Part,  Chapter

 1     1,  XIV|         ön a ládikót?~– Igen! – rebegé a leány.~Azzal nem kérdezett
 2     2,  V  | megszorítá Timéa kezét, s súgva rebegé:~– Örökké.~Azzal meghajtá
 3     3,  V  |    Isten önnel, kedves Noémi! – rebegé Mihály, s csónakába ugrott.
 4     3,  VI |      Mihály – te!~– Kegyelem! – rebegé az ember, elejtve kezéből
 5     3,  VI |     orgyilkosnak.~– Nem merek – rebegé az, a kunyhó rőzsekötegeihez
 6     3,  VI |     nyugtalan szívére szorítva, rebegé:~– Óh nem! óh nem! Ő nem
 7     4,  II |     tekintett ki.~– Mihályom! – rebegé szegény.~– A tied! – súgá
 8     4,  III|         megcsókolja.~– Noémi! – rebegé forró lélegzettel.~– Mit
 9     4,  III|       ajkát ajkához, s suttogva rebegé:~– Mi bajod, kedvesem? parányim?
10     4,  III|    magas menny felé terjesztve, rebegé:~– Ott van… ott van!…~–
11     5,  I  |     dobozba, s azután tétovázva rebegé: „szabad!” De elébb öltönye
12     5,  IV |      tőlem minden vagyonomat! – rebegé könyörgő szóval a kalandornak.~–