Part, Chapter
1 1, IV | a vízből!”~– Csak tartsa ön meg a száz aranyát, uram! –
2 1, IV | három legénynek.~– Váltson ön száraz öltönyt! – tanácsolá
3 1, V | hajóbiztossal, s azt mondá neki:~– Ön komáromi lakos. Ismerni
4 1, V | rajta a cím; az nem szükség. Ön nem felejti el a nevét.
5 1, V | amint hazaér. Nem fogja ön megbánni.~És aztán nagyon
6 1, VII | hanem első találkozásra per „ön” kénytelen szólítani.~A
7 1, VII | Nos hát, uram, honnan jött ön, és mit kíván tőlem?~– Hát
8 1, VII | tüskön-bokron keresztül idetörtem az ön kertjébe. A hajómat kiverte
9 1, VII | gyümölcsünk. Amit kíván ön, azt választhat. Azért termesztjük.
10 1, VII | hogy szállítsa el a holmit; ön pedig mondja meg, asszonyom,
11 1, VII | háromnapi eledelre.~– Ne nyúljon ön a tárcájához, uram; nálam
12 1, VII | van búza is, só is, bízza ön rám, majd én kiszámítom,
13 1, VII | mi ára van annak, amit ön ád, s mennyi ára van annak,
14 1, VII | beteg lett bele. Nem adhatna ön utazóimnak szállást, míg
15 1, VII | bár nem sok kényelmet. Ön maga, ha szintén itt akar
16 1, VII | hát most ne arra térjen ön vissza a csónakjához, amerről
17 1, VII | elvezettetem odáig, ahol ön csónakjára rátalál, majd
18 1, VII | visszatéret aztán közelebb köthet ön ki, ha nagyobb ladikkal
19 1, VII | mondhatom. De hát lássa ön, egy pár szalonkát lőttem,
20 1, VII | Majd megkeresem őket; ön csak menjen már a ladikjába;
21 1, VIII| van szükségük. Nem lenne ön szíves fekhelyüket elkészíteni?~–
22 1, VIII| ostoba! – Hát emlékezik ön még rá, uram, hogy egyszer
23 1, VIII| másik alak Teréza volt.~– Ön lejött fekhelyéről? – kérdé
24 1, VIII| elhallgatott egyszerre?~– Nézze ön, engem is ez a gondolat
25 1, VIII| lépett Timárhoz.~– Ismeri ön azt az embert?~– Egyszer
26 1, VIII| barátságunk.~– S honnan jött ön arra a gondolatra, hogy
27 1, VIII| végbement.~– Azt is hallotta ön, amivel engem az az ember
28 1, VIII| Hallottam.~– És most mit gondol ön felőlünk? Ugyebár azt, hogy
29 1, VIII| szemei elől? Mit gondol ön felőlünk?~– Én bizony semmit
30 1, VIII| vendégszerető hajlékot nyitott ön egy éjszakára. Ezért köszönettel
31 1, VIII| én nem akarom azt, hogy ön úgy menjen el innen. Ön
32 1, VIII| ön úgy menjen el innen. Ön akarata ellen meghallott
33 1, VIII| kimondhatatlan becsülést éreztem ön iránt; engem kínozna az
34 1, VIII| kínozna az a gondolat, hogy ön mitőlünk gyanúval, megvetéssel
35 1, VIII| távozik. Ezzel a gyanúval ön sem tud aludni e hajlék
36 1, VIII| elmondassanak. Aztán gondolkozzék ön felőlük. Én mindent elmondok
37 1, VIII| És azután, ha meghallotta ön, hogy mi története van e
38 1, VIII| sárkunyhónak itten, akkor nem fogja ön azt mondani, hogy holnap
39 1, VIII| födél alatt. Tehát üljön ön le mellém a tornác lépcsőjére,
40 1, IX | tud semmit!~Most már tudja ön, hogy kik vagyunk mi, és
41 1, IX | valamely kolostorba. Érti ön már, uram, azt a keserves
42 1, IX | találni itten! – Mármost tudja ön, hogy miért nem bírt elaludni
43 1, XIII| vele, ha vigasztalja.~– Míg ön beteg volt, öntudatlanul
44 1, XIII| az atyja önnek hagyott; ön gazdag lesz, és mindig hálával
45 1, XIII| lesz, és mindig hálával fog ön emlékezni arról a jó atyáról,
46 1, XIII| kabinajtó előtt várt rá.~– Ön a hajóbiztos?~– Szolgálatjára
47 1, XIII| Ha meghalt, eltemették. Ön meg fogja mondani, hová;
48 1, XIII| azt legalább tudni fogja ön, hogy mely tájon vetették
49 1, XIII| maguknak a tetteseknek, vegye ön át, keresse fel őket, vallassa
50 1, XIII| foglalhatom. No, ezt jól adta ön, biztos úr! Ezt jól csinálta
51 1, XIII| biztos úr! Ezt jól csinálta ön ki! És mindenről írást hozott.
52 1, XIII| Timár vállát.~– Arany ember ön, biztos úr! Énnek a kisasszonynak
53 1, XIII| önök útjokra. Arany ember ön!~Azzal megfordult, a leghátulsó
54 1, XIV | mindenestől az ölébe.~– Hozza ön a ládikót?~– Igen! – rebegé
55 1, XIV | felsegíté a dereglyébe –, ön már háromszor ázott el ezekért
56 2, I | trieszti biztosító társulatnál. Ön nem károsult.~– Az nem a
57 2, I | belőle!~– Tehát nem akarja ön átvenni? Nem akar ön személyesen
58 2, I | akarja ön átvenni? Nem akar ön személyesen jelen lenni
59 2, I | Timéa kisasszony. Ez még az ön hozománya.~S azzal köpenye
60 2, IV | kegyelmes uram.~– Úgy? – Ön azért jött hozzám ugyebár,
61 2, IV | hozzám ugyebár, hogy az ön ellen elrendelt befogatás
62 2, IV | vállalattal.~– Ah! tehát ön nem szándékozik elégtételt
63 2, IV | megveregesse vele.~– No, hallja ön, ez öntől igen praktikus
64 2, IV | öntől igen praktikus nézet. Ön azt tartja, hogy nincs ideje
65 2, IV | felfogás. Tehát mi célból jött ön hozzám?~– Egy ajánlattal.~–
66 2, IV | összeráncolta a homlokát. – Mit akar ön ezzel?~– Azon a tájon szoktam
67 2, IV | monda a kegyelmes úr. – Ön derék ember, azt látom;
68 2, IV | derék ember, azt látom; ön meg volt általunk sértve,
69 2, IV | el lesz fogadva. Jöjjön ön vissza még ma estefelé a
70 2, IV | pecséttel ellátva.~– Olvassa el ön, hogy tetszeni fog-e önnek?~
71 2, IV | szerződésnek.~– Ne siessen ön még – szólt az excellenciás
72 2, IV | közbecsülést kivívták. Nem tudna-e ön nekem valakit megnevezni,
73 2, IV | lenne. Jól van. Minthogy ön ajánlotta, megteszem. Az
74 2, V | tréfálkozék a kapitány. – Hanem ha ön, szép Timéa kisasszony,
75 2, V | nyugodt hangon –, énnekem az ön kisasszonyával semmi célom
76 2, V | megmondom. Ha nem kérdezte volna ön, nem szóltam volna; de mert
77 2, V | ide, mert megfogadtam az ön szerencsétlenül elhalt barátjának
78 2, V | mondom, és a saját házánál. Ön elsinkófálta az árvának
79 2, V | Brazovics uram, s ne kívánja ön megérni azt az órát, amikor
80 2, V | kegyedtől búcsút veszek. Legyen ön boldog: legyen ön még sokáig
81 2, V | Legyen ön boldog: legyen ön még sokáig gyermek. De ha
82 2, V | egy olyan óra, amelyben ön boldogtalannak fogja magát
83 2, VI | ellenkezzék. Én tudom, hogy ön a hivatását kockáztatja,
84 2, VII | nagy ne legyen.~– Hallotta ön valaha hírét a Staatsrathnak?~–
85 2, VII | csendesen beszél is.~– Nézze meg ön, mi baj van? – szól Athalie
86 2, VIII| istenért, kisasszony! Mit tesz ön? Hogy jön ide?~Athalie nem
87 2, VIII| Athalie-val szemközt.~– Mit tesz ön, kisasszony?~Athalie letörlé
88 2, VIII| Uram! Míg boldog voltam, ön nagyon jó volt hozzám. Maradt
89 2, VIII| fogok önre addig, várjon ön is énrám. Vegye vissza jegygyűrűjét,
90 2, VIII| én várni fogok önre, amíg ön értem jöhet, s addig engedelmes
91 2, VIII| engedelmes leánya leszek az ön anyjának.~Kacsuka úr akkorát
92 2, VIII| kisasszony, az lehetetlen. Ön az én anyámat nem ismeri.
93 2, VIII| él, és nem szeret senkit. Ön nem is sejti, mennyi viszálykodásom
94 2, VIII| könyvek tovább susogják:~– Ha ön dacolt énmiattam az anyjával,
95 2, VIII| az anyjával, dacolok én ön miatt az egész világgal.~
96 2, VIII| többé a világon, egyedül ön. Már megöltem volna magamat,
97 2, VIII| megöltem volna magamat, ha ön nem volna. Nem vagyok a
98 2, VIII| fogok kegyednek mondani. Ön tudja, hogy én becsületes
99 2, VIII| kérdezé a férfitől:~– El fog ön holnap jönni hozzám, hogy
100 2, VIII| Elmegyek. De most távozzék ön haza. Kísérte önt idáig
101 2, VIII| Ki fogja visszakísérni?~– Ön nem teheti azt! – szólt
102 2, VIII| lefoglalás itt találta. Minden az ön nevére van írva, s a Brazovics-ház
103 2, VIII| elégítve mind. Mától fogva ön e ház úrnője. Fogadja el
104 2, VIII| e ház úrnője. Fogadja el ön azt tőlem… S ha volna e
105 2, VIII| alkalmatlankodik, s azt a helyet ön nekem engedné; s ha volna
106 2, VIII| nekem engedné; s ha volna az ön szívében számomra egy kis
107 2, VIII| kis menedék, s ha kezemet ön meg nem vetné, úgy én végtelenül
108 2, VIII| oly boldoggá tegyem, mint ön engem.~Timéa arca e szavak
109 2, VIII| hallgatott.~– Ne siessen ön válaszával, Timéa kisasszony! –
110 2, VIII| Timár. – Én várni fogok, míg ön elhatározza magát. Eljövök
111 2, VIII| vagy egy hét múlva, amikor ön megengedi, hogy kérésemre
112 2, VIII| kérésemre választ nyerjek. Ön úrnője marad mindannak,
113 2, VIII| föltételt, már az mind az ön nevére van átírva. Ön szabad,
114 2, VIII| az ön nevére van átírva. Ön szabad, és senkitől nem
115 2, VIII| szavába kerül. Gondolja ön meg, ha kívánja, egy hétig,
116 2, VIII| írni a nevét.~– Óh, szóljon ön! Amit kigondolt, már teljesítve
117 2, VIII| hogy ha engemet elvesz ön nejének, s ez lesz az ön
118 2, VIII| ön nejének, s ez lesz az ön háza, s én leszek az ön
119 2, VIII| ön háza, s én leszek az ön házában a nő: engedje ön,
120 2, VIII| ön házában a nő: engedje ön, hogy az én nevelőanyám,
121 2, VIII| maradjanak velünk. Tekintse ön őket az én anyámnak és az
122 2, VIII| meglepett szívét.~– Ugye ön megteszi azt, amire kértem?
123 2, VIII| együtt fog ő velünk lakni, és ön olyan jó lesz őhozzá, mint
124 2, VIII| Zófi mamát is úgy fogja ön nevezni, ahogy én?~Zófia
125 2, VIII| kezével Timéa két kezét.~– Ön nemes szívű, Timéa! Engedje,
126 2, VIII| lesz? És én nem akarok az ön szívének szégyenére válni.
127 3, I | leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót tett, hogy
128 3, I | életem önnek van lekötve. Ön nekem uram. És én mindig
129 3, I | mindig tenni fogom azt, amit ön kíván, amit ön parancsol.~
130 3, I | azt, amit ön kíván, amit ön parancsol.~Mihály félrefordult,
131 3, I | menyasszonyért?~„Tenni fogom, amit ön parancsol!”~Mihály most
132 3, II | sóhajtott: „óh! milyen boldog ön, Timéa; milyen derék férje
133 3, II | bántó gúnymosoly az arcán.~– Ön itthon feledt valamit? –
134 3, II | elvonaglott.~– Parancsol ön valamit? – kérdezé Athalie,
135 3, II | nem szólt semmit.~– Akarja ön, hogy beszéljek valamit?~
136 3, II | tudott szólni.~– Akarja ön, hogy Timéáról beszéljek? –
137 3, II | kábult férfit.~– Mit tud ön? – kérdé hevesen Mihály.~–
138 3, II | Mihály.~– Mindent. Akarja ön, hogy beszéljek?~Mihály
139 3, II | De előre mondom, hogy ön akkor nagyon szerencsétlen
140 3, II | Én olyan jól tudom, mint ön maga, hogy Timéa önt nem
141 3, II | Timéa önt nem szereti. S ön olyan jól tudja, mint én,
142 3, II | szeret. De egyet nem tud ön, csupán én: azt, hogy Timéa
143 3, II | szóra.~– Ugye, mást várt ön tőlem? Ugye, jólesett volna
144 3, II | eltaszíthatja magától? Nem, uram. Ön egy alabástrom szobrot vett
145 3, II | százszemű Árgusát fogadta volna ön meg, nem volna jobban megőrizve,
146 3, II | én ott meg ne találjak. Ön jót tett a becsületével,
147 3, II | engem a házához fogadott. És ön nem fog innen engem elűzni,
148 3, II | önre nézve rettegés, az ön családi kincseihez nem fog
149 3, II | Én vagyok a gyémántzár az ön házán. Tudjon ön meg mindent.
150 3, II | gyémántzár az ön házán. Tudjon ön meg mindent. Mikor ön elmegy
151 3, II | Tudjon ön meg mindent. Mikor ön elmegy a városból, addig
152 3, II | városból, addig az ideig, amíg ön ismét visszatér, az ön háza
153 3, II | amíg ön ismét visszatér, az ön háza egy kolostor. Semmi
154 3, II | asszonyhoz érkeznek, azokat ön ott találhatja íróasztalán –
155 3, II | ki nem megy azalatt, míg ön távol van, csupán kocsin
156 3, II | voltam. Szerettek. Ne féljen ön, nem fakadok sírva. Nem
157 3, II | Rám bízhatja a házát. És ön járhat e világba szerteszét,
158 3, II | itthon hagyott engem. És amíg ön visszatértében nejét élve
159 3, II | hanem megölném őt magam, s ön csak a temetésére jönne
160 3, II | jönne haza. Mármost tudja ön, hogy mit hágy idehaza.
161 3, II | melyet a szerelemféltő düh az ön felesége szívének tart szegezve.
162 3, II | szívének tart szegezve. S ön e gyiloknak az árnyékában
163 3, II | tudok. Még egyszer elmondom. Ön nőül vett egy leányt, aki
164 3, II | az a más az enyém volt. Ön elvette tőlem ezt a házat,
165 3, II | apám, vagyonom mind az ön keze alatt hullott a porba;
166 3, II | porba; s aztán úrnővé tette ön e házban Timéát. És most
167 3, II | boldogtalan fog lenni addig, amíg ön él. Ezzel a fullánkkal hagyhatja
168 3, II | Ezzel a fullánkkal hagyhatja ön el a házát, Levetinczy úr,
169 3, II | szívébe.~– És most… űzzön el ön házából, ha tud.~A leány
170 3, II | uralgott azon.~„Űzzön el ön innen, ha tud!”~S büszkén,
171 3, II | mondja neki:~„Tehát maradjon ön magára itt ez elátkozott
172 3, III | leány.~– Mint megszépült ön azóta! – szól Timár, s nyilatkozatában
173 3, III | rokonszenv.~– Hát emlékezik ön még rám? – kérdezé Timár,
174 3, III | elé. – Mégis megemlékezett ön rólunk! – S azzal minden
175 3, III | hanem még kenyeret is. Lássa ön, tavaly rossz esztendőnk
176 3, III | lakomát főzni. Ugye, itt marad ön nálunk ma egész nap?~– Itt
177 3, III | maradok.~– Óh! akkor itt marad ön egy hétig – szólt bele Noémi –,
178 3, III | anyám házánál.~– Ugye, az ön anyja is olyan jó asszony
179 3, III | kérdé Noémi.~– Nagyon jó.~– Ön is nagyon szerette?~– Igen
180 3, III | mint a selyem.~– Nézze ön – szólt Noémi –, ezek a
181 3, III | énekelnek a fákon. Látja ön a bokrokban azt a sok fészket?
182 3, III | jól megszolgálják. Hallja ön, hogy énekelnek?~A liget
183 3, III | panasz hangján mondá:~– Nézze ön, ott jön…~– Mi jön?~– Az
184 3, III | meg volt rémülve.~– Hát ön fél a békától? – kérdezé
185 3, III | az olyan rút. Pedig lássa ön, ezek minekünk éppen olyan
186 3, III | a legfőbb szövetségese. Ön tudja azt, hogy olyan lepkék,
187 3, III | vadászik a bogarakra. Maradjon ön csendesen, nézze csak, ez
188 3, III | tekinti ellenségének. Nézze ön, amott legyez a szárnyaival
189 3, III | kiáltanának!~– De lássa ön, ez az ő kiáltásuk az ő
190 3, III | béka tudós állat is. Lássa ön, a levelibéka megérzi az
191 3, III | elhalványult.~– No, nézzen ön ide! – szólt Timár, tenyereit
192 3, III | visszakapta.~– No, fogja meg ön. Nyúljon hozzá. Ez a legártatlanabb
193 3, III | ha benne van.~– No, lássa ön, hogy meg sem mozdul a kezében:
194 3, III | fordult Timárhoz.~– Uram, ön bűvész. Még tegnap ezt a
195 3, III | hárman helyet foglaltak –, ön nemcsak nagy csodát követett
196 3, III | bírta volna venni. Most ön új embert csinált belőle,
197 3, III | tájképtől.~– De akkor lássa ön majd meg – szólt Noémi hévvel –,
198 3, IV | azt édesen elaltatja.~– Ön mind járt azokon a helyeken,
199 3, IV | Konstantinápolyba.~– De ön hajóval járt ott.~– Az még
200 3, IV | beszédet a rózsákra.~– Mondja ön nekem, hogyan lehetne kapni
201 3, IV | illata mámorít?~– Ha akarja ön, én hozok önnek olyat.~–
202 3, IV | hozzak.~– Inkább ne hozzon ön nekem moggori rózsát.~Noémi
203 3, IV | azt mondja nekem: „Hallja ön, Krisztyán barátom, önnek
204 3, IV | megnyomta Tódor vállát.~– Ön azt nem teheti, uram.~–
205 3, IV | Én jelentettem fel.~– Ön? – kiálta fel Tódor, öklét
206 3, IV | öklét Mihályra emelve.~– „Ön!” – sikolta fel Teréza,
207 3, IV | szólt Mihály –, láthatja ön, hogy kilencven esztendeig
208 3, IV | rikácsolt fel:~– De hát kicsoda ön? Mi joga van önnek magát
209 3, V | beszélt.~– Óh! ha tudná ön, mennyi könnye hullott e
210 3, V | könnye hullott e leánynak ön miatt! Ha látta volna őt
211 3, V | Jó lesz, ha megtölti ön – unszolá Teréza –, mégpedig
212 3, V | könyörgő hangon:~– Vissza fog ön térni ismét?~Mihály meg
213 3, VI | rőzsekötegeihez lapulva. – Ön megöl engem.~– Ne félj,
214 3, VI | hevesen zokogva.~– Óh! uram, ön az első ember, ki hozzám
215 3, VI | minden ismerős arctól. És ön kezét nyújtja nekem; ön,
216 3, VI | ön kezét nyújtja nekem; ön, akire napok óta leskelődöm
217 3, VI | leskelődöm mint orgyilkos! Ön meg akar engem szabadítani
218 3, VI | hallgatnom parancsait.~– Álljon ön fel! Nem szeretek semmi
219 3, VI | üzleti ügyről fogok beszélni. Ön Scaramelli bankárházzal
220 3, VI | megszakadtak.~– Elszökött ön, vagy elkergették?~– Az
221 3, VI | Kivált olyanokat, amiket ön előszámlált; azok között
222 3, VI | nem Noémi kedvéért jött ön a szigetre?~– Óh! Hiszen
223 3, VI | egy igen jó állomást az ön számára Brazíliában. Ügynökség
224 3, VI | törökül és lengyelül, oroszul. Ön lángeszű ember. Hát én önnek
225 3, VI | Uram! Nem tréfa ez, amit ön mond?~– Semmi okom sincs
226 3, VI | és most önnel tréfáljak. Ön meg akart engem ölni, –
227 3, VI | csinálnom. Ez az önvédelmem. Ha ön boldog ember lesz, én is
228 3, VI | az erdőben. Már most ért ön engem. Hogy komolyan tettem
229 3, VI | bebizonyítom. Itt a tárcám. Vegye ön el. Benne találja útiköltségét
230 3, VI | Scaramellit kárpótolhatja. Mire ön Triesztbe ér, már akkorra
231 3, VI | földről.~– És most vegye ön ezt a két lövést úgy, ahogy
232 3, VI | kitöréssel kiáltá:~– Ide lőjön ön, ha még egyszer szeme elé
233 3, VI | Uram! Még egy szóra. Ön engem új emberré teremtett.
234 3, VI | oda más ember fog menni. Ön csak azt hajtja végre, ami
235 3, VI | ma kiadom a rendeletet, s ön távollétemben úgy fog intézkedni,
236 3, VI | pedig ez volt:~„Atyám!~Midőn ön e levelemet olvassa, én
237 3, VI | pedig ez volt:~„Kedves uram!~Ön íróasztala fiókjában feledte
238 3, VIII| Örülök, hogy megjött ön már! – szólt halkan Timéa. –
239 3, VIII| megkérdezni: mit dolgozott ön ezekkel a kezekkel, hogy
240 3, VIII| úr, mégiscsak hazakerült ön valahára. Ez igazán szeretetreméltó
241 3, VIII| kezét.~– Itt van, uram, az ön üzletének állása azon idő
242 3, VIII| állása azon idő óta, hogy ön annak vezetését rám bízta.~–
243 3, VIII| vezetését rám bízta.~– S ön azt maga vezette?~– Én úgy
244 3, VIII| Én úgy értettem, hogy ön ezt kívánta tőlem. Megértettem
245 3, VIII| önnek a leveléből, hogy ön egy nagyszerű új vállalatot
246 3, VIII| Rögtön lejöttem Levetincre az ön levelének vétele után. Ahogy
247 3, VIII| levelének vétele után. Ahogy ön meghagyta, magam vettem
248 3, VIII| úgy hiszem, rendbe fogja ön találni. A könyvek és a
249 3, VIII| összeg nem hever; én azt az ön meghatalmazása szerint beruházásokra
250 3, VIII| egyhangúlag elismerik az ön főügynökének, Krisztyán
251 3, VIII| után én azt gondoltam, hogy ön ezt tenné. Meg kell ragadni
252 3, VIII| megtízszerezve.~– Én azt hittem, hogy ön is így cselekedett volna! –
253 3, VIII| az borzasztó munka, amit ön helyettem végzett, Timéa.~–
254 3, VIII| Hát Komáromban nem volt ön azóta? – kérdé Timéától.~–
255 3, VIII| Vagy talán jobb szeretne ön egy utazást tenni Svájcba,
256 3, VIII| nem alhatik bele. Nézze ön, milyen halavány.~– Timéa,
257 3, VIII| milyen halavány.~– Timéa, ön beteg? – szólt Timár gyöngéden.~–
258 3, VIII| felelt Timéa.~– Ne higgyen ön neki. Amióta Levetincen
259 3, VIII| tettem ott, azt majd megtudja ön később. Mikor Scutariban
260 3, VIII| Mind megszereztem azokat az ön számára. Fogadja el tőlem.~
261 4, I | arcán.~– Ah! megérkezett ön már? – monda Mihálynak,
262 4, I | kezét.~– Nos, nem haragszik ön érte, hogy a szegény csempésznő
263 4, I | fűrésznek két nyele van; azzal ön egymaga nem tud bánni.~–
264 4, II | tőle kérdezni: „hol volt ön oly sokáig – Levetinczy
265 4, III | nyugodt, engesztelő hangon. – Ön veszélyes beteg volt; hála
266 4, III | hogy amíg fel nem gyógyul ön, a gyermeket ne hozza az
267 4, III | a gyermeket ne hozza az ön közelébe. Hibáztam, de jót
268 4, III | kezét.~– Nagyon jól tette ön. – És lám, én olyan ostoba
269 4, III | is hazudott – szegény.~– Ön nagyon jó, Teréza. Hát menjen
270 4, IV | megijedt. Volt oka rá.~– Ön beteg volt? – kérdezé Timéa
271 4, IV | istenért, uram, vigyázzon ön az életére!~Timár elértette
272 4, IV | feltekint. Timéa az…~– Kíván ön valamit? – kérdezé a nő,
273 4, IV | felelt neki:~– Aggódtam ön miatt; féltem, hogy valami
274 4, IV | éjjel: itt akartam lenni az ön közelében.~Timéa hangjában,
275 4, IV | Timéa, kérem, ne tegye ön ezt többet. Ne jöjjön ide
276 4, IV | tántorgótól: „Hová készül ön, uram?”~S erre ő ezt súgá
277 4, IV | veranda alá.~– Egyedül alszik ön, Teréza? – monda neki Timár.~–
278 4, IV | mosolygott.~– Hát nem látja ön? A kis Dódi. Visszakívánkozott
279 4, IV | magunkhoz fogadtuk. Hát bánja ön azt?~Timárnak egész teste
280 4, IV | gyermekéletnek sok titka van. Legyen ön türelemmel. Nemde?~Dehogy
281 4, V | azt fogja mondani: „Ah! ön az, nagyságos Levetinczy
282 5, I | mondott Timéa Mihálynak:~– Ön nagyon sokáig oda volt most…~
283 5, I | tekintet elől.~– Mit akar ön, Athalie? – kérdé tőle zavarodottan.~–
284 5, I | Levetinczy úr. – Mit gondol ön, mit akarok?~– Azt nem tudhatom.~–
285 5, I | Én pedig tudom, hogy ön mit akar.~– Én?~– Nem akar
286 5, I | mit akar.~– Én?~– Nem akar ön tőlem valamit megtudni?~–
287 5, I | arcába.~– Hogy mit akar ön tőlem megtudni, Levetinczy
288 5, I | Hány éve már annak, hogy az ön házánál vagyok?~– Az én
289 5, I | S ez engem megijesztett. Ön úgy tudott maga elé nézni,
290 5, I | fenekére néz le folyvást. S ön tudhatja jól, hogy senki
291 5, I | imádkozik oly igazán az ön életéért, mint én!~Mihály
292 5, I | nem kívánhatja úgy, hogy ön sokáig éljen, miként én. –
293 5, I | Ez az igazi. – Szeretne ön tőlem valamit megtudni Timéa
294 5, I | Timéa felől, ugye?~– Tud ön valamit? – kérdé hevesen
295 5, I | mind a hárman; én is, ő is, ön is!~Mihály ereiben forrni
296 5, I | kezdett a vér.~– Elmondhat ön nekem mindent?~– Hiszen
297 5, I | jöttem ide. Hanem hallgasson ön mindent végig nyugodtan,
298 5, I | Még egyszer mondom: az! S ön meg fog győződni felőle
299 5, I | De kisasszony, gondolja ön meg jól, amit kimond.~–
300 5, I | s ha azután látni akar ön, látni fog saját szemeivel,
301 5, I | mégis beszélni fogok. Az ön szentképe mégis csak leszállt
302 5, I | hallatára. Eh, mit? Hisz ön eretnek, aki nem hiszen
303 5, I | Nincs. De a levél?~– Olvasta ön azt?~– Nem. De tudom, mi
304 5, I | volt benne.~– Hogy tudja ön?~– Mert a szent alak válaszolt
305 5, I | elárulók. Nem szégyenli ön még magát, uram, hogy velem
306 5, I | Zófi asszony és én. S ön lesz mindjárt a harmadik.
307 5, I | mindjárt a harmadik. Ahogy ön ma véletlenül megérkezett…
308 5, I | kívül rekedt. Hogy tudott ön éppen ma általjönni?~– Ne
309 5, I | kínozzon, Athalie!~– Nem vette ön észre a megdöbbenést a szentkép
310 5, I | hogy reszkettek a kezei az ön kezeiben? Ön nagyon rossz
311 5, I | a kezei az ön kezeiben? Ön nagyon rossz időben talált
312 5, I | szemeinek. Ma nem lehet, mert ön hazaérkezett. De ami ma
313 5, I | lehet, az lehetne holnap, ha ön eltávoznék. Ön minden évben
314 5, I | holnap, ha ön eltávoznék. Ön minden évben le szokott
315 5, I | megkezdődik. Az érdekes sport. Ön holnap azt mondhatná: „amíg
316 5, I | rajta.~– Azt hittem, hogy ön férfi. S mikor önnek valaki
317 5, I | akiben meg vagy alázva, akkor ön a legelső vas után fog kapni,
318 5, I | testvére volt is! Csalódtam. – Ön megrémült szavaimtól. Bocsásson
319 5, I | asszonyomnak. Nem rágalmazom őt ön előtt többet. Mindig csak
320 5, I | arcába vágta ezt a szót:~– Ön gyáva!~S azzal indulni készült.~
321 5, I | megfogta a kezét.~– Maradjon ön. Én megfogadom az ön tanácsát,
322 5, I | Maradjon ön. Én megfogadom az ön tanácsát, és mindent úgy
323 5, I | mindent úgy teszek, ahogy ön mondja.~– Akkor hallgasson
324 5, I | volna, a falba illesztve. Ön sokszor el akarta távolíttatni
325 5, I | Mire való volt e rejtek az ön atyjának?~– Úgy hiszem,
326 5, I | is nálam van. Íme, lássa ön! Ha akartam volna, mikor
327 5, I | ajtószárny, kinyílik.~– Tehát ön bármikor Timéa hálószobájába
328 5, I | nyitott ajtóknál aluszik, s ön tudja jól, hogy én keresztüljárhatok
329 5, I | ő mélyen alszik.~– Adja ön ide nekem azt a kulcsot.~
330 5, I | Athalie suttogott fülébe.~– Ha ön holnap eltávozik hazulról,
331 5, I | elfoglalja, mindent meg fog ön tudni, amit tudni akart.
332 5, I | Itt leszek.~– Szokott ön magával fegyvert hordani?
333 5, I | Pisztolyt vagy tőrbotot? Ön nem tudhatja, hogy mi fog
334 5, I | Timéa ágyát eltakarja. Ért ön engem?~A hölgy szenvedélyesen
335 5, I | szólalt meg elébb:~– Uram! Ön egy rejtélyes levelet küldött
336 5, I | férjét érdeklik. Engedjen ön nekem néhány percnyi találkozást,
337 5, I | velem beszélhetni. Szóljon ön; mi összefüggése van az
338 5, I | mi összefüggése van az ön párbajának Levetinczy úr
339 5, I | az arcára.~– Igaz, hisz ön nem néz idegen férfi arcába
340 5, I | emberemmel bánni. – Hallja ön, mondám neki, én nem hiszem,
341 5, I | kényes természetűek. Hogy ön kicsoda, azt nem tudjuk;
342 5, I | olyan emberekkel, aminőnek ön látszik.~Ezen szavak alatt
343 5, I | bocsátottam. Elálltam az útját. – Ön katona, kard van az oldalán,
344 5, I | gyertyákat, s aztán választ ön magának közülünk két segédet,
345 5, I | találkozást, asszonyom, hogy itt ön előtt eldicsekedjem egy
346 5, I | jutalmamat kérjem, amit ön oly jó volt nekem egy kézszorításban
347 5, I | a kérdésre.~– Mit gondol ön, uram? – szólt Timéa indulatosan.~–
348 5, I | nem engedhetem azt, hogy ön megsemmisüljön, én nem nézhetem
349 5, I | Az őrnagy felsóhajtott.~– Ön mindenről meggyőzött engem,
350 5, I | gyanúsíták. Egy szót engedjen ön kérdenem: boldog ön?~Timéa
351 5, I | engedjen ön kérdenem: boldog ön?~Timéa mondhatlan fájdalommal
352 5, I | ha való volna az, hogy ön szenved, hogy ön nem boldog,
353 5, I | az, hogy ön szenved, hogy ön nem boldog, akkor nem volnék
354 5, I | éppen oly boldogtalan, mint ön; – dobja el ön magától e
355 5, I | boldogtalan, mint ön; – dobja el ön magától e szerencsétlen
356 5, I | felszakította.~– Nézzen ön ide, uram! – szólt az őrnagyhoz,
357 5, I | terjesztve szét előtte. – Ismeri ön ezt az öltönyt? Ez azon
358 5, I | köntös, melyet én hímeztem. Ön látta azt hosszú heteken
359 5, I | hozzá:~– És most hagyjon ön el engemet örökre. A tőrdöfést,
360 5, I | örökre. A tőrdöfést, mit ön lelkemen ejtett évek előtt,
361 5, I | azt fogom gondolni, hogy ön nemes lélek, s gyógyulni
362 5, I | gyógyulni fogok általa. Hogy ön hosszú évek óta nem szólt,
363 5, I | Mit hallott? mit látott ön?~Athalie volt az.~Timár
364 5, I | ezt súgá fülébe:~– Legyen ön átkozott! És átkozott legyen
365 5, II | váltókat hamisított cégünkre, ön által fel levén hatalmazva
366 5, II | hogy az utóbbi években az ön által küldött lisztet a
367 5, IV | édes apuska, hát nem ismer ön már rám? – szólt gúnyos
368 5, IV | elváltunk: „ha még egyszer ön elé lépek, lőjön keresztül!”
369 5, IV | hátrahagynom.~– Mit akar ön itt? – szólt hozzá Timár.~–
370 5, IV | valami hiányzik. Mit gondol ön? Mi szokott vele együtt
371 5, IV | egyet-mást, amit meg fog ön látni, mikor levetkőzöm,
372 5, IV | kérdé a szép kisasszony –, ön ismerte az asszonyság anyját?
373 5, IV | megért százezeret.”~„Ah! ön is látta e szép ékszert? –
374 5, IV | megszólalt:~– Mit kíván ön?~– Ahán, megszólalsz már!
375 5, IV | olcsó kívánság ez?~– Végezze ön, mit akar?~– No hát, elvégzem.
376 5, IV | kedélytompulását.~– Mit akar ön azzal?~– Legelőször is egy
377 5, IV | Ah! ne ügyetlenkedjék ön velem. Kérjen tőlem összeget,
378 5, IV | élvezetek után vágyom. Adja ön nekem, excellenciás úr,
379 5, IV | gúnyosan könyörgött.~– Ejh, ön bolond! – monda Timár, kit
380 5, IV | Tódornak.~– Ah! ne fordítson ön nekem hátat, kegyelmes uram.
381 5, IV | Micsoda nyelven hajlandó ön meghallgatni egy szegény
382 5, IV | szólt oda neki:~– Végezze ön. Nem akarok önnel hosszasan
383 5, X | egyetlen vendégét.~– Ah! ön ugyan soká váratott magára! –
384 5, X | vendégeim. Kilencen vannak. Akar ön tizedik lenni közöttük?
385 5, X | vette azt észre.~– Akarja ön, hogy ezt a gyászfőkötőt
386 5, X | örökkévalóság már. Nem tanult ön tűrni? Lássa, nekem idő
387 5, X | súgá Timéa. – Ugye, meg van ön elégedve? A többi vendégek
388 5, X | aludni akarnak menni. Térjen ön is haza. De várjon elébb.
389 5, X | véve a főkötőt.~– Akarja ön, hogy felpróbáljam?~Az őrnagy
390 5, X | szüksége volt segítségre.~– Ah! ön ahhoz nem ért. Majd Athalie
391 5, XI | neki vannak megengedve.~– Ön egyedül alszik itt? – kérdi,
392 5, XI | szokták vetni. Ezen át jött be ön hozzám, mikor legelőször
393 5, XI | másik kis ajtó?~– Azt hagyja ön! Az egy kis kabin ajtaja,
394 5, XI | ajtó?~– Hiszen jól ismeri ön, ez ruhatárszobámba vezet,
395 5, XI | Ejh, de mindent meg akar ön tudni. Holnap már másképpen
396 5, XI | Holnap!…?”)~– S be szokta ön zárni az ajtajait, mikor
397 5, XI | titkos bejárás?~– Haha! ön az én házamat valami rejtélyes
398 5, XI | komor arcát.~– Jól van. Az ön kedvéért megteszem, hogy
399 5, XI | önöké a pietász. Imádkozzék ön ez éjszakán!~– Tudja ön,
400 5, XI | ön ez éjszakán!~– Tudja ön, hogy én mohamedán nő voltam,
401 5, XI | De most már keresztyén ön, s a keresztyén imák nagyon
402 5, XI | imák nagyon szépek. Vegye ön elő ez éjjel imakönyvét.~–
403 5, XI | s lekiált rá:~– Siessen ön, Timéát meggyilkolják.~Az
404 5, XI | fel az őrnagy –, költse ön fel a cselédeket, s nyittassa
405 5, XI | kérdi az őrnagy.~Tapintsa ön meg a kezét – szól az orvos –,
406 5, XI | őrnagy fogja meg.~– De nézze ön, orvos úr – szól az őrnagy –,
407 5, XII | van bejárás. Falaztassa ön be azt az üreget, s vigyázzon
408 5, XIII| Ki az?~– Majd meglátja ön, ha este összejövünk.~Akkor
409 5, XIII| kérdé tőlem:~– Hol született ön?~Megmondtam neki.~– Mi az
410 5, XIII| Megmondtam neki.~– Mi az ön mestersége vagy hivatala?~
411 5, XIII| összességét.~– No, hát találja ön ki az én történetemet! –
|