Part,  Chapter

 1     1,  XI |                       XI. AZ ÉLŐ ALABÁSTROM~Timár egyedül maradt egy
 2     1,  XI |     fekhelye felől.~Mint egy élő alabástrom szobor feküdt ott a leány,
 3     1,  XI |           Szép és hideg, mint az alabástrom.~Az éjszaka árnyai ezt susogták:~„
 4     2,  III| Ugyanazon ágyra, melyen amaz élő alabástrom szobor feküdt előtte egyszer.
 5     3,  I  |                            I. AZ ALABÁSTROM SZOBOR MENYEGZŐJE~Timár
 6     3,  I  |          fülébe: „kedvesem!”~Egy alabástrom szobor az. Egy szobor, mely
 7     3,  I  |          Nőül vett egy csodaszép alabástrom szobrot.~
 8     3,  II |       magától? Nem, uram. Ön egy alabástrom szobrot vett el, aki önt
 9     4,  II |         helyett itt is egy hideg alabástrom arcot fog maga előtt találni,
10     5,  I  |        mélyen elpirult.~Igen, az alabástrom szobor tudott hajnalfényt
11     5,  II |          rémek.~Hogy elpirult az alabástrom arc!~Tehát mégis van ott
12     5,  II |         hirdeti; a márványon egy alabástrom szobor, mely nem mozdul
13     5,  IV |          szép úrhölgyet azzal az alabástrom fehérségű arccal, azzal
14     5,  VII|          A gránittalapon áll egy alabástrom szobor, egy nő, ki egy hamvvedert