsz te most a lisztiparra, nem a nyereségre
242 3, VI | tette maga elé a levelet.~Most egyszerre valami rémületes
243 3, VI | Mármost lehet rohanni lefelé.~Most már el volt határozva, hogy
244 3, VI | jeleket, amik megtérítsék. Most már azokra sem ügyelt; el
245 3, VI | visszaforduljon maga is.~De most már makacs volt. Hiszen
246 3, VI | többé az Isten segítségét. Most már akart menni. Noémi arra
247 3, VI | délsarka s az akarat vitte most már előre.~Hogy lemaradt
248 3, VI | feleségének nevezhet; aztán most egy dohos, gomba benőtte
249 3, VI | akarja, hogy így legyen; most már akarja.~Mihálynak kegyes,
250 3, VI | máskor magas dombtetőn állt, most a küszöbéig ért a víz, s
251 3, VI | gondolattól, hogy talán Noémi most veszélyben van a kis szigeten.
252 3, VI | a fák között foly a víz. Most már csáklyával könnyebb
253 3, VI | fák koronái látszottak ki; most pedig a nádas nem volt sehol,
254 3, VI | juhok oda szorultak fel.~Most hallhatja Almira örvendő
255 3, VII | hogy sok dolga múlhatik most; de Mihály megnyugtatá őt
256 3, VII | egy asszony kezében.~S ha most ez asszony könnyelmű szeszélyében
257 3, VII | annyi ismeretlen idő óta?~Most már nem volt nyugta; az
258 3, VIII| szerezzünk más csónakot. Most pedig, jó öreg, üljünk bele
259 3, VIII| versenytársaknak tódult utánunk, s most nyakrafőre őrletik a lisztet,
260 3, VIII| örömeit kellene keresni, és – most nem kérdezi a hazatérő férjtől: „
261 3, VIII| gondolt, azt képzelé: ő most keres magának mulatságot,
262 3, VIII| teheti vele, amit akar; most azután látta, hogy miből
263 3, VIII| lehetne tudni, mit gondol most Timéa?~Az a fiókkulcs nem
264 3, VIII| arca nem árult el semmit.~– Most vissza fogunk menni Komáromba –
265 3, VIII| voltunk egymástól távol; most már maradjunk együtt.~Hanem
266 3, VIII| lesz már elmenni: a férj most érkezett meg hosszú útról,
267 3, VIII| pokol, vagy mennyország. Most mindjárt meg fogja tudni,
268 3, VIII| azt mondá neki: „ne lopj!”~Most már rablás volna ez ajkról
269 4, I | szerencsésen megérkezett, és most már a siker tökéletes. A
270 4, I | hírnevet Dél-Amerikában, hogy most még a benn termelt lisztet
271 4, I | világhírű árucikk lett a bíbor.~Most aztán már Komáromban is
272 4, I | titokrejtegető arccal.~Most aztán már ő hazudott, nem
273 4, I | nem sejtette azt, hogy ő most útleveleket oszt vendégének,
274 4, I | rózsaberek fogadta itten, most egy kiszáradt erdő. Ez baljós
275 4, I | Mihály azt hitte, hogy most mindjárt megőrül.~Teréza
276 4, I | szívében a fájdalomnak, s az most egyszerre gátját törte!
277 4, I | mondta Noémi Mihálynak, hogy most már menjen ki a szobából,
278 4, I | mást érzett Noémi iránt most, mint mikor idejött.~Ennek
279 4, I | töltöd az időt másutt? Mert most a magad ura vagy, ugye?
280 4, I | olyan nagy úr, hogy itt most fát fűrészelhet hétszámra.~
281 4, I | rég messze tűnt már onnan. Most aztán csak a határvámnak
282 4, II | legénynek. Nem törődik az most üzletével; azt intézik az
283 4, II | Athalie-t táncolni.~Boldog-e ez most? Vagy hazudja a boldogságot?
284 4, II | és leküldte Pancsovára.~Most még egy furfangot kellett
285 4, II | sokáig – Levetinczy úr?”~Most aztán, hogy a kis lak előtt
286 4, II | minden rémképe elmúlt. Itt most is minden úgy van, ahogy
287 4, II | ahogy máskor volt; itt most is azok laknak, akik őt
288 4, II | gyermeket, azt mondá neki:~– Most már aztán itt maradok, amíg
289 4, III | amit a kitanult pallér most már gyakorlott kézzel illesztett
290 4, III | elgondolja, mi lesz abból, ha ő most itt a forrólázt megkapja;
291 4, III | tegnap. Ez a csekélység most, mint egy bűnsúly nehezedett
292 4, III | Valaha övé volt e ház, s most ide jár kísérteni. Nézd,
293 4, III | Ébredj! Tépd össze! Aha! Most egy óriáskígyóra bukkant,
294 4, III | Mivel van tele? Liszttel. Most jön a forgószél, a tornádó,
295 4, III | kis Dódi nagyon beteg”.~Most meg a gyermek is!~Szegény
296 4, III | tartania, hogy hol járt most.~Mert a betegek oly gyanakodók!
297 4, III | beteg.~– Őnála voltam.~– Most is alszik?~– Igen, alszik.~–
298 4, III | te már varrsz is? Ráérsz most? Miféle piperét varrsz magadnak?~
299 4, III | reggel virradt.~Mihályt most már az álmatlanság kezdte
300 4, III | Hát menjen ki a gyermekhez most, s küldje vissza Noémit.
301 4, III | rávezette. Rájött, hogy ezt most ültették oda.~És akkor aztán
302 4, IV | azok tűzhányók voltak, most már azok is hidegek. Olyan
303 4, IV | máshová, mint a holdba. Most aztán még jobban hiszem
304 4, IV | éj, menjenek be a házba.~Most még eggyel több rémgondolatja
305 4, IV | gyűlölt élethez szaporította most még az a gondolat, hogy
306 4, IV | mindkettőjüket úgy gyűlöli, most az ő életéért imádkozik,
307 4, IV | tekintetű jelenség volt, most egy összeesett, hallgatag
308 4, IV | Mihály tudta azt, hogy ő most aluszik, s ez a vakság,
309 4, IV | annak, hogy ő hol álmodik most. Itt fekszik az ágyában
310 4, IV | Remekműnek készült ez, minőt még most is látni régi házaknál,
311 4, IV | bejöhet hozzá akárki. – Ha most valaki bejönne azért, hogy
312 4, IV | hallhatja.~„Milyen halkan ver most a szíved!” – mondja álmában.~
313 4, IV | férjével közös lett volna; most, hogy a férj szenved, ezt
314 4, IV | kétszer-háromszor azóta. Most hát azt mondá, hogy majd
315 4, IV | minden ember elköltözött.~Most azután nem hallatszott a
316 4, IV | úrkodott tengernek, s még most is tartogatná emlékeit messze
317 4, IV | korbáccsal, míg meg nem szelídül, most mégis ura volnál, bírnád,
318 4, IV | hát annyi bátorságod, hogy most eléje lépj, és azt mondd
319 4, IV | lelkére legmélyebb benyomást.~Most már egészen készen volt
320 4, IV | véli leolvasni, hogy az most ezt gondolja magában: „ni!
321 4, IV | ne tehette volna azt? – Most milyen tehertől volna ő
322 4, IV | fog virágzani: az Noémi. Most még egy harmadik jön a kettő
323 4, V | ellenkező áramlatba ragadták; s most itt áll előtte egy ember,
324 4, V | akkor gyermekek voltak; most Noémi huszonkét, Timéa huszonegy
325 4, V | kerülte ezt a gondolatot. Most azután előtte állt: nem
326 4, V | részéről, hogy azzal, aki most jön, neki éppen nem lesz
327 4, V | volt se pap, se oltár. De most már nem megy az olyan könnyen.
328 4, V | Uram, ne vígy a kísértésbe! Most mindjárt megreped alattunk
329 4, V | takarózom, Brussából való. Most hozta azt egy átutazó palikár,
330 4, V | házát már elkészítetted, most készítsd el az enyimet.
331 4, V | azon gondolkozott, hogy most már ezzel a sírral őelőtte
332 5, I | parton Noémi várt akkor. Most pedig csak Timéához siet.~
333 5, I | Ön nagyon sokáig oda volt most…~Timár nem akarta neki azt
334 5, I | tanulmányom volt nekem. Most egy éve már azt hittem,
335 5, I | sokáig éljen, miként én. – Most ismét azt a tekintetet látom
336 5, I | jót fogok felőle mondani. Most is csak hazudtam. Nem igaz.
337 5, I | akkor ez a szoba, mely most Timéáé, volt a vendégek
338 5, I | addig a szobáig vezet, mely most Timéa belső szobája, s melyben
339 5, I | titkot. A rejtek kulcsa most is nálam van. Íme, lássa
340 5, I | olvasatlanul. Mit gondolt ő most az egész világ lisztkereskedésével!~
341 5, I | megnyugtassa, hogy elmondhassa: most már kölcsönösen vétettünk
342 5, I | vétettünk egymás ellen, most már nem tartozunk egymásnak
343 5, I | jobbágy az uralkodójának. Most már elűzheti őt e trónról,
344 5, I | tűrni még a hasznáért is.~Most kezdte érezni, hogy Timéa
345 5, I | Timár rettegni kezdett: most mindjárt megcsókolja!~Az
346 5, I | szenvednie minden ily vágás után!~Most kopogtattak az ajtón, Timéa
347 5, I | ismeretlen rózsapírt, és most már tartósan ott maradt
348 5, I | elkészült, azt mondták: „már most vesd le, ez más menyasszonynak
349 5, I | azóta éveken keresztül. És most váljak meg attól a nemes,
350 5, I | hangon szólt hozzá:~– És most hagyjon ön el engemet örökre.
351 5, II | VESZTESÉG~Futni, de hová? Ez most a kérdés.~Az órák tízet
352 5, II | szélesebb Duna-ágon a jég háta most a híd. De most oda el nem
353 5, II | jég háta most a híd. De most oda el nem lehet jutni anélkül,
354 5, II | ügyekben elhullott morzsákat, most mint nagy jellemet lássa
355 5, II | De hát Noémi!~Mit csinál most az a puszta, lakatlan szigeten,
356 5, II | ölében, miről gondolkozik az most? Nincs, aki egy vigasztaló
357 5, II | találgatja magában, hol jár ő most?~Óh! ha tudná!~Óh! ha tudná
358 5, II | hogy mi volt az rá nézve. Most a másodiknál még jobban
359 5, II | gazdagság alapja lett az is.~Most jutott eszébe, hogy mikor
360 5, II | gondolatok főttek akkor agyában. Most előkereste oldalzsebéből
361 5, II | háromezer mértföldnyi útra, s most tizenöt évig fogod látni,
362 5, II | bűnösök is megjavulnak.~És most jön a rettenetes cáfolat.~
363 5, II | meglopta, s kinek számára most nem tud helyet találni a
364 5, II | kelettel így szólt:~„Éppen most kapok egy levelet Port-au-Prince-ből,
365 5, II | szállta meg. Eddig izzadt, most reszketni kezdett; – a visszafordított
366 5, III | hallott.~Azt hitte, hogy ő most ahelyett, hogy a Dunán keresztbe
367 5, III | egy szemvakító homállyá.~Most tehát tájékozhatja magát.~
368 5, III | Timár újra vak volt.~De most már nagyon jól vigyázott,
369 5, III | De a leány nem mozdul. Most alárohan a hajó mindenestől.~
370 5, III | földre, arra ébredt föl.~Csak most kezdett eszmélni a veszedelemre,
371 5, III | melyben forog.~Ha ő itt most elalszik, bizonyosan meg
372 5, III | minden embert, és lefeküdt.~Most érezte még csak, mennyire
373 5, III | templomával oly tisztán látszik most meg a tükörben, tornyaival
374 5, III | messze behaladt a jégtükrön.~Most virradni kezdett, a hold
375 5, III | távolból odakiált Timárra:~– Most mindjárt fogunk valamit
376 5, III | értené, hogy mit beszél most ez a jéglap itt a lábaink
377 5, III | jéglap itt a lábaink alatt!~Most egyszerre egy olyan rettentő
378 5, III | hisz a kemény jégboltozat most tartja őket elzárva az idegen
379 5, III | jég csak vesztükre szolgál most.~Mikor észreveszik, hogy
380 5, III | ne csússzék bennük.~– No, most kiszakadt a háló! – riadt
381 5, III | de nem a jégen.~A jégen most kezdődött még az élet.~A
382 5, III | szerencse fia.~Ami halat most el nem hordanak, azt kosarakra
383 5, III | pipáját meggyújtva –, mert most erre a nagy halszagra ami
384 5, III | Azonfelül, hogy süket volt, most még a jó borból annyit be
385 5, IV | hát már ennek vége van. Most itthon vagyunk, s be kell
386 5, IV | lettem – mint amilyen te vagy most, kedves cimborám.~„No nézd,
387 5, IV | térdére fektette; mintha most is látnám, hogy sandított
388 5, IV | komolyan mondta azt, hogy még most is nevetnem kell rajta.~„
389 5, IV | azokat rakjam a zsákba. Még most is el tudnám számlálni sorba
390 5, IV | én apám kaparinthatja el, most én gazdag gentleman vagyok,
391 5, IV | raubritterek. És ahelyett most nekem itt kell megveszekednem
392 5, IV | elháríthatatlan!~Ő álszínt játszott. S most minden bűnbe belekeveredett
393 5, IV | Tégedet akartalak látni. Most már te vagy az egyedüli
394 5, IV | imádója volt leánykorában, s most az verekszik meg a madonna
395 5, IV | vörösség mutatta, hogy a seb most is gyulladásban van. Timár
396 5, IV | emlékjeleid a testemen. Most mondd, hogy mit csináljak
397 5, IV | mondd meg, mit csináljak én most teveled?”, akkor egészen
398 5, IV | a kettőt, s ez az ember most féltékeny és dühös mind
399 5, IV | kelevényként rágódik lelkén. – És most ő ennek az embernek a kezében
400 5, IV | visszafordított arccal.~– No, most toalettemhez fogok látni.
401 5, IV | kérdésre, hogy mit csináljak én most teveled?~Azzal magával hozott
402 5, IV | van vele elégedve, hogy no most már egész gentlemannek néz
403 5, IV | ismeretes világból; mert most már nem azért üldöznek,
404 5, IV | dobott porkolábot. Azért most engemet egy ideig a te pénzed
405 5, IV | lövésre.~– Tehát nem kérek én most a nagyságos úrtól százezer
406 5, IV | ami drága és jó.~Timárt most már bosszantotta ez az ízetlen
407 5, IV | szép deli ifjú, s aki őt most is kész elvenni, szemet
408 5, IV | fekete hajú asszonyokkal: most, hogy Noémi aranyhaját,
409 5, IV | tündérnek! Ez a caprice-om most. S hát aztán te mi jogon
410 5, IV | Még rákerülhet a sor. De most legelőször ezt kívánom.
411 5, V | védelmezze. – Timár Mihály „most már” az igaz arany ember,
412 5, V | tán majd ez a dühös ember most bosszúból meg fogja őt lőni?~
413 5, V | Futott, amíg futhatott; most már a mélység előtt áll,
414 5, V | egy álom, s tudta, hogy most már fel fog ébredni belőle.~
415 5, V | intettél, de én mást akartam; s most ide juték. Vak engedelmességgel
416 5, VI | hallgatóznak: Noémi, Dódi és az eb.~Most a lépések gyorsan közelítenek.
417 5, VI | közelítenek. Ah, a léptek hangját most már megismeri mind a három. „
418 5, VII | Galambos jól emlékezett már most mindenre.~Őneki magának
419 5, VII | meglő közülök egynéhányat.~Most már arra is emlékeztek többen
420 5, VII | embercsoport azt zúgta felőle, hogy most egy olyan nagy embert temetnek
421 5, VII | kívánja, hogy temessék el most már őtet is.~Szerencsére
422 5, VIII| nem forgatta a fejét. De most már csak olyan az életem
423 5, VIII| emberhez, aki megkéri. S most éppen volna neki egy szerencséje.
424 5, VIII| tavaly meghalt a felesége, s most özvegyember. Biz az már
425 5, VIII| de derék, jómódú férfi, most vicecurator lett; van negyvenezer
426 5, VIII| csípett a karomon, hogy most is kék a helye, s azt mondta,
427 5, VIII| tudná, hogy mit kellene most neki tennie!~Ezt a hosszú
428 5, VIII| volna neki kezét nyújtani. Most azonban Levetinczyné asszony
429 5, VIII| után milliókat örökölt, most annak a kardnak a volt gazdája,
430 5, IX | oly régen volt.~– És te most nem írsz levelet senkinek?~–
431 5, IX | aminő te vagy, itt van most bezárva e szűk helyre, e
432 5, IX | lugas levelei közül reájuk: most már nem a kísértő csillag,
433 5, IX | bele ne essék…~– Tudod már most, hogy mit hagytam ott a
434 5, IX | s te elfogadtad azt. – Most már ki van egyenlítve minden.~
435 5, IX | az Athalie; de én tudom. Most megsirattam Timéát, mert
436 5, X | Fabula úr jószágára, az most nagy halebédet ád.~Most
437 5, X | most nagy halebédet ád.~Most meg már éppen nem értette,
438 5, X | körülvevő pompához Timéa most is feketébe volt öltözve.~
439 5, X | felnyitá az ajtót előtte.~Most azután igazán nem tudta
440 5, X | szépen kérték.~– No, és most vége van a vendégségnek –
441 5, X | cirkalma. Fogadom, hogy most is kontóra hordatja az ételt
442 5, X | én leányom azért kedvez most úgy énnekem, hogy majd mikor
443 5, X | megcsinálni. Azért vagyok most neki olyan kedves mama.
444 5, X | második névnapi bokréta. Hisz most már Zsuzsánna napján is
445 5, X | közül egyet sem bont fel most Timéa, mind egy ezüst kosárkába
446 5, X | gyönyörködött bennük. De most minden gondolatját lefoglalja
447 5, X | menyasszonynak.~És az is jelen van most.~S tán éppen ott állt a
448 5, X | menyasszonyöltöny, ahol most.~Timéa a szép fehér rózsabokrétát
449 5, XI | borban kellett kifőzni: most az a vörös bor is elpocsékolni
450 5, XI | Timéára elbámulva.~Athalie most is ezen a széken ül.~Az
451 5, XI | vándorolt már, de Athalie most is ott látja maga előtt
452 5, XI | ostoba félrelépéssel! És most hazajön a boldogság ez alá
453 5, XI | a láztól! Mit csinálnak most ennél a háznál?~A holnapi
454 5, XI | suttogá a sárkány.)~Most egy gyöngéd ölelés következik –
455 5, XI | tanítanak imádkozni.~– De most már keresztyén ön, s a keresztyén
456 5, XI | annak, aki rá leskelődik…~Most pipereasztalához megy, s
457 5, XI | ideje!… Pedig egy óranegyed most egy örökkévalóság.~Végre
458 5, XI | van, az alvót nem látni.~Most oly nesztelenül alszik,
459 5, XI | fejét, úgy hallgatózik.~Most egyet mozdul az alvó, s
460 5, XI | térdre emelkedett ágyában.~Most egy másik csapás érte a
461 5, XI | tompította dobogásaik zaját.~Most egy rémséges sikoltás hangzik
462 5, XI | kezéből kiszabadítsa hajzatát: most már ő a megtámadott, most
463 5, XI | most már ő a megtámadott, most már ő van megrémülve.~Amint
464 5, XI | gondolattal szeme előtt, hogy ha most a gyilkossal összetalálkoznék
465 5, XI | bársonytokban szokott állni, most ott hever véresen a földön.~
466 5, XI | nyugodt.~Athalie érzi, hogy most kezét az őrnagy fogja meg.~–
467 5, XII | olvasmányon. Olyan jólesik az most neki!~– Minő furcsa pecsét
468 5, XII | kimerednek, amint tovább olvas, most már csak magának; ajkai
469 5, XII | kényszerítés reá nézve!~Hisz ő most sem mondhat egyebet, mint
470 5, XII | merénylet alatt történt.~Most már azután siettetnie kell
471 5, XII | vármegyeházáig kocsin elmehet, most már férje kíséretében hívatik
472 5, XII | Erről nem kérdezősködtünk most! – szól az elnök. – Csupán
473 5, XII | szabadabban mondhassa el azt, ami most szívéből kitör.~– Igen!
474 5, XII | legboldogabb ölelkezés közben is! – Most én esküszöm! – Ide hallgass,
475 5, XII | Ha tehát neked e titkot most valaki megírta, akkor Levetinczy
476 5, XII | amilyen igaz, hogy Timár most is él! s akit eltemettettél,
477 5, XIII| e büntetést.~Athalie még most is él.~Csaknem negyven év
478 5, XIII| negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét éves lehet.~Még
479 5, XIII| hatvanhét éves lehet.~Még most sem tört meg a lelke.~Keményszívű,
480 5, XIII| megölöm azt az asszonyt!”~Még most is ezt mondja…~Pedig az
481 5, XIII| soha ettől a szótól: „Timár most is él!” Mint hideg kísértet
482 5, XIII| szigetén” mit csinálnak most?!~XIV. A „SENKI”~Negyven
483 5, XIII| vasárnaponkint a templomban; most már vörös vonallal a homlokán,
484 5, XIII| benne minden kezdetleges.~Most már, leszámítva a nádast,
485 5, XIII| leszámítva a nádast, mely azt most is körülfogja s elrejtve
486 5, XIII| cölöpös töltéssel körülvéve, most egészen meg van védve az
487 5, XIII| tízannyian lesznek is, mint most, a munka eltartja valamennyit.~
488 5, XIII| szépapó és a szépanyó tanítja most is a munkára utódait: az
489 5, XIII| Hajdani aranyhaja közé most már ezüst is szövődött,
490 5, XIII| szövődött, de szemei még most is egy hajadon szemei, és
491 5, XIII| estebédjükhöz.~A szépanyó még most is fenntartja magának azt
492 5, XIII| keserves tusákat küzdenek most nálunk a pártok egymással!
493 Uto | Megvan az a nagy birtok most is. Vedd a kezedbe a krétát,
494 Uto | hetvenkettedrész. Azt megkaptad: most is megvan nálad.~Az anyai
|