Part,  Chapter

 1     1,  III |  különben mi süllyedünk el, s minket sodor le az örvény a mélységbe,
 2     1,  III |      az örvény a mélységbe, s minket hány ki majd a partra szétszaggatva.~
 3     1,  VIII|   felőlünk? Ugyebár azt, hogy minket valami nagy, megnevezhetetlen
 4     2,  VIII|      Majd megemlegetsz te még minket, csak várj! Majd megbánod
 5     2,  VIII|       senki. Ugyan ki keresne minket?~Az idő pedig egyre telt,
 6     3,  III | énekesmadár alszik, s nem véd minket. De előjön földhasadékaiból
 7     3,  IV  |      akár Sztambulban.~– Hogy minket koldusokká és földönfutókká
 8     5,  IV  |     bennünket egymáshoz, mint minket, apát és fiút, én azokat
 9     5,  VI  |     ne halj meg, ne hagyj itt minket. Látod, a mennyországba
10     5,  IX  |    szigetbe, csak azért, mert minket szeret. Ha neked csak az
11     5,  IX  |    itt lenni a szigeten, hogy minket nagyon szeretsz, úgy nekem
12     5,  IX  |        Mihály! Te nem ismersz minket. Te nem tudod, hogy ki az