Part,  Chapter

 1     1,  XIII|       bámulni. Nem szólt, nem sírt, csak nézett mereven a vízbe.~
 2     1,  XIII|   tőle; de a leány azután sem sírt, hogy egyedül maradt.~Különös
 3     3,  VI  |       magát arccal a fűbe, és sírt. Igazán sírt.~            ~
 4     3,  VI  |       a fűbe, és sírt. Igazán sírt.~            ~Szegény kis
 5     3,  VII | kellett.~Noémi okos volt; nem sírt. Hiszen tudta, hogy Mihály
 6     4,  III |       volt. Nem akart aludni; sírt. Timár megharagudott rá;
 7     4,  III | egészen el volt változva. Nem sírt az; ennek a betegségnek
 8     4,  III |       nézz rám.~A gyermek nem sírt, csak rekedten köhögött.~
 9     4,  III |    szemein meg ne lássa, hogy sírt, s azt ne kérdezze tőle:
10     4,  III | Teréza még az éjjel megásta a sírt egy szomorúfűzfa tövében.~–
11     4,  III |     szorítá anyját, de mégsem sírt. Nem volt szabad.~Azután
12     4,  III |    hagyni hullani.~Ő maga nem sírt; – nem: – meg volt rettenve.~
13     5,  IV  |      öreg dühös volt, csaknem sírt!~„Így rá hagyni magamat