Part, Chapter
1 1, I | szarvasok isznak; a patak aztán mint egy ezüst sugár omlik
2 1, I | vajon mi lakhatik ebben?~Aztán elmarad a völgy, s ismét
3 1, I | vájva a sziklamederben; s aztán csattogva, zúgva rohan alá
4 1, I | csiklandó parasytok miatt; aztán belejutnak a kelepcékbe;
5 1, I | egyszer-egyszer tökéletesen megszűnik, aztán megint egyszerre valamely
6 1, I | alattságnál fogva a vízbe; aztán megint egyet fordul, s oly
7 1, II | negyedfél forintért. S így aztán mindenki nyert rajta, az
8 1, II | beleakasztják a Dunába a lapátot, s aztán hanyatt vetik magukat a
9 1, II | voltam. A többiek kinevettek. Aztán november 23-án egyszerre
10 1, II | Apatinnál, ki Földvárnál, akkor aztán én nevettem. – Jézus segíts!
11 1, II | elkerüljük szerencsésen.~– Aztán majd jön a másik.~– No,
12 1, II | odanézett a csuklya alá, aztán vállat vont.~– Bánom is
13 1, II | tett a háta mögé, amire aztán a tisztító nagyot röhögött.
14 1, II | vette azt messzelátójával, s aztán visszakiáltott a kormányosra:~–
15 1, II | szeretőket oly híven táplálta; aztán hirtelen levetette a kabátját,
16 1, II | és a vékony alattságot, s aztán eresszék el a ladikot.~Trikalisz
17 1, III | fogózni csáklyákkal, s akkor aztán a ladikról adni a kormánnyal
18 1, III | rossz tanács, mert a forgó aztán a ladikot is magával ragadná.~
19 1, III | meg.~Abban a pillanatban aztán, amint a hajó hátulja elhaladt
20 1, III | ropogott minden gerendája, s aztán eltűnt a víz alatt. A fehér
21 1, IV | madártávlatból.~Egyszer aztán azon vette észre, hogy Timár
22 1, IV | úgy dacolt mindenkivel! Aztán a fehér cica egy kedves
23 1, IV | tisztító a fejét csóválta, s aztán letolta a sipkájáról a csuklyát,
24 1, IV | vinni a szultán háremébe; aztán az apja nem engedte, inkább
25 1, IV | kikáromkodhassa magát. Aztán meg azt is mondják, hogy
26 1, IV | jó szerbek voltak. Azok aztán jól felvilágosíták a törököt,
27 1, V | egy darab disznóhús, s aztán megint ugyanez a sorrend
28 1, V | szörnyű orgonahangból; egyszer aztán egyenesen lecsap a Dunába,
29 1, V | dacára tovább.~S egyszer aztán kijutott a sötét sziklasírból.~
30 1, V | smaragdzöldnek látszott. Alant aztán hegy, völgy, erdő és falu
31 1, V | Azoknak az átadása már aztán nagyobb elővigyázattal jár.~
32 1, V | Nyugtából, ellennyugtából aztán megtudja a hajótulajdonos
33 1, V | jutalmazva.~Hanem aztán egy másik gondolat ezt felelte
34 1, V | fel a hajó árbocára.~Akkor aztán, hivatalosan el levén ismerve,
35 1, V | Nem fogja ön megbánni.~És aztán nagyon kegyesen megveregette
36 1, VI | mindenestül odaveszett.~Reggelre aztán híre sem volt a Szent Borbálának
37 1, VI | visszatérnek a hajóhoz.~Akkor aztán felveszik az első horgonyt,
38 1, VI | meg a Szent Borbála.~És aztán még egy új baj jelentkezett.
39 1, VI | szerezhet, vadat-e vagy halat; s aztán egyedül nekiindult a nádasnak,
40 1, VI | nagy téli áradás alkalmával aztán nekiment a jeges zaj az
41 1, VI | A gomoly ott maradt. És aztán félszázadig évről évre az
42 1, VII | haragudni és hízelegni; s aztán megint letette a fejét a
43 1, VII | szerbül és románul.~Mire aztán egy női hang kiszólt onnan
44 1, VII | egészen nyugodt volt; s aztán kiöntötte a hófehérre pattogtatott
45 1, VII | volna bele; fel is ugrott aztán a tűzhelyre, s nagy érdekeltséggel
46 1, VII | megtudni, ha fú.~– Most aztán itt kell vesztegelnünk,
47 1, VII | rátalál, majd visszatéret aztán közelebb köthet ön ki, ha
48 1, VII | Timárnak kutyanyelven, s aztán megfogva köpenye szegletét
49 1, VII | útifüves réten vezette őt aztán a part mentében végig, míg
50 1, VII | estebédet adna Timéának, aztán lekapni a válláról a puskáját,
51 1, VII | kiáltozta Almira nevét; mire aztán elereszté gallérját a furcsa
52 1, VII | vasbilincsbe volna téve, s aztán úgy tartja, míg érte nem
53 1, VII | felfelé végigszaglálni, és aztán el nem maradt a sarkából,
54 1, VII | mikor elpirul, s akkor aztán a homloka is elpirul. S
55 1, VII | Timéának nyújtá azt.~Amiért aztán mind a két leány egyszerre
56 1, VII | aljából! Te balga, te!~Erre aztán a leány lángrózsává pirult,
57 1, VII | hogy mások ne hallják; aztán megcsókolta a homlokát,
58 1, VII | diófára, onnan morgott le aztán nagy nehezteléssel.~Timéa
59 1, VII | karperecet a házinőnek adta át, s aztán odaült Euthym mellé, annak
60 1, VIII| nem akart hallgatni; akkor aztán megfogta az egyik kezével
61 1, VIII| otthonias biztonsággal lépett aztán be a veranda alá, ahol első
62 1, VIII| biztossal.~Nem is foglalkozott aztán ővele Krisztyán Tódor, hanem
63 1, VIII| Tatalián? – Nesze, Almira! Aztán ne haragudjál rám, te ostoba! –
64 1, VIII| fekete fenevad.~Egyszer aztán, amint hátranézett, úgy
65 1, VIII| nagy vándorbércnek.~Akkor aztán ő is megfordította a székét;
66 1, VIII| zafírt vagy a smaragdot?~Erre aztán nevetett magamagának a fiatalember.
67 1, VIII| által köttetni.~Az tette aztán még csak igazán elkeseredetté
68 1, VIII| lecsatoltatni bőrnyaklóját, s aztán nyakába ugrott, és nyelvével
69 1, VIII| másikra átdobta magát, s aztán nyugodtan megágyazott magának
70 1, VIII| élet titkai elmondassanak. Aztán gondolkozzék ön felőlük.
71 1, IX | kalmárokkal. Hanem egyszer aztán jött az Isten ostora: az
72 1, IX | asszonykéz is bevégezhet. És aztán élni fogok itt, mint az
73 1, IX | elhullott magvakat a földről, s aztán – megcsókoltam a szomorúfűz
74 1, IX | pénzt nem veszek el. Mikor aztán egyszer gyümölcsfáim elkezdtek
75 1, IX | nem hat el innen semmi.~Aztán miért is jelentenének fel?
76 1, IX | megszorítva Teréza kezét.~Aztán eltávoztak a gyepes úton
77 1, IX | pedig nem vagyok az. Most aztán hozzám jössz megint, ugye,
78 1, X | éjjel mosdani ,kezdenek; és aztán ismét ez a sóhaj a múlt
79 1, X | az ország nagyjai ellen. Aztán megfojtották őket. Akkor
80 1, X | Timárt odavonva magához, s aztán a halálgörcs örökre becsukta
81 1, XI | hideg sugárzik.~Egyszer aztán felnyíltak a sötét szempillák,
82 1, XII | kellő végtisztességet; mi aztán majd eltemetjük magunk itt
83 1, XII | megtagadásáról; hanem erre meg aztán a cséplő és nyomtató parasztok
84 1, XII | magasztalá a betűfestőt Timár, s aztán egy másikat kínált meg vele. –
85 1, XII | hajósok.~A Szent Borbála aztán haladt csendesen fölfelé
86 1, XII | dödörögtek a férfiak, s aztán lassanként lefeküdtek aludni.~
87 1, XII | tettek! – mondá magában.~Aztán egy nehéz zuhanás következett,
88 1, XIII| Felöltözött magában, s aztán kijött a kabinból, s Timárt
89 1, XIII| odaadhassa az egész életet!”~És aztán bámulva nézett a leány arcára.
90 1, XIII| kegyetlenül felkacagott, s aztán megveregette Timár vállát.~–
91 1, XIV | lassankint ágya széléig, s aztán arra gondolt, hogy ha most
92 1, XIV | a Duna fenekén, s akkor aztán megint együtt lesznek.~Timár
93 1, XIV | egy ládába összeszedett, s aztán azt a vállára kapva, a dereglyéhez
94 1, XIV | lélegzetvétel nélkül.~Akkor aztán nagyot sóhajtott, mikor
95 2, I | onnan ki tudja venni. S aztán ő is önkénytelenül felállt
96 2, I | látszott emelni fejét; Timéa aztán lehajolt kezéhez, és megcsókolá
97 2, I | lesznek, ha megvénül!)~Ha aztán Brazovics urat beszélni
98 2, I | megindult valahová.~Mihály aztán a szemével intett neki,
99 2, I | meghatalmazást.~Hanem akkor aztán, mikor ezt megkapta Timár,
100 2, I | bömbölő hullámmal.~Egyszer aztán megszólalt ő is:~– Akarja-e
101 2, I | taglejtéseket és arckifejezéseket aztán meg éppen nem volt képes
102 2, I | nyugodtan látott állni, s aki aztán csak egyet szól: azt is
103 2, I | hozzá, s átvevé a dobozt; s aztán odasietett Athalie-hoz,
104 2, I | orrfintorítást, azt megértette – s aztán nagyon elszomorodott. Zófia
105 2, I | eheti az édességet. Ekkor aztán egészen elszomorodva fordult
106 2, I | falatra lenyelt belőle; amiért aztán Timéa olyan háladatosan
107 2, I | Timéa hogy mosolyog.~Egyszer aztán Timéának eszébe jutott,
108 2, I | bizalmasabban rendelkezhessék. Ezért aztán azokat az öltönyöket, amiket
109 2, I | aki olyan nagyon szép, az aztán nagyon jó is.~Szavait még
110 2, I | a megholt után.~Athalie aztán aludni ment, Timéa vitte
111 2, I | ügyes kezekkel szétbontá, s aztán a szétbontott sűrű gesztenyeszín
112 2, II | úr átolvasta a levelet, s aztán azt mondá Timárnak:~– Jól
113 2, II | megígérte, hogy elmegy hozzá, s aztán sietett dolgára. Tizenegy
114 2, II | amit a férjéhez hozott. Aztán Brazovics úr gazdagságával
115 2, II | ami lelkemet fölhevíté; s aztán láttam, hogy csupa spekulációból
116 2, II | pattog, készülj, eredj. S aztán siess vissza.~– Majd meggondolom –
117 2, III | hajóteherért; arra a szóra aztán úgy szétfutottak a többi
118 2, III | ázott gabonával.~Ő pedig aztán két dereglyét egymáshoz
119 2, III | beleköltözött abba a kabinba, és aztán hozzálátott a nehéz munkához.~
120 2, III | zsákot a fejére rántani s aztán beleugrani a Dunába.~Timárnak
121 2, III | vele legelőször is, s akkor aztán saját vérével még vörös
122 2, III | tiszta búza volt benne.~Aztán kifejté az alsó szegleteit.
123 2, III | lakat volt. Azt letörte.~És aztán kiönté annak tartalmát az
124 2, IV | sziklákat megtüzesíték, s aztán ecettel locsolták meg, így
125 2, IV | porrá tört hegy.~Egyszer aztán beszakadt a Csetátye Máre
126 2, IV | sziklán keresztül.~Az ér kövét aztán különválogatják, osztályozzák,
127 2, IV | uniformisa meg az adóssága. Amire aztán Athalie kisasszony azt felelte,
128 2, IV | feltolakodni?~Brazovics úr aztán vacsora végén, mikor egyedül
129 2, IV | még eleget a borból.~Mikor aztán jól benne voltak a barátkozásban,
130 2, IV | tőled! Te Miska! De hát aztán nem volt rossz az a prófunt
131 2, IV | átkozott rossz volt.~– Hát aztán nem tettek panaszt a Verpflegscommissiónál?~–
132 2, IV | kezdett az úton. Otthon aztán lefektették szépen az ágyába,
133 2, IV | Bécsbe, mint Timár.~S ott aztán régi összeköttetéseinél
134 2, IV | Hofkammer által üldöztetett, aztán megmenekült, nem a Hofkammer
135 2, IV | rád ezt a levelet?~Timár aztán mondott neki egy mesét,
136 2, IV | amik az őszi búzavetésnek aztán határt szabtak. De elég
137 2, IV | s ez a szép fehér takaró aztán elfödte a kincseiket minden
138 2, V | kűsz sem, nemhogy fogas. S aztán mind viszi fel Bécsbe. Hát
139 2, V | s az kihíná duellumra, s aztán felspékelné, mint a békát,
140 2, V | Hagyta menni mindenki.~Amint aztán Brazovics úr házának szűk
141 2, V | lehetne neki egyszer, s aztán laknának csak egy födél
142 2, V | a rendezésnél. Olyankor aztán Timár nem hallja, hogy Athalie
143 2, V | minden ember nagyon csodálja; aztán úgy futott az utcán, hogy
144 2, V | bolond török leány”-nak.~Aztán minden bolondot lehetett
145 2, V | való kerti virágokból, s ha aztán valami furcsát mondatnak
146 2, V | béred.~Athalie kisasszony aztán védelmére kél Timéának.~–
147 2, V | így lármázol reá.~Timéa aztán kezet csókol Zófia asszonynak,
148 2, V | le ne ejtsen. Minélfogva aztán, amint Zófia asszony rásikoltott: „
149 2, V | ozsonnát a cseléd!”~Ezért aztán Zófia asszony elkeseredett,
150 2, V | biztatá őt a kapitány.~Mire aztán Timéa olyan zavarba jött,
151 2, V | igen szép alak lesz belőle. Aztán árva gyermek, aztán török
152 2, V | belőle. Aztán árva gyermek, aztán török leány, még meg sincs
153 2, V | még meg sincs keresztelve, aztán egy kicsit hóbortos is;
154 2, V | ne lássa senki.~Athalie aztán sokáig gyönyörködött benne,
155 2, V | háremben legjobban.~Hát aztán odaadták neki Athalie menyasszonyruháját,
156 2, V | gyönyörű arabeszkekkel, s aztán hozzáfogott azoknak kihímezéséhez.
157 2, VI | lettek kijátszva. Ebben aztán a versenytársak romlása
158 2, VI | a Monostorra?~Kacsuka úr aztán csak ki hagyta magából szorongattatni,
159 2, VI | Athanáz úr mindent megtudott aztán abból. Milyen darabot fog
160 2, VI | tudatlan maradt felőle, s aztán úgy járt, mint a vak légy,
161 2, VI | a patikában nem árulom; aztán meg iszonyú darab föld az;
162 2, VI | tegye le az árverésnél; aztán ígérjen rá, míg rajtamarad;
163 2, VI | megengedte.~Fabula János vetett aztán nem egy cigánykereket, hanem
164 2, VI | hármat, végig a folyosón. Aztán vissza megint három cigánykereket,
165 2, VII | kötényét főtt kukoricával, aztán kiült a lócára, s egész
166 2, VII | elszórandó héjak miatt.~Aztán csak került rangjához illő
167 2, VII | a veszekedést, vasárnap aztán egymás mellé ülnek, és pletykáznak.~
168 2, VII | hallgatózik-e valaki? s aztán azt kérdé súgva Zófia asszonytól:~–
169 2, VII | innen, te török leány!” Én aztán elszaladtam.~– Hát tudod –
170 2, VII | oltár zsámolyára. Akkor aztán megkérdi a vőlegénytől meg
171 2, VII | tovább mondandókhoz.~– Akkor aztán a pópa egy aranypoharat
172 2, VII | egyszer el fog jönni, és aztán búcsút vett, és eltávozott.
173 2, VII | széttépi ezt a leányt!~Akkor aztán elnevette magát.~Gúnyos
174 2, VII | fogsz lenni holnapután!~Aztán leveteték Timéával a menyasszonyruhát.~–
175 2, VII | visznek; megkeresztelnek, aztán megesketnek. Azért előtte
176 2, VII | szemére álom; hajnal felé aztán annál mélyebben elaludt,
177 2, VII | hogy hisz ez a vőlegény.~És aztán, mikor Athalie-ra tekintett,
178 2, VII | nézi sokáig Timéa arcát, s aztán megfordul, s a támadt zűrzavarban
179 2, VIII| semmi fekvő birtokra.~Akkor aztán jöttek mindennap a prókátorok,
180 2, VIII| a menyasszony nélkül.~És aztán kitűzték a határidőt, még
181 2, VIII| menyasszonyi ruhát is. És aztán a házat magát, s mikor az
182 2, VIII| eldugta öltönye zsebébe, s aztán éjszaka, mikor egyedül maradt,
183 2, VIII| nem értette meg.~S mikor aztán meg kellett szólalnia, olyan
184 2, VIII| a szívébe verné, akkor aztán otthon volnának mind a ketten.
185 2, VIII| asszonnyal együtt.~Ekkor aztán kiejté a kést kezéből, és
186 2, VIII| Istennél a kegyelem!” s aztán pördül a dob… Erre fölébredt.~
187 2, VIII| másodszor! ki ád többet érte?” S aztán „harmadszor!” a dob rápördül,
188 2, VIII| bennünket ilyenkor?~Akkor aztán Athalie leült a konyhapadra.
189 2, VIII| ütésénél felrezzent Athalie, s aztán ismét tenyerébe hajtá arcát,
190 3, I | asszony jelent meg.~Zófi mama aztán tartotta Mihályt válogatott
191 3, I | nyughelyet egy puszta szigeten. Aztán hogy ápolta betegségében
192 3, II | senki.~Fogadott apja házánál aztán mást tanult a leány. Azt,
193 3, II | mellboglárt, azt tűzte fel.~Timéa aztán azt tette, hogy ellopta
194 3, II | tűrték azt.~Mikor pedig aztán magára maradt Athalie, mikor
195 3, II | engedett kivenni a kezéből; s aztán nekiállt a seprű nyelével
196 3, II | Timéa mindennap kapott.~És aztán, mikor a napot bevégzé Athalie
197 3, II | oka volna ez valaminek; aztán nagyot rúgott földre vetett
198 3, II | zsírfüsttel az egész szobáját, s aztán ágyába vetve magát, beleharapott
199 3, II | megmondja, mikorra várják, és aztán a mondott napnál hamarább
200 3, II | visszaérkeztét. Saját szobájából aztán egy közös előszobán keresztül
201 3, II | az alvó alakot.~Egyszer aztán felrezzent – s Athalie-t
202 3, II | kérdé gúnyosan Athalie, s aztán meggyújtá a viasztekercset,
203 3, II | alatt hullott a porba; s aztán úrnővé tette ön e házban
204 3, II | de nem együtt velünk!”~S aztán berohanjon Timéához, miként
205 3, II | Óh milyen nagy sötétben!~Aztán hallá, hogy a hálószoba
206 3, III | pénzt halomra gyűjteni? S aztán megint újra kezdeni szántást,
207 3, III | stádium.~A második stádium aztán, hogy tyúkot, baromfit nemesít.~
208 3, III | Osztrova-sziget farkáig elért; ott aztán marokra kapta a kettős evezőt,
209 3, III | valami sötétlik. Egyszer aztán nagyot ugrik, kikapja a
210 3, III | félelmes szörnyeteget, akkor aztán közrekapják ketten Narcisszával;
211 3, III | hátrálni a vízbe. A két vadász aztán előre-hátra pofozza a talpaival,
212 3, III | hanyatt fordítják, s akkor aztán mind a hárman meg vannak
213 3, III | ollójával belekapott a fülébe, aztán a hat horgas lábával meg
214 3, III | odaadta Almira szájába, s az aztán keresztbe fogva azt oroszláni
215 3, III | nyújtja eléje kezét, és aztán őszintén, igazán, meleg
216 3, III | kedves vendég érkezett, s aztán ő is elősietett a házból.~
217 3, III | neveletlen.~Teréza asszony aztán megcsókolgatta a leányát,
218 3, III | csattogó kacaj volt az, s aztán felhajtá a fehér lepelt
219 3, III | világot megszerettesse. Aztán nemcsak gyönyörűséget ád,
220 3, III | az szép halál volna.~Erre aztán Teréza szemrehányást tett
221 3, III | engem, te rossz leány!~Akkor aztán Noémi átkarolta az anyját,
222 3, III | Timár elgondolkozott, s aztán szomorúan lecsüggeszté fejét.~–
223 3, III | bégettek, amit ő megértett; s aztán elkísérték, míg a mező túlsó
224 3, III | sokáig fél a vízbe menni. S aztán úgy örül, ha benne van.~–
225 3, III | harmatos kezd lenni a fű.~Aztán visszatértek a házhoz; Noémi
226 3, III | egyszer előttem egy rossz fiú. Aztán azt mondta, hogy ezt ökörbékának
227 3, III | bömböl, mint az ökör. És aztán megverte árvacsalánnal azt
228 3, III | mézet, viaszkot, gyapjút, aztán eladja. Én odaadom neki,
229 3, IV | Noémi kötelessége. Timár aztán az akolajtónak vetve vállát,
230 3, IV | idegen háznál száll meg, s aztán reggelre kelve, nyugtalanul
231 3, IV | kedélyét. Milyen boldog aztán, ha áteshetett rajta, s
232 3, IV | erős karakterrel). Akkor aztán megharagudott Almira, nekiállt
233 3, IV | fáradság terményét.~Hanem aztán mikor ki akart jönni a szeszfőzdéből,
234 3, IV | látszott ki belőle; s mikor aztán Noémi betekintett a konyha
235 3, IV | szólt neki semmit.~Akkor aztán Noémihez fordult Tódor,
236 3, IV | mindig kitűnő étvágyam van. Aztán amilyen pompás rác béleseket
237 3, IV | ajtóragasztó leüsse a fejéről, hogy aztán elmondhassa:~– Ah! Az átkozott
238 3, IV | Végre jóllakott. Akkor aztán rátért a dolognak az érdemére.~–
239 3, IV | casuárfát, meg az ördögkávé fát, aztán a teák fát, a santál fát,
240 3, IV | széket keresztbe fordítsa, s aztán úgy üljön rá, mint a lóra,
241 3, V | szívem dobogására hallgatok?~Aztán hallgatott szíve dobogására.~
242 3, V | álmodó, már előtte áll.~Hanem aztán mikor a harmadik éjt tölté
243 3, V | El fog innen távozni, és aztán – sokáig nem fog visszatérni
244 3, VI | ideig, és utána nézett; aztán utána szaladt, és megállítá.~–
245 3, VI | ment már, hogy fölkeresse, aztán ő is leült leánya mellé
246 3, VI | fog visszatérni soha.~És aztán olyan nagyon fájt a szívének,
247 3, VI | szállítmányra, azt mondák: ez aztán a mintaképe egy kereskedőnek!
248 3, VI | legközönségesebb vállalkozó. Ez érti aztán a kereskedést!~(Tudták volna
249 3, VI | Scaramelli-céggel.~Egy napon aztán levelet kapott Krisztyán
250 3, VI | semmi jel számára.~Egy napon aztán rávette magát, hogy megtér
251 3, VI | van azokba írva.~Egyszer aztán nagyot dobbant a szíve,
252 3, VI | kezébe kerültek, s arról aztán az egész történetet legombolyíthatá:
253 3, VI | keresni a bozótban. Ott aztán eltévedt. Az éjszaka ott
254 3, VI | akit feleségének nevezhet; aztán most egy dohos, gomba benőtte
255 3, VI | Osztrova-sziget végcsúcsáig.~Itt aztán megpihenhetett.~Az Osztrova-szigetet
256 3, VI | senki szigetére”.~Mikor aztán kellő messzeségre felvontatta
257 3, VII | mint egy napszámosé; hanem aztán mikor este későn a vállára
258 3, VII | odakünn a világban; de mikor aztán Noémival találkozott, akkor
259 3, VII | Igazi arany!~Egy délután aztán, mikor a telt kosarat segített
260 3, VII | fogom őket tartogatni.~– Aztán a szegény Noémira néha visszaemlékezzék.~
261 3, VII | ha ördög, ha tündér!…~És aztán szenvedélyesen öleié mind
262 3, VIII| helyettem az üzletet”, s aztán öt hónapig még csak azt
263 3, VIII| nagyot!”~Az ebéd fölött aztán megjött a jókedv. Az esperes
264 3, VIII| erről a helyről való! S aztán következik a kérdés: hogy
265 3, VIII| hálarebegő ajkat megcsókolja, és aztán örökké csókolja.~Hanem a
266 3, VIII| melyre szüksége volt!)~Aztán mindazon ékszereket belerakta
267 4, I | otthon maradt családjáról; aztán meg azokon a másforma estélyeken
268 4, I | fogadja e célzásokat, amin aztán mindenki kacag. Óh dehogy!
269 4, I | árucikk lett a bíbor.~Most aztán már Komáromban is igen nagyra
270 4, I | ember csak egyszer él, és aztán minek él? Én bizony nem
271 4, I | rátenni, hogy igaz.~Ekkor aztán Timár is mosolygott a meséhez,
272 4, I | titokrejtegető arccal.~Most aztán már ő hazudott, nem Fabula
273 4, I | négyszáz feleséget tartott. Hát aztán ki kívánhatja azt, hogy
274 4, I | leballagni; ott megtalálta azt, s aztán mint szoká, egyedül megindult
275 4, I | sóhajtott, és ismét mosolygott. Aztán Mihály vállára tette kezét,
276 4, I | akart fölébredni; egyszer aztán mégis felnyitá szemeit,
277 4, I | tőlem ez ember valamit!”, aztán egyet kacagott, nagyot kiáltva;
278 4, I | ugyan mit kérded azt?”, s aztán megint lehunyta a szemeit,
279 4, I | sem hitte volna ezt!~És aztán félrefordult a szemeit törülni.~–
280 4, I | amint a gyermek aludt.~Mikor aztán fölébredt a kis lélek, elkezdett
281 4, I | beszédet is.~Megéhezett.~Akkor aztán azt mondta Noémi Mihálynak,
282 4, I | esengett: „nesze, virág!”, s aztán volt dolga, míg visszakönyöröghette
283 4, I | vállától körme hegyéig, s aztán azt mondta, hogy „jó lesz”.~–
284 4, I | törik fel a tenyerük.~Amint aztán három fa le volt vágva,
285 4, I | friss vizet isznak utána, aztán egy órai pihenést engednek
286 4, I | jó idő legyen holnap, s aztán elbeszélik egymásnak, hogy
287 4, I | ma egész nap a gyerek.~S aztán – nem kérdezik egymástól,
288 4, I | De nem mesélte el neki aztán, hogy mi módon lett őbelőle
289 4, I | messze tűnt már onnan. Most aztán csak a határvámnak szolgál
290 4, I | szolgál még a fegyver. Azért aztán a csempészet valódi polgári
291 4, I | nagyobb baja a kis Dódinak. Aztán kiveszi Noémi kezéből, s
292 4, I | micsoda nagy diadal ez aztán!~Egyszer aztán annyira volt
293 4, I | diadal ez aztán!~Egyszer aztán annyira volt Mihály a vállalatával,
294 4, I | kereskedőnél is megszokták már azt. Aztán meg más háznál is megszokták
295 4, II | a kerti mulatólak.~Mikor aztán Mihály Komáromba visszatért,
296 4, II | kertben fogják felállítani. És aztán ő maga, a dúsgazdag nem
297 4, II | családfői kötelességeket?~Akkor aztán sietett, nem is haza, hanem
298 4, II | felé csónakkal elindulni és aztán csak hónapok múlva visszakerülni,
299 4, II | sokáig – Levetinczy úr?”~Most aztán, hogy a kis lak előtt állt,
300 4, II | hagyd nyitva az ablakot.~És aztán ott maradt a nyitott ablaknál,
301 4, II | alvószobát.~A hajnalsugárra aztán a gyermek volt a legelső,
302 4, II | ő maga és Noémi.~Mikor aztán ölébe kaphatta a gyermeket,
303 4, II | azt mondá neki:~– Most már aztán itt maradok, amíg fölépítem
304 4, III | szólította el műhelyéből. Akkor aztán megtért a kunyhóhoz, hol
305 4, III | kivette a fogai közül, s akkor aztán nagyhamar eldobta a kezéből.
306 4, III | az szörnyen rábámult, s aztán elbújt Noémi keblére, és
307 4, III | Dódi kezére. Kérlelte is aztán hízelkedő szóval, meg is
308 4, III | mellkendőjébe.~A gyerek aztán egész éjjel rossz volt.
309 4, III | rózsák berkének királynéja.”~Aztán tovább alakította az eszme
310 4, III | szemeivel nézni. És mikor aztán a sok csókra, könyörgésre
311 4, III | tűrte szelíden a szidást.~És aztán, mikor Mihály elaludt, ismét
312 4, III | Mihály mellett.~Ez így ment aztán a hosszú éjszakán keresztül.
313 4, III | mutatta, hogy örül.~Akkor aztán Mihály azt kérdezé tőle: „
314 4, III | ingecskéjét varrom.”)~És aztán azt mondá neki:~– Magamnak
315 4, III | még? Szeretsz-e még?”~S aztán visszajött Mihálynak mondani,
316 4, III | kedves! – S ettől a csóktól aztán elaludt. A maga álmából
317 4, III | Ezzel a kegyes ámítással aztán el hagyta magát csendesíteni
318 4, III | ennek a szeretetnek?!~Mikor aztán kisírta magát szegény teremtés,
319 4, III | neki megmondani. Egyszer aztán derült arccal tért vissza
320 4, III | most ültették oda.~És akkor aztán meg volt nyugodva, mint
321 4, IV | volt; még „azelőtt”. Hanem aztán azt a kérdést tettem magamhoz: „
322 4, IV | valahová menni kell.” S akkor aztán arra a gondolatra jöttem,
323 4, IV | máshová, mint a holdba. Most aztán még jobban hiszem azt. Ha
324 4, IV | tekintetet sem vetett rá.~– Aztán tavasszal eljöjj ismét –
325 4, IV | mondta, hogy aludni akar, s aztán mindenki hallotta, hogy
326 4, IV | Nem vagyok beteg.~Timéa aztán jó éjt kívánt neki, s eltávozott,
327 4, IV | homlokára tette volna.~Timár aztán akkor, mikor lefeküdt, nem
328 4, IV | azért, hogy megölje? És aztán mi különbség volna a között,
329 4, IV | akarta tudni álmában.~Egyszer aztán úgy álmodá, hogy az ajtaját
330 4, IV | gondolja álmában Mihály, s aztán megretten. – Hogy jössz
331 4, IV | óh! mint rettegek!”~És aztán a nőalak megveti magának
332 4, IV | minden tagja, nyelve ólom.~És aztán a nőalak is elalszik.~S
333 4, IV | mindig ott van.~Egyszer aztán hajnalodik már, a nap besüt
334 4, IV | eljön vele megosztani.~És aztán következett az örök hazugság.
335 4, IV | sóhajtott, lesüté szemeit, s aztán fölkelt az ágyból, és elhagyta
336 4, IV | szobáját, nem szólt senkihez, s aztán elült napestig egy helyben,
337 4, IV | embereket látni”.~Ekkor aztán azt tanácsolták neki, hogy
338 4, IV | környékét elverte a jég.~És aztán az ilyen jégverte vidéknél
339 4, IV | beharangoztak a misére. Egy este aztán a bérház tulajdonosa leánya
340 4, IV | minden leégett; úgy is maradt aztán egész tavaszig; a füstös
341 4, IV | koldulni, hanem meghódítani.~És aztán lettél volna rajta, hogy
342 4, IV | nyugalmat erőtetni a férfiak; és aztán megtörténik vele, hogy szórakozottságában
343 4, IV | fektessenek az ülésbe, s aztán fogják be a lovakat, s hajtsanak
344 4, IV | házától, szülővárosától.~Aztán reggel valamennyi vendég
345 4, V | a lehulló elé a körmeit. Aztán bolonddá tette azokat is,
346 4, V | táblákat be nem tették; aztán hólyagból készített ablaktáblákat,
347 4, V | türelme vesződni vele.~Az volt aztán az öröm, mikor készen volt
348 4, V | megtanítani. Olvasni, írni, aztán úszni, tornázni; majd kertészkedni,
349 4, V | a napok végeig.~Egyszer aztán a sors azt mondta neki: „
350 4, V | szép dolgokat fedezhetne aztán itt fel.~– Takarítsátok
351 4, V | szomorítsd meg.~– A lányod, ugye? Aztán meg egy férfi, meg egy gyermek?~–
352 4, V | illő szegény ember.~– Hát aztán? Nekem mindent tudnom kell,
353 4, V | készítsd el az enyimet. Aztán ne rakjatok fölém dombot,
354 4, V | kire hagytam itt.”~Egy este aztán elaludt örökre.~Úgy temették
355 5, I | ajtóból elutasítja; hanem aztán megdöbbenve hátrált vissza:
356 5, I | pokolbeli kínokat okoz. Aztán ő nekem nem cselédem, csak
357 5, I | kulcsnak egy fordítására aztán az egész szekrény nesztelenül
358 5, I | tartott és jó borokat. Mikor aztán vendégeit jó kedvbe hozta,
359 5, I | holnap eltávozik hazulról, s aztán mikor a jeladást meghallja,
360 5, I | mint egy álomjáró: egyszer aztán felveté a fejét, hogy még
361 5, I | s úgy írta alá a nevét.~Aztán megnézte a levelet. Tengerentúlról
362 5, I | jutott el az utcai szobába, s aztán leült az ablak elé, és várakozott.~
363 5, I | Athalie-nak Timéa vére kell.~Hanem aztán a sértett férfi bosszúja
364 5, I | mind a kettő kezében, s aztán életre és halálra!~Mikor
365 5, I | ragyogásra nyíltak; egyszer aztán annyira vitte a bátorságot,
366 5, I | Timár a szobába kémlelt, s aztán úgy tetszék neki, mintha
367 5, I | meggyújtatjuk a gyertyákat, s aztán választ ön magának közülünk
368 5, I | kardomat a bal kezével, akkor aztán megharagudtam, s olyat vágtam
369 5, I | nyugalmát visszanyerhesse. Akkor aztán ismét halk, szelíd hangon
370 5, I | lépcsőházban a lámpást? Aztán egy gyertyával a lépcsőn
371 5, II | kieszközölné; de másnap aztán el is volna terjedve a városban,
372 5, II | bűn ne legyen tudva. Akkor aztán ami következik belőle, lehet
373 5, II | ledobta az asztalára. S aztán felkelt, s elkezdett nyugtalanul
374 5, III | megtalálta hát a házat.~Mikor aztán tíz lépésnyire ért hozzá,
375 5, III | a láncon a késlekedőt, s aztán lehozta magával idáig. A
376 5, III | holnap.~Timár ráhagyta. Aztán hazaküldött minden embert,
377 5, III | mennyire ki van fáradva.~És aztán aludt hosszú, egészséges
378 5, III | alatt üresség támad. Aki aztán azt észre nem veszi, s szekérrel
379 5, III | botoljanak a veszedelembe.~Mikor aztán a nap rásüt ezekre a nagy
380 5, III | beleillő jégkockákkal. Ez aztán a boszorkánytánc!~Tátott
381 5, III | s kilökik a jégre, ahol aztán az idomtalan test meztelen
382 5, III | víz alá, s akkor kezdődött aztán a küzdelme a halásznak.~
383 5, III | esett a jégen; hanem ez volt aztán utolsó hőstette. A másik
384 5, III | meg vöröshagyma. Hanem aztán van annak a keverésmódjában
385 5, III | behordásával a raktárba.~Akkor aztán a jókedvű népség is hazaoszlott,
386 5, III | nyitva hagyott ajtónál, s aztán a hallgató világot nézi.~
387 5, IV | helyén feltarlózott borosta, aztán egy fekete selyemkendő keresztülkötve
388 5, IV | nyitá a fogai segélyével, s aztán végigszámlálta a benne levő
389 5, IV | a te örömödre. Egyszer aztán hozzáláttam teljes erővel
390 5, IV | jólesett az a korty. És aztán beszélt teletömött pofával:~–
391 5, IV | tárgy fölött tovább. Akkor aztán ő kérdezte:~„De hát hogy
392 5, IV | fognak zsinegeltetni, s aztán a pénzeiket beseprik szépen;
393 5, IV | sétakocsizásra menne, s majd aztán álutakon a pyraeusi öbölben
394 5, IV | az angol hajón voltam, s aztán felszedtük a horgonyt, és
395 5, IV | elkeseredéssel az öreget. – Hát aztán a basa szép leányát ki vette
396 5, IV | rögtön kész volt a barátság: aztán eljártam a színházba. Ott
397 5, IV | mozdulsz, el talál sülni, és aztán nem leszek az oka. Különben
398 5, IV | késtem neki megmondani. Ekkor aztán igyekezett csúnya képet
399 5, IV | kutyavér terhelné a lelkemet. Aztán a gaz szelindek nem döglött
400 5, IV | gyermeknek, őrá hallgat az eb. Én aztán Dódinak könyörögtem. A gyermek
401 5, IV | csörgőkígyók elől, rendőrök elől; – aztán vágasd magadat fejbe a feleséged
402 5, IV | által karddal párbajban; aztán haraptasd keresztül a karodat
403 5, IV | szeretőd kutyája által; akkor aztán – osztozzunk meg a maradékon. –
404 5, IV | képesek összeforrasztani! Aztán nekem a sok izgalom után
405 5, IV | pedig szól Noéminak. Ebben aztán el van mondva minden, amit
406 5, IV | bele vagyok bolondulva. Aztán ő engem pofon ütött, kikergetett:
407 5, IV | a caprice-om most. S hát aztán te mi jogon tagadhatnád
408 5, V | jobbjában tartott puskára, s aztán tagadólag rázza a fegyvert,
409 5, VI | kedves kicsikém.~– Hát aztán, ha Almira meghal, ki védelmez
410 5, VI | ide a fejedet az ölembe, aztán nézz rám szépen. Ne félj,
411 5, VI | csendesen verte a földet. Aztán egy nagyot sóhajtott, mintha
412 5, VI | hozzá, megnyalja a kezét, s aztán összerogyik, és meghal.~–
413 5, VII | az ölében a napvilágra, s aztán megmagyarázza a bámuló népségnek,
414 5, VIII| esztendeig. Az éppen télre esik. Aztán jön a farsang. De bizony
415 5, VIII| társaságot.~A közvélemény ekkor aztán türelmetlenkedett: hát meddig
416 5, VIII| mindent drágábbra számít. Aztán ezek a mai világbeli cselédek
417 5, VIII| major úr a vizeskannán, aztán főtt kukoricát evett a sipkájából?
418 5, VIII| Néha nekem is elolvassa. S aztán azt kérdezi tőlem: „Te Zófi
419 5, VIII| gyertyát, s reggelig olvas. Aztán nem hogy egyszerre kimetélné
420 5, VIII| kiölti rám a nyelvét. Egyszer aztán bedugtam a fülemet pamukkal,
421 5, VIII| okára. Ő meg csak nevetett. Aztán tudja jól, hogy én félek
422 5, VIII| imádkozom belőle; ő meg aztán odaül az asztalhoz, átellenben,
423 5, VIII| Megyercsi utcán, mint akárkinek. Aztán esztendőn át nyolc hónapig
424 5, VIII| kell bevásárolnia a piacon.~Aztán vette a kosarát, kiosont
425 5, IX | betűket: „Írj egy L-et, aztán egy Ó-t, olvasd össze!”
426 5, IX | rajzolt oda semmi lovat! És aztán mikor másfél év múlva már
427 5, IX | után lefektette Dódit, s aztán kijött Mihályhoz, és leült
428 5, IX | felöltöztette a kis Dódit, s aztán hosszasan mélázva tekinte
429 5, X | asztalon végignézett – akkor aztán értett mindent, s mentül
430 5, X | szorítá a szép kezet ajkaihoz. Aztán eltakarta kezével szemeit.~–
431 5, X | hosszú bajuszát kipödri, s aztán az ezüstláncos mentéjét
432 5, X | tetején eltakargassa vele? Aztán micsoda tiszteletben részesül
433 5, X | sèvres-i porcelánvázába, s aztán azt súgja neki:~– És mármost
434 5, X | fejéről a gyászfőkötőt; aztán megint elkomorodott, ajkához
435 5, XI | tizenegy óráig eltart; akkor aztán, mikor már aminek sülni
436 5, XI | hangzott! S ő nem jött el!~És aztán a hosszú évei a kínos tettetésnek,
437 5, XI | megtanulok imádkozni.~Az őrnagy aztán előkereste Timéa imakönyvéből,
438 5, XI | markába.~Csak akkor riadt aztán fel, mikor megismeré a suttogó
439 5, XI | levetkőzni.~A szobaleány aztán visszatért a cselédtársakhoz.~– „
440 5, XI | vizet magára öntve.~Erre aztán felébred.~Még ébren is maga
441 5, XI | megnézi. Odaszorítja kebléhez. Aztán megcsókolja. Végre odadugja
442 5, XI | egy nő hajfürtei.~Akkor aztán tudta, hogy ki az.~Vannak
443 5, XI | kezében maradt karddal, aztán ő is kiejti azt kezéből,
444 5, XI | csak el van ájulva.~Ekkor aztán, mikor a kedveseérti aggodalom
445 5, XI | tekint az őrnagy szemébe, és aztán szemrehányó haraggal anyjára.
446 5, XII | nászhozományáról gondoskodik.~Aztán a gyilkosságnak semmi nyoma
447 5, XII | betöri azt az öklével, s aztán megragadva két kézzel, kiszakítja
448 5, XII | mégis az ő neje már!~Hanem aztán rejthetlen elégültség árulja
449 5, XIII| találna nézni!~Egy óra múlva aztán zúgolódva jött vissza a
450 5, XIII| az egész szigetben.~Mikor aztán az őszi nap leáldozott,
451 5, XIII| vége van a munkának. Arra aztán sietett mindenki a szedett
452 Uto | munkájuk után élnek?~A bátyám aztán megmagyarázta.~– Megvan
453 Uto | férje után lett gazdag.~S aztán odaültetett maga mellé,
454 Uto | a végkatasztrófa, amihez aztán nekem a megelőző történetet,
|