Part,  Chapter

 1     1,  IX  |          Timár a hold tányérába bámult, mely a jegenyék sudarai
 2     1,  IX  |   tenyerébe nyugtatá fejét, úgy bámult maga elé.~– Még egyet mondok
 3     1,  XI  |      maradt. És azután maga elé bámult mereven.~A szőnyegtakaró
 4     2,  I   |   lábzsámolyra, s oly áhítattal bámult fel annak sebesen mozgó
 5     2,  I   |         összecsapta kezeit, úgy bámult rajta.~– Te még soha sem
 6     2,  III | holdsugárban villogott.~Mereven bámult ki az ablakon besütő holdra.~
 7     2,  VIII|       hajtá arcát, és a semmibe bámult. A szép arc pírja szederjesre
 8     3,  III |         hideg vérű állatot?~Így bámult akkor is a lehanyatló holdba,
 9     3,  VIII|     mellékszobából a zokogásra; bámult; sohasem hallotta ő azt
10     4,  III |    Noémi elmerevült tekintettel bámult anyjára; mintha kérdezné: „
11     4,  IV  |      bacchánsnői szép termetére bámult.~Csak Timéa nem félt tőle.~
12     5,  IV  |        Krisztyán«?”~Az öreg rám bámult iszonyúan, s azt mondá: „
13     5,  V   |  vérszínűen, mereven, kőhidegen bámult maga elé; a nyitott szájon